Hétköznapi pedofília 2.

Ahogy minden olyan ügyben nehéz megtalálni az objektív igazságot, mikor egy családon belül felmerül a gyanú: a gyerektől a felnőtt szexet akar… Két hete magát a történetet írtam le. A bírósági, hivatali, emberi tortúrákat. De kíváncsi voltam, vajon kívülálló szakemberek mit mondanak például arról, „normális” -e, ha az anyuka új barátjának első dolga, hogy megmosassa a nemi szervét az ötéves kisfiúval. A bíróság és a gyámhatóság szerint normális…

A történet újra, dióhéjban:

Tavaly karácsonykor kezdődött. Válófélben lévő szülők közös megegyezés alapján az édesanyánál elhelyezett ötéves kisfia az édesapának elmeséli, hogy anyja új barátjával így játszik vele: a fürdőkádban, kettesben megmossák egymás „cerkáját”. Ezenkívül együtt is alszanak, anyu, ő, és az új barát, mind meztelenül, és ő van középen. A kisfiú azt is meséli, hogy az új barát megtanította, hogyan masszírozza őt, beleértve a „cerkáját” is, és hogy akkor igazi férfi, ha az „feláll”. Az apa felháborodott kérdésére az anya mindent tagad, azt mondja – a bíróságon is –, a gyerek hazudik. Megszületik az első igazságügyi szakpszichológusi vélemény: amit a gyerek mond, az élményszerű. Elindul az ügy. A bíróság, a rendőrség és a gyámhatóság is szakértőt rendel ki. A kisfiút egyre többen vizsgálják. A gyámhatóságnál végül nem látják értelmét a gyereket elmozdítani az anyától, le is zárják az ügyet. Kilenc hónap elteltével az anya és annak barátja beismeri, hogy hazudtak, mikor azt állították, hogy a gyerek nem mond igazat. Bevallják, hogy az említett dolgok valóban folynak a gyerek és a férfi között, de hozzáteszik: mindez a gyerek kívánságára történik. Újabb eljárás folyamatban. Lassan egy év telt el…


Dr. Virág György klinikai szakpszichológusként, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatójaként és a szexuális erőszak áldozatainak lelki felépülését segítő Eszter Ambulancia vezetőjeként sok hasonló esetet látott már. Inkább általánosságban ezekről, semmint a „mi” konkrét ügyünkről kérdeztem a véleményét. Hiszen mindannyian tudjuk, ilyet csak akkor tehetnék, ha a történet minden apró részletét ismernénk. Nem ismerjük. Ahogy az édesanya verzióját sem, hiszen hetek óta elérhetetlen – számomra legalábbis. Csak néhány tény adott…

– A szexuális bűncselekményekkel kapcsolatban – főként, ahol gyerekek a sértettek – nehéz számokról beszélni – kezdi a szakértő. Ezeknek nagyon kis része ugyanis olyan, amelyről az érintettek egyáltalán mesélnek valakinek, és még kevesebb ügyben indul eljárás. Végeztünk egy kutatást: körülbelül száznegyvenezer mai magyar felnőtt volt szexuális abúzus áldozata gyerekkorában. A valóságban ez a szám feltehetőleg még nagyobb… Mindnek jellemzője, hogy az áldozat nő, kiskorú vagy gyerek, és az elkövető ismerős vagy családtag. Ha tizenkét éven aluli gyerekről van szó, a jogalkotó úgy tekinti, hogy ő védekezésre, akaratnyilvánításra képtelen állapotban van, azaz, ha valaki ilyen korú gyerekkel folytat szexuális tevékenységet, az erőszaknak számít. Tehát az illető bűncselekményt követ el, még ha a gyerek bele is egyezett a dologba, sőt, még ha ő kérte is ezt…

– Ha mondjuk, egy felnőtt férfi rendszeresen megmosatja a nemi szervét egy kisgyerekkel?

– Ennek megítélésében a pontos körülmények is számítanak. De hasonló esetben, még ha a történtek nem is érik el a szexuális bűncselekmény tényállását, felmerülhet a kiskorú veszélyeztetése. Én azt gondolom, hogy ha nem jogi szempontok alapján gondolkodunk, akkor minden, ami nekem nem jó, és amit nem szeretnék, az lélektani szempontból erőszak, és az ilyesmi igenis veszélyezteti egy gyerek fejlődését.

– Mondjuk, valaki felhívja a hatóságok figyelmét arra, hogy egy családban – szerinte – egy felnőtt szexuálisan használ egy gyereket. Ma Magyarországon jellemzően mi történik ilyenkor?

