Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mikor menjek vissza dolgoz
Létrehozva: 2008. január 8. 15:37
Szervusztok,
Kertész Gábor vagyok a nyomtatott Nők Lapjától.
Lapunk hamarosan nagyszabású vitát indít az alábbi témában: Meddig maradjon otthon az anya a kicsivel?
Részlet az első, a témával foglalkozó írásunkból (megjelenés néhány hét múlva):
Régen az volt az álláspont, hogy a gyereknek – hároméves koráig – az anyja mellett a helye. Mára egyre többször emlegetik az együtt töltött idő „minőségének” fontosságát, s mintha ebben a szóban az is benne lenne: a mennyiség kevéssé számít… Vajon hol az „igazság”? Van-e arany középút, ami a gyereknek és az anyának is egyaránt jó? Kell-e egyáltalán választani karrier és anyaság között?
Nemrégiben Norvégiában jártam, ahol azt hallottam, hogy az anyák visszamennek dolgozni, amikor csemetéjük eléri az egyéves kort – akár részmunkaidőbe is. Az ottani minisztériumi beszélgetőtársak azon csodálkoztak, hogy Magyarországon ez általában másként van: az első három évet a legtöbben otthon töltik a gyerekkel. Persze, vannak kivételek (például a tévés szereplők, akik nyilván félnek, hogy valaki betölti majd helyettük a képernyőt, ezért több médiás anyuka már a gyerek pár hónapos korától dolgozni kezd – igaz, nem napi nyolc, hanem esetleg csak heti hat órában), de nem ez a jellemző. Hogyan is lehetne ez általános – hiszen a norvégok is azzal kezdték néhány évtizeddel ezelőtt, hogy jelentősen megnövelték a bölcsődék számát. És az elsők között vezették be a részmunkaidőt is… De mi a helyzet nálunk? Mit szeretne az „átlaganya”? Visszavágyna-e dolgozni, ha találna olyan bölcsődét, ahová nyugodt szívvel beadhatja a gyerekét? És megérné-e – mind a gyerek, mind a család szempontjából – a szülés után egy évvel újra munkába állnia?
Mivel a lehető legtöbb véleményt szeretnénk meghallgatni (illetve a lapban idézni), kérünk Titeket, hogy ha van kedvetek, szóljatok hozzá a vitához.
Kíváncsian várjuk a kommentjeiteket.
a nyomtatott Nők Lapja nevében
Kertész Gábor
Sziasztok!
Én Budapesten, a 4. kerületben lakom, Újpesten. Itt sem elég a most meglévő bölcsödei férőhelyek száma. Egy évvel korábban kell jelentkezni ahhoz, hogy biztosan bekerüljön a gyerek az intézménybe. Mikor megkérdeztük, hogy miért van ez így, azt válaszolták, hogy a IV. kerületben az utóbbi években sok lakóparkot építettek, a lakásokat nagyrészt kisgyermekes családok vették meg, viszont bölcsödéket, óvodákat nem építettek sem a befektetők, sem az önkormányzat.
Ami meg a visszatérést illeti a munkába, hát én a terhességem 35. hetéig dolgoztam. Úgy jöttem el a cégtől szülni, hogy előtte megállapodtam a vezetőséggel, hogy amint a kisfiam betölti az 1 éves kort és sikerül férőhelyet szereznünk egy bölcsibe, akkor visszamegyek dolgozni. Az ok a szokásos, a pénz miatt, lakást szeretnénk venni. Sikerült elintézni a bölcsit és mikor a babám 1 éves lett jelentkeztem a cégnél, hogy akkor szeptembertől (akkor indult a bölcsödei csoport) szeretnék visszamenni. Közölték, hogy a munkakörömet szétszedték (volt egy helyettesem, aki időközben elment és meg kellett vhogy oldaniuk a helyettesítésemet) ,szétosztották a munkatársaim között és így nekem csak 4 órában tudtak volna munkát biztosítani ,persze arányosan csökkentett fizetéssel, ami GYES mellett is csak annyi pénz lett volna, mintha itthon maradok még egy évet GYED-en a fiammal. Hát maradtam itthon, lemondtuk a bölcsit és újra jelentkeztünk a következő évre. Utólag örülök, hogy így történt. Kellett még ez az idő együtt, sőt ha tehetném 3 éves koráig maradnék vele, de 25800 Ft nem elég, még ha Apa teljes munkaidőben és még egy kicsit tovább is dolgozik.
A munkaadóimat kérdeztem, hogy mi lesz ha a GYED után, a GYES mellett visszamegyek dolgozni (mert, ugye akkor már kötelező visszavenniük) 8 órába, meddig lesz munkám? Az őszinte válasz az volt, hogy nem tudják.
Azóta olvastam a Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapján, hogy a gyermek 1 éves kora után a munkáltatónak kötelessége visszavenni-e munkavállalót és a gyermek 3 éves koráig rendes felmondással nem bocsáthatják el.
