Szex korhatár nélkül

Most, hogy araszolva, szorongva, egyre több aggodalommal pillantva a tükörbe, szóval most, hogy lassan, de biztosan elértem a negyedik x-et, legszívesebben felhívást intéznék egyívású nőtársaimhoz, valahogy így: „Negyvenes nők! Tudom, nem könnyű elviselni, hogy felnőtt fiatok már szemet vetett a szülői hálószobára. Hogy egyre kínosabb megjelenni sugárzó kamaszlányotok oldalán. Hogy a férfifőnök rosszmájúan jegyzi meg, ha késtek: úgy látszik, egyre több idő szükséges a reggeli toaletthez. A fiatal, bombázó külsejű kolléganők lesajnáló arckifejezését is egyre nehezebb nem észrevenni. De ne hagyjátok magatokat! Hiszen most, hogy a kutya meghalt, és a gyerekek is kirepültek – hogy a viccet idézzem –, igen, most kezdődik még csak az élet!”
– Ránk fér a biztatás – mosolyodik el Hoppál Bori testtudatoktató –, hiszen tele vagyunk kételyekkel. Pedig semmi okunk nincs rá. Kevesen tudják, de a nőkben ekkor, negyvenes éveik elején kezdenek igazán tombolni a hormonok. Furcsa fintora ez a teremtésnek. Míg a férfiak szexuális teljesítőképességük tekintetében a húszas éveikben vannak a csúcson, addig a nők éppen a negyvenes éveikben érik el azt a felszabadult, magabiztos állapotot, amikor már pontosan tudják, mire van szükségük az ágyban. Ehhez hozzájárul még az is, hogy a vágyért felelős tesztoszteron hormon emelkedésével párhuzamosan az ösztrogén- és a progeszteronszint lecsökken a testükben, ennek következtében nem kötik többé a szexet annyira az érzelmekhez. Míg a fiatal nők rendre csalódnak a kortárs férfiakban, hiszen sokkal erősebben kötődnek lelkileg, mint ők, addig az érett asszonyok pontosan a helyén kezelik a szexet és a szerelmet. Persze csak azok, akik fel merik vállalni a vágyaikat.

Merd vállalni magad!
Jó vicc. Ahhoz partner is kell. Meg életerő, és főleg bátorság. Hiszen a mi kultúránk a fiatalságot olyan egyedül üdvözítő minőségként isteníti, hogy az ember érthető módon elgyávul. Nem beszélve az előítéletekről. Egy nőben, aki a társadalom szemében elsősorban édesanya, esetleg családfenntartó, hogy is ébredhetnének ilyen pajzán gondolatok? Vagy, ha ébrednek is, illik azokat hangtalanul elfojtania. Vagy ne beszéljek ilyeneket? Hiszen már rég nem azt a világot éljük! Valóban, annál a nagymamánál sokkal jobban jártunk, aki Bori egyik előadásán félénken megszólalt: „Én nézem ezeket a szerelmes filmeket. Most látom csak, miről maradtam le. Mi ezt a papával nem így csináltuk!” Az új generációk nagyon is szabadon vagy inkább szabadosan vállalják szexuális vágyaikat. Elég egy szórakozóhelyre bemenni: a fiatal nők a kezdeményezéstől sem riadnak vissza, egyszerűen elveszik, ami kell nekik… Csakhogy én nem erre a külsőségekben megnyilvánuló szexualitásra gondolok. Nem a pornófilmeken nevelkedett fiatalok macsószexére, amelyben a lány sokszor nem más, mint eszköz, az erotika tárgya. És nem is az éretlen kislányok bizonyítási vágyára: mégiscsak jó nő vagyok! Arról a tapasztalt asszonyokban megérlelt igényről beszélek, amely egy magasabb szinten megélt szexualitást feltételez. Van azért példa arra, hogy értelmes, magabiztos nők nem riadnak vissza attól, hogy őszintén felvállalják önmagukat. Igaz, egyelőre csak hírességekről tudunk. Demi Moore például boldogan éli második virágkorát egy nála sokkal fiatalabb férfival. Szemlátomást Madonnát sem nyomasztja, hogy gyerekei apja kilenccel kevesebb évet számlál. Jó lenne ezt eltanulni tőlük. Azt, hogy nem érdekli őket a világ szája!

