Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kiscsibe szomorú Húsvétja
Torolt_felhasznalo_787710
Létrehozva: 2012. március 28. 15:06
Érdemes elolvasni azoknak akik élő kisállattal szeretnének örömet szerezni Húsvétra a gyerekeknek. 
Húsvéti meglepetés
Szép, tavaszias nap volt, amikor a kiscsibe szétroppantotta a tojás héját, és kitámolygott a szabadba. A nagy tér, a fény szokatlan volt neki, de ösztönösen talpra állt, és elindult az ismeretlen világba. Igyekezett mindig biztonságot nyújtó anyja mellett maradni, testvéreivel együtt szaporán kapkodta apró lábait a baromfiudvarban. Felcsipkedte a pici fűszálakat, apró magokat, ...élvezte a napfényt, és úgy érezte, hogy az élet tulajdonképpen nagyon szép. Elgondolkodott azon is, hogy ha felnőtt és nagy lesz – olyan, mint anya –, neki is sok csibéje lesz, és ő is nagyon büszkén fog velük sétálgatni. Néha odafutott a sáros alumínium tálhoz, és kicsi csőrét bele-belemártva élvezte a vizet.
A harmadik napon ismeretlen, hatalmas valami jött be a baromfiudvarba. Elzavarta anyát, őt és még pár testvérét felkapta, és egy letakart kosárba tette. Aztán zúgást hallott, zötyögést érzett, és valahol mélyen belül sejtette, hogy élete megváltozik. Nagyon félt, összebújt testvéreivel, és ez egy kis nyugalmat adott neki. Csendben, panaszosan csipogott, és várt.
Nemsokára zaj és lárma szűrődött be a letakart kosárba, ismeretlen hangok és szagok fogták körül őket. Fényt látott, egy kéz megfogta és betette egy szögletes, fura szagú dobozba. Nagyon sötét volt bent, csak a doboz tetején, pár apró nyíláson jött be a fény. A kis állat rettegve gömbölyödött be a sarokba. Ismét zúgás, zötyögés…majd kinyílt a doboz, és a kiscsibe egy nagy szobában találta magát. Egy kis kéz benyúlt érte, kivette és letette a földre. Furcsa hangokat hallott, és úgy érezte, menekülnie kell. Ösztönösen elkezdett futni, el a veszélytől, vissza a testvéreihez, anyához – de a kis kéz mindig felkapta és visszatette a doboz mellé. Egy idő múlva nem bírta tovább. Lábacskái szétcsúsztak a sima, csillogó parkettán, és egyre jobban fájt, amikor rémülten megpróbált feltápászkodni. Csüggedten legubbasztott, és várta sorsát. A kis kéz lökdöste egy darabig, aztán felkapta és betette a dobozba. Éhes volt és szomjas.
Nemsokára kinyílt a doboz, és valaki kenyérmorzsát meg kukoricát szórt be neki. Mohón vetette rá magát az ismeretlen ételekre, és pici csőrével megpróbált minél többet összekapkodni, hogy legyen majd ereje a meneküléshez, ha újra kikerül a dobozból. A kéz egy kis edényben vizet tett be neki, és a kiscsibe úgy érezte, talán – ha erőt gyűjt – sikerülni fog elszaladnia, és megtalálni testvéreit.
Éjszaka érezte, hogy pici begye nagyon feszül. Reggel megint kapott kenyérmorzsát, furcsa ízű ételdarabokat, de nagyon éhes volt, és mohón összeszedte mindet. Ismét kivették. Ismét menekülni próbált, és ismét csak elkapták, mindig elkapták, amikor már úgy érezte, kijut a fényre. Mikor támolyogva újra és újra lábra állt, betette a kis kéz a dobozba, és rátette a fedelet. Nagyon sötét volt, és a kiscsibe szeretett volna legalább a fényen lenni, de hiába. Ült a koromsötét dobozban, és remegve várta, mi fog történni. Begye egyre jobban feszült, egész teste fájt, karmocskái görcsösen kaparászták a doboz falát. Lassan a nyílásokon sem jött be fény, egyedül, szorongva ült a dobozban, és halkan csipogott.
Egy idő múlva rosszul lett. Apró teste feszült, fulladozott. Lábai nagyon fájtak, látása egyre jobban elhomályosodott. Próbált felkelni, de nem tudott. Karmaival húzta magát a dobozban a víz felé, de az ivás után még rosszabbul lett. Kis begye kigömbölyödött, kapkodta a levegőt. Lassan az oldalára dőlt.
