Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
3.gyerek tema...
Létrehozva: 2017. február 4. 21:25
Ket gyerekunk van ,4 es 9 evesek.Tunderi fiuk de elevenek is, sok sok turelem kell hozzajuk es rengeteg energiajukat kell lekotnunk.ferjem es en is dolgozunk,raadasul Ferj sokszor van akar hetekre tavol.nagyszulok messze.tobbszor volt szo meg egy gyerekrol,jo lenne egy kislany!felkialtassal de en bizonytalan vagyok...munkahely meg lenne is na de 3 gyerek az nem keves...kerlek mar meglevo nagycsaladosok de tervezgetok is irjatok,hogyan telnek mindennapok?en felek attol hogy birnam-e..ferjem persze ugy pasisan azt mondja h.megoldjuk es ha itthon van oke..na de ha nincs akkor van a tuti
egyszoval nem tudom mit tegyek..vegre mar kicsit onallok,mar voltunk nelkuluk is ketten par napig,es ujra elorol kezdeni..de azt is tudom h.milyen gyorsan mennek a hetek evek es gyorsan nonek..egyszoval tapasztalatokat erveket varnek pro es kontra.koszonom elore is
No igen, erről beszéltem.
Jó a nevelésed, abból a szempontból hogy a gyerekek empátiát tanulnak. De ha teljesen letiltod őket a "vérengzésről" azzal hibát követsz el. Ugyanis az élet teljesen más, nem abból áll hogy valaki felajánl az embernek valamit, cserébe kér egy hasonló kaliberű szívességet. ha valóban az egyetértésre, békére neveled őket, akkor majd lesz elég bajuk, ha kikerülnek a szárnyaid alól. A kiskamaszok már kakaskodnak, hangosak, észrevehetően folyik a rivalizálás. A "gyengébbeket" megalázzák, kiközösítik. Kevés barátjuk akad. A finoman nevelt fiúk nem tanulnak meg verekedni, sem önmagukat, sem pedig a szeretteiket nem képesek megvédeni. Fiúkról van szó, akikből férfiak lesznek. Ugyanúgy megérzik a másikban az erőt, ha valaki azonos "súlycsoportban" van, azzal nem szórakoznak.
A verekedés is kommunikáció. Hiába vagyunk emberek, az állatias ösztönök ugyanúgy megmaradtak, meg kell tanulni velük bánni. Ha egy kisfiú verekszik, megtanulja használni az erejét, megtanulja hogy mi az amivel a másiknak komoly sérüléseket okoz, mi az ő fájdalom küszöbe, hogyan kerülheti el a nagyobb sérülést. Ha belekényszerítik őket valamibe, pontosan kell tudniuk hogy a hirtelen mozdulatok ficamot vagy törést okozhatnak. Tudniuk kell, hogy mik azok a mozdulatok, amelyekkel kivédhetik az agressziót.
Testvérek, főleg fiúk egymás között ha verekednek, egymást is tanítják közben. És ez a fajta verekedés nem azonosul azzal, hogy nem szeretik egymást. Rájönnek hogy melyiknek mi az erőssége, és szükség esetén akár egymást is védhetik.
Kár arra gondolni hogy fiúgyerekek a szülőktől látják az agressziót. Próbálgatják (próbálgatnák) azt az erőt, amivel később megfelelően tudnak majd bánni. Ha kell félreteszik, ha pedig szükség lesz rá, akkor lesz olyan emlékük amelyből merítenek.
És végezetül, egy fekete öves karatés srácot az utcán jól helyben hagyott néhány roma gyerek. megkérdeztem tőle hogy miért nem használta a tudását. Azt válaszolta hogy nem akartam nekik komoly sérülést okozni. Tehát ismerte az erejét, tudását, de nem élt vissza vele. Nekem mindig furcsa amikor édesanyák büszkén mesélik, hogy az ő fiúk áldott jó lélek, nem verekszik, egy legyet sem csapna agyon. Mintha valami szégyen lenne. Valahogy abba nem gondolnak bele, hogy nem burokban élünk, bármikor bármi előfordulhat.
Ezzel az erővel mind a 3 csak 1-1 kis barom, maradhatnak is itthon, míg én nyaralok a férjemmel...
