„Nem tanulunk a hibáinkból” – Ezt gondolják tizenévesek a forradalomról

A Nagy Imre-szobor tövében

Mi számotokra a forradalom legfőbb üzenete?

Varju Ádám: „Fontos ünnep. Arra emlékeztet, hogy az emberek fellázadtak egy olyan rendszer ellen, amely nem volt jó ennek a nemzetnek, amely megsértette a jogainkat, és teljesen más értékrendet képviselt.”

Mezővári Magor: „Azért fontos, mert megmutatja a magyar emberek kitartását. Azt, hogy mi még akkor is harcoltunk az elnyomó hatalom ellen, amikor másodszorra visszajöttek az orosz tankok, és hadászati szempontból sem volt semmi remény, meg politikai szempontból sem, hiszen a Nyugat elfordult tőlünk. A forradalmárok mégis kitartottak. Ez tisztán megmutatja, milyen a magyar virtus: bármilyen reménytelen is a helyzet, mi kiállunk a jogainkért.”

Milyen rendszer volt az, ami ellen fellázadtak?

„Sztálinista, kommunista, leninista. Magyarországon Rákosi Mátyás volt a vezetője.”

Mivel sértette meg a nemzeti értékeket? Mire mondtak nemet az emberek?

„Az Államvédelmi Hatóság névtelen feljelentések alapján elvitte a rendszer ellenségének titulált embereket, majd bebörtönözték és halálra verték, vagy koncepciós perekben halálra ítélték őket. Próbálták ezeket titkolni a nyilvánosság elől, de hát minden kitudódik előbb vagy utóbb.”

A képek a 2016-os józsefvárosi megemlékezéseken készültek (Fotó: Neményi Márton)

’56 igazi forradalom volt, vagy néhány értelmiségi fiatal hőzöngött?

Valentin Patrik: „A fiatalok kezdték, az egyetemista korcsoport, tehát az értelmiségi rétege a társadalomnak. Hozzájuk csatlakozott a munkásosztály, és mindenki, aki nem értett egyet a rendszerrel. Rengetegen meghaltak, de nem volt eredménytelen a felkelés, hiába fojtották vérbe. Hiszen majdnem 40 évvel később megtörtént a rendszerváltás. Úgyhogy ezt is megköszönhetjük nekik.”

Honnan tudjátok mindezt, hiszen kilencedikben még nem is tanulhattátok?

„Engem régóta érdekel a 20. századi történelem. Hatodikos koromban kezdtem mélyebben beleásni magam. Illetve láttam A tanú című filmet, amely mindent elmond arról a korról.”

Ez az egész számotokra már egy lezárt történelmi korszak? Vagy úgy gondoljátok, vannak olyan tanulságai, amelyekre ma is oda kell figyelni?

Valentin Patrik: „A történelem ismétli önmagát, és tanulni kell abból, amit az emberiség egyszer elkövetett. Nem újra megcsinálni, különben ugyanazokkal a következményekkel találjuk magunkat szembe, ha más körülmények közepette is.”

Lili: „Az emberi természetből kiindulva, vagyis abból, hogy minden ember saját magának akar jót, mindig megtörténhet, hogy az ember átlép határokat. Emlékezhetnénk a múlt tanulságaira, de sajnos nem tanulunk a hibáinkból.”

A szabadság jelent nektek ma valamit, vagy csak valami beporosodott, magasztos, elméleti fogalom?

Varju Ádám: „Nekem azt jelenti, hogy nem kell alávetni magunkat annak a marxista lózungnak, amit már meghaladott a történelem. Most egy szabadabb országban élünk, szólásszabadság van, nem kerül börtönbe senki amiatt, hogy vallásról, vagy olyan dolgokról beszél, amelyek ütköznek a hivatalos politikai nézetekkel. Sokkal szabadabb a gondolkodásmódunk, nem kell eltitkolni történelmi eseményeket. Sok olyan dologra fény derült, ami eddig titok volt. Ez a mostani szabadság jó nagyon. Nincsenek olyan kötöttségek, mint a régi rendszerben, és én ezzel nagyon meg vagyok elégedve. Nehezen tudnék hozzászokni olyan elvárásokhoz, amelyeket akkor megköveteltek.”

Mindnyájan szabadnak érzitek magatokat?

Vivien: „Igen, megvan a szabadságunk, de az a baj, hogy mi ezt a szabadságot nem tudjuk úgy értékelni, mint például az őseink. Mert nem éltünk a régi rendszerben.”

