Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kiscsibe szomorú Húsvétja
Torolt_felhasznalo_787710
Létrehozva: 2012. március 28. 15:06
Érdemes elolvasni azoknak akik élő kisállattal szeretnének örömet szerezni Húsvétra a gyerekeknek. 
Húsvéti meglepetés
Szép, tavaszias nap volt, amikor a kiscsibe szétroppantotta a tojás héját, és kitámolygott a szabadba. A nagy tér, a fény szokatlan volt neki, de ösztönösen talpra állt, és elindult az ismeretlen világba. Igyekezett mindig biztonságot nyújtó anyja mellett maradni, testvéreivel együtt szaporán kapkodta apró lábait a baromfiudvarban. Felcsipkedte a pici fűszálakat, apró magokat, ...élvezte a napfényt, és úgy érezte, hogy az élet tulajdonképpen nagyon szép. Elgondolkodott azon is, hogy ha felnőtt és nagy lesz – olyan, mint anya –, neki is sok csibéje lesz, és ő is nagyon büszkén fog velük sétálgatni. Néha odafutott a sáros alumínium tálhoz, és kicsi csőrét bele-belemártva élvezte a vizet.
A harmadik napon ismeretlen, hatalmas valami jött be a baromfiudvarba. Elzavarta anyát, őt és még pár testvérét felkapta, és egy letakart kosárba tette. Aztán zúgást hallott, zötyögést érzett, és valahol mélyen belül sejtette, hogy élete megváltozik. Nagyon félt, összebújt testvéreivel, és ez egy kis nyugalmat adott neki. Csendben, panaszosan csipogott, és várt.
Nemsokára zaj és lárma szűrődött be a letakart kosárba, ismeretlen hangok és szagok fogták körül őket. Fényt látott, egy kéz megfogta és betette egy szögletes, fura szagú dobozba. Nagyon sötét volt bent, csak a doboz tetején, pár apró nyíláson jött be a fény. A kis állat rettegve gömbölyödött be a sarokba. Ismét zúgás, zötyögés…majd kinyílt a doboz, és a kiscsibe egy nagy szobában találta magát. Egy kis kéz benyúlt érte, kivette és letette a földre. Furcsa hangokat hallott, és úgy érezte, menekülnie kell. Ösztönösen elkezdett futni, el a veszélytől, vissza a testvéreihez, anyához – de a kis kéz mindig felkapta és visszatette a doboz mellé. Egy idő múlva nem bírta tovább. Lábacskái szétcsúsztak a sima, csillogó parkettán, és egyre jobban fájt, amikor rémülten megpróbált feltápászkodni. Csüggedten legubbasztott, és várta sorsát. A kis kéz lökdöste egy darabig, aztán felkapta és betette a dobozba. Éhes volt és szomjas.
Nemsokára kinyílt a doboz, és valaki kenyérmorzsát meg kukoricát szórt be neki. Mohón vetette rá magát az ismeretlen ételekre, és pici csőrével megpróbált minél többet összekapkodni, hogy legyen majd ereje a meneküléshez, ha újra kikerül a dobozból. A kéz egy kis edényben vizet tett be neki, és a kiscsibe úgy érezte, talán – ha erőt gyűjt – sikerülni fog elszaladnia, és megtalálni testvéreit.
Éjszaka érezte, hogy pici begye nagyon feszül. Reggel megint kapott kenyérmorzsát, furcsa ízű ételdarabokat, de nagyon éhes volt, és mohón összeszedte mindet. Ismét kivették. Ismét menekülni próbált, és ismét csak elkapták, mindig elkapták, amikor már úgy érezte, kijut a fényre. Mikor támolyogva újra és újra lábra állt, betette a kis kéz a dobozba, és rátette a fedelet. Nagyon sötét volt, és a kiscsibe szeretett volna legalább a fényen lenni, de hiába. Ült a koromsötét dobozban, és remegve várta, mi fog történni. Begye egyre jobban feszült, egész teste fájt, karmocskái görcsösen kaparászták a doboz falát. Lassan a nyílásokon sem jött be fény, egyedül, szorongva ült a dobozban, és halkan csipogott.
Egy idő múlva rosszul lett. Apró teste feszült, fulladozott. Lábai nagyon fájtak, látása egyre jobban elhomályosodott. Próbált felkelni, de nem tudott. Karmaival húzta magát a dobozban a víz felé, de az ivás után még rosszabbul lett. Kis begye kigömbölyödött, kapkodta a levegőt. Lassan az oldalára dőlt.