A 6-8 éves is volt valamikor 2 éves kis barom. Sőt, ezzel a szemlélettel 14 évesen a 6-8 éves is csak egy kis barom. Szerencsére nem így állnak egymáshoz.
Ha ott van a - szavaiddal élve - 2-3 éves kis barom, akkor szépen megtanulják, hogy először építenek a kicsinek egy kisautót, amitől összepisili magát a boldogságtól, hogy a nagyoktól kapta, aztán építhetnek maguknak kedvükre. Majd meg lehet kérni a kishülyét, hogy segítsen nekik a megfelelő elemeket válogatni. Később adnak a kicsinek egy adag elemet, hadd próbálkozzon, és ha kell, segítenek neki. Tudom, neked fura elképzelés, de nem mindenkinek kolonc. Aztán ha a kicsi mégis megkergül, és szívja a nagyok vérét, akkor ki lehet vonni a forgalomból.
Orgonán (ill. a harmóniumig jutottam) tanultam. Gyerekek zongoráznak. (Ill. nagy abbahagyta, középső most 5. éve tanul, kicsi majd jövőre kezdi)
A nagyok hiánya a kicsit nálunk is nagyon megviseli...:(
mi 2 év különbséggel vagyunk négyen
6-8 évesen imádtuk a maccano http://www.alansmeccano.org/models/pic77.html
egy rahedli volt belőle, mert mindannyiunknak vettek pár szettett
kocsipálya 3-4 szett összerakva
piko vonat vagy 20-30méter összerakva
szoval oda közénk baromira nem kellett volna 2-3éves kisbarom
de leányfalun, peca csónak, duna.... oda is marhára hiányzott volna kis boldogtalan
jól emlékszem, hogy tanultál zongorázni?
Nálunk nagyon kevés külön időt igényelnek. Legdurvább volt, amikor a kicsi 4 éves volt, másik kettő elment 5 napra sátortáborba. A kicsi a hazautat végigsírta, majd 5 napot azzal töltött, hogy lehetőleg ült a kanapé sarkában és kb. óránként kérdezte, hogy mikor jönnek haza a nagyok, és bármennyi időt mondtunk, az volt a válasz, hogy jajjjnee. Nem lehetett vele sok mindent kezdeni, mert csak várt és várt...
Nem gondolom, hogy az elsőszülöttek nem akarnak nagytesók lenni, a részüké válik a felelős nagytestvér szerep. A pozíciója, hogy ő az erősebb, okosabb, rá jobban hallgatnak a kisebbek, ad egy olyasfajta büszkeséget, ami szintén egy hasznos tulajdonság. A külön időt mindegyik gyerek igényli, akárhányadiknak is született...és mennyire élvezik, ha bármelyikkel kettesben vagyunk! Nagyon-nagyon értékes így az egy gyerekkel eltöltött idő. (Míg ha eleve egyke, akkor az a természetes, nincs különösebb értéke.)
A naggyal (13éves fiú) beszélgettem pár hete, hogy biztosan megcsináljuk-e a külön szobákat tavasszal(Most a felső szinten egy nagy terük van, amiből lehet 3 szobát lerekeszteni.), mert olyan jól elvannak együtt, akkor nem lesz esti alvásba nyúló beszélgetés...Azt választotta, hogy inkább várjunk még, majd szól, ha szeretne különköltözni. :)
Azért írtam anyát, mert nekem ez a természetes, de ha az apa alkalmas rá és kedve is van hozzá, akkor az is működhet. (Viszont akkor egyértelműen még fontosabb az ő véleménye.) Lehet aktív nagyszülőkkel is működik...
nálunk anno a zongora alá vackoltak be a többiek
csak kiszorultak, amikor már vot ott piko pályaudvar, daruépítő üzem, autópálya
Hétvégén és szünetekben egy szobában alhatnak, de ezt hétköznap nem engedjük, mert túl sok a duma. Múlt csütörtökön elbúcsúztunk tőlük fél 9-kor. Onnantól tök kuss volt. Férjem 10 körül felment betakargatni őket, jön le és kérdezi, hogy én az ágyukban láttam-e őket utoljára. Mert hogy most nem ott vannak, hanem egy kupacban a földön. Teljes csendben megágyaztak a földre matracokra és összeköltöztek. :-)
Másnap kiderült, hogy a nagy cipelte át a kisebbek cuccát, sőt a kicsit magát is, hogy nehogy zajosan csinálják. :-)
Ha annyira sz.. lenne neki nagytesónak lenni, akkor nem cipelné magával a többit kb. még a budira is. :-)
Ilyen szempontból jó a kis korkülönbség, mert egyiknek sincs semmi olyan emléke, amikor még egyke volt. Bármelyiket kérdezed, még csak elképzelni sem tudják. A nagy emlékszik, arra, amikor a kicsit vártuk, mert 3 éves volt, de a középső szerinte mindig is itt volt.
