“A színészet erotikus szakma”

Csákányi Eszter: Szeged jó város! Bár néha úgy érzem, mintha folyton építkeznének.

Ónodi Eszter: Nekem az tetszett, hogy – legalábbis ahol megfordultam – mindenütt van bicikliút.

Horgas Eszter:  És isteni a halászlé!

Csákányi Eszter: Színházi stúdiós koromban itt ismerkedtem össze Boncz Gézával, aki szegedi fiú volt. Zseniális humorával az éjszaka császárának tartottuk. Egyik éjjel egy bárban buliztunk hajnalig, utána pedig belógtunk a strandra pihenni.

Horgas Eszter: Boncz Gézával kettesben?

Csákányi Eszter: Sokan voltunk. Reggel bemásztunk, azt is a Boncz tudta, hol kell, és másnaposan ráfeküdtünk a napozóágyakra. Kihívták a rendőrséget, majd kitiltottak minket. A hangosbemondós ember megkérdezte, mi a foglalkozásom, mire mondtam, hogy stúdiós vagyok. Én is! – válaszolta. Jó volt, szép volt, fiatalok voltunk.

Ónodi Eszter: Tíz éve Bálint Andrissal csónakáztunk a Tiszán. Verőfényben indultunk, de hirtelen kitört a vihar. Szerencsére a mi hajósunk csónakjában volt pálinka is, így nem fagytunk össze.

Horgas Eszter: Plusz itt nyaranta napról napra megtelik a Dóm tér négyezres nézőtere, akár Madáchot, akár Lehárt játszanak. Mintha az embereknek mégis szükségük lenne a kultúrára.

Csákányi Eszter: Szerintem ez a téma többet érdemel, ne sminkelés közben beszélgessünk róla.
Jó, legyen a szerelem! Elmondom, hogy imádkoztam gyerekkoromban. Anyámék mesélték, hogy azt dünnyögtem az ágyban: „Édes Istenem, segítsd meg a szüleimet, testvéreimet, hogy boldogok legyünk, és… nőjön meg a cicim.” Ez szerintem hozzátartozik a szerelemhez.

Horgas Eszter: Abszolút, ez gyönyörű.

Csákányi Eszter: Nem nagyon teljesült a dolog… Az apám elmesélte Ruttkai Évának az imádságomat, ő csak annyit mondott: engem is vegyen be a fohászába a lányod. A szerelem egyébként minden korszakban más. Amikor az ember fiatal, úgy érzi, nincsenek határok. Mikor idősödik, megváltozik ez is.

Horgas Eszter: Nekem szerelem az is, amikor hirtelen kisüt a nap, és ettől boldog leszek, vagy amikor a koncerten megszólal egy hang a fuvolámon, amiről magam sem tudom, hogy születhetett meg, vagy amikor a gyerekem először azt mondta, hogy anya. Ezek mind szerelmetes állapotok. A szerelem a férfi és nő között sem csupán szex vagy kín, gyötrelem, őrület, hanem valami, amiért érdemes élni.

Csákányi Eszter: Mindenki mást gondol erről. A szerelem számomra egy borzalmas véglet, amikor nem tudok ésszel gondolkodni. Visz valami, amit nem tudok kézben tartani.

Horgas Eszter: Lehet, hogy én nem is voltam szerelmes?

Csákányi Eszter: Neked mást jelent ez a szó.

Horgas Eszter: Ha abból indulunk ki, amit te mondasz, a szerelem iszonyatosan idegőrlő, szétszakító állapot. Meddig bírod?

Csákányi Eszter: Nem tudom, az a kérdés, engem meddig bírnak. Én ezt az őrületet mindig hajtottam, szükségem volt az érzésre.

Horgas Eszter: De hogy tudsz ilyenkor dolgozni, figyelni másra, hiszen nem vagy a magad ura. Ez talán olyan, mint a drog?

Csákányi Eszter: Tényleg olyan volt. Most már nem ilyen. Megváltozott. Ötvennyolc évesen mást gondolok erről, mint régen.

Horgas Eszter: Lemondtál róla?

Csákányi Eszter: Nem, de máshogy élem meg az életnek ezt a részét. A színpadi jelenlét nagyon erotikus helyzet. Egész életemben kellett, és ma is kell minden újnál, minden kezdetnél ez a hullámverésszerű izgalmi állapot. Valakivel együtt kell rezegni, megtalálni a játszótársat. Maga a feszültség, a játék, ami még most is fontos. Van olyan kedves kolléganőm, barátnőm, akiből túl a hetvenen is szinte árad ez az érzés.

Ónodi Eszter: Akár filmen, akár színdarabon dolgozom, kell egy ember a próbák során, akivel kialakul ez a különös viszony. Furcsa, de a férfi kollégáim iránt sosem éreztem ezt, inkább a rendező irányába jött létre. Talán mert ez egy klasszikus felállás – a rendező kiválasztott téged, fontos vagy neki, rengeteg titkot lát benned. Nagyon izgalmas meccs, hogy te mit tudsz róla, ő mit lát beléd. Kell a visszacsatolás, lássam egy szempárban, hogy valami megtörténik.

Horgas Eszter: Ha nem a rendező, akkor lehet az a világosító vagy a kellékes is?

Ónodi Eszter: A legnagyobb bókok egyike, amikor egy technikai kolléga gratulál a premier után. Ha egy „színházi” ember zsizseg körülötted, az bármit jelenthet, de amikor a kellékes mondja, hogy jó voltál, annak súlya van. Igen, lehet, hogy utána neki fogok játszani. Az biztos, hogy a színésznőség nagyon erotikus szakma. Ennek persze semmi köze sincs a legendákban élő szereposztó díványhoz. Eddigi színészi pályám során még nem találkoztam olyan ajánlattal, hogy ha lefekszem valakivel, akkor előbbre jutok. A bölcsészkaron, az angol szakon viszont javasolt ilyet az egyik tanár. Tehát az erotikus szakmát nem úgy kell érteni, hogy szexmunkások vagyunk, hanem maga a helyzet erotikus. Állsz a színpadon, az egész testeddel dolgozol, tulajdonképpen testestül-lelkestül odaadod magad a közönségnek, hatással vagy, függetlenül attól, hogy nő vagy férfi nézi.

Horgas Eszter: Zeneakadémista koromban nagyon zavart, sőt sértett, amikor a koncert után megdicsértek, milyen szép voltam a színpadon. Ma már tudom, hogy a művész igenis az egész testével játszik. A hangszeren pedig gyűlölni, ölni, szeretni, sőt vadul ölelkezni is lehet. Sokszor eszembe jut egy koncert után, hogy így még egy nyilvános szeretkezést is előadhatok, őszintén, vadul vagy gyöngéden, mégsem küldik rám az erkölcsrendészetet, hanem tapsolnak. Szerencsém van, mert a muzsika lehet erotikus, de sosem pornográf. Ez persze minden művészetre igaz.

Csákányi Eszter: Én bárénekesnő leszek szeptember végén a Pesti Orfeumban, igazi éjszakai dizőz. Ez is elég erotikus feladat, nem? Megnézitek?

Horgas Eszter, Ónodi Eszter: Ott leszünk!

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• Mi lesz veled, Harry Potter?
• Az arab világból jelentik  
• Lepényvariációk
• A vas szerepe
• Anya, itt alhat a barátom?
• Soha többé nem leszek féltékeny!

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!