Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mikor menjek vissza dolgoz
Létrehozva: 2008. január 8. 15:37
Szervusztok,
Kertész Gábor vagyok a nyomtatott Nők Lapjától.
Lapunk hamarosan nagyszabású vitát indít az alábbi témában: Meddig maradjon otthon az anya a kicsivel?
Részlet az első, a témával foglalkozó írásunkból (megjelenés néhány hét múlva):
Régen az volt az álláspont, hogy a gyereknek – hároméves koráig – az anyja mellett a helye. Mára egyre többször emlegetik az együtt töltött idő „minőségének” fontosságát, s mintha ebben a szóban az is benne lenne: a mennyiség kevéssé számít… Vajon hol az „igazság”? Van-e arany középút, ami a gyereknek és az anyának is egyaránt jó? Kell-e egyáltalán választani karrier és anyaság között?
Nemrégiben Norvégiában jártam, ahol azt hallottam, hogy az anyák visszamennek dolgozni, amikor csemetéjük eléri az egyéves kort – akár részmunkaidőbe is. Az ottani minisztériumi beszélgetőtársak azon csodálkoztak, hogy Magyarországon ez általában másként van: az első három évet a legtöbben otthon töltik a gyerekkel. Persze, vannak kivételek (például a tévés szereplők, akik nyilván félnek, hogy valaki betölti majd helyettük a képernyőt, ezért több médiás anyuka már a gyerek pár hónapos korától dolgozni kezd – igaz, nem napi nyolc, hanem esetleg csak heti hat órában), de nem ez a jellemző. Hogyan is lehetne ez általános – hiszen a norvégok is azzal kezdték néhány évtizeddel ezelőtt, hogy jelentősen megnövelték a bölcsődék számát. És az elsők között vezették be a részmunkaidőt is… De mi a helyzet nálunk? Mit szeretne az „átlaganya”? Visszavágyna-e dolgozni, ha találna olyan bölcsődét, ahová nyugodt szívvel beadhatja a gyerekét? És megérné-e – mind a gyerek, mind a család szempontjából – a szülés után egy évvel újra munkába állnia?
Mivel a lehető legtöbb véleményt szeretnénk meghallgatni (illetve a lapban idézni), kérünk Titeket, hogy ha van kedvetek, szóljatok hozzá a vitához.
Kíváncsian várjuk a kommentjeiteket.
a nyomtatott Nők Lapja nevében
Kertész Gábor
Ha röviden szeretnék válaszolni akkor a következő a válasz! Leültem és kiszámoltam a következőket. Gáz, villany, víz, csatorna, munkabérek a bölcsődei szakdolgozóknak és a dadusnak. Ezeket összeadva és kiszámolva 10 gyerekre mert ez 1 csoport jött ki 11 millió forint. Bölcsiben két műszak dolgozik reggel 6 tól 12 órán keresztül. Ami ebben az összegben nincsen benne. Konyhás személyzet, takarító személyzet, takarítószer, és ami nagyon fontos nincsen benne fejlesztő eszköz, játék a gyerekeknek, és mondjuk nincsen benne az épület karbantartása. Ezekhez képes ami nyílt 2007 évben 1 bölcsődés gyerekre 251 ellátási napra adott normatív támogatás 547.000Ft. Soknak tűnik, de! Apró pici megjegyzés volt az Önkormányzatnál, hogy ez az összeg egyharmada a teljes ellátásnak. És tényleg így van. Nagyon sajnálom, hogy nem tudom beindítani a magánbölcsit. Eljutottam alpolgármester úrral olyan tárgyalási szintre, hogy ha megmondom mekkora helységre van szükségem akkor keres nekem önkormányzati bérelhető helységet. Egyébként a magán bölcsődék is megkapják ezt a normatív támogatást ha megfelelnek a feltételeknek. Tovább is van mondjam még?
Üdv: Laci
Kedves László!
Megütötte a szemem egy-két szám az ön írásában. Én körbejártam a bölcsi-magánbölcsi témát az elmút időszakban. Beszélgettem magánbölcsi tulajdonosokkal és nevelőkkel, meglátogattm több intézményt. A legtöbb ilyen intézményben 3000-3700 Ft a napidíj. Vegyük mondjuk 3500 Ft-ot / napot. 3500 x 251 nap = 878500 Ft.
Tudtommal ugyanazok az előírások vonatkoznak rájuk is, mint az önkormányzati bölcsödékre. Hogyan lehet az, hogy az önkormányzati bölcsödékben mégis 70%-kal többe kerül egy gyerek ellátása?