Sok energia és türelem kell ahhoz, hogy ezt a kommunikáció dolgot megtanítsd, de megéri. Egyszerűbb hagyni, hogy szétverjék egymást. És a szétverést sem annyira erőből lehet tartósan kezelni, hanem ezt is azzal, hogy más eszközöket adsz a kezükbe, és ez persze nem megy elsőre, de tizedikre sem. És még akkor is vannak összefeszülések.
Ez jo módszer! ;) Én csak azt írtam le amit hallottam, nekem egykém van, vele nincs ilyen esetem. De sajnos hallottam már -nem is csak most, régebben is- hogy a fiú tesók bizony nem kímélik egymást. Bár ennek hátterében meg legtöbbször a féltékenység áll. Azt hiszem a legtöbb nagytestvér nem akart az lenni, maradt volna anyuék egyszem gyereke. :)
dolgozol rajta mert nem látod helyes viselkedésnek
de nem az őserdőben élünk.
a lakosság zöme pedig odavaló
Attól mert valaki bal lábbal kell, nem kell a többit cseszegetni. Lehet rosszkedvű, kérheti, hogy ma kerüljük el, de belém ne kössön senki, nem vagyok boxzsák. Ezt is tanulni kell. Nagyfiamra jön rá néha az "ötperc, ami 10 percig tart" (by dédimamám... :-)), ilyenkor egyértelműen jelzem, hogy rossz kedv esetén sem kötekedhet, menjen a szobájába, fogjon kezébe egy könyvet, igyon egy bögre kakaót, vagy fusson kint pár kört, oszt' majd akkor beszélgessünk, ha lehiggadt.
Én úgy látom, hogy gyereknek nem kell otthon csépelést látni ahhoz, hogy ő maga ezt tegye. Egyszerűen a kicsiknek nincsenek meg a megfelelő kommunikációs képességeik. Jó esetben szülőktől megtanulják, rossz esetben "úgy maradnak". Én ezért nem találom jónak azt az irányt, hogy a kicsik "intézzék el maguk közt". Mert mit tanulnak belőle: Azé a kislapát, aki nagyobbat üt. Nem kell olyan módon igazságot tenni, hogy megmondom, kié legyen, de lehet segíteni a konfliktus kezelését. Pl. kicsiknél ajánljon fel valamit cserébe. Nagyobbak kérjék el kölcsön. Még nagyobbak beszéljék meg, hogy az áhított tárgyon hogy osztoznak....
Én otthon sok évet "tolmácsoltam" köztük, és már egész jól megy. 3 fiú, kis korkülönbséggel, de nincs verekedés annak ellenére, hogy vannak konfliktusaik, de nem az őserdőben élünk.
Szoktam olyat csinálni, hogy a balhé tárgyát kivonom a forgalomból, és csak akkor kapják vissza, ha jönnek közösen, hogy sikerült megegyezni, így és így osztottuk be, ki mikor használja. Itt is muszáj jutniuk valamire, mert különben bukták a cuccot. Ráadásul, ha valaki lenyom egy sallert, akkor utána már nehéz lesz egyezségre jutni vele...
lehet egyszerűen mondva ballábbal kelni
DE, egy 1 jól, normálisra nevelt, normális aggyal született emberen azt a környezete nem is igazán látja meg
DE föleg emiatt nem kell a környezetében az "ártatlanoknak" is lapítva osongatni
Na akkor ha ebből a fajtából van 2 akikből pár lesz és épagyú gyerekük születik
akkor képesek normális gyerekeket is nevelni
a valóéletben nem ezekból van a több
Pontosan.
Ott ahol azegyik gyerek üti-csépli amásikat, ott valami nagyon félrement.
Vagy talán a szülőktől is ezt látják?
Mint ahogy az sem normális, ha egy gyereknek mindig "dilinapja" van.
