Kenderesi-ügy: a konszenzus nélküli közeledés mindenképpen szexuális zaklatás

Ahogy arról az nlc is beszámolt, vasárnap hajnalban őrizetbe vették Kenderesi Tamás olimpiai bronzérmes úszónkat egy kvandzsui szórakozóhelyen. A sportolót, aki a dél-koreai vizes világbajnokságon vett részt a válogatott tagjaként, egy 18 éves táncoslány vádolta meg szexuális zaklatással.

Kenderesi később elismerte: valóban hozzáért a lány fenekéhez, de a zaklatás vádját tagadja. „Meg sem álltam mögötte, egyetlen, talán meggondolatlan mozdulatot tettem, ami miatt az érintett lány komolyan megharagudott, és feljelentést tett ellenem. Megértve a helyzet komolyságát, teljes együttműködést tanúsítottam mindvégig” – mondta, hozzátéve: sajnálja a történteket, és elnézést kér a lánytól. A dél-koreai hatóságok közlése szerint az esetről a szórakozóhely biztonsági kamerája is felvételt készített, az úszó azt reméli, ez igazolja majd a történetét.

Kenderesi Tamás a férfi 200 méteres pillangóúszás elődöntője után Kvangdzsuban (Fotó:
MTI/Kovács Tamás)

Dr. Hevesi Krisztina sportpszichológus, szexuálpszichológus szerint egy kéretlen érintés már önmagában kimeríti a szexuális zaklatás fogalmát. „Ha valakinek megfogják a fenekét anélkül, hogy ebbe előzetesen beleegyezett volna, az ma már a világon mindenhol zaklatásnak számít – magyarázza. – Nyilván vannak, akik szerint ez »nem nagy ügy«, de ez tévedés: a konszenzus nélküli közeledés mindenképpen szexuális zaklatás, hiszen ha a hozzájárulása nélkül teszek valamit egy másik ember testével, tulajdonképpen tárgyként kezelem, tárgyiasítom őt.”

Több ismert sportolót is megvádoltak

Nem Kenderesi az első ismert sportoló, akit szexuális zaklatási botrányba keveredett, az elmúlt években Cristiano Ronaldótól Kiss László egykori úszókapitányig, Conor McGregortól a pedofíliával megvádolt magyar vízilabdázókig számos sztárt gyanúsítottak meg hasonló bűncselekményekkel itthon és külföldön egyaránt. Volt akit alappal, volt akit alaptalanul – 2015-ben a Leicester City focistáinak rasszista hangvételű szexvideói például joggal keltettek felháborodást a közvélemény körében. A klub három tartalékjátékosa egy thaiföldi túra során prostituáltakat vitt fel a hotelszobájába, az aktusról készült, rendkívül durva és megalázó felvételeket pedig a barátaikkal is megosztották. Vesztükre: a videókat az egyik brit bulvárlap is megszerezte, és az esetből akkora botrány kerekedett, hogy Nigel Pearson edzőt le is váltották.

„Egy sikeres élsportolóra nagyon sok fiatal példaképként tekint, ráadásul egy külföldi versenyen a hazáját képviseli, ezért ha botrányba keveredik, az ország megítélését, reputációját is veszélybe sodorja – hangsúlyozza dr. Hevesi Krisztina. – Nem véletlen, hogy Kenderesi esetében a Magyar Úszó Szövetség is azonnal megszólalt: miközben támogatásukról biztosították a versenyzőjüket, azt is leszögezték, ha bebizonyosodik, hogy az, amivel vádolják, igaz, súlyos szankciókra számíthat.”

A pszichológus ennek ellenére óva int attól, hogy elhamarkodott következtetéseket vonjunk le egy ilyen esetből. „Egy szexuális zaklatást bizonyítani és cáfolni is nagyon nehéz – hangsúlyozza. – Mindenkit megillet az ártatlanság vélelme; arról nem is beszélve, hogy tudunk olyan esetről, amikor anyagi haszon reményében vagy népszerűséghajhászás miatt vádoltak meg ismert, népszerű, sikeres embereket.”  Előfordult, hogy egy-egy alaptalan vád karriereket tört derékba. Kenderesi esetében is kérdés, hogy ez a még lezáratlan ügy miként hat a jövőjére. 

„Fontos, hogy jó példát mutassanak a fiataloknak”

Hevesi hangsúlyozza, a sportolók esetében komoly problémát jelenthet, hogy kicsi gyerekkoruktól kezdve egy zárt szubkultúrában nőnek fel, ahol alapvetően mások a szokások és szabályok, mint a társadalom szélesebb rétegeiben. „Ez az úszósportra is igaz, talán nem véletlen, hogy a medence környékéről az utóbbi időben sorra bugyogtak fel a zaklatással, szexuális erőszakkal kapcsolatos vádak – fejtegette. – Nagyon fontos, hogy az edzők, szakemberek, sportvezetők jó példát mutassanak a fiataloknak, és olyan értékrendet közvetítsenek feléjük, amely szilárd morális alapokra építkezik.”