Elolvastam az utóbbi két hozzászólásodat! Nem vitatkozni és vitát akarok szítani. A 246-os hozzászólásodra annyi megjegyzésem volna, hogy szereted a férjedet? Mert ha nem akkor talán el kellene válni.
A 245-ös hozzászólásodhoz pedig annyit tennék hozzá, hogy miért nem mész el dolgozni és miért nem marad a párod otthon a picivel? Ősi Magyar törvények szerint a férfit arra teremtették, hogy kiszolgálja a nőt. És ennek az ellenkezője egy kicsit talán a nőkkel szemben soviniszta. Főleg ha figyelembe veszem mondatodat, hogy „csóró” a párod!
Szolgáljon ki a férjed legyen a picivel, főzzön, takarítson és te mutasd meg neki, hogy több pénzt hozol haza tehát neked érdemes dolgozni!
Sok szerencsét!
Tisztelt Kertész Gábor úr!
A feltett kérdésre nem egyszerű a válasz. Ezért nem válaszolnék rá, csak ha valaki konkrétan kéri.
Nevem Tóth László tehát férfi vagyok és mégis egy érdekes ötlet jutott eszembe 2007 novemberében. Úgy vettem észre, hogy szükség volna kerületünkben bölcsödére. Mivel adatokat is fogok írni így nem szeretném megnevezni, hogy Budapest melyik kerületéről van szó. Mindenesetre elmondhatom, hogy nagyon körüljártam a bölcsődei témát. Adatok: kerületünkben 280 gyerekből a kerület bölcsődéibe 170 gyereket vettek fel. 110 gyereket elvileg sehova nem vettek fel. A 170 gyerek 120%-os túltelítettséggel lett elhelyezve. A következőket kell tudni. Egy bölcsődei szakdolgozó átlag 5 gyereket felügyelhet. Mivel ez a gyerekszám kevés és kevésnek tűnik ezért két kis csoportot szoktak összevonni egy csoportnak tehát 10 kisgyerek és 2 gondozó. Egy nagycsoport mellé egy daduskát szoktak beosztani. Visszatérve kerületünkre egy csoportban nem 10 hanem 12 kisgyerek van. Anyagi dolgok: Senki ne kérje, hogy még egyszer kiszámoljam mert én utánajártam és kiszámoltam. Egy évre és fontos nem oktatási évre. Bölcsődés gyerek esetén 251 ellátási napról beszélünk. Egyébként bölcsődébe 20 hetes kortól 3 éves korig járhat a gyerek. Az előbb említett 251 nap ellátása gyerekenként 1.500.000Ft. Igen mindenki jól látja másfélmillió forint. Természetes, hogy 10 gyereknél 15millió 20gyereknél 30millió. Ehhez képest az állam az egyharmadát állja tehát ötszáz ezer forintot gyerekenként. Felmerülhet a kérdés, hogy mennyire vannak gyerekek biztonságban egy bölcsődében. Nagyon szigorú előírások vannak a bölcsődékre. Például ANTSZ! Tehát az egészség megőrzését szerintem nyugodtan biztosra vehetjük. Oktatás! Nehéz meghatározni, hogy mi az amit elvárhatunk és mi az amit nem. Véleményem és tapasztalatom szerint mindenképpen látható eredmények azok amiket elvárhatunk mint szülők!!! Bizony a gyerek mondjon verset mesét és énekeljen. Röviden csak így tudnám meghatározni, hogy mit várhatunk el.
Tisztelettel:
Tóth László
Esetleg ha valakinek volna fölösleges sok pénze akkor szívesen nyitok egy bölcsődét!
A nagy egyenjogúságban kezdünk átesni a ló másik oldalára.Szinte széygenkezve vallja be az ember,hogy otthon vagyok gyesen,mert rosszabb szemmel néznek rá,mint régen a közveszélyes munkakerülőre.PEdig nem kellene.Nekem nem volt se sitterem ,se takarítónőm,úgyhogy én megdolgoztam a pénzemért, a gyedért(amit persze nem igyen kaptam,hisz fizettem-fiezetek tb-t)-.
Szóval szinte már szégyenkezve kell bevallani, ha az ember otthon akar maradni.
Ez is szerepet játszott abban, hogy a gyerek egy éves kora után elmentem dolgozni.
Hát még azok a nők miket kapnak( és érdekes mindig a dolgozó nők köpködik őket,nem a férfiak) akik 3 évig otthon maradnak.Talán irigyek rájuk?
