Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hol rontottam el? :(
Létrehozva: 2016. november 10. 13:46
Üdvözlök Mindenkit!
Három gyermekes anyuka vagyok, boldog családi háttérrel, melyet beárnyékolnak a legnagyobb gyermekemmel egyre sűrűbben előforduló konfliktusok.
A nagylányom (20 éves) mindig céltudatos, szorgalmas, kiegyensúlyozott gyermek volt, jó jegyeket szerzett az általános iskolában és a gimnáziumban is, az érettségije is jól sikerült, jelenleg pedig első éves egyetemista. Régóta van barátja, bár még nem költöztek össze, egyrészt az anyagiak miatt, másrészt úgy gondolom, hogy a fiatalembernek kényelmes, hogy ő is otthon lakik, ahol mosnak-főznek-takarítanak rá, nem kell hazaadnia a fizetéséből sem, ugyanez a verzió áll fel nálunk is. A lányom az iskola mellett diákmunkát vállalt, melyből nem kérünk egy fillért sem, abból fedezi a kis dolgait (ruhák, kozmetikumok, programok stb.)
A problémám az, hogy mióta betöltötte a 18. évét teljesen kifordult magából. A testvéreivel utálatos, tehernek érzi őket, naponta többször hangoztatja, hogy utál hazajönni, mert a két kisebb gyermekem (15 és 8 évesek) folyton veszekednek, hangoskodnak, amúgy is mi elég "olaszos" család vagyunk. Ha itthon van nem segít semmiben, azzal takarózik, hogy egész héten reggeltől-estig suliban van, heti 2x pedig dolgozik (igaz 4-6 órában). Ha számonkérem, hogy ha éppen otthon van miért nem segít a takarításban, esetleg miért nem vasalja ki a ruhákat (persze amiben a sajátja is benne van), akkor húzza a száját és az a válasz, hogy nem mondtam neki, ha mondtam volna megcsinálja. Szerintetek mondani kell egy 20 évesnek, hogy amíg ő otthon van és a szülei dolgoznak akkor némely házimunkát végezzen el?
A barátja intelligens, kedves, jóravaló fiatalember, kedveljük, nincs vele semmi probléma, de más családi háttérrel rendelkezik. Míg mi elég sokat dolgozunk a férjemmel és ott a két kisebb gyerek, addig a fiú szüleinél csak apa dolgozik, anya otthon van, nem vezet háztartást, mert a nagymama főz rájuk és vélhetően jelentősen jobb anyagi körülmények között élnek, mint mi. A lányom ilyen életszínvonalt szeretne magának, de ezt mi nem tudjuk biztosítani számára, így folyton rosszkedvű és ez rányomja a bélyegét az egész családi életünkre. Nem lehet hozzászólni, már eljutottunk addig, hogy meg akartam simogatni az arcát és ellökte a kezemet, hagyjam békén, mert neki rossz napja van :(
Minden vágya, hogy albérletbe költözzenek, de kizárólag a belvárosba és lehetőleg 80 ezer alatti összegért. Szerintem álomvilágban él, de amikor elmondom neki, hogy manapság mi mennyibe kerül, megsértődik :(
Gonosz anya vagyok, ha azt szeretném én is, hogy elköltözzön? Nem azért, mert nem szeretem (hiszen imádom a gyermekeimet), hanem hogy tapasztalja meg milyen az, amikor be kell osztania a pénzt a kötelező kiadások miatt. Nem is értem, hogyan akar külön életet élni, amikor suliba jár és a diákmunkával nem keres sokat :( Persze a barátja megtehetné, hogy finanszírozza a külön életet, de a fiú nem erőlteti az összeköltözést, sajnos ezt a lányom nem akarja észrevenni, mi pedig a férjemmel ebben nem szeretnénk véleményt mondani.
Hol rontottam el? Másnak is vannak ilyen problémái az épphogy felnőtté vált gyermekével? Jó lenne tanulni a hibákból vagy tanácsokat kapni, mert még ott a másik két gyerkőc is...
Igazad van , Katika , es e miatt ment el , -gondolom, hogy verzo szivvel- , a topiknyito edesanya
Bocs.. de ezeket a mondatokat én figyelmen kivül hagyom. Mindig.
olvasd el ezekről mit írtam
Ez a rengeteg szemetseg egy edesanyanak lett mondva.
Nincs olyan ember, aki elviseli, hogy a vérérol vadidegen ilyen sértoen beszéljen...
