Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Az a baj annyira egy csodás lány volt a párom, aki nemcsak szép, de nagyon okos is volt és nagyon nehéz találni valakit aki Őt valaha is pótolni tudja!
Soha nem volt még ennyire szép kapcsolatom pedig volt már néhány!
De sajnos ha vége kell legyen akkor vége, de jó lenne már túlesni ezeken az érzéseken.
Különben megbolondulok!
Az én párom most ugyan segít azért, bár úgy kellett kicsit kierőszakolni.
Nem kértem sokat, csak hogy néha beszélgessünk egy kicsit, hogy legalább kicsit enyhüljön a fájdalom.
Nekem igazából segítenek azért azok a pillanatok, amig beszélek vele!
Fáj ugyan így is a szívem, de mégis jóóóóó, mert legalább utána egy kicsit megnyugszom!
Attól, hogy néha látom, attól még nem reménykedem és úgyis azon vagyok, hogy új jövőt teremtsek mással vagy egyedül!!!!
Azzal nem segít, hogy megtagadja a barátságát is és ezek uták élni sincs kedve az embernek!
Én hiszem, hogyha a barátnőm őszinte volt velem, akkor nem lehet zavaró tényező, hogy a barátként találkozzunk, hiszen ő már úgyse érez semmit öt év ide vagy oda!
Bár tudom ezzel sokan nem értenek velem egyet
Elfogadtam, hogy nem szeret, de akkor is jó lenne vele beszélgetni vagy csak valami semleges dolgot csinálni!
Miért kell mindenáron örökre elfelejtenem
Nem akarom és nem is tudom.
Ha nem is fogunk esetlge találkozni, akkor is itt marcangol belül!
Azért köszönöm bíztató szavaid, bár a kínomra most nincs szó.
Utálom a Világot
Te szegény! Annyira tudom milyen szar ez a "várjunk kicsit hogy rájöjjek mit érzek"....
Én a barátommal március óta ezt játszom
. Ugyanezzel a szöveggel kezdte ő is, hogy már nem érzi azt a lángoló szerelmet mint 3 éve....
márciusban "elengedtem" /bár ez hülye szó/ mert azt kérte tőlem. Mondta hogy várjak rá, vártam. Közben ő kalandozott pár hetet egy gyerekkori szerelmével, de egy idő után megint nálam kötött ki. Kb. 3hét után megint jött a régi nóta, nincs nagy szerelem, kell a távolság hogy rájöjjön mit érez, és megint arra kért várjak rá. Megint szünet, majd nagy összeborulás, mert hiányzom és szeret és nem tud meglenni nélkülem bár nem lángolnak benne az érzések. Eltelt egy hónap, és most megint rákezdett hogy nem jó ez így nagy érzések nélkül. És ami a leginkább szíven-arcon ütött: közölte, hogy döntött, kimegy dolgozni külföldre. És ezt már két hete tudja. Az fáj leginkább hogy nélkülem döntött egy ilyen nagy kérdésben, és most nem hívott egy szóval sem.... régen terveztük, hogy együtt kiköltözünk, de épp akkor diplomáztam, elmaradt a dolog. Szeptemberben megint suliba járok, tavaszig. Már csak ezért sem mehetnék vele....
nincs egy órája, hogy eljöttem tőle. Vissza se néztem, pedig majd megszakadt a szívem, éreztem hogy bámul utánam....
Azt mondta, tudja hogy meg fogja bánni amit tett, de ő már nem akar Magyarországon dolgozni tovább és nem akar lángolás nélkül lekötni magához....
Már nem tudok sírni sem.
Talán ezt hívják se veled-se nélkülednek.... nem tudom....de fáj nagyon
Tudom, ha megint rákezdene, hogy kellek neki, újrakezdeném. Bár lehet hogy nagy hülyeság volna. Már az utolsó próbálkozásunk is félelemmel teli volt....
igaz lehet a mondás, amit régen mondott nekem egy nagyon jó barátom: ha egy kapcsolatban szünet van, az a kimondatlanul hagyott: "VÉGE".
Hello!
Én 3 napja szakítottam a barátommal, akivel 7 hónapot, és 1 hetet jártam.
