„Szia, ne haragudj, elárulod, hol lehet megtanulni ilyen profin kötözni?” – tesszük fel a kérdést két cserkészcsomó közt november 9-én, szombat délután az óbudai Vörös Yuk nevű szórakozóhelyen az Érzéki és szadista kötözés című workshopon. A szimpatikus, mackós, harmincas előadó, művésznevén Silent Teddy Bear Bulgáriából érkezett, és pár percre simán lógni hagyja a barátnőjét, hogy lelkesen válaszoljon. Ha gondoljuk, miután leszedte a köteleket, szívesen mutat nekünk pár profi oktatóvideót, és kötelet is bármikor ad kölcsön. Majd a közönség is beszáll, és ők is sorolják kedvenc, megbízható honlapjaikat, a BDSM-közösségeket és Facebook-oldalakat, ahonnan inspirációt gyűjtenek az otthoni kötözős romantikázáshoz. Azt utólag kicsit bánom, hogy a srácot utána már sehol sem találom, aki Teddyék műsorát egyenesen hipnotizált tekintettel nézte végig – csinos, latexruhás úrnője kezét szorongatva. Ő vajon mit ajánlott volna?
Az viszont később kiderül, hogy az előadó kötözőmester mind a nyugati, mind a keleti felfüggesztési technikák elmélyült ismerője, és házilag maga is készít acélbéklyókat és kényszerzubbonyokat. Teddyt gyerekkora óta érdekli a kötözéstechnológia, szaktudását lassan fél évtizede adja tovább szerte Európában. A workshop alapján úgy tűnt, elsődleges célja, hogy létrejöjjön a legtökéletesebb tehetetlenség állapota, és persze, hogy a kötözés izgalmas, könnyed erotikus játék legyen. Amikor pedig a kötél mégsem működik tökéletesen, hiányosságait Teddy határozott fenékre csapásokkal kompenzálja. Különös, kettejük elvileg agresszióról szóló duettje ezerszer inkább hat szépnek és meghittnek, mint brutálisnak. Teddy mosolygós párján végig látszik, hogy imádja ezt az egészet, amit a legelején ki is jelentett: a mazochista valójában nem elszenvedi, hanem élvezi, hogy befogadhatja a fájdalmat. Ahogy valószínűleg az sem elhanyagolható, hogy a lány kellően jó kondiban van ahhoz, hogy egy órán át elszorított erekkel, minden irányban kifeszítve, fejjel lefelé lógjon egy vaskeretről.
Nem a korbács és a pálca a lényeg
A BDSM mozaikszó első betűjét adó bondage, vagyis kötözés a látszat ellenére valóban nem a partnerünk ész nélküli kínzásáról szól. Sőt. A résztvevők azt is pontosan tudják, hogy melyik eret mikor és hol nem szabad elszorítani, hogy a másik véletlenül se sérüljön. Az oktatás a workshopon részben erről is szól, és később, már az esti játszós, beöltözős buli során sem tapasztaljuk azt, hogy itt bárki bárkinek elviselhetetlen fájdalmat okozna, vagy bármi ilyesmivel próbálkozna, pedig ekkor már nem egy pár adja elő a meztelen, nyílt színi kötözést, az ostorozással és cipőzéssel egybekötött fenekelést. „Hiába van nálunk korbács, pálca és sok más fenyítő eszköz, a tévhitekkel szemben nem ez a lényeg. Sokkal fontosabb a bizalom, a szeretet, a nyitottság és persze a szakértelem. Én például nem szeretem a fájdalmat, de nevelési célzattal elfogadom, ha a másiknak örömöt okoz” – magyarázza Ferencz Dániel Benjámin, a budapesti BDSM-konferencia megálmodója, egyben főszervezője.
Fotó: Bankó Gábor
Az angoltanárként dolgozó, végzettségét tekintve filozófus szervező azt is elárulta, hogy a hazai rendezvény ötlete a római BDSM-konferencia mintájára született, ahol nagyon jól érezte magát. „Mi, akik hasonló eseményekre járunk, a kink vagy a kinky kategóriába tartozunk. Ahogy az egész BDSM-kultúra szókincsére, erre sincs igazán magyar kifejezés, de ha már muszáj, én szexhuncutnak fordítom” – magyarázza Ferencz. Az eredetileg csavart jelentő kink magában foglalja az összes átlagostól eltérő szexualitást – a szombat esti fétisbuli e tekintetben is az elmélet méltó illusztrációja volt, miután a mosdóban rám mosolygott egy nagydarab, szőke Conchita Wurst-hasonmás, majd az egyik padon véletlenül ráültem az egyik lány rókafarkára (gyorsan elnézést is kértem tőle). Az erdőben és a kutyafuttatón bevált udvariassági formula pedig akkor is működik, amikor a pult előtt pórázon vezetett, kigyúrt, kutyajelmezes fiatalemberek jönnek szembe. Ha megkérdezed a gazdáját, te is megsimogathatod a házi kedvencet.