A nyílásokon nemsokára gyenge fény szűrődött be, de a kis állat már nem tudott odamenni. Pici szíve egyre lassabban vert, egész teste rettenetesen feszült, lábai már nem engedelmeskedtek. A fény egyre erősebb lett, és a kiscsibe utolsó erejével megpróbálta odavonszolni magát, hogy magába szívhassa az éltető napot. Oldalán fekve kinézett a nyíláson, és a testvéreire gondolt, a baromfiudvarra, anyára, napfényre. Még meghallotta a kis kezű hangját, ahogy egyre közelebb jön a dobozhoz, és fel akart készülni az újabb menekülésre, de már nem volt annyi ereje. Szemecskéjét a nyílás felé fordította, és lassan behunyta, aztán nem mozdult többé.
Másnap reggel egy bekötött nejlonszatyor került a kukába, egy pici, kihűlt testtel.
Élt öt napot.
**************
Ezt a cikket azért írtuk, mert ehhez hasonló esetek számtalanszor megtörténnek a húsvéti utáni időszakban a gyermekek számára felelőtlenül megvásárolt csibékkel. A kis állatoknak speciális hő-és takarmányozási sajátosságaik vannak, és olyan nyugalomra is szükségük van, amiket házi körülmények között igen nehéz biztosítani. Ellenkező esetben ezek az állatkák néhány nap vagy hét kínlódásra és biztos halálra vannak ítélve.
Tapasztalatainkat összegezve: kíméletlen dolog csibéket, nyúlfiókákat húsvéti meglepetés gyanánt vásárolnunk, mert ezzel helytelen állatvédelmi szemléletre neveljük a gyermekeket, és az állatot is kínozzuk.
Nyúlvásárlás (inkább a lakásban kényelmesen tartható törpenyúl) megfelelő tartási körülmények és ismeretek esetében nem helytelen dolog – de ez nem az előbb felvázolt „meglepetés” gyermekeknek, akik még nem tudnak megfelelően gondoskodni az állatokról. A helytelen tartási körülmények között élő állatok szenvednek, és hiába haszonállatokról van szó, amelyek levágásra kerülhetnek, akkor is fájdalmat érezni, félni, szenvedni képes élőlények. Jelenleg már törvény bünteti az állatkínzást. Nem messze már az az idő, amikor megfelelő bizonyítási eljárás után az ilyen jellegű állatkínzás is bűncselekménynek fog minősülni.
dr. Varga József
pont itt a lényeg
ki tudja ott hogy tartották őket,hogy betegek voltak
normális kultúráltan tartott állatoktól nem lesz beteg senki
ezért van az állatartó bolt,orvos,és az állatvédők..ma már minden adva van hogyha valaki kisállatot tart,azt normálisan megtehesse
amúgy a képen szerintem a kis csibéknek pont az a legkisebb gondjuk hogy be vannak fújva..hisz ők nem látnak szineket
inkább hogy kisketrecbe vannak bezsúfolva sokan..vagy ha ládába zárva fuvarozzák őket többedmagukkal,és felük megfullad
az a gond
meg hogy utána otthon mit tesznek velük..pl kis gyerek megnyomja,rálép a lábára,kinyomja a kutya vagy macska szemét..esetleg dobálja,húzza a fülét..aztán az állat jól megharapja,megkarmolja a szülők meg utcára dobják,vagy lealtatják
Játékkal semmi esetre sem. Mert ha így "játszol" akkor könnyen kihasználhatnak. Ha nem Téged, akkor a gyerekeket
(mentsd meg, adakozz, és Te hány ilyen - rosszhiszemű - játszmát tudnál még kitalálni?) mert nem az azonosulás lenne a lényeg (szerintem)
Szvsz - a nevelés komoly dolog, és nem alapulhat érzelmi zsaroláson. Ha szerinted igen, akkor nem tudom mennyi választja el a FELELŐS embert attól, aki szerint a tehén lila (és ugrál, hogy habos legyen), vagy a csirke a zacskóban készül, és a tarhonyát ősszel aratják....
"Jelenleg már törvény bünteti az állatkínzást. Nem messze már az az idő, amikor megfelelő bizonyítási eljárás után az ilyen jellegű állatkínzás is bűncselekménynek fog minősülni."
Téved Varga doktor, a törvény nem bűntet, max lehetőséget ad, adhat a bűntetésre. És addig, amíg sem a jogalkotás, sem a végrehajtó hatalom nem tesz - hathatósan - az állatkínzás ellen, addig minden marad a régiben. (ÉS, most elsősorban az urbanus rétegről beszélek, mert az ún parasztgazdaság azért egész másképp működik, működött)
Most eszembe jutott egy eset, amely néhány évvel ezelőtt nagyon megérintett:
Egy török kislány megbetegedett madárinfluenzában, mert a család beteg csirkéit ölelgette. Szerencsére túlélte a betegséget.