Ha a babám betölti a 2 éves kort és visszamegyek dolgozni legalább lesz 1 évem, hogy bizonyítsak vagy új munkahelyet keressek magamnak.
Jó lett volna otthonról dolgozni, de a cégem nem tudta ezt biztosítani számomra. Jó lett volna 4 órában dolgozni, ahogy felajánlották, de ennyi pénztért nem érte meg.
Fontos és aktuális ez a kérdés, de kétlem, hogy lenne rá olyan válasz, amely mindenkinek megfelel.
Amikor még nem volt gyerekem, egyértelműnek gondoltam, hogy a Nagy 3 éves korára érkezzen a Kicsi, így maximálisan kihasználva az állam adta lehetőségeket. Aztán persze mint mindenbe, az élet ebbe is beleszólt, a Nagy éppen másfél éves volt a Kicsi születésekor. Lassan 2,5 éve babázom, de napi 6-8-10 órára a Kicsit semmi pénzért nem bíznám másra, hiszen most tanul járni, próbálja az első szavakat formálni, és nyilvánvalóan én vagyok neki a világ közepe - talán még pár hónapig. A Nagy szintén olyan korban van, amit vétek lenne kihagyni, hiszen már gyönyörűen beszél, történeteket mesél, szárnyal a fantáziája. Idilli? 98%-ban igen! De néha, 1-1 futó pillanatra irigylem dolgozó barátnőimet, mivel őket valós, a társadalom által elismert sikerek is érik, és sajnos(?) az embernek erre is szüksége van. Én is szívesen foglalkoznék heti néhány órát felnőttes dolgokkal, de nincs rá lehetőség. Pedig a szakmámból adódóan akár meg is lehetne oldani, mivel egy napilapnál dolgoztam, sokszor itthonról, ugyanerről a számítógépről. Továbbra is szívesen írnék úti beszámolókat, hiszen az élmény és az információ a fejemben, a fotók a számítógépemen vannak. De valamiért ez mégsem járható út...
Tehát egyelőre élvezem a gyerekeim nagyszerű társaságát, közben pedig azon gondolkozom, mivé képezzem át magam a következő 2 évben, hogy a Kicsi 3 éves korában találjak egy utazással együtt is max. 8 órás munkát. 12-13 órát dolgozó férjjel, nagymamák nélkül nagyjából 4 órás pénztáros lehetek valamelyik hipermarketben. Vagy jöhet a Legkisebb, és akkor nyerek 3 évet?
Bocsi lányok-fiúk,egy más témájú kérdést tennék föl!
Nektek nem x@rozik a fórum?
Én ezt az egy topicot tudtam most is megnyitni,mert tegnap olvastam a hozzákapcsolódó cikket,onnan "átjöttem",válaszoltak a hsz-emre és priviből azon kerseztül tudtam megint bejönni,de más topicok nekem nem nyílanak meg!
Lehet,h az én készülékemben van a hiba,de már kb. egy hete azt a topicot nyitja meg,amihez kedve van.
Legtöbbször ha ráklikkelek az aukciós rész van fölül(ami ugye a lap alján szokott lenni
A párom azt mondja,h nem nálunk van a hiba.Bár már másik programmal netezünk(Opera),de előtte már a Firefoxnál sem hozta be.Azt mondja,h az nlc-n van a hiba!
Szerintetek?
Tud vki segíteni?
Pls!
Bocs,h beleszólok,pontosabban hozzászólok,de sztem kapnak ám a sztáranyukák olyan fizut,meg vannak olyan anyagi helyzetben(pl.apuka is sztár,és nem írok neveket),illetve vannak olyan tartalékaik,amik mellett nem szorulnak rá,h pár hónapos gyerekük mellől visszamenjenek dolgozni-és ugye nem napi 8-10 órába heti öt napon,hanem csak pár órába,heti egy-két napon!
A másik meg igen,lehetőleg válasszanak a nők olyan munkát,amit otthonról lehet végezni,de:
1. erre sztem ma Magyarországon nagyon kevés lehetőség áll fönn
2. ha egyre többen ezeket választják ezek is elfogynak nagyon hamar,tehát véges a számuk
3. nem biztos,h azt a munkát,amit otthonról is lehet végezni,szereti is csinálni vki,és hosszútávon sztem senkinek sem jó a családban ha anyuka nemszeretem munkát végez,mert nem lesz elégedett,frusztrált lesz,rossz kedvű,depi,stb.
Én pl. az általad felsorolt munkákat nem tudnám végezni.Nekem az életem a vendéglátás,imádom ezt csinálni!Pedig próbálkoztam más pénzügyi területen is,meg tanultam számvitelt is,de az nekem nem jön be.Meg a műszaki sem,pedig régen gimis koromban még műszakira akartam menni,de még időben rájöttem,h ezt nem nekem találták ki.