Slut Walk (ribiséta) tüntetés 2011-ben, Budapesten (fotó: Neményi Márton)

A pszichológus szerint a sokasodó vádak ellenére durva túlzás lenne azt állítani, hogy az élsport rossz hatással van a szociális készségekre vagy a személyiségfejlődésre. „Ezt semmi szín alatt nem jelenthetjük ki. Sőt, a sport bizonyítottan javítja az önkontrollt és az önfegyelmet, miközben a késleltetési képességre is jó hatással van: arra nevel, hogy a rövid távú, gyors örömök és jutalmak helyett a hosszú távú célokra koncentráljon az ember – magyarázza. – Nyilván ez az oka annak is, hogy a felmérések szerint azok a gyerekek, akik sportolnak, sokkal könnyebben találják meg a helyüket a kortársaik között, jobban teljesítenek az iskolában, és felnőve sokszor a munkájukban is sikeresebbek lesznek, mint azok, akik nem.”

Hevesi Krisztina szerint inkább a férfiközpontú társadalmi szemléletben kell keresni a bajok gyökerét. „Sajnos sokan ma is kettős mércét használnak: ha egy férfinak sok partnere van, azt vagány, elismerésre méltó dolognak tartják, de ha egy nő él szexuális szempontból nyitottabb, »szabadosabb« életet, azt elítélik és elutasítják.”

Hiába a #MeToo mozgalom, még mindig nagyon kevés szó esik az áldozatokról

Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta szerint az elmúlt évek botrányai és a szexuális zaklatás, illetve erőszak ellen küzdő #MeToo mozgalom megszületése ellenére még mindig nagyon kevés szó esik az áldozatokról. „Sajnos Magyarországon nem igazán jött át a #MeToo valódi üzenete – mondja. – Nálunk a hétköznapi emberek többsége még mindig inkább csak a sztárok, celebek, hatalmukkal visszaélő menedzserek ügyei kapcsán találkoznak a szexuális zaklatással, a molesztálással és az erőszakkal, pedig a lényeg éppen az lenne, hogy felhívjuk a figyelmüket arra, milyen komoly, a társadalom szövetébe mélyen beépülő problémát jelentenek ezek – vélekedik. – Fontos lenne, hogy az áldozatok érezzék: nincsenek egyedül; hogy merjenek nyíltan beszélni az őket ért bántalmazásról, és bátran kérhessenek segítséget a hatóságoktól és a szakemberektől.”

Makai Gábor szerint a zaklatás elszenvedői sokszor öntudatlanul is rejtőzködnek. „Sokuk a hosszú ideig tartó, folyamatos zaklatást is passzívan szenvedi el. Kiszolgáltatottá válik, azonosul az áldozatszereppel, és állandó rettegésben él, miközben úgy érzi, semmit sem tehet a zaklatás és a zaklatója ellen.” A pszichológus szerint ebben az is közrejátszhat, hogy a közvélemény elfásult, közömbössé vált a zaklatással szemben. „Annyi ilyen hírrel találkozunk, hogy már fel sem kapjuk a fejünket, ha egy újabb esetről cikkezik a sajtó.”

Fotó: Neményi Márton

Szükség lenne egy jól működő protokollra

A szakpszichológus azt mondja, hogy a közvélemény tájékoztatása és felvilágosítása mellett a rendőrök, pszichiáterek, szociális munkások felkészítése és érzékenyítése is fontos feladat lenne. „Erősíteni kellene az áldozatok biztonságérzetét és lehetőséget biztosítani nekik arra, hogy ha zaklatják, bántalmazzák őket, segítséget kérhessenek. Ez már csak azért is fontos, mert minél hamarabb fordulnak szakemberhez, annál kevesebb pszichés kár érheti őket” – húzza alá.

Szerencsére ma már Magyarországon is vannak olyan civil illetve szakmai szervezetek, amelyek hathatós segítséget nyújthatnak a szexuális zaklatás és erőszak elszenvedőinek. „Az olyan szervezetek, mint a NANE, a Patent Egyesület, a Habeas Corpus Munkacsoport vagy a Keret Koalíció például nagyon komoly munkát végeznek ezen a téren – sorolja Makai. – De a hatóságokkal szembeni bizalom erősítése is fontos lenne – ahogy az is, hogy legyen egy jól működő keretrendszer, egy protokoll, amely pontosan leírja, mit kell csinálni akkor, ha valaki besétál a rendőrségre vagy a családsegítőhöz, és azt mondja, zaklatták, bántalmazták.”