Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
30 felett még család nélkü
Létrehozva: 2008. január 2. 16:19
Sziasztok!
Gondoltam én is indítok egy topicot... Igazából a 30-as korosztályt várom, akik még egyedül vannak, de szeretnének már társat, családot, de valahogy eddig nem sikerült. Nekem több hosszú kapcsolatom is volt, de most 34 évesen még mindig egyedül vagyok...
valamit rosszul csinálok? magasak az elvárások? Sokan mondják, hogy vigyázzak, kifutok az időből... Ez nagyon zavaró... Szerintem ez a probléma sok 30-ast érint, várom véleményeteket, tapasztalataitokat és a jó tanácsokat ebben a témában... vagy akinek mostanában sikerült...
sztorizhatunk...
A modern nő
http://juj.hu/ny/index.php?cid=643
Robotlány
http://www.youtube.com/watch?v=SMfpAxkxnT0
Ne tes szerelem
http://webcast.tv2.hu/dynamic/index.php?m=video&video_id=371984
Valahol egyetértek,pl ott van a húgom,mindig azt hittem róla, ő egy klassz csaj,neki aztán nem kell se csaalád-se gyerek,aztán kiderült, hogy mégse, csak pajzsot tartott maga körül
Valójában sokkal kevesebb ember akarja-bírja a singliséget,mint ahogy azt a média sulykolja
az én környezetemben pont a családosoknak van mindenre idejük, mert őket már a család és gyerekek alapból doppingolják és így nagyon megoszlik a figyelmük... Szerintem amúgy is ez a normális és legalább van rendszer az életükben, megoszlanak a tennivalók és van biztos érzelmi háttér, ami manapság nagyon fontos...
Kívülről látszik így, a családosok épphogy nagyon elfáradnak,csak nem engedhetik el magukat,nem tehetik meg azt,amit egy gyerektelen, hogy csúnyán néz rá a főnök és összerúgják a port és akkor veszi a kalapot és kilép a cégtől...nem!!!!Marad és tűr,mert ott a gyerek és annak enni kell adni, mert az ember azt megteheti amíg egyedül van, hogy jó,most kevesebb a pénz,összehúzom magam,nem fűtök annyira,nem veszek gyümölcsöt,de a gyerekkel ezeket nem tehetem meg, egy fejlődő gyereknek kell a napi 5-szöri étel és kész,punktum, nem teheti meg azt sem egy anya, hogy hónapokig lébecol munkanélkülin, mert el kell vállalnia valamilyen munkát,ha az nem is az álmai állása,mert a gyereket el kell tartani
Édes teher ez: egyrészt nyomasztó,másrészt meg jó, hogy az ember nem engedheti el magát.
No,és ha ledönt a betegség a lábadról,akkor sem síránkozhatsz 37,2-vel 5 napi,hanem menni kell és csinálni.
Egy ideig jó a szingliség,de utána?Hisz előbb utóbb a nőnek is megkopik a varázsa,már nem ő a friss hús a diszkóban,már nem őt rajongják körül a férfiak, már nem őt akarja mindenki, a bulibarátnők is mind lehiggadtak és az ember sem bírja már annyira a hajnli 6-ig mulatok heti kétszer-életmódot.
Nagyon-nagyon ritka az,hogy egy nő 40-50-60 év fölött,aki mindig is szingli volt,az egy friss, fiatalokat kedvelő,egészséges lelkületű klassz ember, gyakoribb, hogy vénlányos görcsöket szed magára és utálkozós vénkisasszony lesz.Igen,ismerek jópofa,klassz egyedülállő idős nőket is, de ők a sokkal-de sokkal kiesebbség.
A szomszéd kertje mindig zöldebb,ugye?Mondjuk telepatikusan melléd röptetnék egy hathónapos hasfájós babát és akkor meglátjuk mi mindenre lenne időd
Dolgozás: dehát a mai ,modern,föggtelen fiatal nő nem önmegvalósításból dolgozik?
ja és nem kellene 2-3 munkahelyen dolgozni, hogy eltartsam magam, mert esetleg a párom is besegíthetne... De még egyenlőre ez van...
az én környezetemben pont a családosoknak van mindenre idejük, mert őket már a család és gyerekek alapból doppingolják és így nagyon megoszlik a figyelmük... Szerintem amúgy is ez a normális és legalább van rendszer az életükben, megoszlanak a tennivalók és van biztos érzelmi háttér, ami manapság nagyon fontos... Aki egyedül is jól érzi magát, az vagy átmeneti állapot 2 kapcsolat között vagy pedig egyébként sem szeretne plusz felelősséget vállalni, hiszen ahogy írod, egyedül könnyebb... pedig egyáltalán nem, én 3 éve élek teljesen egyedül... Azért jó lenne, ha este 10-kor még nem kellene mosogatni, mert akkor érek a tennivalók végére... De nem vagyunk egyformák...
Engem annyira megvisel a magány, ez a céltalanság, hogy amiatt alszom keveset éjjel. És kóválygok, mint egy holdkóros nappal...
Ja és egyedül nincs kedvem hétvégén elmenni sehová. Se kirándulni, se sportolni, se sehová.
