Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Intimitás nélkül élni
Létrehozva: 2021. február 23. 09:02
2 éve alkotunk egy párt (1 éve együtt is élünk) az intimitás mégsem működik. Nem tudok közel kerülni hozzá, nincs simogatás, nincs csókolózás, elhúzódik ha én akarom, szeretkezés sincs, csak durrbelepornós-szerepjátszós dugás.
Hetente elmondom, nem elég ez nekem, nincs változás. Ellenben az élet más területein tök jól passzolunk. Nehéz lenne elszakadni. Szerintetek lehet ezen változtatani vagy így marad végleg? Nem vagyunk fiatalok (40 és 50 évesek).
Ex-szel nem voltak túl sokat együtt, jól megvoltak, értelmes csaj, semmi különös. De szerintem -bár ez csak feltételezés- ők inkább barátok voltak, nem szerelmesek. Nem tudom pontosan mennyit lehettek együtt, illetve mennyit élhettek együtt.
Hidd el, én mondom, ha kibukik belőlem. Már a találkozásunk után 2 hónappal jeleztem, hogy ez nekem kedvés lesz. Azt írta akkor, hogy változni fog, csak neki idő kell. Hát azóta várok.
Most kezd betelni az a bizonyos pohár. Párom tudja nagyon jól mik az igényeim, néha már mondja magától (kicsit gúnyosan) hogy épp mire gondolok, de akkor sincs semmi változtatás.
A gondom az, hogy szóban egyszerűen nem lehet vele beszélni. Egyből felkapja a vizet, hogy ne kötözködjek, és lezárja a témát. Morgok én magamban, mondom még kicsit a magamét, de erre meg ideges lesz. Nagyritkán messenger üzenetben le tudom neki írni, amit akarok, de igazából arra sem jön értelmes válasz, csak egy gif vagy matrica vagy egy hülyeség vagy csak "ne hisztizz, kislány".
És ugye ezek mellett vele nem lehet lelki dolgokról beszélni. Minden másról igen, de a kapcsolatunkról arról nem. Egyből hárít. Szóval ezt is csak kinevetné, hogy legyen olyan nap ami csak az egyikünké. Meg arra is csak legyintene, ha valmilyen könyvet ajánlanék, mert arra mindig az a válasz "pfff...azok mindig a nagy szakértők, akiknek se kutyája, se macskája. köszi, nekem ilyentől nem kell tanács"
Sajnállak hogy ez a véleményed. Nem lehet így könnyű.
Én bizony igénylem, azt is, hogy átöleljenek, azt is hogy megcsókoljanak, azt is hogy simogassanak (bár azt nem bírom sokáig, mert viszket vagy csikiz
).
Cicánk épp 1 éve lett, pedig párom nem szerette annakelőtte a macskákat. De őt pl simogatja és nagyon megszerette. Tehát azért van benne némi, kedvesség, de valahogy felém nem akarja ezt kimutatni.
Nem, nem a szexről van szó. Én inkább az összebújást hiányolom.
Egyébként egy kiskutya azért is jó, mert nemcsak neked teremti meg az intimitást, hanem az egész családot be tudja vonni. Embereket, akik azelőtt hevesen tiltakoztak a kutya ellen, néhány nap után kenyérre lehet kenni!
Amilyen pasikkal én találkoztam életemben, hidd el, hogy a gyerek és a kutya százszor jobb társaság!
Igazából felnőttkoromban egyetlen férfival sem éltem meg intimitást, ja de, egyszer rászóltam az egyikre szex közben, hogy szeressen már egy kicsit, és csodák csodája, mintha egy gombot megnyomtam volna rajta, éreztem az áramló szeretet energiát egy rövidke ideig! Egyébként vele nem szerelmi kapcsolatban voltunk, szóval ez a "gombnyomásra" szeretés inkább ijesztő volt, még ha kellemes is!