– Ami a reakciókat illeti, sajnos, a két szélsőség a leggyakoribb. Egyik a régifajta, vagyis az elutasítás. Ilyenkor az ügy minden szinten elakad, ezer szakértőt rendelnek ki, tízezer eljárási probléma adódik… Vagy épp az ellenkezője történik, a dolog hatalmas indulatokat gerjeszt, és egy olyan ügyben, amelyben nem is kellene, beindul egy megállíthatatlan gépezet. A szörnyű az, hogy a gyerek ilyenkor sokszorosan áldozatává válik az eljárásnak.

– Tételezzük fel, hogy az idő húzódik, a hatóságok részéről érdemben nem történik semmi, az egyik szülő mégis meg van győződve, hogy a kisfia/kislánya a másik szülőnél szexuális visszaélés áldozatává vált. Milyen eszközei maradnak, hogy „mentse” a gyerekét?

– Nem sok. Foghatja, és elviheti magával. Azaz jogellenesen, önkényesen megváltoztathatja az ideiglenes elhelyezést. Gondolkodhat úgy, hogy maximum felszólíthatják, megbírságolhatják, de a gyereket legalább addig sem bántják. Kérdés viszont, hogy a gyereknek mi a jó. Ez ugyanis szintén a körülötte dúló háború folytatását jelenti.

– Mi látszik „kívülről” egy olyan gyereken, akivel ilyesmi történik?

– Nem mindegy, hogy mi is az „ilyesmi”. A felnőtt örömére történő, kádban való simogatás és a brutális megerőszakolás között óriási különbség van, de mindkettő a szexuális bántalmazás kategóriájába tartozik. Egyik legnevesebb magyar pszichoanalitikusunk, Ferenczi Sándor a gondot a „nyelvzavarban” látta. Ezt azt jelenti, hogy akkor van baj, ha miközben a gyerek a szeretet és a gyöngédség nyelvén „szól” a felnőtthöz, azaz ezekre vágyik, a felnőtt erre a szenvedély nyelvén válaszol. Vagyis ha az, amit a gyerekkel tesz – bármilyen ártatlannak tűnő dolog legyen is –, nem a gyerekről szól, hanem a saját vágyait akarja vele kielégíteni. Egy gyerek ezt úgy éli meg legbelül, hogy megerőszakolták, még akkor is, ha esetleg fizikai értelemben kellemesnek érzi, ami történik vele.

– És a másik oldal? A felnőtt miért csinálja ilyenkor, ami csinál? Ez pedofília?

– A „pedofil” klinikai értelemben azt jelenti, hogy az illető felnőtt szexuális érdeklődésének, vágyainak tárgyai kizárólagosan vagy elsősorban serdületlen vagy pubertás korú gyerekek. A gyerekekkel szexuális kapcsolatot létesítő elkövetők maximum öt százaléka ilyen. De szerintem nem ez az alapvető kérdés. Engem például legkevésbé sem érdekel, hogy az adott férfi pedofil-e egy pszichológiai teszt alapján, vagy sem, az érdekel csak, hogy mit, és milyen indíttatásból tesz a gyerekkel…

– Tegyük fel, hogy van egy hat-hétéves kisfiú, akivel egy, a családban élő felnőtt férfi rendszeresen megmosatja a nemi szervét, az édesanya tudtával, és időnként anyukával hárman egy ágyban alszanak, meztelenül. Számít, hogy az illető a gyerek édesapja, vagy egy szinte idegen férfi?

– Hogyne. Bár szerintem egy hatéves fiúval az apja se mosassa meg… Számomra az sem egészen érthető, hogy az anyuka miért hagyja ezt… A hármasban meztelenül alvásnak pedig számomra, pszichológusként, egyértelműen van egy abuzív színezete, mert ingerli a gyereket. De mindezek ellenére az is elképzelhető, hogy ilyen esetben valóban nem szexuális indíttatásról, hanem csupán két olyan felnőttről van szó, aki mindebbe nem gondol bele. És lehet, hogy csak arra lenne szükség, hogy valaki elmondja nekik, hogy ez így nincs rendben, és ne csinálják tovább… Mindent összevetve, az lenne a jó, ha egy olyan gyermekvédelmi, illetve hatósági rendszer működne végre Magyarországon, amely az ilyen ügyekben kiemelt sürgősséggel folytatná le az eljárást.

Ehhez a rendszer minden „láncszemének” olajozottan, összehangoltan kellene működnie. A hibákat – ha vannak egyáltalán – keresve szerettem volna megkérdezni a „mi” ügyünkkel foglalkozó gyámhatósági ügyintézőt, ő hogyan dolgozik hasonló eseteknél. Meg is kaptam a választ, azonban az ügyintéző a vele készült interjú másnapján mégsem járult hozzá, hogy beszélgetésünkből bármit is leírjak.

Így egy másik, a konkrét esetet nem ismerő gyámhatósági ügyintézőnek tettem fel a kérdéseim. Erről ezen a héten olvashattok a Nők Lapja november 28-án megjelenő, 48-as számában!