Mit néznek a nők a pasikon?

A hír: A nőknek is a külső számít?
2800 nő részvételével készült a vizsgálat, melynek végén az ausztrál kutatók azt állapították meg, hogy mondjanak bármit, a nők legalább annyira fontosnak tartják leendő partnerük külsejét, mint a férfiak. A kutatók arra kérdeztek rá a teszt során, hogy mi az, ami a nőket leginkább megfogja, és a válaszadók többsége az olyan külső tulajdonságokat emelte ki, mint a szexepil vagy a sárm.

A Sydney Morning Heraldban beszámolnak arról, hogy a férfiasság is komoly szerepet tölt be a párválasztás során. Érdekes, hogy amikor a nőket arról kérdezték, sokat számít-e nekik az ismerkedéskor a partnerük külseje, csak ritkán válaszoltak igennel. A legtöbben inkább hallgatnak az igazságról, nehogy felszínesnek tartsák őket, ám ettől függetlenül valójában nagyon is fontos számukra a külsőség.
 

Különvélemény dr. Daubner Béla pszichiáter-pszichoterapeutától
A külső meghívja a figyelmet, és arra reagálunk, akár férfiak, akár nők vagyunk. Ha valami nem hívja meg a figyelmet, elmegyünk mellette, és másra figyelünk. Az emberek esetében meg kell különböztetni a „biológiai nemet” és a „társadalmi nemi szerepeket”. A „biológiai nem” az emberi szaporodás biológiai hátterét magyarázza, a „társadalmi nemi szerepek” pedig a férfiak és nők közötti kulturális különbségekre utalnak, és a kultúránk részei, tanult viselkedések, amelyek a maszkulin és feminin jellegzetességekben realizálódnak.

Dr. Daubner Béla pszichiáter-pszichoterapeuta

A férfiak és nők körüli, néha zavaros viszonyok épp abban gyökereznek, hogy míg a férfiak és nők közötti különbségek biológiaiak, azaz egyetemes jellegűek, és nem változtathatók meg, a maszkulin és feminin jellegzetességek a kultúra termékei, szerepek, amelyek megváltoztathatók.
Sok vonatkozásban átmeneti korszakban élünk, a maszkulin és feminin szerepek átértékelődésének vagyunk tanúi. Ez az átértékelődés nem azt jelenti, hogy eltörüljük a különbségeket. A hormonális különbségek vitathatatlanok.
A tesztoszteron a maszkulin oldalon láthatóan két fő késztetést mozgat: dugd meg vagy öld meg (Ken Wilber: A Működő Szellem rövid története). A feminin oldalon az oxitocin irányít, amelyet kapcsolathormonnak is neveznek. Felkelti a ragaszkodás, kötődés, gondoskodás, ölelés és érintés szükségletét. Az anya számára az oxitocin teszi lehetővé biológiai szinten, hogy gyermekéhez kötődjön, gondoskodjon róla, árassza el szeretettel, érintse meg, és vigyázzon rá.
A biológiai különbség nem jelenti azt, hogy a férfiak nem képesek érzékenyebbé, finomabbá, gyakrabban érintővé, gondoskodóvá válni. Képesek rá, de meg kell tanulniuk, hogy ezek megjelenjenek viselkedésükben.
A nőknek meg kell tanulniuk, hogy ne csupán kapcsolataikban éljenek. Meg kell tanulniuk, hogy személyiségüket érettebbé tegyék, és értékeiket becsüljék. A tesztoszteron és az oxitocin működésének megmaradásán túl mindkét nemnek túl kell lépnie a kulturálisan meghatározott, társadalmilag elvárt szerepeken, azzal együtt, hogy a különbségeket nem kell eltörölni.
Ma a fejlődésnek ahhoz a pontjához érkeztünk, amikor az elsődleges nemi szerepeket – túlzott önállóság a férfiak, túlzott kötődés a nők esetében – már részben meghaladtuk, a férfiak kezdik megtanulni a kötődést, a nők az önállóságot.
A 2800 nő részvételével készült vizsgálat ezeket a változásokat jelzi. A régi viselkedések (transzgenerációs transzmisszió) átalakulóban vannak, és a külsőségek értéke átértékelődik. Ezeket a változásokat nem mindig könnyű vállalni, nőként a férfiakról, de a vizsgálatok kimutatják.