Ok, velünk is előfordul néha felnőttekkel, de azért, ha egy gyerek feszt kibírhatatlan,akkor ott más probléma van.
Egymást non-stop szivató, ütő-vágó családban valami nagyon el van cseszve. Ott más feladat van, mint bírni cérnával...
Beküldeni a szobába...
Sütöttem-főztem-takarítottam-molyolgattam, és jönnek a kölkök visítva hogy bántott,nem igaz, de igaz, hazudik, te kezdted, nem én kezdtem... elméláztam azon hogy melyiket csapjam agyon. Mondtam nekik hogy húzás a szobába, intézzétek el egymás között, amelyikőtök élve jön ki, annak van igaza. A srácok meglepődtek hogy így is el lehet intézni, szobába bementek, ott üvöltöztek egymással egy darabig. Majd mély csönd. Kis idő múlva röhögve jöttek ki hogy anya, semmi baj.
A 11 év egyébként sok két gyerek között, hiába várja a nagyobb a kicsit. Más érdeklődési kör, a szülők teljesen másképp beszélnek a kicsivel mint a naggyal, más az elvárás. És ez hiába természetes a nagynak, valahol mélyen nyomasztja. Lassan válna le a szülőről, de a törődést igényli még. Mivel már nagy, értelmes, nem mutathatja ki a dühét a kicsivel szemben.
Írtam hogy nem önmagunknak szülünk. Ugyanúgy testvért, játszótársat sem szülünk. Több gyerek, mind más személyiség, és egyáltalán nem biztos hogy kijönnek egymással. Egy "magányos farkas" gyereknek sem lehet azt mondani, milyen jó lesz majd, kapsz egy kistesót, játszótársat hogy ne legyél egyedül. Ezt be kellene helyettesíteni azzal, hogy a férj ezt mondja a nejnek: lesz még egy feleségem hogy segítsen neked a háztartásban, majd mehettek együtt vásárolni, beszélgettek, milyen jó lesz ... szinte minden nő legszívesebben kikaparná a másik szemeit a szemüregükből. Nos, egy egyke ugyanezt érzi.
Ezt most nem arra írtam, akit említettél. csak jelezni szerettem volna, hogy az utód létrehozásában az elsőszülött nem játszik semmilyen szerepet, nem az ő játszótársa készül, hanem az ő génjeinek a nagyjából azonos másolata. Ha vele ne adj Isten valami történik, akkor a szülőknek még mindig ott a másik. Őrá előszeretettel használják a szegény szülők vigasza jelzőt. Nem az. Genetikai utánpótlás a faj fenntartásához. Érzelmi szempontból közelítik meg a szülést az emberek, ezért olyan nehéz a gyerek nevelés több utód esetében. Az érzelmi kötődés ahhoz szükséges, hogy az utódot ne hagyjuk magára, szeressük, életben tartsuk. Itt jegyzem meg, hogy a gyerekben a szeretet érzése a szülő felé már nem olyan erős. Viszont létezik, hiszen a gyereknek az az érdeke hogy szeressék, ellássák.
Érdekes dolog megfigyelni azt, hogy egy természetes folyamatba ki mit lát bele. Melyik nő miért szeretne állapotos lenni.
Igy igaz!nekunk a kicsi egetnivalo!ugyan kivulrol ugy tunik mintha allandoan egne a haz de en elvezem😁...jo lenne tobb enido meg miido:igy h.a mamak messze vannak nehez de amugy birhato.inkabb a 100 fele szakadas nyugos de ezen a mamak se tudnanak segiteni max a fozesben mert MINDENKINEK anya kell
Erdekes h.azt irod 10 evig nem jo ha pl.anyuka dolgozik..mi ferjemmel mind2 gyereknel megosztottuk a gyedet es en visszamentem dolgozni o meg maradt itthon..elviekben ez most is menne.en meg bevallom nem vagyok olyan aki birja itthon sokaig.szeretek sutni fozni de nem nonstop.a sulival is szerencsenk van ami a gyereket erdekli ott van helyben es bevallom nem vagyok hive a kulonoraknak sem.a nyelvtanaruk meg tanit is😃felsoben meg onalloan is el tud majd jarni ahova esetleg szeretne a varosunk nem oriasi es a suli korul szinte minden adott.uh en egy 6 oraban gondolkodnek..