Jónak mondod...én a józan észt mindennél többre tartom általában, még akkor is, ha időnként kiderül, hogy nekem nem osztottak eleget.
Én is tudom, hogy a haszonállatok nem azért élnek, hogy boldogok legyenek. Sűrűn eszem csirkehúst és tisztában vagyok vele, hogy azt a csirkét "iparilag" nevelték és végezték ki, de abban mindig reménykedem, hogy mindez annyira humánusan történt, amennyire csak lehetett.
Ugyanakkor el tudom képzelni, hogy valakit éppen ez a "giccses", érzelmi játék történet ébreszt rá arra, hogy a húsvéti cukiság egy érző lény. Ha nyomorultul elpusztul amiatt, hogy nem bánnak vele megfelelően, az a gyermek lelkében is mély sebeket hagyhat.
Téged érzelmileg érintett meg gyerekkorodban a csirke szenvedése és ez nagyon szép dolog. A továbbiakat (megsiratás után) már fel lehet dolgozni a józan ész segítségével.
Ez csak ételfesték, így jobban el tudják adni húsvétra őket, mert a gyerekeknek (meg az elmeroggyant szüleiknek is, akik megveszik nekik) mutatósabb.
Marketingfogás. Ártalmatlan, de én sem támogatom. Élő állat csak hozzáértőknek való. Akár haszonállat, akár hobbiállat.
Én még a húsvéti kölcsönnyúlnak se vagyok híve.
Esetleg józan ésszel??
én gyerekkoromban sk felneveltem egy sérült kiscsibét.
mire októberben visszamentem öreganyámhoz, szegény csirke már pörkölt volt.
öreganyám nem azért tartott csirkét, hogy dédelgesse. én meg azért mentettem ki 10 évesen, a többi közül, mert húzta a lábát és a többi csirke folyton megverte.
csináltam neki külön kuckót, minden nap külön etettem-itattam, dédelgettem. A csirke meg ragaszkodott hozzám. Hallgattott a nevére jött hozzám ha hivtam.
Megsirattam.
Teleki Pál unokája..
és - hosszú az út Afrikáig.. ill csimpánz az ösvényen.
Már a múlt héten kezdték a cikksorozatot. Nagyon érdekes.
és igen, értem az elefántos sztoryt... nagyon találó volt.
én sem szeretem az érzelmi játékot..
az ilyen kiscsibésről első pillanatban az jutott eszembe , hogy a fenébe... hogyan lehetnek ennyire ostobák a szülők??
Nekem is volt anno kiskacsám, kisnyulam. Csak kint a kertben. A kacsák azok majdnem matuzsálemi kort értek meg. A nyúl néhány év múlva vérfrissitést szolgált egy nyúltenyésztőnél. :)
Ha nem érzelmi játékkal, akkor mivel?
Épp ezáltal lehet azonosulni a kis állattal. Mert a kis állatnak ugyanúgy vannak érzelmei, mint nekünk. Félelem, fájdalom is.
mi kaptunk anno kiskacsát meg nyuszit is,panelba..nem szenvedtek,de szaladgáltak a lakásban,aztán ki lettek víve nagymamához kertbe..egyetlenegyszer volt egy kiskacsa aki rögtön meg is halt,ahogy ki lett víve a kertbe..mert a többi tyúk betámadta és bántották
de a lakásba tök jól el voltak
aki vesz,azok lakótelepen régen is volt hogy levitték sétálni,játszani a nyuszikat pl húsvét után,én emlékszem..aztán álltalában levitték vidékre.az már a szomorú része volt,mert mindenki tudta hogy előbb utóbb vágva lesznek
ma már nyusziknak is vannak tök jó karámok amikbe a kertbe ki tudod tenni,vagy lakótelepiek is levihetik
szerintem szabályozva,normálisan tartva nincs gond ezzel...
de az állatrendőrség erre is jó pl
a szállításuk meg tényleg nem mindegy hogyan zajlik ezeknek a kisállatoknak,és a tartásuk sem mindegy
ma már vadászgörit is sokan tartanak otthon,a hörcsögöket is lehet futtatni ilyen tök jó játszókarámokban,bebújózsákot lehet nekik kapni,meg függeszkedő oszlopot
szerintem a tenyésztés,tartás,szállítás a fontos téma,amit ellenőrizni kell
Teleki Pál fia, vagy unokája?
