Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ritka de szép lánynevek
Létrehozva: 2006. november 12. 19:49
Szeretném ha itt összegyűjtenénk különleges hangzású, nem elcsépelt, ritka, de szép lányneveket. Persze jöhet fiúnév is. 
Nem olyanra gondolok, mint a Bodza és társai, tehát nem túl polgárpukkasztót, nem olyat amiről az ember első hallásra el sem tudja dönteni, hogy milyen nemű a név viselője, de mégis ritkát... értitek ugye.
Lehet, hogy a 30 éve ott élő török vendégmunkások ivadékait nem szeretik? Vagy az összes külföldit?
De különben, nem tudom mit nem szeretnek rajtuk, amikor ugyanolyan elöregedő nemzet a német, mint a magyar és valakinek a szarabb melókat is el kell végezni (utcaseprés, szemétszállítás, gyári munka futószalagnál).
Meg, ha nem szülnek gyerekeket, mert annyira a karrier, meg a luxus a fontos, akkor a nyugdíjasaikat ki a fene fogja eltartani? Hm?
Üdv Mindenkinek!
Az én gyermekemet Rafaelnek hívják. Igaz, nem lánynév, de akik eddig hallották, mindenkinek nagyon tetszett.
Érdekes egyébként, hogy mikor engem majd' 29 éve megkereszteltek, senki nem követte édesanyámat a névválasztásban, most viszont mindkét fiam osztályába jár egy-egy druszám...
Berlinben ill. Németországban a látszat csal
A németek egyátalán nem kedvelik a külföldieket, de valamiért ezt nem hangoztat(hat)ják.
Lehet azért mert már több itt a külföldi, mint a német?!
Márkocskától meg Kevinkétől a falnak megyek!
Nekünk Emesénk van, ami így is megállja a helyét, mégis van bőven beceneve: Mesi, Mese, Mesó, Meske, Meskete stb.
Fiúnevekből semmi se ragadott meg annyira, hogy belezúgjak, így a fiunk László lett, ahogy az apja, nagyapja, dédapja, stb.
Persze, ha az ember külföldön él, idomulnia kell a helyi kultúrához (én már csak tudom, mert csak 20 éve élek Magyarországon), azt azonban változatlanul úgy gondolom, hogy az egy fajta tartást ad, ha tudja mi a kultúrája, honnan származik stb.
Nekem pl. a kedvenc városom Berlin, pedig csak egyszer voltam '98-ban, de azt figyeltem meg, hogy valami olyan békességben, toleranciában tudnak, különböző nemzetiségű emberek ott együtt élni, olyan nagyvárosi, hangulatos, alkotó szellemben, hogy az fantasztikus.
Sajnos, azt kell, hogy mondjam, hogy Budapesten nekem nagyon sok munkámba került az, hogy elfogadjanak. Rengeteg barátom van most már, mégis úgy éreztem kezdetben, hogy az intolerancia, a külföld majmolásával (szokások, életforma stb) kézen fogva jár, mialatt igyekszik megfeledkezni, azokról az erényekről, amelyek sajátosan minket tudnának jellemezni. Nézd meg pl. hol tart a gazdaságunk, hogy néz ki a főváros, miközben a régió országai húznak el mellettünk. Erdélyben, Székelyföldön tükörsima aszfaltú útakat építenek, a legújabb tapasztalatok szerint. Prága meg túristák millióit vonzza, nem beszélve Szlovéniáról, Horvátországról.
Egy más teljesen nem ide kapcsolódó dolog az, hogy alig találni, jellegzetesen magyar éttermet Budapesten(jó van a Mátyás Pince, Vörös Postakocsi, de elég drága). Kínait rengeteget, olaszt is, törököt, perzsát és ez jó, mert imádok mindenféle kaját kipróbálni.
De egy ide utazó külföldinek mit tudunk felmutatni? A kínait, az olaszt, a törököt, a perzsát? Én, ha külföldre utazom, mindig a helyi jellegzetességeket eszem és igyekszem felkutatni, a helyiek által kedvelt kisvendéglőket, ahol biztos jó ottani kaját főznek.