A nyílásokon nemsokára gyenge fény szűrődött be, de a kis állat már nem tudott odamenni. Pici szíve egyre lassabban vert, egész teste rettenetesen feszült, lábai már nem engedelmeskedtek. A fény egyre erősebb lett, és a kiscsibe utolsó erejével megpróbálta odavonszolni magát, hogy magába szívhassa az éltető napot. Oldalán fekve kinézett a nyíláson, és a testvéreire gondolt, a baromfiudvarra, anyára, napfényre. Még meghallotta a kis kezű hangját, ahogy egyre közelebb jön a dobozhoz, és fel akart készülni az újabb menekülésre, de már nem volt annyi ereje. Szemecskéjét a nyílás felé fordította, és lassan behunyta, aztán nem mozdult többé.
Másnap reggel egy bekötött nejlonszatyor került a kukába, egy pici, kihűlt testtel.
Élt öt napot.
**************
Ezt a cikket azért írtuk, mert ehhez hasonló esetek számtalanszor megtörténnek a húsvéti utáni időszakban a gyermekek számára felelőtlenül megvásárolt csibékkel. A kis állatoknak speciális hő-és takarmányozási sajátosságaik vannak, és olyan nyugalomra is szükségük van, amiket házi körülmények között igen nehéz biztosítani. Ellenkező esetben ezek az állatkák néhány nap vagy hét kínlódásra és biztos halálra vannak ítélve.
Tapasztalatainkat összegezve: kíméletlen dolog csibéket, nyúlfiókákat húsvéti meglepetés gyanánt vásárolnunk, mert ezzel helytelen állatvédelmi szemléletre neveljük a gyermekeket, és az állatot is kínozzuk.
Nyúlvásárlás (inkább a lakásban kényelmesen tartható törpenyúl) megfelelő tartási körülmények és ismeretek esetében nem helytelen dolog – de ez nem az előbb felvázolt „meglepetés” gyermekeknek, akik még nem tudnak megfelelően gondoskodni az állatokról. A helytelen tartási körülmények között élő állatok szenvednek, és hiába haszonállatokról van szó, amelyek levágásra kerülhetnek, akkor is fájdalmat érezni, félni, szenvedni képes élőlények. Jelenleg már törvény bünteti az állatkínzást. Nem messze már az az idő, amikor megfelelő bizonyítási eljárás után az ilyen jellegű állatkínzás is bűncselekménynek fog minősülni.
dr. Varga József
a Nagyid magyarazata tökeletesen megallja a helyet es ELEGENDÖ IS. nem kellene hozza ez az erzelgös-könnyfakasztos-nyalas-giccs törtenet.
(a galambfioka azert "löködött ki" a feszekböl, mert a szülök felismertek zt, amit te nem: a kicsi eletkeptelen.)
en is nevelgettem amugy mindenfelet, a legemlekezetesebb volt a sünbaba, akinek szombaton delutan kellett cumisüveget szerezni az ügyeletes gyogyszertarbol...
(kiseretkent velem jött vagy ket tucat aggodo 6-10 eves
)
tudod, hogy a babysünnek feherek es egeszen hajlekonyak a tüskei (vissza tudod öket hajtani)
Vagy inkább ha valóban TUD gondoskodni róla, úgy, ahogyan az állatnak JÓ.
És nem "lehetőleg", hanem KIZÁRÓLAG olyat, akinek a gondozását meg tudja tanulni a gyerek.
(Ugyanez persze felnőtt állattartókra is vonatkozik.)
Ez nagyon aranyos történet!
Jó lenne ha az összes Húsvétra vett kiscsibe ilyen kezek közé kerülne csak sajnos nem ez az átlagos.
Sok szülő nem is érti, hogy miért szólítják fel őket az állatorvosok, hogy ne vegyenek a gyereknek élő kisállatot az ünnep hevében. "Hiszen annyira szereti az állatokat, micsoda élmény lesz neki"...stb felkiáltással. Hozzáteszem a gyereknek is elég nagy megrázkódtatás, mikor két-három nappal Húsvét után a halott állatkára bukkan a ketrecben, dobozban.
nagyon szepen koszonom ezt a nagyon szep, de szomuru tortenetet.
sajnos ilyen mindig volt, van es lesz is. jo ejt nektek.
ez volt eddig a legszimpibb hozzá szólás
nálunk is fordult már meg jó pár állatka..nem hinném hogy bármelyiknek szar sorsa volt
régen szintén szoba-konyhában volt papagájunk..putyinak hívták..mindíg röptettük őt..aztán egyszer meghalt ,hogy miért nem tudni hisz akkoriban nem hívtak állat orvost papagájhoz
voltak ékszerteknőceim is,kis sziget volt neki betéve..volt hogy steak et kapott kajálni.a végén tök jól megnőtt,és amiért meghalt mert alá esett vagy alá fúrta magát a kövére,és amiatt nem tudott feljönni levegőért..mire megtaláltam meghalt
az állataimat mindíg megsirattam..mai napig emlékszem a teknősre,a kutyámra aki már nem él..ő is repülőn utazott velem,fagyizóba járt velem(külföldön) tengerpartra jártunk..imádtam
a macskám szintén
szerintem aki vállal egy állatot,vagy többet csak úgy vállalja hogy ha épp egy kiflire fog telni,akkor azt is megfelezi az állatával..magyarul respektálja az állatokat amiket tart
nyilván történhet szitu hogy pl nem telik állat orvosra..de akkor is az ember próbálja megmenteni,ápolni az állatát..tudom mert volt befogadott kóbor macsek,és elpusztult mert nem értük el a dokit,le esett a hó..és meghalt míg vártam hogy valaki el vigyen fuvarba a dokihoz..