Mert megérdemlem…
– Ez most úgy hangzik, mintha arra biztatnánk az olvasót, hogy haladéktalanul cserélje le aput – visszakozik a szakember. – Megjegyzem, hol van az előírva, hogy csak ő cserélhet le minket? De komolyra fordítva a szót: csak azt akartuk mondani, hogy kár lenne ilyen korán, már a menopauza közeledtén becsukni a kaput. Lemondani a jótékony szexuális energiákról. Azok az asszonyok, akiknek rendben van a házaséletük, ritkábban híznak el, és tovább maradnak fiatalok. A hosszú ideje tartó házasságokban is érdemes az örömöknek ezt a forrását megújult energiákkal kiaknázni. Lehet, hogy akkor párunk se veszi olyan könnyedén a kalapját. Ne legyünk annyira szemérmesek! Tudom, nehéz ez. Másképp neveltek minket, mint a férfiakat. A szülők már kisgyerekkorban máshogy állnak hozzá egy kisfiú és egy kislány ösztönös megnyilvánulásaihoz. Ha egy kisfiú játszik a nemi szervével, a szülők mosolyogva, szinte büszkén összenéznek, és legfeljebb elterelik róla a figyelmét. Ha egy kislány teszi ugyanezt, az enyhén szólva kínos, és a szülők hajlamosak azonnal messzemenő következtetéseket levonni: „Istenem, mi lesz ebből a lányból?” Ez a megkülönböztetés végigkísér bennünket egész életünk folyamán. Elég egy reprezentatív felmérést megnézni, hogy kiderüljön: mi, nők a szex pusztán örömszerző és stresszoldó funkcióiról nehezen veszünk tudomást. Nem is lehet ezen csodálkozni. A bölcs, sok tapasztalatot összegyűjtött, szexualitása teljében lévő asszony archetípusa (ősképe) a mi civilizációnkban nem létezik. Pedig a szűz és az anya mellett, ennek a szerepnek is helye lenne az életünkben…
Biztatásul elmondom, hogy nem mindenütt van így. A földgolyó „boldogabbik felén” számunkra kedvezőbben alakultak a viszonyok. Néhány évvel ezelőtt amerikai kutatók a természeti népek százhat csoportját keresték fel Dél-Afrikától Új-Guineáig azzal a céllal, hogy információkat gyűjtsenek a nők szexualitásáról. Meglepő tapasztalatokat szereztek. Azokban a kultúrákban, amelyekben a nőket a termékenység letéteményeseiként tisztelik, a kor előre haladtával nemhogy leírnák, hanem egyre nagyobb respektussal tekintenek rájuk. Míg a mi civilizációnkban mindenekfelett dicsőítik az ifjú testet, ott idősebb asszonyok avatják be a szexualitás titkaiba a fiatal fiúkat. Ez a vágyálom egyébként sokszor bevallatlanul, de nálunk is él a fiatal férfiakban. Ezek a bölcs, tapasztalt nők a privát életükben is olyan szabadságot élveznek, ami nálunk elképzelhetetlen. Kedvükre válogathatnak a szeretőkben, szinte második kamaszkorukat élhetik, hisz már mindent megtettek, szültek, felnevelték a gyerekeiket, megfeleltek a férjeiknek. Védett korba értek. Ha belegondolunk, teljesen logikus ez az életfelfogás!

Felejtsd el!
Lássuk, az előítéleteken kívül mi egyéb akadályoz bennünket abban, hogy szexualitásunkat ilyen szépen, folyamatosan éljük meg! Miről szólnak fiatalabb éveink? Itt van mindjárt az antibébi tabletta! Valóban a legtökéletesebb fogamzásgátló eszköz, hisz olyan mélyen lenyomja a libidót, hogy amíg szedjük, nem is igen érzünk vágyat a szeretkezésre. Ugyanakkor persze igaz, hogy sokakat épp a teherbe esés lehetősége tart vissza attól, hogy felszabadultan élvezzék a szexet. A menstruáció alatti szexről sem hallunk szinte soha. Ezenkívül nálunk a várandósság is sok esetben tabu. Van olyan férfiismerősöm, aki ilyenkor még véletlenül se nyúlna a feleségéhez. Pedig a kismamák közül nagyon sokan éppen arról számolnak be, hogy nőiességük virágba borulása, melleik megduzzadása szinte állandó erotikus izgalomban tartja őket. És már el is érkeztünk a szülés élményéhez. Ugye önök is úgy tanulták, hogy a baba szörnyű fájások közepette jön a világra? Nos, egy bölcs bábaismerősöm másként fogalmaz: „Ugyanaz az energia, amely besegíti a gyermeket oda, ki is segíti onnan.” Lefordítva, a szülést meg lehet élni az orgazmushoz hasonló méhösszehúzódások sorozataként is. Így már egészen másképp állnánk hozzá életünk legszebb, legizgalmasabb eseményéhez… Hát így jutunk el negyvenes éveinkig, amikor hirtelen tudnunk kéne szabadon megélni „érett nőiségünket” egy olyan világban, amelyik a húszéveseké. Pedig sok szépséget tartogathatnak nekünk még a következő évtizedek is! Ennek jegyében következő cikkünkben a menopauzával kapcsolatos téveszméket próbáljuk meg eloszlatni.