Csak SMS-ben írt szépeket, de az iskolán kívül soha nem találkoztunk, kifogásai voltak. Szerettem, nagyon is, de ő csak mint egy kisfiú tudott szeretni, mint mikor a kislányok egy színészt bálványoznak. Mindegyik barátom mondta hogy szakítsak vele, de soha nem bírtam, most végre igen. 2 napig boldog voltam, de múlt éjjel is 3 óráig fenn voltam, és sírtam miatta. De tudom hogy nem kell nekem, csak túl hosszú ideig voltunk együtt szerintem, és normális ha hiányzik. Főleg ha ilyen hirtelen szakítok, merthogy ő előtte is mondta hogy szeret. Ha én lettem volna a fiú, minden percemet vele szerettem volna tölteni. Többet vártam a nyártól, azt, hogy legalább minden héten megyünk valahová. De nem. Még az augusztus 20.-i tűzijátkot is lemondta. Most megbántódott, de én is bánkódtam eleget miatta, most ezt ő is kibírhatja.
aztán szép lassan az 5 percből 10..30..perc lesz....
csak közhelyeket tudnék most mondani inkább nem teszem,de az tény és való,ha azt mondta legyen vége,ne keresd,hagyd,azzal csak Magadnak teszel rosszat!
Ne akarj róla tudni semmit,azt ajánlom,mert úgy még nehezebb lesz kiheverned....Én is jártam már hasonló cipőben! (sőt szerintem szinte mindenki)....de itt vagyok,élek és virulok!
Túl leszel rajta,kihevered,FEL A FEJJEL!!!!!
Üdv:ada
Annyira nem találom a helyem!
Olyan jó volt vele minden és minden szép volt, most meg csak a szar gondolatok!
Egyfolytába arra gondolok, hogy mással van, pedig ő azt mondta nem más miatt dobott!
Olyan jó lenne hinni ebbe, de ezek a fránya gondolatok!
Pedig mindig olyan őszinték voltunk egymással, akkor most miért kételkedek?????
Annyira sötétnek tünik a jövő, bár találnák egy kedves lányt, aki mellett elfelejthetném Őt, de félek hiába!
Vissza akarom kapni őt, de ez abszolúte lehetetlen!!!!!
Érezni akarom újra Őt, csókolni újra Őt, simogatni újra Őt
és karjai közt meghalni, hogy soha ne veszítsem el Őt!
Ne haragudjatok, amiért ilyeneket írtam, csak most nagyon FÁJ!!!!!
Egy a gond, hogy én pasi vagyok
De azért köszi
A mai napon szakítottunk végleg!
Nincs szó, ami kifejezné a bánatom!
5 év szép emlék maradt csupán és semmi más, csak valami üresség legbelül!
Mély és néma kétségbeesés, ami szorít végtelen erővel a markában és nem ereszt el!
A könnyek már elapadtak, a szavak csendben elhaltak.
Utálom a világot és utálom magam, amiért ennyire hiányzik nekem Ő!!!!
Pedig jól jönne néhány biztató szó ebben a cudar helyzetben
Hát semmivel se volt jobb
Emberek mentsetek meg
Most szétköltöztünk és megbeszéltük, hogy egy hétig nem keressük a másikat, hogy kiderüljön, szeret-e még engem és megéri-e küzdeni a kapcsolatunkért.
Nekem személy szerint nagyon fáj és akkora hülyeségeket követek el, hogy az már félelmetes, de egyszerűen nem bírok uralkodni magamon és folyton Őrá vágyom!
Ráadásul ezzel a viselkedésemmel, csak mégjobban elűzöm magam mellől.
Félek, hogy eltellik az egy hét és végleg elhagy
Ja arról nem is beszélve, hogy azt se tudom, hogy fogom kibírni ezt a hetet nélküle!
Fáj! Nagyon fáj és nagyon hiányzik!
Szeretem Őt
Nagyon sajnálom, ami, és ahogy történt.
enm tudok vele beszélni. ő elvágott minden kommunikációs csatornát. ez volt a cél.
nem hittem hogy megteszi, de megtette. keményebb mint gondoltam. pedig tudom hogy most fájok neki. kértem tegnap hogy találkozzunk, és beszéljük meg.
én ott voltam, akkor és azon a helyen... ő nem. nagyon rossz volt. előtte irta már hogy addigra elutazik. de nem hittem el. nem tudtam elhinni. de megtette.
Úgh
sajnálom 
Menjetek strandra, én is megyek
.....
Ez nem biztos, hogy azt jelenti, vége. De nehéz kezelni a helyzetet, az biztos.
Talán higgadj le, próbálj meg vele beszélni, nem kell félni a szerelemtől.