Nemrég egy végzős gimnazista osztály Pink Floydtól a The Wall című zenét választotta ki arra, hogy bevonuljon rá a szalagavatón. Az osztályfőnökük azonban azt kérte, válasszanak mást, mert a kerületi vezetés ezt majd politikai üzenetnek veszi, és megvonja a támogatást az iskolától. Szerintetek a gyerekek mit szóltak, és ti mit tettetek volna a helyükben?

Valentin Patrik: „Biztos nem örültek annak, hogy nem választhatják ki a saját szalagavatójukra a zenét. Gondolom, ez utalás akar lenni arra, hogy mi a szabadság. A véleménynyilvánítás szabadsága az osztályfőnöknek is jár, de ez nem jelenti azt, hogy az ő véleményének kell érvényesülnie. Én biztos elmondtam volna, hogy ez a mi szalagavatónk, hadd döntsük el mi, hogy milyen zenét szeretnénk.”

A gyors véleménykörben a Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Baptista Gimnázium 9A osztályának tanulói vettek részt.

Egy másik gimnáziumban, latinóra után

Azok az értékek, amelyekért 56-ban harcoltak, ma is érvényesek számotokra? Olyan ünnepnek érzitek, amely nemcsak időben, de tartalmában is közel áll hozzátok?

„Mivel élnek még olyanok mindenki családi, baráti körében, akik részt vettek a felkelésben, így ez még első, illetve második generációs élménynek számít.”

Beszélgettetek valaha olyannal, aki személyesen átélte a forradalmat?

„Igen.”

És melyik oldalon állt?

„Én nem ismerek olyat, aki az állam oldalán állt volna.”

Fotó: Neményi Márton

Mondjatok pár olyan ma is érvényes értéket, amelyért elődeitek harcoltak!

„A kommunizmus valódi értékeit akarták megvalósítani.”

„Volt egy erős Szovjetunió-ellenes éle is.”

„Elsősorban egymásért álltak ki, és az igazságtalanságok ellen lázadtak fel.”

Mitől jutottak el az emberek arra a szintre, hogy azt mondják: ebből elég volt?

„Jogtalan hatalommal való visszaélés.”

„A személyes terek erőszakos megsértése, a családtagok, rokonok befolyásolása, terrorizálása. És amikor valaki úgy érzi, hogy semmilyen szinten nem tudja kikerülni az elnyomó rendszert.”

„A megszálló csapatok jelenléte.”

Mit jelent nektek a szabadság? Érzékenyek vagytok rá, ha valamilyen módon sérül?

„Nekem fontos a szabadság, például abban, hogy az interneten azt oszthassak meg, amit szeretnék, ne érjen érte retorzió. Bemehessek bárhová, ne nézzenek rám ferde szemmel, ne terjesszenek rólam hazugságokat. Élhessem a saját életemet úgy, ahogy szeretném.”

„Mindenki élhessen szabadon a maga értékrendje szerint, nyilván elfogadva a társadalmi együttélés szabályait.”

„Én akkor érzem, hogy megsértik a szabadságomat, ha a jövőbeni lehetőségeim előtt elzárják az utat. Erre gondoltam nemrég – bár ez nem szabadságjog-megvonás, de akkor is annak érzem -, amikor megszüntették az állami támogatást a lakástakarékban. Mivel nálunk a családban otthon felmerült, hogy nekem is fizettek volna ilyesmit.”

Fotó: Neményi Márton

Hozzátok hasonló korú gyerekek fogtak fegyvert, és mentek az utcákra. Úgy érzitek, hogy erre ti is képesek lennétek?

„Én vallom, hogy mindent meg lehet oldani fegyverek nélkül. De van az az elkeseredésszint, és érzelmi felindulás, amikor az emberek veszélyben érzik az életüket, személyes terüket, hogy azt mondják: ebből elég, nem akarunk így élni, és főleg nem akarjuk, hogy a jövő generáció ebben éljen.”

Szerintetek ma veszélyben vannak a szabadságjogok?

„Hát…! Haladunk egy olyan irányba, ahol már veszélybe kerülhetnek. De most még talán nem.”

„Apró lépésekkel kezdődik el a szabadságmegvonás, és ezekre figyelni kell. Például most a különböző ellenzéki hírportálok felvásárlására.”

Veszélyben van a sajtó- és a tájékozódás szabadsága?

„Nyilvánvalóan. Nem egy lépésben fogják elvenni, hiszen az kiváltaná az emberek felháborodását. Viszont ha apró lépésekben történik, akkor nem olyan feltűnő, és könnyebb belevinni az emberek hétköznapjaiba, és apránként elfogadtatni.”

