Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Eljegyzés felbontása
Torolt_felhasznalo_169334
Létrehozva: 2005. január 14. 12:10
Sziasztok!
Olyan fiatalok véleményét és hozzászólását várom, akik már túlestek egy ilyen jellegű procedúrán!
Vagy azokét akik már szerettek olyan férfit, aki nemrég szakított a menyasszonyával. Én most épp egy ilyen helyzetbe kerültem. Az én kedvesem nemrég szakított a menyasszonyával, és ebből adódóan nem elég határozott és nem igazán mer velem normális kapcsolatot kialakítani. Vannak napok amikor minden csodálatos, aztán hirtelen eltűnik...
Van valakinek valami jó ötlete, hogy hogyan lehetne kezelni ezt a dolgot?
Olyan fiatalok véleményét és hozzászólását várom, akik már túlestek egy ilyen jellegű procedúrán!
Vagy azokét akik már szerettek olyan férfit, aki nemrég szakított a menyasszonyával. Én most épp egy ilyen helyzetbe kerültem. Az én kedvesem nemrég szakított a menyasszonyával, és ebből adódóan nem elég határozott és nem igazán mer velem normális kapcsolatot kialakítani. Vannak napok amikor minden csodálatos, aztán hirtelen eltűnik...
Van valakinek valami jó ötlete, hogy hogyan lehetne kezelni ezt a dolgot?
Nem is olyan régen mi is voltunk két napot vidéken. . . pont ugyanezen célból - stresszoldás. . . semmivel sem foglalkoztunk. És megállapítottuk hogy mindketten nagyon jól éreztük magunkat!!! Viszont ő ettől szintén bepánikolt!!! De legalább annyi jóérzés volt benne, hogy elmondta. . .
ha szerencséd van, ezek után valszeg úgy meg fog lepődni, hogy igent mond zavarában:)))
és utána az sem baj, ha hősünk nem kéri, hogy masszírozzák ki a hátából az izomlázat, csak odáig jusson el, hogy ez a csajszi nem egy újabb macerás kapcsolat-lehetőség, hanem társaság. akivel jó lenni. . . a többit meg, hogy mit akar, ráér kitalálni később is.
Aztán néhány nap múlva küld egy-két üzenetet, melyben leírja hogy mennyire szégyenli hogy így viselkedett és sajnálja, de nem volt elég erős ahhoz hogy felvegye a telefont
Ezt pedig azért nem igazán értem, mert nem vagyok egy sárkány-típus, és általában a hogyléte felől szoktam érdeklődni - nem pedig arról, hogy melyik nap találkozunk. . .
de én annak a híve vagyok, hogy szóból ért az ember, a hallgatást legfeljebb félreérteni lehet, ezért én azt szoktam kérni, hogy mondja ha valami baja van. ezt neked kell érezned, hogy meddig mehetsz el, és főleg, hogy meddig hiteles, amit csinálsz.
Az a gond, hogy ezt egy kicsit előbb kellett volna megtennem - azt hiszem. . .
Jelenleg még telefonon sem tudok kommunikálni vele, nemhogy egy hosszabb programra elvinni!
Talán ha sikerülne visszaállítani a pár héttel ezelőtti állapotot. . .
Valóban sokat segítettél! Nekem is megfordult már a fejemben az, hogy elköszönök tőle. . szépen és kulturáltan. Hiszen a bizonytalannál még a biztos rossz is jobb - szerintem! Vagy egyszerűen csak elköszönés nélkül lépek ki az életéből. . .
ezek meg azért jók mert:
- komoly agymunkát igényelnek - tehát kikapcsolódik emberünk
- hihetetlen önbizalmat adnak (tapasztalat)
- nagyon stresszoldó
van egy csomó olyan dolog, amit ki lehet próbálni teljesen amatőrként is: sziklamászás, barlangászat, ilyesmi. és ha szeret túrázni, akkor nagy valószínűséggel élvezné is.
az meg teljesen meggyőző, hogy te szeretnéd kipróbálni, kísérjen már el. hidd el, ez akkora csapatépítő tréning, hogy simán összehozza az embereket egymással, mert itt a bizalomra épül minden. Nektek pedig erre van szükségetek most leginkább.
Na, mit gondolsz? Neked lenne kedved valami ilyesmit csinálni?