én pl a gyerkőccel nem voltam még cirkuszban..tudom hogy élmény meg minden..de még nem döntöttem el,hogy etikus e,vagy sem..vigyem e cirkuszba..vagy ne inkább..tudom hogy nagy élmény,tudom hogy cirkusz dinasztiák vannak akik jól bánnak az állatokkal..de mégis még hezitálok az ügy miatt
Ez jó :) Én is neveltem fel fészekből kilökött kisgalambot, etetgettem... sajnos, kiderült, hogy gyógyíthatatlan beteg. Volt nyulam, normálisan, kertben tartva (valami ragadozó széttépte a ketrecet, amiben éjszakára volt, és elvitte). Felneveltem 3 napos korától két árván maradt tacskókölyköt, szóval elég korán megtanultam, mi a felelősség.
Speciel baromfit tényleg nem tartottam.
De most már csak kutyák, macska és egy mókus.
A csibés sztoridról Konrad Lorenz jut eszembe, a Salamon király gyűrűje c. könyve. (Libalányom, Martina c. fejezet.) MInden állatbolondnak kötelező.
Pár eset a "túloldalról":
Apukám már az ötvenes években a Ferencváros közepén szoba-konyha+ágyrajáró szituban sikeresen tartott évekig egy kakast /míg a gonosz nagyi megetette a családdal/.
Nekem még "alsóban" volt lakásban igazi /naaagy/ nyulam. Mi elég jól toleráltuk a bogyókat, zsinórrágást..., míg egyszer nyaralni mentünk és a felvigyázó rokonok sültet csináltak szegénykémből.
Azután nagyikám meglepett egy japánkakassal - lakás!!! Ő nem volt igazi kedvenc, mert csípett, de a végét a szomszédok hozták el, mert olyan hangja volt, hogy utcahosszan nem lehetett megmaradni tőle. Leveske lett:-(((
Majd jött a csúcs: immár a tizediken lakozva beütött a húsvéti csibe
Álló nap rohant utánam eszét vesztve, mert ANYAAA! Éhes vagyok!!! Ne hagyj itt, melegíts...
Életem legkedvesebb hónapjai voltak
Amikor végképp láb alatt volt, vagy suliba mentem..., akkor egy szép nagy kalitkában csövezett /érte a fény/. Megfelelő ételek mellett /kukoricadara.../ kedvence volt a párizsi + sör combo - utóbbit atyám szájából szipolyozta, de kopogott a sörösüvegen is, jelezve, hogy meddig van a nedű
Amikor tele volt, elvonult valahová szundikálni - félredőlve, mert akkora volt a begye, mint a fél csirke...
Aludni a fölé borított tenyerem alatt szeretett, még jó, hogy olvasni, tévézni így is lehetett
Végtelenül bájos, szeretetet adó + kikövetelő jószág volt - így lehet az anyai ösztönöket tesztelni iskoláskorban
Amikor már nem fért a kalitkába /kb. 30-35 centi magas volt/, odaadtuk egy kertes házban lakó ismerősnek, ahol kinőtte magát "vérkakassá". Lehet, hogy a párizsi miatt, de igazán harapós jószág lett, azt hiszem emiatt később levágták - így is szebb + boldogabb élete volt szerintem, mint egy vágóhídi jószágnak.
Azóta leszoktam eme extrém állattartási szokásokról, most már csak a kutya-macska-papagájok játszanak, de továbbra is szeretnék magamnál újjászületni állatként
"Mind tudjuk, hogy a húsevés is kegyetlenség valahol, de azért valamivel kevésbé öncélú, mint egy kisállat kínzása azért, hogy a hülye Pistike két napig örüljön."
Egyet értek. Egyébként anyósomtól már kértek el húsvétra kölcsön nyuszit, de csak három napig volt ott, épp csak az ünnepek idejére, és teljesen sérülésmentesen visszahozták.
Nekem ma akkor állt ketté a szemem, mikor egy oldalon olvastam, hogy egy családnak a megélhetésre már alig marad pénze -saját bevallásuk szerint - de az egyik gyerekük szeretne egy "stafforsiere" kiskutyát, ha valaki tudna, adjon már nekik egyet.
