Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Időt, de mennyit?
Létrehozva: 2015. december 26. 19:12
Adott a párom, és én akivel 10 hónapja együtt vagyunk. Neki van egy nyolc éves kisfia. Amikor megismerkedtünk már két éve külön élt a volt párjától és a gyerekétől, azaz a gyereknek 5 éves kora óta nem részese a mindennapjainak!
6 hónapja közösen bérelünk egy lakást, de a gyerekkel két hete "találkozhattam" először, mert szerinte nem volt rá felkészülve addig...
A kisfiú két hetente van nála, olyankor én haza jövök anyukámhoz, és ez így történt az ünnepek alatt is! 23-24.-én délutánig nála volt a gyerek (ketten öltöztették a karácsonyfát a közös lakásunkban), csak este jött hozzám az ünnepi vacsorára (nálunk is van karácsonyfa amit én öltöztettem egyedül)...
Ma déltől újra együtt vannak holnap estig, és lehetőséget kaptam arra, hogy a nagyszülőknél "véletlenül" összefussunk és odaadjam az ajándékot!
Teljesen felemészt ez a helyzet, és soha nem kérném hogy válasszon kettőnk közül, de egyre nehezebb elfogadni, hogy nem lehetek teljes mértékben az élete része, és nem osztozhatok vele azokban az örömökben, melyek az életének meghatározó pillanatai... nem láthatom őket együtt játszani, együtt nevetni...
Nekem nincsen gyerekem, így nem tudom átérezni az Ő helyzetét, de úgy érzem ez a helyzet senkihez sem méltó,de nem tudom tudok e többet tenni azért hogy valami változzon...
A Szilvesztert együtt töltöttük, de nem a felhőtlen jókedv volt ami beragyogta az estét!
Nekem sokat jelent az új év, mert mivel elég tervszerűen élek, ilyenkor igazából számot vethetek saját magammal, és egy jó lehetőség lett volna ez az este arra, hogy a közös jövőnket "megálmodva", egy olyan estét töltsünk együtt, ami csak a MIÉNK!
Természetesen ez szintén nem valósult meg, mivel alapjaiban mást jelentett neki ez a program és mást nekem!
Az estét az unokatestvérénél töltöttük, és csatlakozott még hozzánk a legjobb barátjuk, így voltunk összesen 4-en, de az sem riasztotta volna el ha csak hárman lettünk volna az unokatestvérével ezen az estén!
Mind a két srác egyedülállóként, és sajátos felfogással REMEK tanácsokat tudnak adni az élet nagy dolgiról, és arról hogy hogyan éljünk a mának!
A tegnapi napot a "buli" után, kb 3-ig együtt töltöttük, majd közölte hogy be kell mennie a munkahelyre... Ebből az lett hogy este fél 10-kor került elő, mert még benézett a kedves unokatesóhoz, és hazament az anyjáéknak boldog új évet kívánni...
Este megterveztem, hogy akkor ma este nézzünk meg közösen egy filmet, és a vasárnapot is töltsük csak együtt...
A meglepetés akkor ért, amikor közölte hogy az nem fog menni, mert unokatesóval együtt néznek meg egy másik filmet 17:40-től...
Ráadásul egy olyan filmet, amelyet a gyerekkel múlt hét végén már megnéztek...
Valószínű, hogy már tudatosan keresem a hibát, de az ingerküszöböm elég alacsony ahhoz, hogy jópofát vágjak mindehhez!
Most ebből kifolyólag volt egy 2,5 órás beszélgetésünk... Az Ő nézetei:
- Miért kéne neki engedélyt kérni, miközben "azt hitte" ma nem alszom otthon
- Én minden időmet vele akarom tölteni, és bekorlátozom
- Hiába kérem ettől kevesebb időt nem tud a gyerekével tölteni
- A folyamatos hisztizésem miatt, hogy neki gyereke van úgy érzi alább hagyott a szeretete
Az én álláspontom:
- Mindent eldönt egyedül... miről hogy gondolkodom, mit hogy reagálok le...
- Nem érzem azt, hogy társkapcsolatban működünk...