Ez egyébként nyilván az én hiányosságom is, de nem hiszem, hogy az ilyesmit könnyű lenne megváltoztatni, max. évek hosszú munkájával lehet rajta javítani valamit, ha van hajlandóság a pasiban. Mondok egy példát: én, ha rossz kedvemben vagyok, képtelen vagyok elfogadni egy ölelést. Egész egyszerűen tehernek érzem. Most ezen hogy a sz@rba tudsz változtatni? A gyerekem (mivel már nagy) kénytelen-kelletlen megérti, hogy ilyen vagyok, a kutyát meg igyekszem nem ellökni magamról - bár már ő is kezdi megtanulni, hogy ilyenkor inkább hagyjon békén.
Egyébként szerintem inkább szexológushoz lehetne ezzel fordulniuk, azt talán a pasija is jobban elfogadná, kapnának jó kis házifeladatokat, meg minden.
Továbbra is fenntartom hogy jha kizárólag intimitásról van szó, akkor ahhoz nem kell pasi. Ha a pasidtól van szükséged intimitásra, akkor a szexuális energiájára szükséged van. Szimplán intimitásra bárki más szeretted is "megfelel".
Az nem volt egyértelmű számomra, hogy ti úgymond mozaikcsalád vagytok. Így jobban értem, hogy az exet gondoltad bevonni.
Mondjuk engem inkább érdekelne, hogy a párod mit mond az exéről? Miért nem működtek? Még ha netán ott is lettek volna hasonló problémák, nem hiszem, hogy a párod ezt nevezné meg fő oknak. Minden esetre, ha érdeklődsz, azért légy óvatos. Hamar körbeérhet az információ és azt valószínűleg egy férfi nem venné jó néven, ha a szerelmei kibeszélik őt a háta mögött. Én biztosan azt kérdezném meg a volt párjától, hogy mondja el, mi nem működött az ő kapcsolatukban? És innen már az intimitás irányába is lehet terelni a beszélgetést... Ha pedig visszakérdez, akkor nyugodtan mondhatod azt, hogy szeretnél tanulni a problémájukból, szeretnéd ha veled nem történne meg ugyanaz. nyugodtan megkérdezheted azt is, hogy szerinte mi a "párotok" szeretetnyelve. Ez már csak abból a szempontból is érdekes, hogy ugyanúgy látjátok-e ugyanazt a férfit. És azt is megkérdezheted, hogy neki mi a szeretetnyelve? Ki fog derülni, hogy a testi érintés neki mennyire fontos.
Ami pedig a hiányérzeteidet illeti, ismeretlenül csak egyet mondhatok: mondani kell, jelezni kell! Ha kell, akkor mindennél egyértelműbben. Nem kell szégyenlősködni, és főleg nem kell arra várni, hogy kitalálja, mire vágysz. mert nem fogja kitalálni. Ahogyan Te sem találod ki feltétlenül, hogy mire vágyik. még akkor sem, ha te úgy érzed, hogy tudod. (ha most valaki megkérdezné a párodat, hogy ismeri-e a vágyaidat nagy valószínűséggel igent mondana.
Próbáljatok egy kis játékot belevinni a dologba, válasszatok ki egy napot, ami úgymond a másik napja. Amikor minden úgy legyen, ahogy a másik szeretné. lehet, hogy az első alkalmak még nem lesznek teljesen őszinték, de ha megtapasztalja az ember, hogy tényleg az van, amit szeretne, akkor csak kiderül valami. De nyilván érdemes először neked "engedelmesnek" lenned. Még az is lehet, hogy kezdetben csak azzal ajándékozod meg, hogy neki van kívánságnapja. Egy idő után szinte biztos, hogy ő is felkínál valami hasonlót.