Tehát végsősoron ez sem igazán jó megoldás,h válasszon olyan szakmát amit otthonról lehet végezni,mert vannak szakmák,ahol ez megvalósíthatatlan.
A másik meg az,h manapság ebben ez országban egy hónapra nem lehet már előre tervezni,nemhogy évekre,h mi is az a szakma amibe vissza tudok térni gyerek után.
Na mondjuk ez legyen az én bajom,h gyerek után hova térek vissza,és biztos,h meg is fogom oldani,de sokan vannak még így ezzel a kérdéssel ebben az országban mint én,h a régi helyükre nem veszik vissza őket!
Sziasztok!
en egy Olaszor.ban elo anyuka vagyok,szeretnem leirni itt mi a helyzet.
a Magyaror.n elo anyak nem tudjak megbecsulni a
lehetoseget,hogy otthon maradhatnak akar harom evig
is.ezt termeszetesnek veszik,holott egyaltalan nem az.
hatalmas ajandek,legalabbis lehetoseg!
nekem az elet ugy hozta,hogy itt szuletett meg kisfiam es az itteni
torvenyekkel szembesultem,ami abszolut nem csaladparti
es szerintem eleg drasztikus.
itt maxiumum kilenc honapig lehet itthon maradni,az
utolso hatban alig fizetnek valamit,a legvegso hatar
egy eves kor, amikor is fizetes nelkul telnek az
utolso otthon toltott honapok.de ezt a munkaltato nem
koteles jovahagyni.igy a legtobb anyuka max.9 honap
utan visszamegy /rengetegen kenyszerulnek a kotelezo
gyes ami a gyermek megszuletese utan 3 honap utani
visszateresre/dolgozni. a gyermek egy eves koraig a
szpotatasra napi ket ora biztositott,igy hat oraban
lehet dolgozni.
reszmunkaido? ilyet nagyon nehez talalni.....
a gyermek egyeves szulinapja utan kotelezo nyolc
orahoz visszaterni.az allami bolcsodekbe amik jo
esetben 400-500 eur havonta nagyon nehez bekerulni.
es akkor meg nem beszeltem a munkarendrol itt hat-fel
het tart a munkaido a tradiciok szerinti ketoras
munkaebedszunet miatt. a bolcsodekben lehet tulorat
kerni maximum negyed hetig sok szulonek igy sem
megoldas.kerdem en milyen gyerek lesz abbol aki napi
tiz orat tolt a bolcsodeben????
igy itt vagy a nagyszulok nevelik fel tulajdonkeppen a
gyereket/rengeteg munkatarsamnal igy van/ vagy a napi
tiz ora bolcsode,vagy az anyuka feladja allasat.
a mai Olaszor.ban ugyanis akinek hatarozatlan ideju
munkaszerzodese van azt nagyon meg kell becsulni.
ezt szerettem volna megosztani azokkal,mert ugye
mindenhol azt hiszik,hogy itt kolbaszbol van a
kerites........
jo ejszakat mindenkinek.
én nem hiszem, hogy a "sztáranyukáknak2 könnyebb lenne. nem hiszem,. hogy akkora tartalékuk lenne, hogyha kiesnének hosszútávon a munkából, életük végéig ellehessenek otthon. egyszerűen ez magyarországon szinte lehetetlen. azért senki se kap töbmilliós havi fizetést. legalábbis egy tv-s szerkesztő tuti nem.
én úgy gondolom, hogy ha kényszerhelyzetben van egy nő, és tuti dolgoznia kell akár kiscsibaba mellett is, hát egyszerűen kénytelen azok között a szakmák közt válogatni, amit valamennyire otthon is lehet csinálni. pl számviteli területek, vagy műszaki tervezések... és akiket ezekről a területekről ismerek, nők, bizony sokszor már az egy hónapos baba mellett vállaltak ismét munkát. se idejük, se lehetőségük nem volt keseregni, a mi lett volna ha.. meg vissza munkahelyre, nézzék el, hogy beteg a gyerek... pedig addig is többnyire otthon dolgoztak.
én azt hiszem nőként egyszerűen nem a férfiak közé kell beállni, hanem olyan területeket kell választani hosszútávra, mivel lehet otthonról is boldogulni. hiszen a számlákkal tényleg nem jelent problémát, ha nem az irodában ülünk, vagy a tervrajzokkal. tudom, jelenleg kevés terület van ilyen, ahogy ez kivitelezhető. de ha nem akarna mindenáron a legtöbb nő a pasik fölé kerekedni, valószínű több lenne. mert a munkamegosztás többre vezet, mint a mindenben ugyanazt.
egy anyuka, aki a 6 hetes gyerkőc mellett is dolgozott. csakúgy mint évezredekig mindenki. és lőn, mégsem halt ki az emberiség
Az átlag magyar anyukáknak tényleg nagyon nem könnyű!Nem úgy,mint a "sztáranyukáknak",akik többségének ott a nyugdíjas nagyi,meg pénz a bébiszitterre,és nem azért mennek vissza dolgozni,mert égetően fontos a nagyobb bevétel a családi kasszába azért,h a számlákat fizessék,éshogy MEGéljenek valahogy,mert nem hawaii-i nyaralásra gyűjtenek!