Horvátországban is elborzadva figyeltem, hogy a melletünk lévő svédek és olaszok sem, helyi specialitásokat ettek, hanem pizzát, spagettit. Azt lehet otthon is. Ez kb. olyan, mintha én külföldön töltött káposztát, vagy paprikás csirkét akarnék enni. Nem?
Ismertem egy Manót (csak becenév volt)...tiszta hányinger volt a pacák...Örülök, hogy ez a név végre kilépett az Ő "bűvköréből"
Ez nagyon tetszik nekem
Én kicsit utánaolvastam, még tábornokot is hívtak Manó-nak.
Mikor szóba kerül a Manó-téma mindig le szoktam írni, hogy az ükapám is az volt (böcsületes nevén Emánuel), mégis megélt vagy 80 évet.
Légiesen könnyű név például a Pneumatika.
Súlyosabb egyéniségeknek a Hidraulikát ajánlhatnók.
Aki a kettő között vacillál, annak meggyőző alternatíva lehet az újabban eléggé felkapott Hidropneumatika.
Persze a Richárdon már senki nem csodálkozik...Sok névről hisszük, hogy magyar, aztán van ám csodálkozás! Az Abigél is nagy reneszánszát éli (mint magyar név)...hát senki nem néz Vészhelyzetet???? Mi is a mi kis Abby-nk teljes neve? Bizony - Abigail
Értem, persze! A későbbiekben lehetnek "befolyásoló tényezők".
A barátnőm kisfia is azért lett-többek között-Máté, mert azt nehéz becézni. Aztán az oviban az ovó nénik megoldották: Mátéka!!!
Egyébként én sem azért vitatkozom veled, mert valahol muszáj levezetnem az indulataimat, vagy mert utálnálak. Az hozott ki a sodromból, hogy gyakran szembesülök a konzervatívizmussal, ha nevekről van szó (nem csak akkor, de a többi más lapra tartozik).
Ezek az emberek általában öntudatlanul olyan újságcikkeket idéznek, amelyekben kiragadnak bizonyos neveket. Így vált mumussá a Dzsennifer/Jennifer (amit én sem kedvelek), vagy éppen a Kevin (amivel nem értem, mi a baj, semmivel nem rosszabb, mint a Richárd, ami ellen tudomásom szerint még senki nem emelt kifogást, pedig tartalmaz olyan betűkombinációt - ch - amit nem találsz a magyar ábécében, ellenben a Kevint úgy írjuk, ahogy ejtjük). Ezeket "illik" utálni, és rajongani "kell" azokért a nevekért, amiket a közhiedelem magyarnak tart (Mária, Benedek, Ilona stb.), és amelyekkel tényleg Dunát lehetne rekeszteni, ergo a név elsődleges funkcióját, a másoktól való megkülönböztetést nem teljesítik. (Arról sem vagyok meggyőződve, hogy csak "vérmagyar" névvel lehet valaki hazafi...)
Ellentétben ezzel a felfogással a valóság az, hogy a mai magyar névadásban több különböző névadási szokás létezik. A külföldi nevek átvétele csak egy ezek közül. Egy MTA illetékes elmondása szerint a növénynevekből képzett utónevek (pl. Málna, Szederke, Ilang) engedélyeztetése ma az igazi sláger. Ezen kívül egyre több szülő választ felújított magyar személynevet (Álmos, Csanád, Csenge stb.), vagy magyar irodalmi nevet (valaki már írta ezen a fórumon a Szulitát, de ilyen a Dalma is). Nagy reneszánsza van a nemrég még elavultnak tartott neveknek (Ervin, Donát, Andor, Frida és társaik), sokan az Utónévkönyv ritkán használt neveiből választanak (pl. Trisztán, Amina), s persze ott vannak a divatnevek (Bence, Bálint, Eszter, Viktória és még sorolhatnám).
Ez van, lehet rajta busongani, de úgy gondolom, mindenki megtalálja köztük a neki tetszőt. (Nem biztos, hogy mindig egyértelmű a korreláció a szülők társadalmi helyzete és a névválasztás között. Ismerek cigány Máriát és értelmiségi szülőktől származó Kimberlit.) Lehet kritizálni egymást, de fölösleges. Egyik tábor sem fogja meggyőzni a maga igazáról a másikat. (Ebben sem.