Sajnos a férfiak jelentős része tragédiaként éli meg, ha neki pszichológushoz kellene fordulnia, mert az beismerése a kudarcnak. Ez a férfiaknak nehezen megy. Ettől függetlenül neked jogod van elmenni egy pszichológushoz, ha úgy érzed, hogy segítségedre lehet. Akár még azt is kérheted tőle, ha már egyébként szívesen ajándékoz neked, hogy erre költse a pénzét és mondjuk nem ruhára, akármire. Ha már pénzt fektet a dologba, akkor érdekelt lesz abban, hogy a dolognak "haszna" legyen. Ebben persze neked sem árt úgy viselkedni, hogy érzékelje a jó hatást. Csak mondani kell egyértelműen, hogy erre van szükséged. És ha ellenkezik, akkor nyugodtan elmondhatod, hogy neked fáj az, hogy lekicsinyli ezt a szükségletedet.
Müge, nem hiszem, hogy az intimitásigényt egy gyermek vagy egy kutya/macska pótolhatná. Valamit ér, de az pótcselekvés lesz. Magányos emberek esetében a társállat - nem véletlenül hívják így - pótolni hivatott az emberi kapcsolatot. De erre - lássuk be - nagyon mérsékelten alkalmas. Oké, van olyan, hogy egy - jellemzően - idősebb ember már nem nagyon szeretne/tud elköteleződni egy másik ember mellett, és természetesen érthető, ha oldja a magányát egy állattal, de helyettesíteni nem lehet egy férjet/feleséget.
Nem tudom, nekem nincs szerelmem, csak kutyám, meg gyerekem, de elvagyok. Én nem látom a különbséget az intimitás milyenségében, egy ölelés, az ölelés és kész! Még a kutyámtól is. Talán mégis inkább arról van szó, hogy neked több szex kell, mint a párodnak. Írtad is, hogy ha te kezdeményezel, az nem jön be neki. Hát, van ilyen, hogy valakinek több kell, de a másikat akkor sem erőszakolhatod meg, egyszerűen neki nem esik jól a több, és kész. Én tökre megértem a párodat, nem mindenki szexmániás.
Hát én úgy gondolom, ha erre nincs ideje egy embernek, akkor akár mehet is a temetőbe. Szerinted ugyanazt az érzést tudja adni gyerek, társ és háziállat? Hmmm...érdekes felfogás.
Nyilvánvaló, hogy megölelgetem a gyerekemet és az is hogy simogatom a cicámat. De ez nem tudja megadni azt az érzést, amikor a szerelmemtől várok el egy simogatást, ölelést vagy egy csókot.
És a gyerekeddel sem élheted ki az intimitásigényedet? Azért egy felnőtt embernek kevés ideje van szerintem ilyesmire, szóval ha még a gyerek mellett van igényed, akkor szerezz be egy cuki kiskutyát pl.
Megnéztem milyen könyvet írtál. Hallottam már róla. Sőt már utánanéztem a szeretetnyelveknek. Hát igen, erre már egy jó éve rájöttem, hogy nekünk nagyon nem ugyanaz. Nekem a tesi érintés az elsődleges, neki meg inkább a szívesség és ajándékozás (bár ő inkább anyagilag fejezi ezt ki). Amikor felhív, hogy menejen-e a az én gyerekemért a suliba, az tudom, hogy egy nagyon nagy jele annak, hogy szeret. Vagy hogy nincs oylan plázázás, amikor ezt vagy azt ne venné meg nekem vagy a gyerekemnek -természetesen saját felajánlásból. Ha nem lenne ez a "hülyecovid" akkor kb minden második hétvégén mennénk (wellness) hotelbe kicsit kikapcsolódni vagy kettecsén vagy gyerek(ek)kel.
Pszichodoki biztos hogy nem jöhetne szóba. Akkor inkább elmenekül. Sajnos ez nem egyei, nem hiszem hogy van aki fejet hajt egy ilyen felajánlásnak csakúgy. Mondván, ő nem érzi hogy neki hiányossága van felém, és amíg nem fogja, addig nyilvánvaló, hogy egy pszichológust is határozottan elutasítana.
