„Csöppnyi fejjel már a színpadról ábrándoztam”

Egyik kezében gyönyörű, drapp színű Versace táska, nagy csokor virág, a másikban fakult nejlonszatyor. Igen, ez ő. Méltóságteljes dáma, ünnepelt művésznő, és az élet mindennapjaiban sűrűn benne élő, teendőit nagy odaadással végző háziasszony egyszerre. Ő maga egy műfaj, egy jelenség, akit se magyarázni, se a titkát megfejteni nem lehet, csak csodálni, és örülni, hogy egyáltalán még létezik ilyen. Ő Bangó Margit. Leül az asztalhoz, leteszi a csokrot, felakasztja a karfára a táskát, lehuppantja a földre a szatyrot.
Ő itt ülve, zihálva, cigarettára gyújtva, kávét kortyolva is ugyanaz az áradó lény, aki a pódiumon bűvöl el évtizedek óta milliókat, akinél, függetlenül attól, hogy éppen népdalt, cigánydalt, nótát, slágert, dzsesszt, operaáriát, klezmert vagy operettet énekel, mindig érződik, hogy az éneklés számára a létezés egy megnyilatkozási formája. Régóta várom, hogy elmondhassam neki, hogy a Yiddishe Mammét talán senkitől sem hallottam ilyen szívbemarkolóan…

A teljes interjút a február 14-én megjelenő, Bálint-napi számban olvashatjátok!