- Soha nem kértem hogy töltsön kevesebb időt a gyerekével, egyetlen célom az volt hogy hosszú távon működjön a dolog, és szerettem volna teljes értékű életet
- A "folyamatos hiszti" a be nem tartott ígéretek utáni kiborulás, és befelé fordulás
Megkértem hogy menjen el (itthon vagyok anyukámnál), és kértem hogy hagyjon egyedül egy időre...
Hogy akkor most az azota eltelt idorol, dolgokrol van szo. Mi lett a szilveszterrel? Vagy nem akarsz rola beszelni?
Hat ha nem mukodik ez a parkapcsolat, akkor kar is lenne eroltetni.
Arra gondolok, ha van egy ferfi tarsam, akkor boldogabb akarok lenni, mint egyedul. Kulonben minek? Persze, az elet nem Milkyway, de ha nincs ertelme?
Amikor is ugyintezo megtalalta a kek otthonkas, fogatlan fotodat a karodra tetovalt neveddel, akkor szidtam le, hogy ne szemetkedjen veled. Te erre enram tamadtal olyan ocsmanyul, amire en mig elek, keptelen lennek. Vag az agyad. Innentol kezdve vagy NULLA=0 szamomra. A, nem, nem hulye, nulla!!!
Legyel igazolva. Igazold magadat. Hazudsz. Hazug vagy. Mit foglalkozol te envelem? Mi kozod hozzam? Na, tunjel mar el.
Megoldani valóban nem lehetett volna a gyerekkel kapcsolatos kérdéseket, a megoldás terén inkább arra gondoltam, hogy hogyan tovább?
Együtt, vagy külön?
Sajnos a kapcsolat elérkezett egy olyan szintre, ahonnan nem hiszem, hogy vissza akarom hozni... és itt a hangsúly az akaráson van...
Rákeresek majd, de ezt azt hiszem hosszabb lélegzetvételű lesz... :) Persze hogy úgy tökéletes a világ ahogy van, az összes létező igazából egy. Mind egyek vagyunk. Ezért is értelmetlen köpködni egymásra, olyan mint széllel szemben... ...:)
Igen, a halmazon belüli elemek száma IS növekszik, de lesznek halmazon kívüli elemek is, idővel. Szerintem ez elkerülhetetlen, szerinted nem. Ebben sosem fogunk egyetérteni :) Akkor lenne elkerülhetetlen, ha a kettő alkotna egy egészet, de nem így van, mert az Egy nem két darabra esett szét, hanem megszámlálhatatlan, végtelen számúra. A kettő az csak kettő a milliárdnyi részletből. Sosem fogják tökéletesen kiegészíteni egymást.
OFF: Az újabb kommented is önmagáért beszél,engem igazol. Te sosem érvelsz,pontosabban "érvként" csak önmagad fényezed,minden alap nélkül másokat lehülyézve és hülyének nézve csak nagyokat mondasz,blöffölsz. Sokszor bele is zavarodsz a meséidbe.
Az azért érdekelt volna,hol,miért,mitől "védtél" meg? Ne nevettess!
ON: A topikhoz előzőekben érdemben már hozzászóltam.
Hatha azt mondanank neki, amire vagyik, hogy o a foldon az egyeduli tokeletes ember. Zartosztalyon is rogeszmesen hajtogatnakvalamit a paciensek, pl. o Napoleon vagy a helikpter. Jobb oket rahagyni. Megnyugsznak es boldogok a kincsukkel.
Itt leszel a jovoben is,eszt osztani,es sertegetni,ijeszto.....
1.Eselyetek lenne, ha o melletted allna. Mindenben megvedene teged. tudom, felnott ember vagy, de az exet le kellene allitania. Olyan helyztek kellenenek, ahol te sehogyan sem vagy kepben. Elsosorban sajat magarol kellene az exet lehamozni,de arra sem kepes.
2.Gyerekkel kapcsolatban nem lenne semmi akadalya, hogy te is a kepben legy mar.
Sajat tapasztalatot kerdezel. Igen, nekem van. Volt parom gyermekei szerettek, de ugye az anyjuk nem en vagyok. A pszichologus szakvelemenye szrint felallt a eszleye, hogy mega o gyerkeit is nekem itelik.