Szóval szerintem van igazság az előző hozzászólók tanácsaiban, de azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ő helyzetükben mindig a fiú volt, aki várt. . . Persze biztos vannak sikersztorik a fordítottjáról is (azaz ha a lány vár kitartóan és szervezi a fiú életét, de azért hagyja is élni. . . ) de szerintem Neked is jól esne, ha meghódítanának, udvarolnának és nem fordítva. . . Ha fontos az a fiú, akkor kívánj neki magadban (és őszintén) sok szerencsét az élethez, gondolatban engedd el és akkor lehet, hogy még jóra is fordul a dolog. . . NEm szabad a jelen helyzetben sztem rágörcsölnöd a dologra. Ő most egy ilyen korszakát éli, nem kell megfejteni, csak hagyd, hogy történjenek a dolgok, ahogyan történniük kell. . Ez persze nem azt jelenti, hogy tegyél róla, csak azt, hogy a nélküle töltött időben próbálj meg minél kevesebbet morfondírozni és inkább arra koncentrálj, hogy Te milyen vagy és milyen fiúra van szükséged és mit vársz egy kapcsolattól. . Ha erre rájön az ember, olyan belső egyensúlyra találhat, ami sugárzik belőle és úgyis felkelti annak az érdeklődését, akire igazán szüksége van (aki persze ez a srác is lehet. . . )
Tehát elméletileg már nem beszélnek!
A pasi? Hát inkább otthonülős. . . szeret filmet nézni, beszélgetni, kirándulni menni. . . szóval csupa társaság-kerülős programot kedvel. . .
nyugodt, izgága, otthonülős, sportos?
Hát azt hogy réges-régen ők már egyszer egy pár voltak. Aztán szakítottak valamiért és mindenki élte az életét!
És kb. egy évvel ezelőtt újra összekerültek, összeköltöztek. . . és úgy döntöttek hogy együtt kívánják leélni az életüket. De ez nem igazán ment nekik - nem tudtak együtt élni, teljesen kiidegelték egymást.
Aztán az lett a vége, hogy a srác megkérte, költözzön el.
És ekkor (kb. október) a leányzó elköltözött külföldre.
És kb. másfél hónapja hazajött. . . és elmesélte hogy megtalálta az igazit és hogy mennyire boldog. . .
hát én ennyit tudok róla!
szóval szerintem elsősorban ne mint nő akard megfogni.
az exem például úgy döntött, külföldre utazik (ő tudja). mit lehet tudni a csajsziról?
Eddig valami hasonlóval próbálkoztam. . . nem köteleztem semmire. . . kirándulni mentünk, megcsináltam a kedvenc kajáját vacsira, filmeket néztünk stb. . .
De most teljes mértékben megszakította a kommunikációt! Ezért az lenne a kérdésem, hogy mi a teendő most???
Ja, és eléggé érdekes a szitu, amit leírtál. . . hát igen - ilyen az élet:)
még nem volt időm az egész levelezést végigolvasni, mindjárt pótolom, csak "bejelentkezek".
Nekem is van egy felbontott eljegyzésem, és a dolog pikantériája, hogy miután elköltöztem tőle, utána vagy két másfél évig együtt voltunk. visszamelegedtünk:)
aztán most nemrég, másfél hónapja sikerült végre elszakadnunk (valamennyire) egymástól, szóval átérzem a problémádat.
Amit talán mondhatok az az, hogy nekem van most egy új barátom, aki azzal segít nagyon sokat, hogy nem akar velem tervezni, nme beszél távlati tervekről, de nagyon sok szeretet, vidámságot, könnyedséget ad. és mindig azt mondja, hogy amíg jó - ha sokáig jó lesz nekünk együtt, akkor sokáig, de ha menni akarok, akkor elenged. (dehogy akarok én menni!) szóval nem telepszik rám, hanem egyszerűen engedi (és intézi), hogy csak élvezzem az életet mellette. és ez nagyon jó a sok gond, nyűg, félelem, szomorkodás és veszekedés után, amit egy hosszú kapcsolat felbontása jelent.
Tudom, csak az első pár napot és hetet nehéz így túlélni. . . de azt nagyon nehéz!!!
Szóval ne is érdeklődjek - még a hogyléte felől se?
Köszi a véleményt! Mindenképp megfontolandó! Várlak hétfőn! Jó hétvégét Neked!