Nekem nem lenne nyűg és teher gondoskodni a családomról. Inkább boldogsággal töltene el az az érzés, hogy szükség van rám és van kikért tevékenykednem.
Az elhatározás megszületett, a többi természet dolga...no meg a miénk..
Én most leszek 41 augusztusban jön a baba ne gondolkodj vállald.
Szijjja Mindenki!
27 évesen maradtam egyedül, az eljegyzésem után 3 nappal rúgott ki a boldogult vőlegényjelölt. 8 évvel később találtam meg a társamat, ma már család vagyunk, és nagyon jó. De nem felejtem el az egyedül töltött 8 évet, az elvárásokat, sértéseket-sértettségeket, fél-kapcsolatokat, reményeket, fájdalmat, örömöt, könnyeket, könnyes nevetéseket. Van, amit a hátam közepére sem kívánok, de van, amire könnyes nosztalgiával gondolok...
30 évesen azt gondoltam, összeomlik a világ...33 évesen azt gondoltam, talán jövőre...35 évesen arra gondoltam, kicsúsztam az időből...most, 39 évesen azt gondolom, hogy jó lenne, ha születne még egy gyerekem, csak legyen egészségem felnevelni...!
Boldogtalanul élni egy kapcsolatban az valóban maga a pokol. Igazad van akkor inkább tényleg egyedül.
Ez mind igaz amit leírtál! Azonban így kimarad az életedből egy olyan dolog, amit leírni nem lehet. A gyerek amellett, hogy gond minden nap egy csoda egy varázslat, amit ad neked. Ránézel és látod rajta a vonásaid a személyiséged néhány elemét, elmondhatatlanul varázslatos érzés, amikor hozzád bújik apának szólít, ahogy rád néz. Összegezve mindent megér egy gyerek.
Ahol 2 gyerekre mosni-vasalni-főzni kell, ott ezt sokkal nehezebb (persze nem lehetetlen) megoldani.
gondolom,téged a házimunka nősként sem fenyegetne
dokim azt mondta, hogy egy bajom van-nincs családom, gyerekem-ha lenne akkor már időm se lenne rá...
nos, ha jól belegondolok, van benne igazság... Egyébként hallottam, hogy a szingli, egyedülálló nők és férfiak sokkal gyakrabban betegebbek, mint akik kapcsolatban, házasságban élnek... szerintem ez is igaz...
Ezt én is cáfolom!
Egyedül lakom sok éve és makkegészséges vagyok. Bátyáméknál van két kisgyerek, folyton hazahoznak valamit az oviból és a szülőkön is végigmegy a vírus. Ráadásul egy egyedülálló embernek sokkal több ideje van magára, ki tudja magát aludni, hét közben sportolni tud, hétvégén kirándulni tud menni. Ahol 2 gyerekre mosni-vasalni-főzni kell, ott ezt sokkal nehezebb (persze nem lehetetlen) megoldani.
őszintén, ki cserélné el a mostani függetlenségét egy szemét pasira?
1. jó kapcsolat
2. egyedül
.
.
.
.
. rossz kapcsolat
( bár a barátnőm nagymamája mindig azt mondogatta, hogy rossz a rosszal, de rosszabb nélküle..)
sokminden látszik kívülről meseszépnek, belül meg lehet hogy maga, az égő pokol..
persze, van ami jónak látszik és az is, de azért nem minden házasság, kapcsolat jobb, mint az egyedüllét
Teljesen igazad van.Az édesanyám pl beleragadt egy szörnyű házasságba,közel 40 éve, különböző okok miatt (külön topik témája lenne) Azért ne ringassuk magunkat abba a tévhitbe, hogy régen senki nem vált,ergo mindenki boldog volt.
Természetesen fenntartom továbbra is a véleményemet, hogy a leges-legszuperebb dolog egy klassz párkapcsolatban élni.
Értem! Ez tök jó, hogy így alakult!!
Köszi, én is remélem
Most mennem köll robotolni egy kicsit...
ezért is figyeltem fel erre a topicra, mert nekem időben jött a változás, ha nem, lehet, hogy én is kényszerszingli lennék,mert mostmár úgy érzem előbb vagy utóbb, de mindenkinél eljön a társ utáni vágy.
(tudom, hogy a topicindító nem pont ilyen okok miatt kezdte el a témát)
hát ezért vagyok itt..
remélem neked is lesz sikersztorid!!
De egyébként akkoriban rosszul érintett, hogy kívülállónak érezted magad, vagy lepergett rólad? Neked akkor ez így volt jó és nem érdekelt a többiek mit gondolnak.
Igen, azt látom, hogy érdekel a téma, különben nem lennél itt a topicban
Én bevallom, amikor stabil kapcsolatban voltam, nem foglalkoztam ezzel a dologgal, sőt, nem is tudtam, hogy létezhet ilyen probléma. Így visszagondolva volt egy kolléganőm hasonló helyzetben, de nem voltunk annyira jóban, hogy tudtam volna min megy keresztül, csak néha mesélt pár dolgot, meg hogy nagyon szeretne gyereket, de nincs kitől és már nagyon rosszul érzi magát a helyzetében. Azóta neki sikersztori egyébként: férj, gyerek