Ez persze, ugye lehetetlen. En nagyon sokmindenre megtanitottam oket. Jo sok kozos elmenyunk volt.
3. Semmifele kozos anyagiakba ne menj bele, legalabbis addig nem, amig azok szilard talajon nem allnak, ill. eloszor is a kapcsolatod.
4. En varom az uj beszamolodat, hogy mik tortentek. Mert ha olyasmik, amikbol te ismetelten mellozve lettel, akkor ennek a kapcsolatnak annyi. Vagy mi tortent?
Ne aggodj, megjott a bandaja. De tudom, ugyesem aggodsz. Miattuk?
Nem, bogarkam,semmi szuksegem rad,
nem kell, hogy nekem higgyel nekem. 
En aztan nem kertelek ra, meg semmire sem teged.
Ismerlek jol. 
En megvedtelek, te meg mergeskigyokent tamadtal ram. 
Kimelj meg magadtol. 
Miattad mergeskedni? A tintaert kar erted.
Te beteg vagy. En elvalt vagyok. Nekem mindegy te minek orulsz, en nem akarok ferfiut tobbet, legalabbis a hazamba nem. Kozod? De ki tudja, mit hoz az elet.
.
Mellesleg en is orulok, hogy vegre egy apro valami, aminek te is orulsz
Ezzel majdnem teljes mertekben egyetertek.
volt egy masik hsz-d hogy a TI most nem gondolhat csak sajat magara, vegye vissza magat, amig megoldodik. Bocs, nemtudom most teljesen visszkeresni, de azzal nem ertek egyet, hogy a TI vonuljon hatterbe, mert most a gyerek a fontos.
Ez egy meg mindig midt indulo kapcsolat, a gyerekkel is most tünik beindulni apuka reszeröl. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy egy - akar uj - partner es egy gyerek soha nem ugyanazon a szibten vannak. A gyereket nem szabad a lartner rovasara "elönyben reszesiteni" es viszont. Mindenkinek megvan a helye a halozatban.
Az viszont igaz, hogy apukanak van most nagyobb feladata, hogy a "regi" eleteben rendet tegyen, es arra lehet majd felepiteni az uj kapcsolatot.. A gyerek maga soha nem fog magatok közeledni, föleg ha apuka uj partnere sosincs ott, es a gyerek nem latja, hogyan viszonyulnak egymashoz, milyen bensöseges a viszonyuk, nem lesz összehasonlitasi alapja, hogy otthon milyen es apanal milyen, es hogy esetleg apanal jobb lenne.
Oke, lehet, hogy en olvastam felületesen, nekem igy ahogy itt irod, nem jött at.
A zürös ex barmikor ujra fellephet, akkor is, ha ugy tünik, le van zarva az elözö kapcsolat. De igazad van, elöelet lehet, ezert is kaptam fel a fejem. Masok irtak mar több remaban is, idezem - nem szo szerint - te vagy a hülye, minek neked pasi elöelettel..., tudhattad volna..., stb,
sajat "elmeny" a ferjem lezarta az elözö hazassagat, mire en öt megismertem, mar reg jogerös volt a valas, gyerek lathatasat rendeztek, majd jöttem en. Es az ex megbolondult, ott tett keresztbe ahol tudott, uszitotta a gyereket, söt en voltam a v alas oka. Ennyit a lezart regi kapcsolatokrol.
nem teljesen a te hozzaszolasodrava valasz, de ez jutott eszembe rola
Miért szerettél volna pár nap alatt megoldani mindent? Miért nem hagyod, hogy a dolgok maguktól oldódjanak meg? Az a gyerek ugyanúgy szenved mint te. Lehet hogy ő fog szólni apukának, töltsetek több időt együtt. Ha az anyukája olyan borzasztó, mint ahogyan leírtad, akkor a gyerek is vágyik egy normális életre.
Jó, mivel nem érted, közelítsük meg más oldalról.
Keress rá Wilhelm Leibniztől a metafizikára, ismeretelméletre, antropológiára és teodicea-re. Érdemes, talán akkor megérted azt, hogy amit én a 21. században vallok, azt egy tudós a 16. században kifejtette.