Persze ugyanúgy találkoztunk a BDSM-mel inkább azonosított ostoros, tűsarkas dominákkal és bőrszerkós medvékkel is. Aki pedig az este folyamán megéhezett, az az élő svédasztalról ehetett – ez alatt egy teljesen meztelen nőt kell érteni, akiről gusztustól függően kézzel vagy szájjal el lehetett fogyasztani a cukorkákat és a gyümölcsöket. „2014 óta szervezünk Budapesten rendszeresen ilyen zárt körű play partikat, ahol mindenki önmaga lehet, feltéve, ha betartja a szabályokat. Nálunk például semmi sem kötelező, ha nem akarsz, a játékokban nem kell részt venni, ahogy a meztelenség sem arról szól, hogy a másik akarata ellenére bárki odadörgölheti magát bárkihez. Viszont ha melletted épp fenekel valakit az ura vagy a dominája, megkérdezheted, hogy beszállhatsz-e. Könnyen elképzelhető, hogy megengedik, feltéve, ha mindketten beleegyeznek. Viszont mi nagyon komolyan vesszük, hogy a nem, az nemet jelent” – sorolja Dániel, milyen szabályok érvényesek a pár száz fős hazai kinkster közösségben.
Elfenekel, majd másnap ágyba hozza a reggelit
Ferencz Dániel saját elmondása szerint leginkább azért szervezkedik, mert zavarja, hogy Magyarországon a legtöbben egyszerre kriminalizálják és patologizálják őket: sokan azt gondolják, hogy minimum pedofilok, bűnözők és perverzek, sőt nem egyszer még neves magyar pszichológusok is azt mondják rájuk, hogy betegek. „Nálunk mindennek az alapja a beleegyezés. És nem úgy, ahogy a Szürke ötven árnyalatában, amikor egy nettó pszichopata belemanipulál egy naiv, megfelelési kényszeres fiatal nőt egy ilyen kapcsolatba. Felháborító. Ahogy a sokak által ismert Sade márki művei is tűnnek nekem inkább riasztó gyilokpornónak, mint klasszikus BDSM-nek. Arról nem is beszélve, hogy milyen sok a hagyományosnak mondható kapcsolat, amelyikben az egyik fél a másikat, vagy a két fél egymást bántja rendszeresen lelkileg, fizikailag, szexuálisan satöbbi. Ezek az emberek egész nap alázzák a másikat, este pedig gyakorlatilag megerőszakolják, mert úgy gondolják, nekik automatikusan jár a szex. Ezzel szemben egy BDSM-kapcsolatban lehet, hogy a másik este jól elfenekel, utána viszont lemosogat kamillával, esti mesét olvas, majd reggel ágyba hozza a reggelit.”
Fotó: Bankó Gábor
A konferencián akárhány előadáson és workshopon veszünk részt a Pozitív fegyelmezéstől Az ánusz világa címűig, tényleg nincs olyan, ahol a konszenzus és a tárgyalás szavak, vagy ezek valamely szinonimája ne hangzana el – ha a közösségnek lenne zászlaja, ezek a kifejezések biztosan szerepelnének rajta. Az egyik külföldi előadó, Kain Mester szerint a BDSM-megbeszélések jellemzően hosszabb szeánszok, mert egy kinky játék általában rengeteg tervezést és precíz rákészülést igényel, melynek minden egyes részletére minden résztvevőnek áldását kell adnia. Például mielőtt valaki domináns szerepre vállalkozna, nem árt, ha egy sor kérdést tisztáz magában, köztük azt, hogy „csak” érzelmi vagy fizikai dom is szeretne lenni, milyen eszközei vannak ehhez, továbbá hogy csak otthon vagy nyilvános helyen is szeretne-e uralkodni. Aztán ott van az a kérdés is, hogy az utasítás jele egy hang vagy egy mozdulat legyen-e, esetleg a kettő kombinációja. És az, hogy inkább diszkréten adjuk le őket, vagy eljussanak a szubhoz akkor is, ha épp nem hall vagy lát bennünket, mert mondjuk kiment a konyhába.
A belga BDSM-guru, Peter Etheros ennek jegyében azt is gyakoroltatta velünk, hogyan tudjunk az alávetettünket hatékonyan megtanítani bármire, és mint kiderült, az uralkodás tényleg nem is annyira egyszerű, mint az ember elsőre, kívülállóként gondolná. Peter és a barátnője, akik közt ránézésre legalább harminc év lehet a korkülönbség, egy 0–24-es, teljes hatalomátadással járó, ahogy a szubkultúrában nevezik, Total Power Exchange kapcsolatban élnek, amit leginkább egy inspiráló intellektuális kihívásnak élnek meg. A fiatal, civilben mérnökként dolgozó holland barátnő gyakorlatilag önként és dalolva szolgálja őt rabszolgaként – a főzést leszámítva, mert az Peter feladata. Velük beszélgetve kiderült, hogy az egyik helyi BDSM-közösség zárt, titkos Facebook-oldalán keresztül találtak egymásra, szinte az első randijuk után összeköltöztek, és azóta a legnagyobb harmóniában játsszák a maguk játékát. Az egyik szobájukban például direkt csak egy fotel van, mert úgy szeretnek filmezni, ha a lány Peter lábánál ül – de az is kötelessége, hogy minden egyes reggel megmérje magát, és a munkahelyére beérve küldje el Peternek az eredményt SMS-ben.
