Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mi történt a férjemmel?
Létrehozva: 2014. december 17. 12:20
Sziasztok!
Teljesen tanácstalan és zavarodott vagyok, gondoltam segít, ha leírom, ill. hátha tudtok nekem segíteni tisztábban látni, esetleg megérteni.
A férjem teljesen megváltozott, mióta megszületett a lányunk és nem tudom miért. A kapcsolatunk normális volt, 4 és fél éve vagyunk együtt.
2 hónappal ezelőtt megszületett a lányunk, akit nagyon vártunk, tervezett baba volt, csodás terhesség. Aztán hazajöttünk a kórházból, teltek a napok és egyre kevesebbet volt itthon, mindig akadt valami dolga. Egyre kevesebbet beszélgettünk, kevesebbet értünk egymáshoz, kevesebb lett a puszi, az ölelés, végül minden teljesen elmaradt. Sokáig van munkában, hazajön és már megy is tovább késő estig. Ha itthon van, akkor a másik szobában számítógépezik. Ritkán alszik velünk egy szobában, inkább a kanapén. Ha nem dolgozik, akkor is mindig megy valahová. Nem kérdez és mondd semmit. Sírtam, kiakadtam, veszekedtünk, sokat idegeskedtem. Eleinte minden fürdetésnél itt akart lenni, most már azt sem. Végül elpattant bennem valami, már nem idegeskedem, csak nem értem. Nem hajlandó beszélni róla, azt mondja szeret, nem akar külön menni, de mindezt úgy, hogy 5 méterre van tőlem és közben a gépen pötyög. Többször próbáltam beszélni vele, de csak annyit mondott, hogy elfáradt a kapcsolatunkban. Látom rajta, hogy nem akar foglalkozni velem, a problémáinkkal, csak úgy csinálni, mintha semmi sem lenne, így kényelmes. Félek, szép lassan bennem is átalakulnak az érzelmek és tönkremegy minden... szerintetek mi történt?
Egy olyan faszi kegyeiért hajtani, aki a gyerekágyból való felépülést sem várja meg, de már lelép, követelőzik, teljesen értelmetlen.
És ha visszacsipkésbugyogózza maga mellé, akkor mivel lesz jobb nekik? A gyerekre tojik, ez egyértelmű, a feleségét se becsüli sokra, az is.
Minek keperkedni egy ilyen után? Kell a tudat, hogy van egy kan a házban? Mert apának, férjnek, szeretőnek, barátnak nem lehet nevezni.
Na tuti nem az anyjánál van minden este. Mondani mindent lehet... Azért még a leggázabb anyós is hazazavarná a fiacskáját a kéthónapos unokájához. Én éppen ezért avatnám be az anyóst. Hogy egyszer arra jönne haza a díszpéldány apuka, hogy ott ül az anyja a konyhaasztaluknál, hogy "nahát, kisfiam, azt mondja a Juli, hogy te nálam vagy minden este, nem is tudtam róla, hogy is van ez??"
Lehet, hogy Babrada elmélete áll fenn és tényleg anyagi gondjai vannak. Mondjuk eljátékgépezte a lakás árát és most nem meri megmondani az asszonykájának. Ezen mondjuk nem segít a csipkés bugyogó.
De ha csak becsajozott, mert nem bírta ki a hat hetet, akkor azon esetleg talán igen. Bár akkor is kérdéses, hogy kell-e még így ezek után a feleségének...
Babyface83, a kérdésedre válaszolván, 32 éves vagyok és nagyon boldog házasságban élek a férjemmel. Nálunk nagyon jól működnek a szívecskés szendvicsek és a babydollok. A 7,5 éves házasságunk alatt eddig egyetlen egyszer veszekedtünk. (Erre mondta egyébként a nagyobbik lányunk óvónénije, hogy ez sem jó a gyerekeknek, mert így nem tanulják meg a konfliktuskezelést. Hát bakker gyakorolja akkor a testvéreivel, az ő kedvükért nem fogunk elkezdeni acsarkodni...)
Nem oltom, csak rácsodálkoztam. Vagyis oltom, de ez kölcsönös, megszoktuk már :)
Persze, van olyan, hogy a másikat kicsit noszogatni kell, aztán megjön hozzá a kedv, az más. Na de ha tényleg semmi kedve hozzá az embernek, meg nem is felhőtlen a viszony, pláne ott egy pici baba, és bármelyik fél csak a másik miatt, kényszerből csinálja, akkor szerintem megette az egészet a fene. Szerintem nincs annál lehangolóbb, amikor bármelyik fél kötelességből "teszi a dolgát". Én sem akarnék úgy semmit a férjemtől, hogy közben bennem van a tudat, hogy most ezt csak azért csinálja, hogy le legyek rendezve... És ezt ő is így gondolja.