És sajnos így van a könnyvvel is. Néha felolvasok neki 1-1 kis idézetet vagy cikket, de egyből elhatárolódik: "jajj hagy ezzel a butasággal" szöveggel.
Ex-el nem titkokat akarnék, jóban vagyunk (rámbízza a gyerekét is napokra, szóval vagíunk már olyan viszonyban hogy kérdezzek). Tehát csak érdekelne, hogy pár éve is ilyen volt-e a párom vagy valamiért hozzám nem akar közelebb kerülni.
A legnagyobb bajom most, hogy amíg az intimitás nincs meg köztünk, így nem látom a jövőnket. Nem látok önfeledt boldogságot, vagy csak egy meghitt sétát, egy meghitt beszélgetést vagy egy percekig tartó ölelést. És ahhoz még fiatal vagyok, hogy mindezt eldobjam és ne éljem át a (közel)jövőben.
Megértem, ha nehéz előhozakodni ezzel a témával. Ezért lenne jó egy pszichológus, mert ha nincs egy értő harmadik aki mederben tartja a beszélgetést, akkor a második mondat után eltértek attól, amiről te beszélgetni szeretnél. A párod pontosan ugyanúgy kerülni fogja a témát, mint ahogyan magát azt amit hiányolsz belőle. Ha van ott egy harmadik, az segít és előtte a párod sem tud úgy kitérni. legalábbis nyilvánvaló lesz, ha hárít.
Szerintem olvassátok el Gerry Chapman: Egymásra hangolva c. könyvét. Szerintem azt el kell érni, hogy ne söpörhesse félre ezt a témát azzal, hogy nem érdekli, mert az azt jelenti, hogy valójában a Te igényeidet söpri félre. De tudom, hogy ezt nem könnyű elérni.
Abban nem vagyok biztos, hogy az exekkel történő beszélgetés hasznos lenne. Csak akkor, ha erről ő is tud. ha titkokat akarsz hordozni... szerintem nem szerencsés.
Köszönöm hogy írtál.
Igen, én is arra gondoltam, leírom neki egyik nap. Csak rengeteget dolgozik, napközben nem zavarnám magánüggyel.
Most meg home office vagyok jó pár napig, így a délelőttöket együtt töltjük, de nem tudom hogy hozzam fel.
Pedig más területen figyelmes, rámír, ha van pár szabad perce napközben is, gyerekemre is figyelemmel van, betakar ha elalszom mellette, kiáll mellettem bárkivel szemben, sokat tanultam, fejlődtem mellette.
Szóval maga a kapcsolat tök flottul működik, ez a hülye érzelmesség nem megy neki. Már gondoltam rá, hogy megkérdezem egyik- másik exét (akit ismerek), hogy velük is így viselkedett e.
Köszi az ajánlásokat, megnézem mik ezek.
A sorozat még szóba is jöhet, a a tudományosSzakétrőMester nem biztos. De megkeresem,max kicsit beleolvasok.
Nincs senkije. Ezt tudom. Amúgy meg nagyon sokat vagyunk együtt, ideje sem lenne. Meg kedve sem.
Ez egymillió százalék.
Őszintén szólva, nem túl biztató amiket leírtál. Leginkább a korotok miatt. Nehezen elképzelhető, hogy egy férfi 50 évesen tanulja meg azt, hogy egy szerető együttlét az nem egészen úgy néz ki mint egy pornófilm.
Először azt hittem, hogy esetleg aszexszuális a párod, mert olyan azért előfordul. De azt hiszem, hogy egy ilyen férfi, másként viselkedne. Az azért nagyfokú önzőségre vall amit leírtál.És azt is nehezen tudom elképzelni, hogy másban viszont figyelmes és kedves lenne. Az sem pozitívum, hogy pszichológusról hallani sem akar.