Fotó: Bankó Gábor
A hozzájuk hasonló, uralkodó-alávetett viszonyt ápoló huncut párok közül a konferencián ugyanúgy szembe jön velünk egy kommandós és egy szexi bejárónő duója, mint a klasszikus tanár bácsi–matrózruhás diáklány leosztás, majd a buli egy pontján feltűnik egy huncut pap is, nyakában hatalmas kereszttel, oldalán csinos, szőke nővel. Amikor odajön, meg is szid bennünket, hogy biztosan bűnös gondolatok vannak a fejünkben – úgy tűnik, egy pillanatra mi is be lettünk vonva a játékba. „Ahogy a BDSM-beállítottságokon belül is ezerféle irányzat lehet, a szubmisszióban is vannak fokozatok. A végpont tényleg az, amikor valaki az élete összes területén átadja a hatalmat. A legszélsőségesebb talán az a svéd páros volt, ahol a nő csak akkor szólalhatott meg, ha a mestere megengedte. Az viszont nagyon ritka, hogy valaki egyszerre mazochista és szubmisszív is legyen. Az SM külön irányzat a BDSM-en belül, ami a fájdalomra összpontosít. Olyan nincs igazán, hogy valakit jól meg lehet korbácsolni, miközben azt is szereti, ha ugráltatják, például a másik nézi a meccset, és direkt, tökéletesen ignorálja, miközben ő kitakarít. A másik oldalon sem igazán jellemző, hogy valaki domináns szadista, uralkodik, és közben erős fájdalmat is okoz” – teszi hozzá Dániel.
Az úrnőszelídítő
Miután megbarátkoztunk a fogalmakkal, és elfogadtuk a szabályokat, adja magát a kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha nem két BDSM-rajongó szeret egymásba, hanem csak az egyiküknek van kinky identitása. Dániel például ezen a téren is a teljes őszinteség híve, de vannak trükkjei, hogyan csinálj a barátnődből dominát. „A BDSM-en belül szerintem létezik az úrnőszelídítő kategória – nem egy nőből hoztam már ki a domináns énjét. Ha mindent bevallottál neki, és azután is nyitott, először kérdezd meg tőle, hogy leveheted-e a cipőjét, amikor hazaértek. Ha igent mond, egy vagy két héttel később kérj engedélyt, hogy megmasszírozd a lábát. Szép, apró lépésekkel el lehet jutni odáig, hogy mondjuk a lábtartója lehess, ha ez a fétised. Természetesen semmit sem szabad erőltetni, a legfontosabb, hogy a játék mindenkinek örömöt adjon, és jó legyen” – mondja Dániel, aki próbálta már a kiszervezős verziót is, vagyis azt, hogy a barátnője hozzájárulásával lehet egy „külső” úrnője, aki mellett megélheti szolgálói vágyait.
Fotó: Bankó Gábor
Ezek után vajon igaza lehet-e az etológusoknak, akik szerint az emberi fajban a legnagyobb az igény egyszerre az uralkodásra és az alávetettségre? Bár sok kutatás egyelőre nem áll rendelkezésre, tény, hogy vannak genetikai hajlamosító tényezők a BDSM-re. Ha viszont valakiben ilyen vágyak is dolgoznak, valószínűleg előbb fedezi fel a saját identitását Berlinben vagy a BDSM Mekkájának számító San Franciscóban. A konferencia résztvevői közt egyébként volt olyan, aki már gyerekkorában tudta, hogy vonzzák a fétisek, más viszont csak 42 évesen, egy hasonló BDSM-buliba letévedve talált önmagára – addig hiába próbálkozott volna, mert korábbi partnerei hallani sem akartak bilincsről vagy vesszőzésről. Ha minden igaz, a szigorú értelemben vett szexhuncutok, akik számára életforma és megélt szellemiség a BDSM, a teljes populáció 1-2 százalékát tehetik ki – ám ha azt vesszük, hogy kik azok, akik valaha próbálták már a hálószobában megfűszerezni a szexet egy kis bilincseléssel, máris kijön a lakosságnak több mint a fele. Budapesten, a Vörös Yukban most mindenesetre három nap alatt 23 országból legalább kétszázan jöttünk össze.