Azért ne oltsd le harangockát! Sokszor előfordul szerintem, hogy evés közben jön meg az étvágy. Először semmi kedve az embernek hozzá, aztán úgy van vele, hogy na jóóó, csak az ő kedvéért, aztán egyszercsak azt vesszük észre, hogy hoppácska ez valami fergeteges!
még annyit tennék hozzá, hogy a férj anyja helyében lekevernék két nagy büdös pofont a fiamnak és hazazavarnám a menyemhez meg az unokámhoz. ja, nem. előtte 5 percben röviden, tömören és velősen összefoglalnám neki, miben áll az apai és férji lét lényege.
Harmadik szemelynek itt semmi helye nincs. Bekattant apukanak ugy lehet megtanulnia, hogy lehet apanak lenni, ha maga csinalja!!!
Pont az anyost, aki nyilvan tudja, hogy nala bujik meg kisfiacskaja, ahelyett, hogy otthon lenne a csaladjanal, na, meg hogy ott ujra bagozhat meg ihat a kisfia.
Harmadik szemely nyilvan csak egy csaladtherapeuta lehet.
Itt abszolute nem a csipkes szivecskes langrol van szo, hanem a normalis viselkedesrol. Amit bizony apunak is meg anyunak is be kellene tartania, tetszik vagy nem tetszik alapon, mert igy csak ket iranyban huzzak a szekeret, ami nem vezet semmi jora.
Egy szoval, a gyerek ott van, fel kellene hozza noni.
Nemár, ez most komoly? Ha a nőnek nincs semmi kedve hozzá, akkor kényszerítse magát? Milyen pasi az, aki akarná így? Ez annyira gáz, mintha megerőszakoltatná magát. Basszus, lehet hogy oltári szerencsém van a férjemmel, mert idáig úgy gondoltam, hogy a pasinak is az az alap, hogy akkor csináljuk, ha mindkettőnknek jó. Ezek szerint nem általános az ilyesmi... Ha ennyire egyoldalú az egész, akkor akár egyedül is csinálhatná a férj...
Ja továbbolvastam, bocs. Hát érdekes, hogy 3 gyerek után így mennek nálatok a dolgok. Nekünk is voltak hullámvölgyeink a gyerek születése után, de a férjem biztos körberöhögött volna a szívecskéimmel meg a gyertyácskáimmal, ha így próbálom megoldani a dolgokat. Azon meg főleg berágott volna, ha a babát kiteszem a hálószobából, hogy mi nyugiban romantikázhassunk...
Ó basszus, köszönjük ezt a csodálatosan felszínes közhelygyűjteményt. Nyugtass meg, hogy ironikusan értetted, amiket ide leírtál.... Nem olvastam végig az egész topikot, mert itt elszállt az agyam. Gyertyák, szexi fehérnemű, szívecskés papírba csomagolt szendvics? Meg ne aludjon a gyerekkel (2 hónapos!), helyette lejtsen a férjének táncot fehérneműben? Atyaúristen... Komolyan azt hiszed, hogy a problémáikat megoldja a szívecske meg a szexi bugyi? Hány éves vagy? Volt már 1 évnél hosszabb kapcsolatod? Gyereked van?
Én értem, amit mondasz. És nagyon sajnálom a topicindítót, hogy szülés után ilyen lehetetlen helyzetbe került.
Szerintem csak úgy tudja megmenteni a házasságát, ha összekaparja a maradék életkedvét és optimizmusát, hátha attól újra normális lesz a bekattant apuka. Nem a csipkés bugyogón és a szívecskés szalvétán van a hangsúly, hanem azon, hogy valami módon újra kellene éleszteni a lángot a kapcsolatukban.
Apuka valószínűleg nem tud megbírkózni az új helyzettel, a felelősséggel, meg tudat alatt féltékeny a várva-várt babára. Emiatt aztán mérges magára, mert érzi, hogy ez valahol mégis egy abszurd dolog. Ha az asszonyka erre csak egyre jobban magába zuhan, akkor ez egyrészt érthető, másrészt akkor ebből a kapcsolatból már semmi nem lesz.
Egyébként továbbra is azt mondom, hogy be kellene avatni a dologba egy közös barátot vagy az anyóst, aki elmagyarázná a bekattant apukának, hogy mit jelent szülőnek lenni, meg mit jelent egy 24 órás meló a kisbabával otthon.
Mondjuk ebben van valami...
TI, küldd el a férjednek a topic linkjét e-mailben, ha úgyis szeret számítógépezni. És amit lentebb írt valaki, kérjél tőle időpontot, amikor ráérne veled beszélgetni. Hát, sok sikert.