Az, hogy minden ember egyénenként más és más, az a teljes tökéletességet jelenti. Az Univerzum nem egy bemutatható valami, hanem mi magunk vagyunk. Mindegyikőnkben benne van az eredendő tökéletesség, és ez az embereket össze is kapcsolja. Leibniz egyetlen dolgot nem vett figyelembe, a lelki betegeket, akiknél a tökéletesség már nem igaz. Mivel szerinte is és szerintem is a lélek a legmagasabb szintű elem az emberben, akkor már csak az az aprócska kérdés lóg a levegőben, hogy a lélek mi módon betegedhet meg.
Velem lehet, vele sajnos már nem lehet vitába szállni.
Érdekes az, amit a halmazokról írsz, el is gondolkodtam rajta.
Arra jutottam, hogy ha két ember halmazában minden a körön belül van, és a két ember a külső hatások miatt eltérően változik, akkor a halmazból a változás hatására kialakult elem nem kilökődik, hanem a kör tágul, így a másik fél is képes az elem befogadására.
Ez a verzió nekem szimpatikusabb, és ugyanúgy megállja a helyét mint a te változatod.
Elég megemlíteni azt a halmazt, amelyben te és én vagyunk. Mások vagyunk teljesen, mégis van valami, amin keresztül képesek vagyunk kommunikálni. Ha te írsz valamit amivel nem értek egyet (sok mindennel igen, más topicokban), akkor nem dobjuk a körön kívülre, hanem próbáljuk megértetni egymással. Ugyanez működik a párkapcsolatokban is, ha behoz az egyik valamilyen változást, a másik átgondolja, küzd vele vagy elfogadja, de bent marad a körben. Ez a változás pedig nem a tökéletlenséget jelenti, még esetünkben sem, hanem épp a tökéletességet. Mindig jobbat akarunk, te szeretnéd ha én megértenélek, elfogadnám azt amit te gondolsz, és én ugyanígy vagyok vele. Soha nem gondoltam olyasmit, hogy te a magad személyében ne lennél tökéletes. Ha ilyesmit éreznék, szóba sem álltam volna veled soha.
És most próbáld meg a férjedet másképp, más szemmel nézni. Ha azt gondolod hogy tökéletes, akkor rájössz hogy igen, ő az. Amitől te esetleg nem tartod tökéletesnek, az csak a te igényeid kielégítetlensége, az azokon való átlépés. De ha belegondolsz hogy mit is vársz el egy tökéletes emberi lélektől, akkor rájössz hogy az már egy másik ember testének és lelkének a birtoklása. Ez lehetne a te tökéletlenséged például, de mégsem az, hiszen természetes hogy minden embernek igényei vannak a másik felé.
A kör bezárult, oldd meg.
Bírod még?
Szerintem nem mindegy, az a zűrös ex a jelenben is beleköp-e a levesbe.
A Szilveszter is megmutatta, hogy sok mindenben másként gondolkodunk... jövök reggel a részletekkel!
Sziasztok!
Boldog új évet mindenkinek! :)
Rengeteg minden történt az elmúlt pár napban, de a megoldáshoz nem kerültünk közelebb! :(
Sziasztok!
Boldog új évet mindenkinek! :)
Rengeteg minden történt az elmúlt pár napban, de a megoldáshoz nem kerültünk közelebb! :(
Sziasztok!
Boldog új évet mindenkinek! :)
Rengeteg minden történt az elmúlt pár napban, de a megoldáshoz nem kerültünk közelebb! :(
Az biztos, hogy nincsenek ingerszegény környezetben :)
Ha jól tudom TI-nak is vannak zűrös exei, lsd. a tavaly karácsony előtt indított topikját... hogy abból nem lett gyerek, hála az égnek..! :) Mindketten vonzzák a zűrös embereket... hát egy közös pont máris van bennük :)
Amennyiben a kérdés az én hozzászólásomra vonatkozik, úgy két megjegyzésem van.
1. Nem a pasi 44 éves. Ő idősebb.
2. Van előélete. Zűrös exe nincs.
Lehet találni.. :)))