“Gyerekgyár” lesz az iskolákból?

– A csavargyárban van – mondta mindig a tanító néni az általánosban, ha egy-egy renitens kisdiák nagy valószínűséggel nem betegség vagy családi okok, hanem iskolaundor miatt hiányzott, vagyis elcsavargott. Most úgy tűnik – Hoffman Rózsa, oktatásért felelős államtitkár szerint legalábbis –, a tanítónő tévedett, nem az iskolakerülők, hanem a többiek voltak a csavargyárban, míg az iskolapadot koptatták.

„Az oktatás rendszere egyre inkább a csavargyártáshoz kezdett hasonlítani, ahol az a fő szempont, hogy az új csavar minél simábban illeszkedjen a nagy gépezetbe” – szólt a nyilatkozat, amikor a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma nyilvánosságra hozta az új közoktatási (hivatalosan a Nemzeti köznevelésről szóló) törvény koncepcióját október 14-én, pénteken. Az oktatási államtitkárság szerint most látjuk a fentiek kárát, amikor „az eddigi nagy gépezetek világszerte elakadnak, szétesnek, és az önálló gondolkodástól elszoktatott emberek nem találnak válaszokat az új helyzetre”.

Tervrajz a hivatalból

A koncepciót böngészve több ponton is érdekes változásokra bukkanhatunk, amelyekkel jó tisztában lenni, mert ha a tervből törvény születik, jelentősen befolyásolja majd a gyerekek-családok életét. Kötelező lesz az óvoda, egész napos oktatás folyik majd az államosított általános iskolákban, az érettségihez pedig kötelező lesz majd önkéntes munkát végezni.

Minden gyermeket háromtól ötéves koráig kötelező oviba járatni és napi négyórás foglalko- záson kell részt vennie

Az új törvény célja a koncepció előszava szerint az lenne, hogy a köznevelés ne egy nagy gépezethez gyártson egyenalkatrészeket, hogy középpontban ne az állam által előírt egységes tananyag, hanem a különböző hátterű és képességű gyermekek álljanak. Ehhez képest a tervezet további részeiben az áll, hogy „a fő cél egy új nemzeti középosztály létrehozása, a nemzeti közösség alapvető értékei iránt elkötelezett, magyarul gondolkodni és beszélni tudó gyermekekre alapozva”. Mintha a „csavargyár” helyén egy „nemzetgyár” épülne, amibe a végtermékek tervrajzait a minisztérium igazgatósági hivatalából küldik.
A „gyártási folyamat” már az óvodában elkezdődik. A tervezet szerint ezentúl minden gyermeket háromtól ötéves koráig kötelező oviba járatni, hogy ott legalább napi négy órában foglalkozásokon vegyen részt. Bár az óvodákat továbbra is az önkormányzatok tartják majd fenn, az ott folyó nevelésről nem helyben, hanem valamilyen felsőbb szinten döntenek majd, az „Óvodai nevelés országos alapprogramjában”. 

Kötelező, kötelező, kötelező

Az óvoda után, hattól tizenhat éves koráig a gyermek köteles lesz az egész napját az iskolában tölteni. A koncepció szerint ugyanis az általános iskolai oktatás és nevelés alsó és felső tagozatban is egész nap folyik: míg délelőtt tanórák vannak, a délutánt aktív és nevelő hatású foglalkozásokkal lehet majd kitölteni. Ezekről csak azok a felsős diákok maradhatnak távol, akiknek szülői kérésre az igazgató engedélyezi, mert például sportegyesületbe vagy különórákra járnak. Vagyis az iskola tudni fogja, mit csinál a diákja, akkor is, ha éppen nincs szem előtt. Az általános iskolák fenntartója az állam, az oktatás és nevelés tartalmát ezen a szinten is központilag határozzák majd meg a nemzeti alaptantervben, illetve a ráépülő kerettantervben.

Az általános nyolcadik osztályát tizenhat éves korára mindenkinek el kell végeznie, nem járhat tovább nappali rendszerű képzésbe, akinek ez nem sikerül. Aki viszont tizennégy-tizenöt éves korában végez, de nem tud vagy nem akar továbbtanulni, annak tankötelezettsége lejártáig ott lesz a „Híd program”. Ennek keretében egy-két éven át az iskola kis csoportokban speciális fejlesztő tréningekkel igyekszik majd elérni, hogy a részt vevő diákok akarjanak és tudjanak is továbbtanulni.

Szupermenek

Csak az érettségizhet, aki legalább ötven óra közös- ségi szolgálatot lát el

A középiskolák közül a hat és nyolc évfolyamos képzést nyújtókat ezután törvény kötelezi majd, hogy csak „szuperdiákokat” képezzenek. Tőlük és tanáraiktól is többet vár el a törvény: minimum heti két órával többet kell majd tanulniuk, az országos kompetenciafelméréseken és az érettségin pedig legalább tíz százalékkal, vagyis fél jeggyel jobb eredményt kell produkálniuk majd az átlagnál. Ezenkívül kötelező lesz minden évben legalább minden ötödik diákot országos tanulmányi versenyen indítani.

Ám bármilyen gimnáziumba járjon is a gyerek, nem úszhatja meg az önkéntességet. Csak az kezdheti meg majd az érettségi vizsgát, aki az utolsó éveiben legalább ötven óra „közösségi szolgálatot” lát el. A munka sokféle lehet, például segítség idős embereknek a ház körül, iskola-karbantartás, közösségi programok szervezése a hátrányos helyzetű vagy fogyatékkal élő diáktársakkal, a lényeg, hogy kötelező. 

Bár a nemzeti köznevelésről szóló törvény koncepciója bevezetőjében a megújulás, az egyéni nevelés fontosságát hangsúlyozza, a jövőt úgy képzeli el, mint a távoli múltat, ahol a közoktatás az óvodától az érettségi vagy a szakma megszerzéséig arról szól, hogy tanár és diák mindinkább feleljen meg a szigorú állami elvárásoknak. A tervek alapján ha nem is csavargyár lesz a közoktatás, de nagy eséllyel egyfajta üzem, ahol a gyermek alapanyag, mielőtt bemegy, és termék, miután kilép – még ha tökéletes is.