Ja és apuka van igazán kiszolgáltatott helyzetben. Úgy alapból. Otthon tépelődve egy csecsemővel, napi 24 órában.
Apukának viszont minden oka és joga megvan, hogy indulatos legyen. Csak nem árulja el miért. Tessék kitalálni! Ha nem sikerül elhúzok és ittmaradsz a csecsemőddel. Neki szíve joga, ő férfi. Feleség meg csempésszen sütikéket meg vegyen fel bébidollt. Elmegy apuka a büdös francba.
Elképzeltem magam, amint a férjem hónapok óta levegőnek néz, a kéthónapos gyerekünket le se....ja, ultimátumokat osztogat, mert különben januárban elhúz, én meg szívecskés csokikákat csempészek szerelmesen a táskájába és abban bízom, ettől visszaszeret belém. De ha ez nem nyert, akkor majd a csipkés bugyi....na attól majd rendbejön a házasságom, ez hótbiztos!
Van valakije. Sajnos.
Ez lehet, hogy kicsit zavaros lett!!!
Hát lányok, szerintem nagyon sok jó dolgot mondtunk, és nagyon sok jó ötletet adtunk.
Most már kedves PeSza rajtad múlik, hogy mit teszel, mit mondasz. Nem tudom, hogy mi az ami a férjedre a legjobban hatna, illetve, hogy ebben a helyzetben mi az amivel lehetne rá hatni.
Egy biztos rettentően dühítő, legalábbis számomra, hogy ha egy pasi nem beszél, csak durcizik, fenyegetőzik, hogy lelép, és gyakorlatilag nem is lehet tudni, hogy mi a baja. Mert ugye, azért mert a párunk egy-két hétig hisztis libáskodik még nem kell feladni az egész életünket. Ha meg problémám van azzal, hogy a párom hisztis, akkor mondjam el neki, beszéljem meg vele, hogy nem szeretem ha hisztis. És akkor tiszta sor.
Azt is meg lehet beszélni, és egymásra lehet támaszkodni, hogyha egy olyan szituációba kerültünk, amit még soha sem tapasztaltunk, ami nehéz, felelősségteli, esetleg megijedtünk tőle, és nehezen vesszük az akadályt, akkor össze kéne kapaszkodni, mint jelen esetben is egy kisbaba, aki totál új helyzetet hozott mindkettő ember életében nagy kihívást, totál új helyzetet teremtett az életében, életükben.
Szóval ezek nem indokolják, hogy feldobja a férj ezt a közös életet. De mindenképp megérdemel a felesége, és a gyermeke anyjaként is annyit, hogy megtudja, hogy mi a problémája. És miért akarja elhagyni akkor a feleségét, amikor az életük legcsodásabb, és az igazi kihívás időszakát kéne, hogy megéljék együtt.
Persze hogy lenne oka indulatosnak lenni, sőt minden oka meg lenne rá, de mit ér el vele? TI-nak gondolom most inkább arra lenne szüksége, hogy higgadtan próbáljon valami megoldást találni a kialakult lehetetlen helyzetre. Erre írtam pár "múltszázadi" ötletet, ami éppen eszembe jutott, pl. anyós beavatása a dologba vagy a gyerekmentes hálószoba. Hátha tud valamit hasznosítani belőle. Ha nem, nem.
Egyébként soha semmilyen topichoz nem szoktam hozzászólni a három gyerek + férj melletti nagyon rengeteg szabadidőmben, csak most úgy megsajnáltam szegény TI-t, hogy a férje lelkivilágával kell törődnie ahelyett, hogy zavartalanul élvezhetné az első heteket a babájával. De hátha megmenthető még a házassága. Szóra kellene valahogy bírni az uraságot, hogy mi is a gondja tulajdonképpen.
Nem, indulatos ne legyen senki, az mar volt, es nem latod, hova vezetett.
Egyetertek azzal, hogy a lakas nem patika, de ha mar az anyuka van otthon, akkor tegye mar meg az alapveto dolgat.
En ugy gondolom, ha en vagyok otthon gyesen, a zuram meg hozza anagyon jo zsugat, akkor egy tal etelt cask az asztalra tudok vagni, tenyleg eyszerut, ami megfozi sajat magat. Ma, amikor minden mukutyu segit a haztartasban. Ha egy-ket mosatlan miatt borul a hazassag, akkor az annyit is er. Urasag is eltakarithatja a sajat piszkat. Computerezni hu de van ideje beulni meg elmenni iszogatni a haverokkal.