Azok biztos nem itt olvasgatnak... de az se valószínű, hogy bármelyik árus, aki a csibéket árulja, előtte állatismereti tesztet töltetne ki a vásárlóval, aztán környezettanulmányt készítene nála, hogy biztos jó helye lesz-e a bébinek.
Mind tudjuk, hogy a húsevés is kegyetlenség valahol, de azért valamivel kevésbé öncélú, mint egy kisállat kínzása azért, hogy a hülye Pistike két napig örüljön.
Mikor kicsi voltam, nagyon szerettem volna egy kiscsibét vagy kiskacsát, de nagyanyám és anyám is elmondták, hogy egyedül, a tesók nélkül meghalna. Lehet, hogy ez nem volt tudományos magyarázat, de megértettem, és attól kezdve legalább ezzel nem nyúztam őket.
Az az igazság, hogy egy ideje már nemigen olvasom el ezeket a történeteket. Kiborítanak, és nem csak a kegyetlenségük miatt, sokkal inkább a tehetetlen düh miatt, amit érzek, hogy nem mehetek oda egyesével az ostobákhoz azért, hogy felelősen gondolkodjanak és cselekedjenek. Iszonyúan megvisel ez a fajta 'érzelmi marketing', pedig nem én vagyok a célcsoport. Azok az állatok, akik az én családommal élnek, lehetőleg és általában 100%-ig úgy élnek, ahogy az nekik is jó. Haszonállatot pedig azért nem tartok, mert sose tudnám őket megenni.
A felelős állattartáshoz a többségnek még igencsak sokat kell fejlődni. Nem tudom, hogy egy ilyen írás mennyire hat egy olyan emberre, aki egyébként úgy gondolja, hogy 'csak egy állat'.
erzelmi hatas - erzelmi zsarolasi cellal.
az ilyen 7 eveseknek valo, geil, szivfacsargato csöpögesektöl kiraz a hideg.
dr. varga irhatott volna targyszerübben is. azoknak, akik naposcsibet arulnak a piacon.
Ezzel a "már nem érdekel" félmondattal a magad részéről ugyan lezártad, de én azért még ideírom:
Szerintem az érzelmi hatás nem egyenlő az érzelmi zsarolással. Én itt érzelmi hatást tapasztaltam és nem zsarolást. Számomra a zsarolásban benne van az önös érdekből történő rosszakarás és itt sem azt nem tapasztaltam, hogy valaki nekem rosszat akarna, sem azt, hogy ehhez önös érdek fűzné.
Ja, hogy nem vetted észre? (Téged csak a sírás kerülgetett)
számora kicsit ellentmondás, de tudod mit Béla? - már nem érdekel:-)
további böjtölést kívánva, Üdv!
Én a kicsinek is örülök, nem akarom feltétlenül azonnal az egész világot jobbítani.
"Egy normális szülő meg tudja tanítani a gyerekét a felelős állattartásra, ha meg nem, akkor ezek a szirupos ömlengések sem hatnak rá."
Egy "viszonylag" normális szülővel is megeshet, hogy nem gondol át dolgokat, hanem impulzívan cselekszik. Rá hathat.
Nem rád, vagy rám kell, hogy hasson. Ha néhány emberre hatott, már az is jó, nem?
Nem értem, mi a különbség:
Miért csak a húsvétra szánt kiscsibére húzzuk ezt rá. Arra a tyúkra miért nem, akiből vasárnap finom húsleves készül?
Anyu soha nem traktált engem ilyen nyálas történetekkel, mégsem eszem kiscsibéket elevenen. Egy normális szülő meg tudja tanítani a gyerekét a felelős állattartásra, ha meg nem, akkor ezek a szirupos ömlengések sem hatnak rá.
Az ilyen írások csak a hangulatkeltésre jók.
A cikk nem arról szól általánosságban, hogy emberi (állati?) jogot az állatoknak, hanem arról, hogy csak akkor vegyünk kisállatot a gyereknek, ha valóban szeretne gondoskodni róla, és ne húsvéti meglepinek azért, mert cuki. És lehetőleg olyat, amelyiknek a gondozását a gyerek meg tudja tanulni és tartható lakásban.
Nem vettem észre érzelmi zsarolást a cikkben.
Jézusom, ezt a írást...
Valaki nagyon erőlködött, hogy meghatót írjon.
Gondolom, aki ezt írta, nem eszik csirkét egyáltalán. Mert hát amit elfogyasztott, az is nyilván élvezte a napot, anyává szeretett volna válni, voltak álmai...
Pffff.....
Nem értek egyet azzal, hogy kiscsibéket kell vásárolni Ödönkének húsvétra, de azért nem kell ilyen hangulatkeltő akármi...