Miben kulonbozik ez a dolgozo csaladanya a Lillareka csaladanyatol , vagy akarmelyik itteni szulotol ?
Semmiben, szerintem. Becsuletesen neveli a gyerekeit.
Csak az a hibaja, hogy neki fontos dolgot ilyen lepukkant helyen talalt ki.
Ez regen itt ment , a tanacskeres , ma mar ilyen alja resztvevokkel nem megy.
normálisan tudja a szűlő mikor kell hátrébb és hátrébb lépni
eszében sincs 10 évest vezetgetni kézenfogva, vagy kisfiamozni a 20 évest mások előtt
és remélhetőleg nem te vagy a ciki
maga a vezetgetés lenne a ciki
Én max. Fatert nem néztem annak, mert kb. sose akart nevelni, meg jótanácsot osztani, csak simán jófej volt, meg koncertekre vitt, na de ettől még nem tudnám azt se, hogy kell egy mosógépet beindítani. Ez maradt Anyura, innentől meg neki maradt a kevésbé hálás szerep, az előző leírás mentén.
Nem biztos hogy "vénhülye" De 20 évesen minden épelméjű és normális fiatal arra törekszik hogy önállósodjon és a saját útját járja.
A saját szemével akar látni és egy darabig még csak azzal lát.
Ha anyu cseszteti az ezirányú törekvései miatt akkor anyu követi el a hibát-. Pont ezzel rontja el amit eddig még el nem rontott.
Nem írtam, hogy ő nem gondolja át.
Leírta, hogy a viták zavarják. És hozzászólásban is leírta, hogy az otthoni cirkusz is nagyon zavarja. Szerintem van összefüggés, de persze nem ismerem személyesen. Az rendben van, hogy zavar a vita, de sokszor jobb beleállni, ha nyugit akar maga körül. (Nem itt a fórumon, mert ahogy írtam, ez lényegtelen.)
Remélem, nekem sikerülni fog az emlékeket felidézni éles helyzetben is. Tudom, hogy hamar itt lesz...
kuci
a csillagos írta a vénhülyézést
igen, nekem is "mindenki" az volt szinte
de hogy a tökben volt, hogy az apámék meg még páran nem a vénhülyék táborába éreztem
Te tényleg nem érted, mert Te nem ilyen voltál.
Én pl. a tényleges felnőttkor elérkeztével, amikor már helyére kerültek a dolgok, rájöttem, hogy a szülők nem őskori vénhülyék, és ismét közel kerültünk egymáshoz. Szerintem ez is pont olyan természetes folyamat, mint az, hogy a 10 éves gyereket nem kísérhetem kézenfogva az iskolába, mert ciki vagyok neki, pedig tudom, hogy mindegyik imád-szeret.
Oke, mint mondtam, elhiszem, hogy igy erzel.
Viszont honnan tudod, hogy a TI nem ugyanugy elgondolkodik azokon a hsz-okon, amiken erdemes?
Nekem az kulonben kicsit fura vegkovetkeztetes, hogy azert ment el a topikbol, mert konfliktuskerulo, es ezert van gond a csaladjaban is.
Szamomra eleg egyertelmu, miert ment el, es az en olvasatomban ez nem konfliktuskerules, csak termeszetes reakcio arra, amit en is gaznak ereztem.
Szerintem jobban örülnének, ha egyáltalán nem emlegetnéd. Végülis a téma nem feltétlenül kívánja meg.
Nem árt néha emlékezni a saját kamasz- és ifjúkorra... amikor az ember mindent jobban tudott mint az ősei. Sőt.. sokkal jobban.
Aki meg elfelejtette az vessen magára.-
akkor nincs mit tenni, ha anyját apját vénhülyének tartja
mert vagy neveletlen idióta
vagy valóban vén hülyék
lesz, ami majd lesz
A 20 éves nem mindig AKARJA érteni az 50 éves szép szavát, mert az neki akkor és ott egy vén-hülye, aki az őskorban volt 20 éves, ezért nem is tudhatja, ki kell egy 20 évesnek. Ezért nem mindig jön be a hegyibeszéd az elb..ott jövőről. Mondom, én kicsit magamra ismerek a leírás alapján annyi különbséggel, hogy elég keményen ki voltak jelölve a határok azt illetően, hogy viselkedek az otthoniakkal.
Na meg, ha a suli ott van helyben? Csak a kolesz "szépségei" miatt talán nem érdemes az ország másik felére cuccolni.