Azért nem mindenki irigy egy ügyvédre, hidd el!
Szerintem az megy jogra, akinek nagy segge van, és számolni meg nem tud!
Van benne valami,tőlünk legalábbis a legnagyobb magolósok mentek jogra .Ennek ellenére tisztelem őket,mert szorgalom kell hozzá.De nem állítom, hogy oda járnak a legikusabb emberek.Azok inkább az orvosira, vagy Közgázra járnak( a nagyra)
Én biztos, hogy nem vagyok irigy.Első gyerekemnél nem volt gyes( 67-ben) és 6 hét után vissza kellett mennoi dolgozni.Szerencsére az akkori nagymama-generáció még otthon volt és tudott a gyerekre vigyázni.
Én megértem, hogy van,akinek annyira fontos a munkája, hogy már 3 héttel a szülés után kevés neki az az öröm és csoda,mit a gyerek nyújt.
Én 3 héttel szülés után :1 még lábadoztam 2. Egész nap nem tudtam betelni ezzel a kis csodalénnyel, aki olyan,mint mi,scak kicsiben.
Már csak azért is kellenek bölcsödék,mert a végén ügyvédnő is bedobta a gyereket a közösbe .Na,most lehet megint besértődni,mert megint alpári voltam,mint mindig.
Viszont jöhetnének létre vállalati bölcsödék-óvodák,mint régen.Ki lehetne kötni, hogy x dolgozói létszám felett köteles a nagyvállalat ovit működtetni pl.Hogy mondjak végre egy konkét javaslatot.
Elismerem,hogy az ügyvédnő szuper(bár így neten keresztül,akárki lehet ügyvédnő).De
ttől még az anyák 99,9 %-a nem ügyvédnő, és nincs számukra megoldva a gyerekelhelyezés.Nem lehet azzal megodlani az bölcsödei helyhiányt,hogy mindenki legyen ügyvédnő.
Kell megoldás a többi anya számára is.(az én kisbabámra a nagymama vigyáz,ha ő nem lenne bajban lennénk--és ahol nincs nagymama?)Szóval,nálunk megoldott a babaügy,de vagyok olyan szociábilis és empatikus, hogy nem mondom azt, hogy nekem okés,a többiekre meg teszek.
Igenis, fontosnak érzem(annak ellenére, hogy nekem most jelenleg nem probléma), hogy legyen azon mamák számára is megoldás, ahol nincs nagyi és nem megoldható a munkahelyi elhelyezés sem.Mellesleg van még számtalan foglalkozás,ahova sokat kell tanulni,mégsem olyan a munkakör, hogy be lehet vinni a gyereket a munkahelyre.(Pl egy kisbabát egy kémiai laboratóriumba?)Vagy kisbabát a multihoz?Vagy gyógyszertárba?
Szóval ez az aki okos ügyvéd lesz és az megoldja a gyerekét.Ez így nem igaz.És ez is csak akkor valósítható meg,ha van egy picike saját irodád, egy 50 fős nemzetközi ügyvédi irodánál nem
Újabb tanúbizonyságot láthatunk a személyedben, hogy mennyire nem szolidárisak a nők egymással.
szégyenletes, hogy egyes nők!!és hangsúlyozom,sosem férfiaktól,hanem mindig nőktől hallom azt, hogy az otthoni munka nem munka
"Jól össze tudom egyeztetn iaz anyaságot a karrierrel,pl múlt héten is pénteken meg tudtam oldani, hogy hazaérjek meseolvasásra."
"Jól,össze tudom egyeztetni a karrieremet az anyasággal,csak akkor vagyok szomorú,amikor a gyerek anyának szólitja a baby-sittert"-vélemények az nlc-ről.
Undorító hallani, ahogy egy nő semmibe veszi az otthoni édesanyákat, sokan 2-3 gyerekkel vannak otthon( mert nem mindenki egyet tervez) szerintetek ők is unatkoznak?