Nézzétek meg együtt a Terápia c. sorozatot. És beszélgessetek róla.
És szerintem egy nyugodt pillanatban mondd el neki - de nyugodtan, higgadtan, nem sírva, nem hisztizve, hogy ha nem sikerül változtatnotok a kapcsolatotokon, akkor te a szakitást választod. Nem az lenne a lényeg, hogy te most megzsarolod őt, hanem, hogy értse meg, hogy te mire készülsz. A férfiak fejét néha nehéz átütni, mert egyszerűen nem hiszik el, hogy ez megtörténhet. Azt hiszik, hogy a szokásos hisztI. Leginkább csak az jut el a tudatukig ha azt mondod, hogy van valakid. Azt már megértik.
Azt is mondanám, hogy van egy csomó jó könyv, nyomd a kezébe, kérd meg, hogy költözzön el arra az időre, amíg végigolvassa, aztán találkozzatok és beszéljétek meg.
Egyébként ha nem akar pszichológushoz menni, akkor nézegessétek a facebookon Mihalec Gábor karanténos okosítóit.
Miért ment mellé?
Más a szeretetnyelve? Baromság...van valakije.
Ez most nagyon mellément. De értem, ha még te sem találkoztál hasonló elutasítással.
Az autistak erzelmi vilaga
igencsak erdekes
es reakcioik is kiszamithatatlanok.
Sok a pozitív. Nem tudok rá haragudni, akkor sem ha ilyen lökött, mindig mosolyt csal az arcomra.
Neki egészen más a "szeretetnyelve" . Ennek ellenére mindent megtesz értem/értünk.
Azt mondja, ő nem szereti ha belemásznak az aurájába. Csak fura, hogy attól sem fogadja, akit talán szeret. De neki ez családi örökség, pedig szerető családja van, csak nem azok az ölelkezős fajták.
Egy kapcsolat értékét az határoz meg, hogy hosszabb távon a tagoknál pozitív, vagy negatív-e a mérleg. Nyilván akkor érzem magam a párommal jól, ha nem kell vele harcolni, hogy a minimum meglegyen.
A Te esetedben innen nem lehet eldönteni, hogy pozitív-e a szaldó vagy negatív, az sem biztos, hogy a jelenlegi felállás marad, de neked nagyon fontos az érzelmi vonal, párodnál pedig ez - úgy látszik - hiányzik.
Szerintem ott kell keresni a megoldást, hogy mit jelent az, hogy "különben jól megvagyunk" Elég-e ez az együttéléshez? Egy év bizony nem olyan hosszú, hogy ne lehetne borítani - persze 40 - 50 év az már komoly kor.
Itt én a párod érzelmi életénél én nem érzek a javulásra esélyt.
Még valami: ha megkérdeznéd a párodat, hogy neki ez miért jó, mit válaszolna? Szerinted nála tartósan elég, ha "mechanikusan" csak "dolgoztok?"
Ezt nem értem. Mi köze ehhez? Amúgy jól nézek ki
Leírtam hogy nem vagyunk fiatalok. Csináljanak gyereket a 20 évesek, nekünk ez nem opció.
Kulonben hogy nezel ki ?
Kg ?
magassag ?
cipomeret ?
szemuveg ?
Haj ?
Pattanas ?
somor?
stb stb
Gyereket miert nem csinaltok ?
Igy lesz , bizony , addig amig le nem cserel .
Mar ha ez a nem rank tartozo intim szerepjatek igaz...
Mi van a 6 honappal ezelott nyitott topikoddal ?
Ottani tanacs kelt ki az agyamban : vegyel orr- sprayt !
Oxytocinosat !
Áááá..soha nem menne bele. Szerinte csak kötözködés ez az egész. Beszélni sem lehet vele kapcsoalti témáról.
Nincs mese, terapeuta segítségét kell igénybe venni. Persze csak akkor, ha ebben a párod is benne van.