Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Időt, de mennyit?
Adott a párom, és én akivel 10 hónapja együtt vagyunk. Neki van egy nyolc éves kisfia. Amikor megismerkedtünk már két éve külön élt a volt párjától és a gyerekétől, azaz a gyereknek 5 éves kora óta nem részese a mindennapjainak!
6 hónapja közösen bérelünk egy lakást, de a gyerekkel két hete "találkozhattam" először, mert szerinte nem volt rá felkészülve addig...
A kisfiú két hetente van nála, olyankor én haza jövök anyukámhoz, és ez így történt az ünnepek alatt is! 23-24.-én délutánig nála volt a gyerek (ketten öltöztették a karácsonyfát a közös lakásunkban), csak este jött hozzám az ünnepi vacsorára (nálunk is van karácsonyfa amit én öltöztettem egyedül)...
Ma déltől újra együtt vannak holnap estig, és lehetőséget kaptam arra, hogy a nagyszülőknél "véletlenül" összefussunk és odaadjam az ajándékot!
Teljesen felemészt ez a helyzet, és soha nem kérném hogy válasszon kettőnk közül, de egyre nehezebb elfogadni, hogy nem lehetek teljes mértékben az élete része, és nem osztozhatok vele azokban az örömökben, melyek az életének meghatározó pillanatai... nem láthatom őket együtt játszani, együtt nevetni...
Nekem nincsen gyerekem, így nem tudom átérezni az Ő helyzetét, de úgy érzem ez a helyzet senkihez sem méltó,de nem tudom tudok e többet tenni azért hogy valami változzon...
Ne foglalkozz vele!!! Majd vigaszt talál az unokatestvérrel. Bevallom nekem is meglódult a fantáziám, még amikor írtad a kanapén heverészést és az érkezésed utáni gyors távozását.
Te lezártad ezt az őrületet, válaszra se méltasd a pityogását. Manipulálna a nyavalyás. Persze most neked nagyon nehéz, de csak fel a fejjel, büszkén előre tekinteni!
És ahogy Nikita írta. Ezt tanulságként felhasználni a későbbiekben.
De igen! Az én lelkemre akart hatni azzal, hogy az én szóösszetételeimet használja, mert így tud a leginkább bűntudatot kelteni!
Felelősségérzet nem is lesz soha. Arra szolgálnak a különböző szerepek, hogy ez alól ki tudjon bújni.
Amúgy kifejezetten tehetséges a pasi. Nagyon szemléletesen tud bűntudatot kelteni. (A szóhasználata téged nem inkább egy nőére emlékeztet?)
Tipikus nárcisztikus személyiség.
Nehogy válaszolj.
Na megjött az első üzenet :)
Keserűséget érez és fájdalmat, egy világ dőlt össze benne, egy álomból ébredt fel! Mert ÉN képes voltam ordítani vele, és -10 fokban elköltözni, és nem érti hogyan tévedhetett ekkorát, hogy nekünk van közös jövőnk!
Felelősségérzet még mindig nulla...
Madarat tolláról...
Akkor könyveld el, hogy úgy van...
Lehet, hogy ezzel megadná magának a végső lökést.
Mellesleg egy gyakorlott hazudozó nem tart a telefonján semmilyen bizonyítékot, kicsi az esélye, hogy bármi olyat találnál amit ő el akart titkolni... csak Te érzed magad rosszul a kutakodás miatt...
És van olyan, ami megváltoztatná a döntésed, érzéseid? Ne légy önsorsrontó, ne okozz magadnak újabb sebeket...
Semmi értelme! Felejtsd el az egészet!
Ha tovább nyomozol,keresni az "igazságot",azzal csak magadat kínoznád tovább értelmetlenül,főleg ha további disznóságok derülnének ki.
Örülj annak,hogy még időben(!) rájöttél,hogy gáz a pasi,gáz a családja,veled szemét,kétszínű volt,mit akarsz még ennél többet? EZ nem elég?
A laptopomon van a telefonja biztonsági mentése, júliusig... Megnyitni sajnos nem tudom mert nem értek hozzá, de elég rövid idő alatt hozzá férhetnék a teljes igazsághoz...
Szerintem engedd el... ne akarj már újabb részleteket megtudni róla, semmi olyan nem fog kiderülni, amitől jobban éreznéd magad...
Már a legextrémebb dolgok is megfordultak a fejemben!
Igen! Vele egy idős, gyerekkoruk óta elválaszthatatlan barátok, és mindig azt hangoztatják van egy közös dolog bennük... és van amit csak ők tudnak egymásról.
A rokonnak soha nem volt még egyetlen normális kapcsolata sem, fő célja hogy minél több nőt megkapjon, és embert még így nem láttam semmibe venni a női nemet!
Az unokatesó férfi?
Valami viszont még nem tiszta a történetben... az pedig a kedves unokatestvér szerepe...
Igen, ez általában így van...
Azt hiszem, ez adja a fórumozás varázsát és erejét, hogy mindenki leirja a véleményét vagy a tapasztalatát és ezek képesek több szemszögből megvilágitani az addig homályban levő vagy jelentéktelennek tűnő részleteket.
Apró jelek már a legelejétől: első közös kiruccanás, ahol a telefonját a kezembe nyomta hogy készítsek már egy közös képet róla és az unokatestvéréről...
Köszönöm!
Már most úgy érzem, hogy megkönnyebbültem, és egy hatalmas tehertől szabadultam meg!
2015-öt ugyan ezzel az érzéssel kezdtem... elengedtem egy rossz kapcsolatot, majd beleugrottam egy újba, és elkövettem szinte ugyanazokat a hibákat!
2016-ban nem fogom elkövetni ezeket a hibákat
Ez egy hatalmas lecke számomra, viszont az engem is meglep, ahogy folyamatosan állanak össze a mozaikok, és azok az apró részletek, melyek eddig jelentéktelennek tűntek, azok adják az igazi pilléreket!
Pár nap múlva úgy fogod érezni hogy egy tehertől szabadultál meg.
Egy tanácsot fogadj meg. Soha ne feledd el ezt az illetőt. Ha bármikor hasonló férfi kezei közé kerülsz, a belső riasztás működni fog.
Én is arra értettem, amire te, hogy saját magára - a szinészi teljesitményére - büszke, amivel valóban megalapozhatta volna az életét.
Igen, nekem gyanús lett valami miatt az egész, de ezt nem tudom, megmagyarázni, csak megérzés volt.
Az ingatlant megveszem, de ott semmilyen közös tevékenység nem lesz! Szerencsére nélküle is remekül megvoltam eddig is, és hasznomra még nem vált a közös üzlet, de így legalább káromra sem fog!
Sok erőt az újrakezdéshez!
Talán tanulság, hogy nem egy másik férfival kell felépíteni az önbizalmad, hanem először rendberakni magad, lezárni minden múltadat, és ha ez megvan, akkor nyitni mások felé, különben megint hasonló a hibába eshetsz.