Bébiétel: a hipp bébiételek nagyon jók,ellenőrzött biogazdaságból valók és ha valakinek nincsen saját kertje, ahol ellenőrzött keretek között termelheti a zöldséget, vagy nincs (mint nekünk) egy őstermelő nagypapa, aki gonsosan termeszti a zöldségeket az unoka számára, akkor sokkal jobb megoldás, mint agyonpermetezett Auchan-zöldségből főzni.
erre mondják, hogy valakinek semmi sem jó
ha megvettem volna akkor azt kaptam volna, hogy bezzeg a karrierista anyuka még a születésnapra sem süt tortát 
és szegény gyerek a rossz boltit kénytelen enni (no meg az egész óvoda)
azért olvasd el mégegyszer, hátha feltűnik, hogy hajnalban sütöttem amikor a gyerekeim még aludtak, s hat előtt nem szivesen keltem fel őket játszani
hidd el, tapasztalat, hogy a legtöbb anyuka irigy, bezzeg az ügyvédnő megteheti, stb. (ja a kedvencem még, hogy "én is tanulhattam volna ám jogot, de nem volt kedvem hozzá" - nehogy már elismerjünk valakit is! szerinted ez micsoda ha nem kisebbségi érzéssel vegyitett irigység?)
Elnézést, nem olvasok most vissza, csak a saját gondolataimat írnám le a témáról.
Igen, én úgy gondolom, jó lenne ez a modell, de néhány elég kemény feltétel teljesülése esetén csak.
Egyrészt, legyen lehetőség (sokkal-sokkal több, mint most) részmunkaidőre és távmunkára. Méghozzá úgy, h. munkaadói oldalról alakítva a dolgon, mert biztos vagyok benne, h. sok helyen, még ha esetleg lenne is lehetőség a dologra, amíg az anyukának kell ezért harcolnia, addig nagy eséllyel nem lesz belőle semmi - van, aki nem annyira harcos típus, sokan nem is járatosak annyira a lehetőségeikben (rendben, ezt lehet fejleszteni, de elvárni irreális a dolgozók széles rétegei esetében), meg hát amúgyis, kisgyerekkel még kevésbé tud-akar az ember harcolni, örül, ha van munka.
Másrészt, a részmunkaidő legyen rendesen megfizetve, tehát érje is meg elmenni dolgozni, ne vigye el pl. csak a bölcsi ebédpénze a megkeresettet, mert akkor mégis ki fog elmenni otthonról? (Ezt pl ösztönözni lehetne a munkáltatók felé kedvezményekkel.. )
Harmadrészt, a bölcsik mennyiségét jelentősen növelni kéne, nyitvatartással együtt, mert jelenleg elég érdekes a dolog - teljes munkaidőbe pl segítség nélkül úgy lehet nálunk elmenni, h. max pár percre van a munkahely a bölcsitől. (=től 3/4 5ig vannak nyitva, de pl 1/2 5kor már csúnyán néznek az emberre, ha akkor megy.)
Nyitvatartás pl lehetne úgy, h. 6tól 6-1/2 7-ig, és abba akár már két fél-kétharmad műszak is beleférne (azaz pl két egymást váltó anyuka)
Nyilván, ehhez több bölcsödei gondozó kellene.
Esetleg lennie kellene munkahelyi bölcsinek-ovinak minél több helyen, az lenne a legideálisabb. (Persze ezt is erősen támogatni kéne államilag - kb mint egy rendes bölcsit... de ezen lehetne gondolkozni.)
Negyedrészt, a részmunkaidő ne azt jelentse, mint sok helyen, h. jó, napi 6 órában jön vissza a kedves anyuka, tehát csak annyi órát dolgozik, nade ígyis van, h. este benn kell maradni, vagy hétvégén kell menni. Na ez pont nem működik kisgyerekkel, ha nincs segítség (mint pl. nálam.)
Rendben, vannak munkahelyek, ahol ez probléma, elvégre senki se szereti az esti-hétvégi műszakot, mégis szükség van rá, azaz be kell osztani, de mégis bizonyára megoldható lenne, h. legalább a picigyerekeseknek ne kelljen, ha nem muszáj. (vagy ha ők nem érzik, h. megoldható a dolog)
Meg a távmunkát is alaposan fel kéne futtatni, nagyon-nagyon sok mindent el lehetne így végezni, mégis félve mennek bele a munkaadók.
És az az egészben a bökkenő, h. először a feltételeket kellene megteremteni, és utána tudnának dolgoznimenni az anyukák, fordítva nem megy.
Amúgy szerintem hasznos lenne, anyuka is kimozdulna, pénz is több lenne, (már ugye persze, ha meg is fizetik) , és ha félállásba menne vissza, a gyereknek se lenne semmi baja.