Én pl. mint írtam,nem mehetek majd vissza ide dolgozni,kizárt dolog-lehetetlen megoldani,ha a gyerek megbetegedne,pedig imádom ezt a melót!Pedig itt már én is bizonyítottam!Alíg megyek el szabadnapra(egy hónapban kb.3napot veszek ki)hétvégén szinte mindig dolgozok(nagyon ritka,h akkor veszek ki szabadnapot),szabit 2 éve nem vettem ki,mindig mindenben számíthat rám a főnök,ez mégsem jelenti,h visszavenne.Tudom-és ezt a fajtáját a szakmámnak tényleg nem lehet csinálni gyerekkel.Összevissza dolgozom,van h csak 3 órát alszok és megyek vissza dolgozni,máskor keményen éjszakázom.Állandóan fáradt vagyok a rendszertelen életmódtól!Ezt gyerekkel nem lehet.
NA jó,abbahagyom,és megyek nézni dvd-n Született feleségeket és megiszom a teámat,amit Marta Hubert-től kívántam meg
Na de télleg,ez a véleményem,és örülök,h más is egyetért velem.
Mindenesetre van még pár évem,h gondolkodjam ennek a megoldásán,bár nem hiszem,h sokkal okosabb leszek ebben a témában akkorra.Sőt,szerintem még rosszabb lesz a helyzet,de ebbe nem kezdek bele,mert még rámsütik,h politizálok!
Csók&üdv mindenkinek:Roni
Szia!
Teljesen egyetértek a hozzászólásoddal. Én visszamentem dolgozni, ugyanoda ahonnan eljöttem szülni. Itt szerencsém van, mert megértők voltak, ha a gyerkőc sokat volt beteg az első időkben. Ehhez viszont az kellett, hogy előtte 5 évet dolgoztam itt és soha nem voltam betegállományban és rengeteget dolgoztam, vagyis már letettem valamit az asztalra. Új munkahelyet nem is mertem nézni, hisz tudtam, hogy az új közösségbe kerüléskor sokszor lesz gyermekem beteg, és akkor viszont mielőtt még megismerhetnének, máris búcsút mondanak. Konkrét példám, hogy januárban visszamentem dolgozni és két hét múlva beteg lett a fiam, lázas lett, majd mire meggyógyult volna, bárányhimlőt kapott, így újabb három hét telt el, s már márciust írtunk mire újra munkába tudtam állni. Karrieristának nem szabad lenni.
Valóban nem könnyű nekünk magyar anyukáknak- otthon s a munkahelyen helytállni, s talán önmagunkra is kevesebb időnk jut.
Eu-szabályok szerint egy településnek akkora bölcsödei férőhelyszámmal kell rendelkeznie, hogy a 0-3 éves gyerekek 20%-át el tudja látni,ennek ellentmondva ma egy 30.000-es kisváros rendelkezik egy 40 férőhelyes bölcsivel.Miközben a várólistán van még plusz 160 gyerek.Ráadásul 2010-től már a 3 éven felülieket is fel KELL venni az óvodába.
Nem győzöm hangsúlyozni, a 8-9 órás munkaidőhöz adjunk hozzá napi 1-1,5-2 órás utazgatást is főleg itt Bp-n, bár vidéken is , ha a mamának szomszéd településre kell járnia.
Így napi 10-11 órát is távol lehet a mama egy nap.
Nekem nagy szerencsém volt,mert a 65 éves anyósom vállalta a gyermnek gondozást, egyébként ha ő nem tudta volna,akkor anyukám felköltözött volna vidékről.Ha nem lennének nagyszülők,akkor viszont nehéz helyzetben lettem volna.
Mindenkitől előre is elnézést kérek,de nem olvastam végig a hsz-eket(még),de a véleményemet megírnám a dologról!
Bár még nincs gyerekem,véleményem azért van a témáról!
Márpedig az,h manapság nagyon nehéz jó döntést hozni ebben a témában-legalábbis szerintem!
Egyetértek a cikkben megszólaló pénztáros kismamával!
A sztáranyukák könnyen vannak ezzel a dologgal!Nem napi 8-10 órába mennek vissza dolgozni/robotolni,hanem heti néhány órába és nem minimálbérért,plusz van pénzük arra,h bébiszittert fogadjanak!
