Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Van barátnője
Létrehozva: 2015. június 24. 15:23
Sziasztok!
Leírom a sztorit, megoldást nem várok, nincs is, inkább csak ki akarom írni magamból. Ha bármi vigasztalót tudtok írni, annak nagyon örülnék...
Megismerkedtem valakivel. Eltöltöttünk néhány nagyon szép napot együtt. Majd mivel másik városban élek nem tudtunk mindennap találkozni, telefonon tartottuk a kapcsolatot és két hét múlva újra találkoztunk és megint együtt töltöttünk pár napot. Amikor megismerkedtünk nekem volt barátom, ezt meg is mondtam neki, de már az első együtt töltött idő után rögtön szakítottam a barátommal, mert rájöttem, hogy nagyon hiányzik a szerelem érzése, amit most az új fiúval egyből megéreztem. Azóta picit ritkultak az üzenetek, amit kicsit furcsáltam, de gondoltam biztos elfoglalt. Szinte alig használom a facebookot, ezért eddig eszembe sem jutott, hogy "lecsekkoljam" a srácot. Most azonban egy unalmasabb pillanatomban gondoltam rákeresek és a képei között azt látom, hogy egyértelműen van barátnője. Az utolsó közös kép június elején került fel, tehát nem túl rég és vannak fent közös képek 1-2 évre visszamenőleg folyamatosan.
Nagyon fáj és nem azért mert biztos voltam a közös jövőben, hanem mert engem ez az egész villámcsapásként ért és nagyon megmozgatott. Gyorsan és intenzíven beleszerettem és most olyan, mintha kést szúrtak volna a szívembe.. 
A helyzeten nincs mit kérdezni, vagy megbeszélni, csak azt nem értem, hogy miért nem mondta, hiszen én mondtam neki, hogy van barátom.
Azt gondolom, hogy mivel az egész dolog gyorsan jött, remélem gyorsan túl is leszek rajta, de most pokolian fáj...
Akinek autó (vagy bármi anyagi dolog csak jóóóóóó drága legyen)) = a szerelem illúziójával, az magáról állít ki szegénységi bizonyítványt. És kurva hétszentség nem volt még szerelmes. Addig jó:))
Én nem hiszem, hogy az életkor előrehaladtával az ember lassabban vagy megfontoltabban esik szerelembe. Max ritkábban:) Legalább is magam nevében ezt tudom mondani. Sajnos:))) 28 voltam mikor beleestem gyerekem (majdani) apjába, szerintem kb 1-2 hét leforgása alatt, bár nem emlékszem pontosan, mert 11 éve történt, de nem kellett sok idő. Igaz, éjjel-nappal együtt voltunk és amikor nem, akkor sms-ben tartottuk a kapcsolatot.
Azóta meg nem voltam szerelmetes, így friss élmény nincs, mi hány nap:)
Ellenben nők hajlamosak ennél lényegesen lazább kapcsolatba és hapsiba is belelátni a herceget. Na ott meg általában koppanás van. Az meg fáj. Van ez így néha. Majd legközelebb már jobban figyel a jelekre. Vagy nem. Típus kérdése. Én minden esetre nem ítélem őt el és nem is nézem hülyének.
Autó drága, a nőknek szükségük van a szerelem illúziójára, bárminek is nevezik.
Persze hogy fáj. Akik racionálisak, azoknak egy ilyen történet kevésbé fáj, sőt, örülnek hogy még időben megszabadultak a másiktól. Nem mondom hogy én nem jártam így valamikor, természetesen velem is megtörtént már, máskülönben nem tudnék írni róla. De más az, amikor egy viszonylag fiatal, érzelmileg még éretlen lány esik szerelem érzetű vonzódásba, mint amikor valaki éretten. Az az életkor is mindenkinél más, hogy mikorra érik be, van aki meglepően korán, van aki soha. Fájdalmak, csalódások nélkül pedig senki nem válik éretté, a negatívumokat is meg kell élni hozzá.
Akkor lesz baj, és ismét mellé fog választani, ha most megijed és feltételezi hogy minden férfi ilyen.
csak a gyerekek nem érdemlik meg akiket hibbant állapotban vállaltok
akkor nem rinyálna, szedné fel ezeket sorban
Dehogy ostoba, Rozi tudja mitől döglik a légy.