Inkább azért kellene drukkolni, hogy Ő, aki gyereket ad a szülőknek, észt is adjon hozzá, hogy a gyerek ne lássa kárát a névválasztásnak.
Nekem is van külföldi rokonom. Az unokatestvérem kétnyelvűként nőtt föl, óvónő anyukája foglalkozott vele, magyar közösségbe jártak, mégis egyértelműen német identitású, egyszerűen mert abban a kultúrában él, és abban kell boldogulnia.
Valahol azokat a szülőket is meg tudom érteni, akik nem akarják nehezíteni a gyerekük beilleszkedését "echte" magyar - és külföldi számára kiejthetetlen - nevekkel. (A társadalmi tolerancia nagyon szép elv, de a valóságban sajnos kevéssé érvényesül.) Ha a gyerekben van fogékonyság a magyar kultúra iránt, úgyis fölfedezi magának, ha meg nincs, akkor veszett fejsze nyele, a kiskorában megtanult nyelvet is elfelejti. (Egy szociológiai tanulmányban olvastam, hogy a harmadik generáció az, amelyikre inkább jellemző a nagyszülők kultúrája iránti érdeklődés. Talán éppen azért, mert rájuk már nem nehezedik sem a szülői elvárás, sem az új kultúrába való beilleszkedés terhe.)
Nagyon édes Zille!
Emili!
Azt én sem értettem Egerszegi Krisztánál. hogy hogy jön a Zille. Én is B betűs nevet vártam. De hát ő tudja... Tudok olyan esetről is, hogy az első két gyerek neve úgy alakul, hogy első k.név szláv, második magyar eredetű, és pont a harmadiknál változtattak ezen, első magyar, 2. szláv. Ki érti ezt???
Az is kellemetlen, ha mindenki a vezeték nevén szólítja az iskolában, mert a keresztnevéből van egy rakással az osztályban.. így jártak a fiaméknál a Krisztiánok és a Dávidok...
Van sok becenév, aminek semmi köze az illető keresztnevéhez: Pici, Baba, Öcsi, Mici, Nyuszi...
Aztán volt olyan is, hogy valaki bemutatkozott, hogy xxx Franciskának hívnak, de szólíts Marinak!
Amig nem született meg Egerszegi Krisztina kislánya, azt se tudtam, hogy ez a név létezik...csalódtam is, mert nekem is két B-betűs fiam van, és én mindig úgy éreztem, hogy akkor már harmadiknak is valami hasonló nevet illenék adni, akár fiú, akár lány...Ehhez képest a Zille nagyon nem klappolt!
Sziasztok!
Még nincs gyermekem, de már most sokat gondolkodom a neveken. Fiúnak nagyon tetszik a Milán, lánynak meg a Lilla. Egyszerű és nagyszerű nevek. Szerintem... Nem kellenek a becenevecskék, ezek a nevek így szépek, ahogy vannak, nem?
Huh,egy kicsit már megint régen voltam,de próbálok olvasgatni titeket!
A felsorolt nevekből,nekem majdnem mind tetszik....
Ha nem haragszotok meg érte,mutatok a pici lányomról egy képet.
-------->>
Csak,hogy lássátok,hogy ki viseli a Zille nevet.
Amúgy el sem tudnék már neki más nevet képzelni.......szerintem tök "Zillés" !
Amúgy nem akarok vitatkozni, mert nem látom értelmét, de nincs is különösebb tétje, ennek az egésznek.
Ha meg ellentmondok magamnak, az azért lehet, mert gondolkodom és talán belátom, hogy a másiknak is lehetnek jó gondolatai, nem vagyok annyira elájulva magamtól.