Na egy átlag magyar anyuka pont ezt nem tudja megtenni!
Ha nincs nagyszülő sem a közelben,akkor meg pláne nehéz!
Én most vagyok 24,de pár éven belül szeretnék gyereketNem szeretnék 30 fölött szülni,de már most foglalkoztat a gondolat,h h fogom megoldani a témát.Én -mai eszemmel-szeretnék minél hamarabb visszamenni dolgozni,mert imádom a munkámat,meg a pörgést,de biztos,h nem fogom tudni megoldani.Ugyanis a szülők,nagyszülők 200 km-erre vannak,és mindkettőnk szülei aktívan dolgoznak,és messze még a nyugdíj korhatár.
Plusz erre a helyre úgysem tudok visszemenni dolgozni(vendéglátás),mert éjszakázni kell,nem lehet megcsinálni,h beszólok,h nem tudok bemenni,mert beteg a gyerek,mert nincs másik ember!
De lehet,h ha gyerekem lesz másképp fogom gondolni-bár magamat ismerve nem hiszem!Na szóval röviden ennyi a véleményem a témáról!
Ha lesz időm elolvasom a többi hsz-t is!
Üdv mindenkinek!
Ronicska
Hello!
Nekem nincs még gyerekem, de az a véleményem, hogy ezt mindenki akkor tudja eldönteni ha benne van ebben az élthelyzetben. Sokat számít ma sajnos az hogy ki, és milyen anyagi körülmények között él, van-e segítsége (nagyszülők). És nem biztos, hogy mindig azzal jár jobban vagy keres többet az ember, ha vissza megy, vagy vissza kell mennie dolgozni, mert ha egy idegennek vagy magánbölcsiben kell nagy összegeket kifizetni nem túl nagy jövedelemből, az nem lehet egyszerű. És ezért is meg kellene hagyni a választás jogát az anyáknak, hogy 3 vagy 1 évig maradnak otthon. És sajnos mi is anyagi szempontok miatt várunk még a gyermekvállalással. Nagy a bizonytalanság a mai világban.
Halili!
Mi 45 km-re élünk Bp-től egy 14ezres kisvárosban. Itt egy db 24 férőhelyes bölcsi van. Minden férőhelyre többszörös a túljelentkezés. Hoooosszú várólista van. Én a két kisebbik gyerekemmel másfél évet vártam arra, hogy bekerülhessenek. Rengeteg a gyerek. 4 önkormányzati és 2 egyházi ovi van, mindegyikbe 70-100 gyerek jár. De még így is kevés a hely és azokat a gyerekeket kapásból elutasítják akiknek az anyja otthon van a kistesóval. A nagyobbik fiamat emiatt csak 5 évesen kezdhette el ovit. Az önkormányzat az idei nevelési évben "férőhely bővítést" hajtott végre (kac-kac). Ez azt jelentette, hogy az eddig 26-os csoportlétszámokat 31 főre emelték. :-(
A környékbeli három-ötezer fős falvakban ahol az ismerőseim, és a rokonaim élnek egyetlen bölcsi sincs, holott pl. van olyan falu ahol három ovi is dugig van gyerekkel.
+ a környéken viszonylag kevés (és alulfizetett) munkahely van ezért az emberek jórésze Bp-en dolgozik (Az én férjem pl. elmegy reggel fél hétkor, és este hétre ér haza, pedig csak 8,5 órát dolgozik)
Ez azt jelenti, hogy a kisgyerekes anyukák egy része nem tud visszamenni a régi (bp-i) munkahelyére, mert nincs aki elvigye vagy elhozza a gyerekeket az oviból (iskolából).
Bölcsi:
teljesen átlagos önkormányzati bölcsink van. Tiszta, rendezett, elfogadható minőségű és mennyiségű játékkal. A gondozónők is aranyosak voltak, nekem egyetlen gondozőnő nem volt szimpatikus a négyből, viszont a legkisebb gyerekemnek ő volt a kedvence, amint beértünk őt kereste...
Nekem az volt a meglepő először, hogy ugyanúgy foglalkoztak velük, tanultak versikéket, dalokat, körjátékokat, mint az oviban.
(Bennem ugyanis az a kép élt a bölcsiről amíg nem jártunk oda, hogy az csak egy gyerekmegőrző: etetik-itatják-altatják és tisztába teszik őket és kész)
kedves Gabor,
egy kicsit mindig sajnalni fogom a magyar gyerekeket akikkel lehet, hogy evekig otthon van az anyukajuk 3 eves kora utan viszont mar alig-alig mert tulorazik? csak 3 eves koraig fontos az anyai torodes 24/7 tizenevesen meg mar alig beszelgetnek?