Biztosan lesz. De most épp ez fáj neki. Mert az ember az eszével lesz szerelmes? Elég nagy baj lenne. Hát most erre ráfaragott, fáj neki, túllesz rajta. Gondolom mind jártunk már így. Én biztos. Meg még sokan. Mi biztos mind hülyék vagyunk és megérdemeltük. Akkor meg.
rozi faluról hamar szerelmes, mert ostoba
Megkérdezem, mibe szeretett bele? Nem ismerte, még annyit sem vett észre a nonverbálisból, hogy a srác képmutató. Értelmes ember beleszeret a látszatba?
Nem kell emiatt megkövezni senkit, lesz még ennél nagyobb problémája is a párkapcsolatok terén.
Hata Marival igen sokszor nézetkülönbségeink vannak, de ebben a topicban egyetlen olyan szót nem írt amivel ellenkezni tudnék.
A hormonok tombolása és a valódi szerelem nem ugyanaz.
A hormonok tombolását úgy képzeld el, mint amikor a nehéz napjaidat éled. Nem teljesen tiszta a tudat, nyűgösebb vagy, ingerlékenyebb, figyelemzavaros, fáradékonyabb, lehet választani. Amikor két ember találkozik, érzékelik hogy vonzódnak-e egymáshoz, vagy inkább taszítják egymást. Ez még csak a szimpátia. A másikról semmit nem tudnak, felmérik a külsejét, mimikáját, hangját, pillantását, mozdulatait. De ez még mindig külsőség, mivel mindenki a lehető legjobb oldalát akarja mutatni a másik előtt. Az ismerkedési fázisban még ez van, és ha valaki rossz emberismerő, akkor képtelen venni azokat a jeleket, amik a másik valódi énjét mutatják. Együtt élésnél már kevésbé lehet elfedni a saját lényünket, ilyenkor már elég hamar előjönnek a másikban azok a tulajdonságok, amiket a másikban kevésbé tudunk elviselni. De mivel (még két éven belül értetendő) a hormonok még tombolnak, a szex is fantasztikus mert új és izgalmas vele, jön a megalkuvás. Ekkor mondják a nők és férfiak, hogy szeretem, de. Nos, a valódi szerelemben nincs de.
A valódi szerelemben nem a test jelzéseit veszik figyelembe, ott a találkozásoknál olyan energiák áramlanak, amin keresztül már szavak és együtt élés nélkül is pontosan tudod, hogy milyen ember a másik, nem fog meglepetést okozni soha. Egy olyan érzelmi hullámhosszra hangolódsz rá, amelyen a szexualitás nem létezik. Nem közösülni akarsz vele, hanem eggyé akartok válni, ami persze képtelenség. Ez az, amikor két lélek egyesül. De mivel emberek vagyunk nemi vágyakkal, a test is megköveteli a kielégülést.
A valódi szerelemnél nem lehet konstatálni hogy na, mostantól egy pár vagyunk. Teljesen egyértelmű, sem ember, sem isten nem képes szétszakítani, sokszor még a halál is gyors egymás után következik be. Az illető utána hal a szerelmének, öngyilkosság nélkül. És ahogyan említettem, igazi szerelem úgy is létezhet, hogy nem együtt, hanem a körülmények miatt egyedül, esetleg mással élik az életüket, mással alapítanak családot. Ilyen esetekben a szerelem érzésében nem lelhető fel a féltékenység, felül emelkednek ezen az emberi érzésen. Igen, jól sejted, hideg fej, józan megfontolás, de nem a szó szoros értelmében. De csakis tiszta tudattal lehet meglátni hogy ki az, aki nekünk társként rendeltetett. Aki nem ismeri a szerelmet, az azt gondolja hogy ezek a kapcsolatok hűvösek, unalmasak. Ellenkezőleg. Végig ugyanazon a hőfokon égnek, és mivel a gyarló emberi én mindenkiben ott lakozik, vita, harag is előfordul. Ez természetes.
Lehet az mondani, hogy némelyikünk nagyokos, mert megmondja a tutit. De akkor gondolkodj el azon, vajon miért nyer az igazunk minden ilyen esetben igazolást? miért panaszkodik annyi nő a férfiakra, és miért van az, hogy néhányan életük végéig szerető párkapcsolatban élnek, noha a természetük összeférhetetlensége miatt elvileg már régen külön élnének? Miért is van az, hogy évek óta házasságban élő nők panaszkodnak, hogy nem bírják elviselni a férjeiket? Miért van az, hogy évek óta házasságban élő nők féltékenyek, mert sem a férjük szerelmében, sem a sajátjukéban nem bíznak meg? Ez csakis úgy lehetséges, hogy nem a megfelelő emberrel kötötték össze az életüket.