Viszont, változatlanul azt mondom, nem az a baj, hogy ritka és szép keresztneveket keres valaki a gyerekének, de ugyanúgy, ahogy néha meg kell nézni azt, hogy ki az, aki mond neked valamit (pl. hülyeséget, vagy bölcs dolgot) s aszerint regálsz rá. Azt is meg kell nézni, hogy aki amilyen nevet ad a gyermekének, annak mi van a fejében, milyen a kultúrája. Sokat elárul ugyanis a szülő iskolázottságáról, társadalmi helyzetéről, intelligenciájáról stb.
Egyébként meg ne is adjunk magyar neveket, nőjjenek fel úgy, hogy "Dzsesszikák, Máriók, Ronaldók, Isaurák". Attól különleges, attól sztár, attól egyéniség. Még a látszatát is el kell kerülni annak, hogy magyar, hogy egy bizonyos országban él. Nem is kell identitástudata legyen, de semmi sem emlékeztessen erre. Csak az aktuális sorozat, ami ment a tv-ben. Mint az egyik pap felmenőm, amikor egy roma gyereket keresztelt és Lakatos Jeanmarais lett a neve, a színész nevéből.
Nekem is nagyon tetszik pl. a Geoffrey név, az angolból, de csak akkor adnék a fiamnak ilyen nevet, a magyar mellett, ha a férjem angol lenne és lenne fiam.
Amúgy bármennyire is meglepőnek tűnik, nálunk nagyon sok vegyes házasság van a családban, görög-magyar, amerikai-magyar, román-magyar, német-magyar. A szabály mindig a következő volt: bármilyen országban élnek, a gyereknek kötelező tudni mindkét nyelvet, mert mindegyik szülő olyan nyelven beszél vele, ami a saját anyanyelve, ezért a gyerek, ha 2 nevet kapott, akkor azért kapta. Egyik kultúrát sem kell elnyomnia magában, tisztelnie kell mindkettőt.
Ezért, amikor olyan emigráns magyarokkal találkozom, akik feladták a magyarságtudatukat, azért, hogy külföldön "beilleszkedjenek", vagy a gyerekeik nem tudnak magyarul, csak szánakozom.
Ugyanúgy vagyok az idegennév kultusszal is, itt kis hazánkban, akkor, ha nem indokolt.
Érdekes pl., hogy Ben Afflecket, Gézának is hívják, ezt kevesen tudják róla, de erre borzasztóan büszke, mert magyar gyökereire utal. Van, akinek nem ciki magyarnak lenni.
szia nem tudom irta e valaki mert nem volt idegrendszerem égigolvasni
nekem a nagy kedvenc
Roxána, Karina
Engem személy szerint Mirellának hívnak, és szeretem. Párszor mondjuk le lettem már Mirindázva meg hasonlók, de alapvetően szokott tetszeni másoknak is. Mirinek vagy Mirának becéznek, szerintem ezekkel sincs baj. Nektek mi a véleményetek?
Amúgy nekem a Lilla a kedvenc nevem, ha egyszer lesz lányom, biztos Lilla lesz.
Villő nagyon szép női név! És ez is egyre divatosabb lett, annak ellenére, hogy elsőre úgy tűnik, mintha ffi név lenne.
Új kedvencem a Bertalan. Vélemény?
Bocsánat, valamiért kétszer ment el a hozzászólás, amihez nincsenek képek csatolva, azt törölni kellene.
Üdv. scotina
Szervusztok!
Ritkán szólok hozzá topichoz, de ez most egy érdekes eset, és szeretném véleményeteket kérni.
A lányom neve Katinka, amikor született, kezdtek divatba jönni a régies hangzású nevek. Illik is hozzá, mert cserfes Kata lett belőle.
A másik az már egy különlegesebb, és számomra kicsit megmagyarázhatatlanabb. A leány 10-11 éves korában odavolt minden olyan dologért, mely Skóciáról szólt. 2001. tavaszán amikor email címhez felhasználónevet kellett választani, én nagyon egyedit akartam, és "csináltam egy mozaiknevet".