viszont apukajukat alig latjak a gyerekek. mar nehany honapos korukban sem. ez a tema sem roluk szol. lehet, hogy en rosszul latom, de a mai ideal az, hogy az anyuka amilyen sokaig csak lehet otthon legyen a gyerekkel - ekozben apuka dolgozik, max. a furdetesre vagy akkorra sem er haza, egy ido utan mar nem is nagyon akar, hisz a csalad teljesen kettevalt apuka-munka / anyuka-gyerek reszekre, es egyre kevesebb a talalkozasi pont.
azon tul, hogy milyen sokaig marad igy egyutt a csalad - ill. ha egyutt maradnak milyen minosegu lesz a parkapcsolat - a gyerekek ugyanezt a mintat veszik majd at - es akkor panaszkodhatunk, hogy a magyar ferfiak nem segitenek otthon, azt sem tudjak hol kell bekapcsolni a mosogepet. ja, es nem tisztelik az otthoni munkat. bar - tudom cinikus vagyok - panaszkodni nagyon szeretunk igy lehet, hogy megis ez a leheto vilagok legjobbika
Eszter
Kiváló gondozó néniket sikerült kifognunk, de még így is nehéz volt az az év. A kislányom állandóan beteg volt, még kórházban is voltunk egy elfajult középfülgyulladás miatt. Amikor nagyon elesett, lázas volt akkor én maradtam otthon, a lábadozás napjaiban a nagymamák segítettek. Nagy szerencsémre a munkahelyem jól tolerálta a "megbízhatatlanságomat", nem hányták a szememre, ha egyik napról a másikra otthon kellett maradnom. Most hét hónapos a kistestvér, ő is bölcsis lesz két éves korától, terveink szerint ugyanabban az intézményben.
Összességében a mi helyzetünk-ha nem is rózsás-de elfogadható volt, de tudom, hogy sajnos nem ez az általános.
Nekem még nincs gyerekem, és főállásban sem régóta kezdtem el dolgozni, de amilyen itt is a hozzáállás a kismamákhoz, és a kisgyerekes szülőkhöz! Borzalom! remélem nem minden munkahely ilyen! Egyik dolgozónak (férfi) a kisfia (4-5 éves lehet) megbetegedett és otthon maradt vele, mire a felettese (aki nő több unokával) azt mondta, hogy nincs annak a gyereknek anyja? Nos az anyja épp egy új munkahelyen próbaidős és a - sajnos- beteges gyermekével nem tud mindig otthon lenni. Gondolom a pénzre pedig nagy szükségük van, ezért akar dolgozni. Vagy a felettes szerint lehet a gyermeket a nagyszülőre is bízni! Hozzáteszem nem mindenki van olyan kiváltságos helyzetben, hogy élnek a nagyszülők, vagy ha igen még elérhető távolságban is vannak, de előfordul, hogy az egészségük már nem engedi, hogy egy kisgyerekre gondot viseljenek... Szóval nekem eddig csak negatív tapasztalataim vannak sajnos
Szia!
Én annak idején úgy gondoltam, biztosan otthon maradok 3 évig. 2003. márciusában szültem. Aztán az élet olyan helyzetet hozott, hogy átgondoltam és közöltem a férjemmel és szüleimmel visszamegyek dolgozni. Féltettek, de ők is tudták valahol, hogy ez a legjobb megoldás, de hát ezt a komoly döntést nekem kellett meghozni. Gyermekem 18 hónaposan került bölcsődébe. Lelkiismeretfurdalásom volt. Sírtam, a gyerek helyett is, hisz még reggel-este szoptattam. Duplán nehéz volt az elválás. Szemrehányást tettem magamnak? Inkább azt éreztem, hogy a környezetem a hátam mögött kicsit elítél. Nehéz időszak volt. Azonban láttam, hogy a gyermekem a bölcsődében jó kezekben van. Szeretik. Babusgatják. Foglalkoznak vele. Egyre nyugodtabb lettem. És még valami. Amikor a gyerkőcért rohantam munka után és találkoztam vele, utána csakis kizárólag az övé voltam. Intenzíven foglalkoztam vele (játszottunk, nagyokat sétáltunk, beszélgettünk, kis barátairól csevegtünk stb). Viszont nyugodt voltam, férjem is, mert amiért vissza kellett mennem dolgozni, megoldódott és már nem idegeskedtünk - konkrétan a pénz miatt -. Ma már egyáltalán nem bánom, hogy bölcsibe "adtam" - ahogy mondani szokták - a gyermekem. Sőt sokkal ügyesebb és életrevalóbb kissrác mint korosztályában jó néhányan. Egyébként ismerek olyat, aki ugyan otthon van egy illetve két gyermekével, és állandóan feszült, ideges. Nem tud annyit foglalkozni gyermekeivel, mert nincs türelme hozzá a háztartás mellett, és már nem is a gyerekek az elsők. Akkor mivel járok jobban? Ha amikor vele vagyok, és nyugodt vagyok és vidáman tudok a gyerekemmel játszani? Vagy ha állandóan ugyan mellettem van, mert otthon vagyunk, de ideges és frusztrált vagyok és nem tudok leülni mellé mesét mesélni vagy akár bohóckodni?