(ha nem baj, nem veszek NL-t)
agyonvágás: sztem, ha közelembe lennél, értenél, s nem hiszem, hogy agyon akarnál vágni...
csupán annyit akartam volna közölni, hogy sajnálom, ha csak "érzelmi játékkal" lehetne felelősségteljes álattartásra nevelni. nem hiszek benne, egyrészt azért sem, mert akit "megérint" az nem teszi, aki meg teszi, azokat pedig az ilyen az ál-sztorik nem hatják meg. egyébként pedig vághatsz is agyon.
Helyes, valóban nem kell élő állatot venni olyan korú gyereknek, amelyik nem tud róla felelősséggel gondoskodni. Valamint olyan körülmények közé vinni, ami az állatnak nem felel meg.
De ez nem csak a csibére és a nyuszira vonatkozik, hanem a kutyusra és cicusra, gőtécskére és madárpókicára, valamint minden egyéb, kedvtelésből/meghökkentésből tartott lényre.
Na,akkor nézegesd ezt a fotót és edződj-saját kép,nem photoshop.
Rosszul lettem,amikor csináltam a képet.
Hülyét tudok kapni, amikor egy állattal szórakoznak. Mert a hülye pistikének kiscsibe és kisnyúl kell húsvétra, mert az milyen cuki...
Aztán max a kukában végzi, de sebaj, pistike megér ennyit.
Ha most itt lennél a közelemben tuti agyovágnálak.
egyébként javaslom, vedd meg a heti NL-t és olvasd el a Teleki Gézáról szóló cikket.
:-(
Annakidején mi kölcsönnyuszit kaptunk húsvétra.A szüleim egyik kollégája nyúltenyésztő volt mellékállásban.Húsvétkor megkaptuk a nyuszit,egy hónap múlva visszaadtuk(azzal,hogy belőle nem lehet pörkölt:-))
Jó volt, így szerintem.Abban az életkorban hamar ráuntunk volna szegényre.Természtesen "használati utasítással"kaptuk a nyuszit..
ennyire megnőtt az ingerküszöb, hogy csak ilyen giccsel lehet valamit "eladni"? elég kiábrándító, ha igaz
tele van a net kiscsibékkel, kutyákkal, magzattal, stb, stb
(nekem ez tetszett legjobban
”1986-ban a Northwestern University dimplomaosztó ünnepsége után Mkele Mbembe
Kenyában töltötte a nyár nagy részét. Egyik kirándulása során, amikor átverekedte magát egy sűrű bokron, Mbembe egy elefántbikával találta szembe magát amint az állat az egyik mellső lábát a levegőbe emeli. Az elefánt elég kimerültnek nézett ki, ezért Mbembe óvatosan megközelítette, és ahogy elétérdelt hogy megvizsgálja az állat lábát, észrevette hogy egy jókora "szálka" van beágyazódva a talpába.
Amilyen óvatosan csak lehetett Mbembe kihúzta a szálkát, mire az elefánt óvatosan lerakta a lábát a földre. Az elefánt arccal az ember felé fordult és meglehetősen nagy kíváncsisággal az arcán bámulta az embert néhány feszült percen keresztül.
Mbembe mozdulatlanul állt, és semmi másra nem tudott gondolni, csak hogy most bele lesz tiporva a földbe. Egyszer csak az elefánt egy hatalmasat trombitált, hátat fordított, és elsétált.
Mbembe sosem felejtette el ezt a napot...
Húsz évvel később Mbembe a kisfiával sétálgatott a chicagoi állatkertben, és ahogy az elefántok kerítéséhez közeledtek az egyik állat egyenesen megindult Mbembe és fia Tapu irányába. A hatalmas állat bámulta Mbembe-t, és az egyik mellső lábát a levegőbe emelte, majd lerakta. Ezt egy jónéhányszor megismételte, majd egy hangosat trombitált, végig az ember szemébe nézve.
Mbembe visszaemlékezve az 1986-os találkozásra az elefánttal, azon törte a fejét, hogy ez vajon ugyanaz az állat-e. Mbembe összeszedte a bátorságát, és megvárta amíg minden látogató odébbáll, majd átmászott a korláton és megindult az elefánt felé.
Csodálkozva nézett az állat szemébe, mire az elefánt trombitált újra egy nagyot, körbeölelte az ormányával Mbembe egyik lábát és hozzávágta a korláthoz, majd odament hozzá és halálba tiporta a szerencsétlen b@lfaszt.
Valószínűleg nem ugyanaz az elefánt volt az... „)
sorry az OFF-ért
Nem tudok más hozzáfűzni.