Bocs, lehet kicsit erős vagyok, de sose értettem azokat, akik legalább egy évet nem tudnak megadni a gyereküknek. Főleg, ha igazán vágytak rá, mint ahogy írod, Ti is.
mégis mit vártál?
te elmondtad, hogy kemény munkával, TERVEZÉSSEL megoldottad számotokra a lehető legjobban a dolgot, persze mindenkit öldös a sárga irigység és frusztráltak lesznek ha valaki megmutatja, hogy nyavalygás helyett van aki mégis meg tudja tenni 
mennyivel egyszerűbb éveken át a játszótéren a többi anyukával egyetértésben panaszkodni - és jaj annak aki valamit másképp csinál 
hátha még sikerül is neki, netán boldog...
mellesleg az én környezetemben az összes! évekig otthon levő kismama bébiételt ad a gyerekének (vagy rendel) én vagyok az a karrierista anyuka aki főz - és az óvódába is ő maga késziti a születésnapi tortát (igen, hajnalban, na és?)
Az én helyzetem nem éppen tipikus.
Amikor a babát vártam azt tudtam, hogy a harmadik év otthon szóba sem jöhet éppen a GYES összege miatt. A munkahelyem várt vissza, távmunkát vagy részidőt is ajánlottak. A munkámat szerettem. A gyerekkel otthon lenni is nagyon szerettem.
Az anyagiak miatt mégsem tudtam kivárni a két évet itthon. Másfél évesen félnapos bölcsis lett a kisfiam, én meg részmunkaidős távmunkás lettem. Most délelőtt dolgozom, ebéd után megyek a kicsiért. A délutáni és az esti alvásidőben próbálok még összeszedni két órát, amikor nyugodtan dolgozhatok. A fennmaradó időben meg éljük megszokott közös életünket: játék, séta, kis bevásárlás, házimunka közösen.
Én elléggé tartottam a bölcsitől, mert nagyon anyás volt a kisfiam. A pszihológusok sem szoktak rajongani érte. Más anyukák lesúlytó véleményéről nem is beszélve. Ennek ellenére hamar beszokott és nagyon szereti. Javára is vált, mert barátkozósabb, nyitottab lett mióta oda jár. Mindenki szerint nyugodt, vidám kisfiú.
Nekünk ez egy nagyon jó megoldás. Nyilván nem számíthatok nagy előléptetésre az elkövetkező időkben, de nem is ez a célom. A célom az, hogy segítsek eltartani a családot és a gyerekkel is legyen időm foglalkozni. Emellett a szakmámat is gyakorlom és nem esek ki teljesen a munkaerőpiacról.
Szerintem az élet a legtöbb esetben nem enged túl sok választást. Ezért a "Mit csináljak?" kérdés csak egy szűk kisebbséget érint.
A többség ahogy én látom, a gyerkőc kétéves korában megy vissza a munkahelyére, mert a gyes már annyira kevés, hogy esélytelen otthonmaradni a harmadik évre. Ez nem is egy nagy lelki törés, mert a srácok nagyrésze ekkor már nagyon fogékony a kortársi kapcsolatokra.
A gond inkább az, hogy főleg az első évben az anyuka ill. sokszor az apuka is (felváltva?!) hiányzik a munkahelyéről, mert beteg a gyerek vagy gyerekek. És meddig tolerálja ezt egy cég?
Nálam is nagyon aktuális a kérdés. A két nagy után egy év munkahely után vállalkoztunk a harmadikra, nemtitkoltan éppen azért, mert kezdtünk beleőrülni az állandó rohanásba. Bizony visszasírtuk - és főként a párom - a békés gyed/gyes éveket! Most a harmadik lassan két éves. Itt az idő a hogyan tovább kérdését néha felvetni.
Hát nem tudom.
Más: kicsit mindig felháborít, amikor elhangzik a kérdés: Mikor mész vissza - vagy mikor mész el - dolgozni? - De kérem! Én most is dolgozom!!! Méghozzá elég keményen! Három gyerek mellett nem a lábamat lógatom egész nap! Én nem körmötreszelek egész nap, hanem a szűkebb - család - és tágabb - lakóközösség, iskola, óvoda, baráti kör - életét szervezem, támogatom, istáplom. Segítek, résztveszek az életükben, ahogyan ők az enyémben.
Hasznosabb lenne mindezek helyett papírokat tologatni 8-4-ig?? Vagy ez értelmesebb, hogy nem csak a saját, hanem a környék gyerekeinek is ápolom a lelkét, nyesegetem vadhajtásaikat, és TUDOK RÓLUK. Beszélgetünk, együtt vagyunk.
De hogy hogyan tovább??
Hát igen.
MT