Budapest mellettiek vagyunk, fővárosi munkahellyel. Hirtelen mentem vissza dolgozni, amikor a kicsi 2 év 2 hónapos volt, a nagy 4 év 4 hónapos. A megoldás számomra kissé siralmasra sikerült, mert a kicsinek gyorsan bölcsis hely kellett. A lakhelyen nincs bölcsöde, így a hirtelen évközbeni fővárosi bölcsishely csak elég erős protekcióval működött: a főnököm emelte meg a telefont, így kissé valótlan adatokkal bekerültünk! A lányomat is vittem egy másik oviba, mert ez bizonyult egyszerűbbnek a "hozás-vivés" miatt.
A lényeg: itt nincsen bölcsöde, a kevés pénzűek hazudnak, átjelentkeznek egy megfelelő lakcímre, és korán észbekapnak, a több pénzűek igénybe veszik azokat a magán intézményeket, akik ezt a vidéki csorbát igyekeznek kiköszörülni.
Szerintem a bp-i helyzet sem jó, mert nagyon sok gyesen lévő szülő iratja be a gyermekét, így elveszi a helyet azoktól, akiknek tényleg szüksége lenne rá.
Szia!
BP III, Pók utcai lakótelep, Arató bölcsi.
Itt van a bölcsi, 2 perc gyalog, de mivel nagyon sok a gyerek a lakótelepen, meg sokan máshonnan is bejuttatják valahogy ide a gyerkőcöt, így nagyon hamar telítődik. Gyakorlatilag minimum egy évvel hamarabb fel kell íratni a kicsiket várólistára.
Egyébként nagyon aranyos kedves gondozónők vannak, és a "személyzet" egyéb tagjai is imádják a gyerekeket. Persze vannak náluk szabályok, szigorúak is tudnak lenni, de a gyerekneveléshez ez is hozzátartozik. Mivel állami bölcsi napi 325 Ft a térítési díj (ez azt hiszem csak az étkezés), ezért naponta 4-szer kapnak étkezést. Az ennivaló teljesen "hagyományos", sok főzelék, zöldség amikor lehet, édesség nem sok.
Lehetőség szerint ha az időjárás engedi minden nap kint vannak az udvaron is.
A kisfiam szeptemberben kezdte, nagyon szereti, rengetegett fejlődött, tanult a nagyobbaktól, szinte sose sírt ha ott kellett maradnia. Mi meg vagyunk elégedve a bölcsivel, nekünk nagyon bevált. Reggel 8-ra viszem, délután az apukája v. a nagymamája hozza el 4 körül, hiszen a 8 órás munkaidőből nem érnék haza akkorra.
Ennél jobb már csak akkor lenne, ha nekem részmunkaidőm lenne, de hát mindent akarni nem lehet egyszerre.
Egyébként amíg nem volt bölcsi vagy akkor intéztem az ügyeimet amikor már a férjem itthon volt, vagy néha a nagymama (az egyik nem lakik messze) segítségét vettem igénybe.
Szia,
Én vidéki vagyok, faluban lakom Bicske mellett. Itt nincs a környéken bölcsöde, csak Bicskén (kb. 20 perc autóval busszal fél óra) de oda csak bicskei gyerekeket vesznek fel. A lányom 20 hónapos egyelőre nem szeretnék visszamenni dolgozni de ha igen akkor is Budapestre az előző munkahelyemre, ami a kicsi lány szempontjából azt jelenti hogy jön velem (ez reggel 6-7 órás indulást jelent és este hat órai hazaérkezést )
. Szerintem a bölcsödei helyzet nem jó vidéken, a fővárosban nem tudom, ezért az a lehetőség hogy otthon maradhatunk a gyerekkel 3 éves koráig nagyon jó. Itt nincs is más lehetőség. De miután a gyerek 3 éves lett és elkezdi az ovit itt a faluban akkor is nehéz mert ha az ember eljár dolgozni akkor korán idnul és későn ér haza, ha nincs ki vigye-hozza a gyereket akkor hurcoljuk magunkkal vagy az anyuka itthon marad és nem dolgozik. (: Nálunk nagyszülők Pesten laknak ha nagy ritkán elszaladok valahova akkor a szomszéd nénihez be tudom adni a lányomat egyébként megtanultam együtt intézni mindent vele. voltunk már okmányirodán, tüdőszűrésen, orvosnál együtt, szóval minden megoldható.
ja és még egy dolog, volt a szomszéd faluban egy családi napközi szerűség (nem vagyok benne biztos hogy az volt, csak hallottam felőle) de már megszűnt. Én néha elgondolkozom rajta hogy az itteni települések (mert itt van egymás mellett 4-5) miért nem fognak össze és csinálnak egy bölcsödét de aztán rájövök, hogy az itteni anyák többsége nem akar visszamenni dolgozni, ha igen akkor pedig van nagyszülő a közelben. de ez csak személyes vélemény nem biztos.