Lehet nem bírni a kioktató hozzászólásokat, de gondolkodj el azon is, miért nem bírod. Azért, mert valakik úgy élnek amiről a többségnek elképzelése sincs hogy létezik, vagy azért, mert titokban te is egy ilyen párkapcsolatra vágysz? Sejted hogy létezik, nyilván érzékeltél már pároknál egy ilyen mértékű összetartó erőt, de mivel te még nem élted át, lehet hogy kétkedve fogadod.
És még valami. A szerelmi csalódást soha nem mások okozzák. Az okozza önmagának, aki átéli. Ha valaki melléválaszt, persze hogy csalódik.
És ha összekeveri és szerelmesnek érzi magát? Javaslom ássuk be nyakig és kövezzük meg. Ez a minimum. Micsoda nők vannak, ez a topikindító is, nem térek magamhoz...:))))))))))
Mert ő milyen nő? Olyan? mert megtetszett egy másik srác - esetleg bele is szeretett? Hát tényleg felháborító, mik vannak!!:))))
Ne haragudj de a hormonok tombolása és a szerelem az sokszor egy és ugyanazon dolog. Nem értem hogy te például mit érzel ha szerelmes vagy? Nálad a hormonok nem tombolnak? Te csak szépen nyugisan, komótosan megállapítod magadban hogy nnna, XY férfi meg te most már egy pár vagytok mert nagyon úgy néz ki hogy ott vagytok egymásnak oszt akkor uggyanmindegy ha együtt is maradtok kitudjameddig? Józan megfontolásból kifolyólag, hideg fejjel kalkulálva elhatározzátok hogy ez most biztos szerelem kell hogy legyen -habár semmi örült hormonjáték nincs -mert annyira összeillettek? Vagy mi?
Amúgy meg nem bírom azt mikor valaki egyértelmüen szenved a szerelmi csalódástól, és erre jön egy nagyokos és kioktatja hogy jajj ugyanmár az nem szerelem csak úgy érzed!
Az tüz sem forró csak úgy érzed. Jaja...
Biztos hogy a képeken látható csaj a barátnöje? Lehet naív vagyok de mi van ha a húga vagy mittudomén kicsodája? Csókolózós, ölelkezös képekröl van szó egyáltalán? És hogyhogy a srác profilja nyitva van a face-en? Csak úgy ni bárki belemehet a profiljába és nézelödhet? Ennyire óvatlan lenne valaki?
Igazad van, vannak, akiknel az a szokas, hogy a regit eldobaljuk az uj erdekesebbert/izgalmasabbert - fogyasztoi tarsadalomra nagyon jellemzo ez, bar parkapcsolatokban annyira megsem meno ezen gondolkodas. De ha Neked meg a topik-inditonak jol esik igy elni, hajra, bar az a gyanum, topik-indito eppen 2 szek kozott a pad alatt nyalogatja fajo sebeit, arra persze nem is gondolva, hogy az ujert dobott regi tarsa tan erez szinten, es faj neki is szinten, hogy dobtak egy ujabb izgalmasabbert, de addig jo volt, mig lo nem volt, szamarnak...
Hodzerelem leirasaban meg vadallatszama Nikita velemenye fele hajlok; a hormonok tombolasat nem kene keverni a valodi szerelem erzesevel.
Ez mind lényegtelen. (a hozzászólásaim indulatmentesek, előre szólok)
A szerelem szót sokan összekeverik azzal a felfokozott érzelemmel, amit egy kapcsolat kezdetekor éreznek, kábé két évig. Azt a legtöbben tudják, hogy ezt az érzést a hormonok okozzák, a természet okozza velünk a fajfenntartás érdekében. És ahogy telik az idő, a hormonok csökkennek. Normális esetben ez alatt a két év alatt a nő már megtermékenyülne. A férfi viszont tovább lépne. Ebben az esetben a felek alig ismerik egymást, a megtermékenyítéshez szükségtelen a másik kiismerése, csak a külsőségekre és a vonzó tulajdonságokra figyelnek, minden más úgynevezett rózsaszín ködben úszik. Ezért van az, hogy rengeteg nőnek, habár gyönyörű teremtések, egy ponton túl katasztrófává válik a párkapcsolatuk. Az emberismeretük zéró, nem is érdekli a legtöbb nőt, hogy mi rejtőzik a férfinél a felszín alatt. Figyeld meg, a sztorik sablonosak. Megismertem, beszélgettünk néhányszor, lefeküdtünk néhányszor, majd szó nélkül lelépett. Ha valaki jó megfigyelő, egyből feltűnik ezekben a sablonos sztorikban neki az, hogy ezek a nők semmit nem tudnak az adott férfiről, viszont bőszen bizonygatják hogy nagy volt a szerelem. Nos, a legtöbb férfi ha ki akar elégülni, képes megjátszani a hősszerelmest. Udvarol ezerrel, virág, romantikus séták és társaik. Eközben a nők önmagukról locsognak, a férfiről nem sokat tudnak meg. De el lehet dicsekedni a barátnők előtt, hogy kifogtak egy szuper "pasit". (utálom ezt a szót)
A valódi szerelemnél viszont a kémiai folyamatok mellett egy hatalmas lelki kötődés is van. Kölcsönös. Egy időben jelenik meg a vonzódással, és úgy lehet megkülönböztetni, hogy a testi vágynál erősebb a lelki vágy, összhang megélése. Az ilyen lelki kötődésnél pedig az egymásra hangolódás miatt már kölcsönösen érzik hogy kicsoda a másik. Ezt viszont kevesen élik át.