Azt mondtad, nem kell ahhoz fegyvert ragadni, hogy megoldjunk konfliktusokat, és megküzdjünk a szabadságunkért. Ez azt jelenti, hogy a forradalmak letűnt és meghaladott eszközök az emberi civilizációban? Eljutottunk egy olyan szintre, ahol erre már nincs szükség?

„Szerintem nem, mert az ember ugyanúgy emberből van, akármilyen civilizált is, és ugyanolyan primitív tud lenni, áthágva a saját maga által felállított szabályokat. Én személyesen nem fognék fegyvert, én a közösség érdeke elé helyezem a saját életemet. Azt hiszem, ez a mentalitás valahol mindenkiben ott van, de én fel is vállalom. De ha mások fegyvert ragadnának, akkor nem tennék nekik keresztbe. Passzív maradnék.”

„Én vagyok olyan családi helyzetben, hogy mielőtt forradalom törne ki, vagy forradalomközeli helyzet alakulna, nekem ezzel nem kellene foglalkoznom, mert a szüleim azt mondanák, hogy nekünk ez nem kell, menjünk ebből az országból. Lehet, hogy ez gyáva felfogás, de én nem akarok embereket ölni.”

„Szerintem az is mutatja, hogy az ellenállás és a kiküzdés nem nagyon működik nálunk, hogy mennyi fiatal megy külföldre tanulni, dolgozni. Ez a kényelmesebb most.”

Fotó: Neményi Márton

Összefoglalom, milyen megoldási stratégiákat említettetek abban az esetben, ha a személyes jogaitokat sérelem érné, és pocsékra fordulna a helyzet: passzívnak maradás, külföldre távozás… Egyéb?

„Én részt vennék az ellenállásban. Mert ha nekem valamilyen jogom vagy szabadságom veszélyben forog, képes vagyok kiállni érte. Akár fegyvert is fognék.”

„Én tudom magamról, hogy nagyon nagy az igazságérzetem, és ha veszélyben érzem azokat a dolgokat, amelyek hozzám tartoznak, és ha megtiltják, hogy az legyek, aki vagyok, akkor kiállnék magamért. Kicsi koromtól kezdve mindig is ezt tettem, sokszor olyankor is, ha nem volt igazam. Szerencsére ebben az iskolában sohasem ért miatta retorzió.”

És a sztrájkot, szabotázst, mint az ellenállás egyéb formáit képesek volnátok gyakorolni?

„Magyarországon az ilyesminek nincs kultúrája. Franciaországban mindennap sztrájkolnak valahol, nálunk viszont nem fejlődtek ki erős szakszervezetek és munkaközösségek, emiatt a szolidaritási akciók társadalmi elfogadottsága nagyon alacsony. Elvileg biztosított a sztrájkhoz való jog, de aki sztrájkol, az nem lehet biztos abban, hogy utána vissza tud kerülni az állásába. Előfordulhat, hogy kirúgják.”

De hogyan lesz ez itt Franciaország, ha ti külföldre mentek és passzívak maradtok? Ti vagytok a jövő „csinálói”. A mi generációnk eddig tudott eljutni.

„Magyarországon az ellenállás nem jogtudatosság, hanem bátorság és egzisztencia kérdése. A társadalom nagy része nem áll anyagilag olyan szinten, hogy ezt meg merje tenni. Mert nem rendelkezik olyan sok képesítéssel, hogy máshol helyezkedjen el.”

„Ez a hatalmi nyomástól függ, hogy meg lehet-e tenni, hogy sztrájkolunk, következmények nélkül, illetve vállaljuk a következményeket.”

„Szerintem vannak olyan ügyek, amelyekbe bele kell állni és véleményt nyilvánítani, a helyzet függvényében. Ha a jogsértés egyértelműen súlyos, akkor én a legalsó szinten vállalom, hogy sztrájkolok, de ésszel, mert nem érdemes egyedül maradni az első sorban. De bizonyos feltételek mellett én biztos, hogy kiállnék. Nagyon remélem, ha Magyarországon bármilyen nagyobb megmozdulás lesz, azt már nyomásgyakorlásnak értékelik, és el lehet érni vele valamit. Addig biztos nem mennék el, amíg azt látnám, hogy az ellenállás el fog halni. Csak kirúgatnám magam, de értelme nem lenne.”

Fotó: Neményi Márton

A gyerekek és az iskolák vállalták névvel a véleményüket, de az Emmi pár héttel ezelőtti állásfoglalására való tekintettel, amely a Klebelsberg Központ hatásköre alá tartozó intézményeknél a sajtónak való nyilatkozáshoz az előzetes engedélykérést írja elő, anonimizáltuk második riportunk megszólalóit.