üdv Laura
Sziasztok, elnézést az offolásért.
Bár az én nicknevemen keresztül, de ezúttal Fejős Éva kolléganőm kéri segítségeteket egy összeállítás elkészítésében:
Sziasztok,
Fejős Éva vagyok, a Nők Lapja újságírója. Én indítottam el a vitát arról a témáról, hogy meddig maradjon/maradhat otthon egy anyuka a gyerekével, és erre a topicra sok-sok választ, javaslatot adtatok. Most szeretnék tovább lépni, és azt kérdezem:
Írhattok mailt is az e.fejosKUKACsanomabp.hu címre.
vannak-e a környéketeken bölcsődék (milyen távolságra), ha beadjátok a picit, elégedettek vagytok-e az intézménnyel, jól érzi-e ott magát a baba – és mennyibe kerül mindez havonta?
Szeretném egy kicsit feltérképezni a bölcsődei helyzetet, ezért örülnék, ha nemcsak városiak, nagyvárosiak írnának… Meséljetek egy kicsit a bölcsis évekről, illetve arról, hogy ahol nincs bölcsőde a közelben (vagy esetleg várólista van), ki vigyáz a babára, ha visszamennétek dolgozni, vagy amikor éppen muszáj ügyeket intéznetek… Minden megoldás érdekel.
Előre is köszönöm a segítségetek.
Kedves Fórumozók,
nagyon szépen köszönjük a sok hozzászólást, amelyekből néhányat sikeresen felhasználtunk a "Meddig maradjak otthon?" című írásban, a Nők Lapja január 6-án megjelenő, hatos számában.
Az egyes kommenteket néha szerkesztgettük egy kicsit, de a mondanivalón természetesen nem változtattunk, és a cikk végén jeleztük, hogy az érdeklődők hol olvashatják a teljes beszélgetést.
Még egyszer köszönjük a részvételeteket, és reméljük, máskor is "dolgoztok" majd együtt velünk. :-)
Kertész Gábor
Nők Lapja
Én személy szerint kb.5 éves koromtól azt várom, hogy mama lehessek, és minden percemet a kisbabámmal tölthessem. Az első kislányunk már egy éves múlt és minden nap egy csoda vele. Még legalább két, de inkább több gyereket szeretnénk, és itthon szeretnék lenni velük, ameddig csak lehet, mert szerintem ez az időszak pótolhatatlan. A gyed kevés, ez tény, a férjem fizetése sem "nyugati színvonalú", de okosan be tudjuk osztani. Spórolok, ahol tudok, bababörzén vásárolok, nem a Brendonban, karácsonyra már jó előre gondolkodtam, amit tudtam magam készítettem...hát, meg ilyenek. Nagyon sokat vagyunk kisbabás társaságban, tehát a lányom szociális igényeire is figyelek, de bölcsibe-oviba még nem adnám. (persze még napi 4-5x szoptatok, nem is menne).
A munkahelyem stresszes légköre nem hiányzik. Azt sem akarom, hogy a kislányom csak egy agyonhajszolt mamát kapjon, munkaidő után. Ha majd eljön az ideje, körül fogok nézni az otthon végezhető munkák között.Viszont azt nem tartom elfogadható hozzáállásnak, akárki részéről, hogy aki gyermeke(ke)t nevel, az "csak" otthon van. Rengeteg munkám van a baba, férj, család körül, amit ha nem én végeznék valószínűleg valaki mást kellene megfizetnünk érte. Ez is vmiféle spórolás. Valamint a család a társadalom egyik legfontosabb építőeleme, ezt odafentről is értékeli és támogatni: KÖTELEZŐ (lenne)
A nyugati helyzetről annyi személyes tapasztalatom van, hogy az angliai és amerikai ismerőseim uygan nem kapnal sokáis gyest, de a férjük fizetése bőségesen elég az egész családnak, így ők nyugodtan lehetnek
htb-k.
Nálunk más a helyzet, de én így is nagyon boldog vagyok. Ha nehézségem adódik , mindig arra gondolok, hogy ez az egy életem van,és nekem a család a legfontosabb, ezen belül az, hogy magam neveljem a gyermekeimet.. Így is olyan gyorsan repül az idő, nem akarok majd az érettségijükön rádöbbenni, hogy kimaradtam az életükből.
Az én édesanyám 4 gyermeket szült, és gyakorlatilag 14 éves koromig gyesen volt velünk. Csodálatos gyermekkorom volt, nagyon hálás vagyok a szüleimnek. Én is ilyen családot szeretnék.