Ebben a sztoriban egyik fél sem élte meg még soha a szerelem érzését. Ha igen, akkor vele élnének. A topic indító nem hagyta volna el a barátját. Az új ismerős nem csalta volna meg a barátnőjét. Nem hazudott volna topic indítónak sem. Ha csak egyik érintett fél is szerelmes lett volna ebből a négyesből, akkor ez a kereszteződés nem történt volna meg. Ugyanis egyoldalú igaz szerelem nem létezik, mivel két lélek találkozik. Emiatt szokták mondani hogy a szerelem bevonzza a szerelemet. A plátói szerelemnél is megvan ugyanez az érzés, de mivel a testiségnél többet ér a lelkiség, így a két fél akár találkozás nélkül is képes az örökké tartó szerelemre.
Visszatérve a hozzászólásodhoz, a szerelem nem életkor függő. Vannak akik az óvodában találkoznak, elsodorja őket egymástól az élet, majd valamikor összejönnek. De végig egymást szerették. Ez ugyanígy megtörténhet 16, de akár 60 évesen is. Amikor két ilyen ember találkozik, akkor össze lesznek kötve egy egész életre, még akkor is ha többé nem találkoznak. A Madison megye hídjai története épp az ilyen szerelmet mutatja be.
Most miért? Olyan nagy csoda, hogy egy nő megismerkedik egy egy másik pasival, aki valamiért jobban megmozgatja, mint az aktuális partnere, és dobbant a kapcsolatából? Elvégre nem voltak házasok, sem közös gyerek, vagy bármi ilyen kötelék. Most ha 16 évesen együtt jársz egy sráccal, akkor hozzá leszel már kötve egész életedre? Nem hinném, hogy mindenki az első szerelménél állapodik meg.....
Beleszerettél. Aha. Hát hogyne, szerelemek jönnek-mennek, anélkül hogy ismernéd őket.
Ilyen topicokkal van tele az NLC. Ilyen nőkkel van tele az ország.
Azert meg ne dobd ki, csak ha megint megismerkedsz egy ujjal, aki miatt ki lehet dobni a regit. Mert feletek ez igy szokas.
Sajnálom. Elhiszem, hogy ez most fáj. Ahogy írod, majd múlik, majd jön másik. Ennek időt kell adj. Mindenki csalódik néha.
Egy férfi már attól világgá fut, ha egy eltöltött nap után valaki kidobja a barátját miatta. (Ettől még én is kifutnék, pedig Nő vagyok.:)
Hát ez ennyi volt, te is fájdalmat okoztál a párodnak, hogy megcsaltad, majd kidobtad! Mégis mégis milyen igazságot vársz az élettől???
Nem szép dolog egyszerre két vasat tartani a tűzben, de szerencse, hogy még időben rájöttél. Azzal vigasztalódhatsz, hogy nem sokat veszítesz, ha lemondsz róla: téged ugyanígy megcsalt volna később, ha elmélyült volna a kapcsolatotok.
Én két hét szünetet nagyon soknak tartok az első randi után. Ettől függetlenül megkérdezném őt - most már úgyis mindegy - hogy miért nem világosított fel.
Persze, ez a vonat elment, de majd jön a következő.
Miért nem mondta? Csak.Kérdezted? Nem.Hááááááááát akkor?
Amúgy meg milyen igaz: járt utat a járatlanért el ne hagyd.
Majd jön a következő szekér.