Figyu, Csak a kedvükért megtennéd, hogy nem p...ázol itt? Tudom, megteheted, de nem olyan nagy kérés.
Még a távoli városban lakók sem mindig kapnak koleszt... nemhogy egy helyben lakó egyetemista
Jó nagy marhaságot írtál.
Az nem ultimátum, ha világosan felsorolja, hogy ő miket tud / akar biztosítani és miket nem.
Magamból kiindulva nem lehetett velem ilyen koromban mindig kompromisszumra jutni. Mentem a magam feje után, Anyu meg kijelölte a határait azokban a dolgokban, amik őt is érintették. Jótanácsot pedig köszi nem kértem, hisz 20 éves voltam: Mindentudó, és különben is enyém a világ!
Ahogy már itt többször szóba került, nem, nem sért. Idegenektől nem sért semmi, mert nem számít. Elolvasnám a halom hozzászólást, és elgondolkoznék azokon, amelyik arra érdemesnek tűnik. Mivel itt sokféle ember megfordul, széles skálán fognak mozogni a hozzászólások, felnőttet megnevelni pedig nem lehet, ezért ami nem tetszik, átugrom. De most ne rólam legyen szó, én csak okulni jöttem ide, hogy mi várhat még rám.
Ha a stílus kifogásolható volt is, de a probléma egyik része végül is ott lapul benne: Ott van egy félig felnőtt (testileg az, és szeretne úgy is viselkedni), félig gyerek (nem tudja magát még 100% eltartatni, ezért bizonyos mértékig kiszolgáltatott), akit megvisel ez az átmeneti állapot.
Én nem akartam ezzel konkrét személyt bántani, de ha valakit ez bánt, akkor elnézést érte.
Igazából ennek kapcsán eszembe jutott: TI írta, hogy a viták miatt lelép. Nem lehet, hogy otthon azért alakult így a helyzet, mert ott is a béke érdekében inkább kerüli a konfrontációt? Nem lehet, hogy a lány ezért tudott ennyire elhatalmasodni?
Itt most gondolok a többiekkel való viselkedésre. Én ilyen helyzetben akár a pillanatnyi békét is feláldozva helyre tenném a gyerekemet. Akkor is, ha már kor szerint felnőtt. És nem azért, mert gyereknek nézem, hanem azért, mert az otthonom nem csatatér. És ez vonatkozik minden ott élőre, akármennyi idős is.
Próbáltam volna meg anyukámat kiosztani, hogy nem jól keresi nekem az albit...Az lett volna az utolsó, amit ő keresett nekem. Biztos nem hunyászkodott volna meg.
Én annyira emlékszem erre az érzésre házimunkával kapcsolatban...És amikor már külön éltem, akkor teljesen természetes volt, hogy megcsinálom, rendet tartok magam körül. 20 évesként nem könnyű ez a félig felnőtt - félig gyerek állapot.
Albérlet: Egyetértek veled. Jó lenne, ha lendületből elvégezné az egyetemet, de ha inkább ki akarja próbálni a nagy betűs életet, akkor hajrá, nincs veszve semmi, max. nehezebb lesz munka mellett, ha mégis úgy dönt, hogy továbbtanul. Ilyen esetben ott a visszaút a szülői házba. Ezt tudnám ajánlani segítségként. Nem a kész ötletek kifizetését.
ultimátumokkal nem lehet békességre jutni
és okos döntéseket meg csak békességben lehet hozni
itt a lány jövője a tét, nem valami semmiség (lehet menni melózni
)
azt kellene higgadtan megértetni vele ha van hozzá elég esze, akkor menne is
nincs rá több lóvé, bármennyire is szar ügy
viszont ebből csak akkor tud feljebb jutni, ha most marad a realitások talaján és keményen tanul
és majd lesz később több lóvéja a jobb élethez
semmiképp nem az indulatokat érdemes szítani
En nem pontosan a szavakra gondoltam, inkabb a hozzaallasra, ahogyan egy topiktars gyerekerol (nem az eredeti temarol!) megnyilatkoznak. Me'g azt is elhiszem, hogy teged nem sertene, ha felvetnel egy problemat szulokent, aminek semmi koze nemi szervekhez es aktusokokhoz, de valahogy erre terelodne nehany hsz-on belul a dialogus, es ropkodnenek a szakszavak a te gyerekeddel egy kontextusban. Elhiszem neked, bar (bevallom) csodalkozom.