En csak probalom megfejteni megis mi a fene baj van az urasaggal. Csak kettejuknek kellene leulni es mindenkinek elmondani, hogy mi a fene van hat. En, ahogy mar mondtam, kiadnam a feladatot az urasagnak. Mondanam, hogy mentem hazulrol es kivulrol bezarnam az ajtot. Ha elvalnak, ugyis ove lesz a gyerek minden masodik hetvegere. Elejen meg nem viszi el, mig pici, hanem ott a lakasaban babazik, en megmondanam neki, a lathatasod idejere lelepek otthonrol. Elore megmondanam. Szoval mindket felnek kellene lepnie a masik fele, enelkul ugysem megy.
Volt egy ismerosunk, ott is kesz katasztrofa volt a ferj. Ugy abszolute eltunt egy ido utan. Mikor a feleseg vegul megmondta neki, hogy ez nem megy tovabb, elvalok,a ferj fel se nezett a computeren valo jatszadozasbol, csak annyit szolt, hogy jo.
Férjem most átfutotta a topikot, és ő rögtön azt kérdezte, hogy nincs e esetleg anyagi probléma a háttérben. Tudom, hogy ez nem az a hely, ahol ilyenről beszélünk, de erre gondoltál már? Hogy valami olyan probléma van, amivel nem akar téged terhelni, de egyedül nem tudja megoldani, ezért vonul el? A gépezés is feszültséglevezetés lehet.
Nekünk még nincs gyerekünk a férjemmel, de így is előfordul, hogy szalad a konyha. Még soha, egyszer sem tette ezt szóvá a férjem, vagy ha nagyon zavarta, rendet rakott.
Szerintem az, amit írsz abszolút egyénfüggő...Nálunk nem prioritás az állandó rend és tisztaság, szeretjük ha rend van, de ha épp fáradtak vagyunk elmosogatni, akkor megvár az reggelig.
Nekem ez azért nem tetszik, mert szerintem ezek nem egy érett, felnőtt kapcsolat jellemzői. Amikor a nő vért hugyoz, hogy Őméltósága mindennel elégedett legyen. A te leírásodban nem két egyenrangú félt látok, hanem egy küzdőt meg egy passzívat. Meg mi az, hogy amikor hazajön a férfi, akkor vidáman lásson? Basszus, a nő is ember, neki is van rossz napja, még gyerek nélkül is. Ha a férfi egy kiszidolozott mosoly országát szeretne, akkor vegyen egy guminőt.
Ha csillapodtak az indulatok... Már elnézést, de énszerintem - bár nememnél fogva nőpárti vagyok - de nem topikindítónak lenne oka indulatosnak lenni??
Hat ha o nem akar, en mar mondtam, oszd ki a szerepeket. A computer nekem is kell, es elmegyek itthonrol, ekkor meg ekkor, amikor tudod, hogy otthon van, pl hetvegen. Meg akkor is, ha beulsz egy cukraszdaba, ez is az o nevelesenek a resze.
Ma meg mar konnyu, mi a nagy ugy abban, pl beledobalni egy gulyaslevesbe a hozzavalaokat, megfozi az magat. Este nem kell mar 3 fogasos,meg nem kell hurkat meg kolbaszt tolteni. Mi meg kezzel csavartuk az agynemut, mostuk a pelenkat, csak nagy pelenkat napi 25-ot, es vasalni mindket oldalarol. Tapszert addig kutyulni, nehogy veletlenul egy apro darabka maradjon. Hideg volt a konyhaban, a furdoszobaban.
Szombaton megfozol, vannak mar egytaletelek is, aztan huzzal el.Cserebe add le te is a kivansaglistadat, ami normalisnak tekintheto. Ird le neki.
Kerj egy idpontot a normalis beszelgetesre, mi is azt tettuk, szombaton este leultunk 9 orakor es hajnali 3-ra rajottunk, hogy hiszen te is ugy gondolod, ahogy en, de sajnos nalunk mar keso volt, mert mar semmi nem ert semmit.
Ezt igy azert nem mernem kijelenteni es köbe vesni. Egy ferfi, aki apa es az akar lenni es fontos neki a felesege, kibirja tovabb is.
Ez a pasi kaphat akarmit, ugysem eleg, TI allhat a feje tetejere is.
Szerintem , ha a pasinak asszonyhiánya van, akkor megpróbálja ráhangolni a dologra, ez a pasi csak lehangolja szegény TI-t.
Szerintem nyilvánvaló, hogy a pasi valamit nem mond el, vagy azt hogy van valaki más vagy nincs más, de nem akar ebben a kapcsolatban maradni akkor sem. Normális ember kommunikál, ha baja van, nem hárít. Ez a férfi, semmit, az égvilágon semmit sem tesz ezért a kapcsolatért. Ha csak annyi lenne, hogy kicsit rosszul viseli, hogy lecsúszott a második helyre, attól még nem költöznek el felnőtt emberek, hanem próbálnak kompromisszumot kötni. Ennek a szikrája sincs meg a TI leírása alapján.