Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Így állítsd le a hisztit!
Létrehozva: 2012. november 13. 15:06
Minden hiszti megoldható szép szóval, vagy időnként indokolt, ha eljár a szülő keze? Soltész Kriszta pszichológus szerint a tettlegesség helyett hatásosabbak az empátiára épülő módszerek.
Nők Lapja Café: Így állítsd le a hisztit!
Nők Lapja Café: Így állítsd le a hisztit!
Persze.
En is ezt gondoltam amig az 50. nem szabad kicsim ne nyulj a kalyhahoz mert forro megeg a kezed es fajni fog utan o csak tovabbra is kozeledett a kalyha fele.
Nem csaptam ra, gondoltam okos, megerti. A kovetkezo pillanatban mind a ket kezet ratapasztotta a forro vaskalyhara.
Ezutan csak az orvoshoz kellett menni az ordito gyerekkel 1 hetig otthon lenni vele kenegetni a megegett kezet.
Ha akkor az 51. magyarazat helyett racsaptam volna a kezere akkor nem egette volna magat ossze.
Ennyit a "megmagyarazasrol".
Ember nem üti a másikat, ember nem üvöltözik a másikkal.
Az ember nem ló, hogy betörjék.
Valaki írta mennyi verést kapott.
Lehet, ha engem is ütöttek volna akkor ma már igazgató lennék, olimpikon talán?
Milyen játékszabályokat tartasz be, ha hatodszor szólsz a gyereknek, hogy ne nyúljon bele a konnektorba, de olyan, mintha a falnak beszélnél.
A hetedik rászólás helyett rácsapsz a kezére, és egyből megérti, hogy nem szabad.
Úgy nagyvonalakban ki a frász beszélt pofonról?????????
Amúgy tudom: itt kizárólag olyan szupernyuk vannak, akik 0-24-ig, az év 365 napján (szökőévben természetesen 366) minimum az egyik szemüket folyamatosan a gyereken tartják, a huszonnyolcezredik hisztiroham után is angyali türelemmel babusgatják az édes kis csöppséget, és soha, de soha nem veszítik el a hidegvérüket, türelmüket, még véletlenül sem. Aha!
Tudod az nem bűn, ha valaki elismeri a gyengeségét, hogy alkalmasint ő is emberből van. Az sokkal cikibb, ha megjátsza magát.
És nem, nem elkerülhetetlen hogy eltörjön a virágcserép. Ugyanis ha már háromszor rászóltál a gyerekre szép nyugodtan, hogy legyen szíves ne piszkálja, mert le fog esni, ennek ellenére negyedszer is megrángatja, mire leesik, hát bizony rá lett csapva a kezére.
Érdekes módon a büdös életben többet nem nyúlt hozzá a virágokhoz. És még csak lelkisérült sem lett, SOHA nem verekedett, fiú létére.
Ja-ja. Akkor 101-edszerre is elmagyarázom.
Mondom, könnyebb lenne odacsapni 'oszt jóvan, nem vitatom
Egy frászt.
Mondom, hogy szeretitek összekeverni a rendszeres verést, a popsira ütéssel.
Nagyon jó, hogy te túlélted a verést, de nem mindenki azt akarja, hogy a gyereke túlélje a gyerekkorát, hanem hogy boldog legyen.
Arra meg már nem is akarok mit mondani, hogy sírni hagytál egy magatehetetlen kisbabát, és erre még büszke is vagy...
Engem is tettlegességgel kényszerített anyám sok mindenre. Én nem vagyok hálás érte, ellenkezőleg.
Mindig egyszerűbb odacsapni, mint esetleg századszor is elmagyarázni, hogy mit miért nem szabad. Én a nehezebbik utat választom :)
Első gyerekem nem volt hisztis, egyáltalán. Ha ott megállunk, hátra is dőlhetnék, hogy valamit jól csináltam.
De jött még utána kettő.
A középső sokat hisztizett úgy két éves kora körül, aztán ahogy nőtt az értelme, lehetett hatni rá észérvekkel, megértette a magyarázatokat, úgy maradtak el a hisztik is.
Előfordult, hogy úgy feltúrázta magát, hogy megmosdattuk.
Nem mindig volt olyan a helyzet, hogy el lehetett volna simítani. Néha a saját tehetetlensége miatt is sírt.
A kicsi még lutri, nemsokára két éves lesz. Erős akarata van és próbálkozik néha, de eddig még könnyen terelhető a figyelme.
Talan igen. De csak 3 gyerekem van, biztos erhetne meg meglepetes :)
Az tuti, hogy az en 3 gyerekem eseteben minden olyan hiszti ami 'tul messzire' ment azert tortent mert en nem voltam eleg nyugodt, higgadt es humoros pillanatomban.
A hiszti resze a gyerekkornak ezert normalis dolog, de amikor teljesen beporog a gyerek (szerencsere nalunk ez eleg ritkan fodult elo) az mar nem feltetlen normalis.
Tapasztalatom szeirnt leginkabb a megelozes, eltereles es a humorerzek a hatasos.
Ezek szerint úgy gondolod, hogy minden hiszti megelőzhető, ha megfelelően nyugodtak, higgadtak vagyunk és humorral próbáljuk elütni?
Csodálkoztam is
Még egy felnőtt is megmosakszik, ha túl felindult, izgatott, ideges állapotba kerül.
Nincs ez msáként a gyerekeknél sem, sőt, ők még kezelni sem tudják az indulataikat.
Tapasztalatom szeirnt leginkabb a megelozes, eltereles es a humorerzek a hatasos.
A hideg viz, pofon, veres szerintem nem ervek. Elofordul hogy a szulo kiborul es hulyen reagal, de ez semmikeppen sem megoldas a hisztire. Szerintem ez helytelen uzenetet hordoz a gyerek szamara.
Nagyon barbár és kegyetlen dolognak tartom a hideg zuhanyt.
Nem a hisztiző gyermek lezuhanyzását vagy megmosdatását, hanem csak a hideg vizet.
Amikor egy gyerek odajut, hogy már önkivületben hisztizik, nos akkor az idegpályái olyan állapotban vannak, hogy a langyos víz pl. kifejezetten jó hatással lesz rá. Egyrészt lehűti, másrészt kizökkenti a hisztiből.
Az is elég, ha megmossuk az arcát, nyakát, kezét. Sőt, mossuk is meg, mert ezzel segítünk a gyereknek visszanyerni a nyugalmát.
"Annyira utálom, amikor a gyerekbántalmazást, verést összekeverik egy nevelő célzatú kézreütéssel vagy fenékre csapással."
Én személy szerint a "verést", ami lehet akár egy pofon vagy egy fenékre csapás, nem tartom "kommunikációs eszköznek", pláne nem nevelési célzattal. Nem látom értelmét egy kis kéz/popsi csapásnak, mert nem gondolom, hogy bármi pozitívumot is tanulnának belőle.
Persze kell, hogy legyenek játékszabályok, korlátok, amiket be kell tartani, ha törik ha szakad.. de mindezt, kompromisszumok felajánlása mellett,ami sokszor nagyon sok türelmet igénylő feladat, de hosszútávon úgy gondolom megéri.
Attól még lehet egy szülő szigorú és határozott, hogy nem csapkodásokkal húzza meg a határokat.