Skót mániájából lett Scot, míg a Katinka részből levágtam az inka- részt, így együtt lett Scotinka, szerintem nagyon kedves. És most jön a lényeg magamnak is hasonlót "gyártottam" és a Scotinkából lett scotina, mondván anyut nem kell becézni. Idén nyáron nyaralni voltunk Görögországban és találtam egy Skotina nevű falucskát, teljesen le vagyok döbbenve. A mi nevünket is Szkotinának ejtik, ahogy a görög falut is. Pedig előtte sosem hallottam róla. Azóta egyfolytában azon gondolkodom, hogy mi lehet ennek a hátterében???? Honnan jöhetett az én ihletem? Lehet, hogy előző életemben ott éltem??? Vagy ki mit gondol???
Üdv. scotina
Szervusztok!
Ritkán szólok hozzá topichoz, de ez most egy érdekes eset, és szeretném véleményeteket kérni.
A lányom neve Katinka, amikor született, kezdtek divatba jönni a régies hangzású nevek. Illik is hozzá, mert cserfes Kata lett belőle.
A másik az már egy különlegesebb, és számomra kicsit megmagyarázhatatlanabb. A leány 10-11 éves korában odavolt minden olyan dologért, mely Skóciáról szólt. 2001. tavaszán amikor email címhez felhasználónevet kellett választani, én nagyon egyedit akartam, és "csináltam egy mozaiknevet".
Skót mániájából lett Scot, míg a Katinka részből levágtam az inka- részt, így együtt lett Scotinka, szerintem nagyon kedves. És most jön a lényeg magamnak is hasonlót "gyártottam" és a Scotinkából lett scotina, mondván anyut nem kell becézni. Idén nyáron nyaralni voltunk Görögországban és találtam egy Skotina nevű falucskát, teljesen le vagyok döbbenve. A mi nevünket is Szkotinának ejtik, ahogy a görög falut is. Pedig előtte sosem hallottam róla. Azóta egyfolytában azon gondolkodom, hogy mi lehet ennek a hátterében???? Honnan jöhetett az én ihletem? Lehet, hogy előző életemben ott éltem??? Vagy ki mit gondol???
Üdv. scotina
- na ennyit a hétköznapi nevek "előnyeiről"...
Pl. „Nem gondolom, hogy minden ugyanolyan nevű embernek ugyanaz a karmája, mert én ebben az egész karma dologban nem hiszek.” – ezzel az előző hsz-ednek mondassz ellent. Ha valóban alaposan utánanéztél volna, talán feltűnik, hogy a „karma” nemcsak a buddhista fogalomrendszerben létezik, a keresztény egyházak is használják (csak ott „predesztinációnak” nevezik...)
Vagy: „A horoszkóp meg nem "parasztvakítás", van aki hisz benne, van aki nem” - ez ám az érvelés! Ehhez annyit, hogy a Mikulásban is sokan hisznek, de mégis anyukák és apukák dugdossák az ajándékot a csizmákba. (Jaj, remélem, nem zúztam össze illúziókat...
Arra pedig, hogy „a legnagyobb hadvezérek, uralkodók csináltattak maguknak egyéni horószkópot, még a XX. században is!” – csak annyit, hogy ki is röhögték őket az ellenfeleik! (Pl. Ronald Reagan-t)
De hogy a nevekről is essék szó, ha tényleg annyira utálod az uniformitást, akkor miért baj, ha egyes szülők ritkább neveket adnak a gyerekeiknek? Hiszen a Hannákat(7.)* és Csengéket(19.) hívhatnák akár Annának(1.) és Sárának(25.) is (mert ugye szerinted ezek az igaz magyar nevek), éppúgy "egyformák" lennének, mint a szolis csajok.
*A zárójelbe tett számok a nevek 2006-os gyakoriságát jelentik. (Az összmagyar lakosságot tekintve: Anna – 6. Sára – 92., a Hanna és a Csenge nincs a listán.)
Hallom mostanában egyre gyakrabban, hogy a szülők a saját keresztnevükből maguk találnak ki a gyereküknek egy új ,jó hangzású nevet.
Pl: László+Mónikából lett a Lamóna.v. Péter+Melinda=Terlina...stb.
A variációnak csak a találékonyság szab határt.
Sőt még az említett nevekből is lehetett volna más kombináció is.
Nem is rossz szerintem.
Főleg, ha sikerül anyakönyveztetni.