Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elpirulás
Létrehozva: 2003. november 4. 23:02
Nem tudom ki hogy van vele, de nagyon kellemetlen bir lenni, ha az ember elpirul. Én velem egyre többször és egyre érthetetlen helyzetben fordul elő. Ma 1 külföldivel és 2 másik magyarral kellett röviden megbeszélni valamit a munkahelyemen. Zavarban voltam, és folyamatosan elpirultam. Nem mondtak semmi rosszat, nem tettek félreérthető megjegyzést, nem volt semmi okom. Olyan kellemetlen. Mit lehet csinálni, hogy ez ne legyen. És soha nem tudom, hogy mikor és milyen helyzetben jön ismét. Rémes.
Nekem anyukám pirulos, bár mostmár nem nagyon, inkább fiatalabb korában volt jellemző. A pszichológus azt mondta, hogy valamilyen szinten öröklődik ez a hajlam, hiszen ez a vegetatív idegrendszer állapota. A múltkor írtam egy online-pszichológusnak, hogy adjon nekünk tanácsot, azóta sem válaszolt. Azóta írtam még 2 másik pszichónak. . . várom a válaszukat!Remélem mihamarabb válaszolnak!
Szerintem biztos hozzájárul a pirulás mértékéhez az is, hogy az embernek milyen vastag a bőre!
Nekem nagyon vékony, ezt tudom!
Egyébként nálunk meg Apu pirulós, de ő sem annyira mint én, szerintem ez korral kikopik ám, legalábbis csökken!
Nekem a pirulással az a legnagyobb problémám, hogy a nyakamon piros foltok jelennek meg. van, hogy a fejem nem is piros, de a foltok bizony megjelennek. ezt utálom! én is próbálnék rájönni, hogy mi okozhatja. Olvastam itt, hogy kisebbségi érzés miatt lehet. Lehet, hogy úgy van kisebbségi érzésem, hogy nem is tudok róla? én ugyanis nem érzem magam rosszabbnak másoknál. Anyukám is pirulós, de piros foltjai nincsenek. Akkor lehet, hogy örököltem. persze én mindenre elvörösödöm, Ő nem. Én régebben azt hittem, hogy ez azért van, mert vékony a bőröm. Ez hülyeség?
kedves tőled az idézet, de az én esetemben nem beszélhetünk ép lélekről:-)Esetleg Te is hasonló adottságokkal vagy , megáldva'?Még az jutott eszembe, hogy mostanság nagy divat smink gyanánt pírt tenni az orcára!!Mi legalább megspórolhatjuk a drága arcpirosítókat, mert anélkül is pirosak vagyunk!:-)
Én is tök jól érzem magam veletek:-)
Jó, hogy lehet erről valakivel beszélni:-) Mert én még a párommal sem merem ezt megbeszélni, mert akkor is vörös leszek!
Azért kíváncsi lennék Anyám mit szólna egy ilyen szembesítéshez a valósággal, hogy esetleg ő tehet az egészről!
Bár én nem tervezek ilyet, mert ezt meg nem történtté tenni nem lehet sajnos, és utólag a fejéhez vagdalni dolgokat meg butaság! De azért mégis kíváncsi lennék. . .
Rebeka: Kérlek ne légy ilyen kegyetlen magaddal! Hogy mondhatsz ilyneket, hogy utálod magad emiatt stb.
Ezt az egyetlen dolgot soha ne kövesd el magad ellen, hogy utálod magad, mert ez fölemészti az embert. Főleg ilyen dolog miatt! Egyetértek abban, hogy minél jobban elbújik az ember a külvilág elől, annál rosszabb lesz a helyzet, inkább erőltetni kell azt ami nem megy, és idővel megerősödik az ember!
Csak gondolj bele abba is, hogy a legtöbb ember tele van rossz tulajdonságokkal, s ha ők nem szégyellik magukat emiatt, akkor te se szégyelld magad amiatt, hogy látszanak rajtad az érzelmeid! Pedig tudom én is hogy kellemetlen!!!
Szóval fel a fejjel csajok:-))
Nem tudom meddig tart ez a laza hangulat de most egész jól érzem magam.
Üdvözöllek a Pirulós lányok táborában!:-)Ha elolvastad ez előző hozzászólásokat, akkor rájöhettél arra, hogy nem vagy egyedül!Mi is ugyanezzel a problémával küzdünk. Én nem szeretek örülni mások gondjainak, de mégis kicsit fellélegeztem, amikor megtaláltam ezt a topicot!Képzeld, én pár hónapig annyira elzárkóztam a világtól, hogy szinte az utcára sem mentem ki. Nem is kellett magyarázkodnom senkinek, egyszerűen a tanulásra és a vizsgaidőszakra fogtam az egészet. Volt egy jó ürügyem!Aztán azt vettem észre, hogy minél inkább elzárkózom a külvilágtól annák rosszabb lesz a helyzetem. Már a családom előtt sem tudtam normálisan megnyílni, mert egyfolytában rák vörös lettem. Gyűlöltem magamat, és utáltam azokat is akik normálisan tudnak élni. Számomra az, hogy beüljek mondjuk egy kávézóba egy barátnőmmel beszélgetni, vagy elmenjek moziba vagy akárhova régi ismerőseimmel teljesen lehetetlennek tűnt. Egyfolytában magamat ostoroztam, miért vagyok ilyen, mitől van ez, miért, miért??????!!!!!!Ne hidd azt, hogy már jól vagyok, de úgy érzem sokat javult a helyzet. Kétszer voltam pszichológusnál és már az is nagyon sokat segített, hogy elmondhattam ezt nyiltan valakinek aki ráadásul ilyen esetekkel foglalkozik. Volt úgy, hogy legszívesebben meghaltam volna, hogy nem tudok változtatni magamon. . . Mostanra beláttam, hogy csak én tudok változtatni, persze nem árt, ha mindehhez segítség is van. Bizakodom, hogy rendbejövök, mert nálam a pirulás (vagy inkább vörösödés) 2 éve jött elő, azelőtt rendes társasági ember voltam, nyitott a külvilág felé. Szeretnék megint visszatérni régi önmagamhoz!Az, hogy neked nem jött be a pszichiáter még nem jelent semmit!Nagyon sok módszer van, ráadásul a gyógyszer nem is a legcélravezetőbb, mert az csak a felszínen simítja el a gondokat, de azok nagyon mélyen még benned vannak. Nem akarok felesleges tanácsokat adni, hiszen én sem tudom pontosan mi a jó út a , gyógyulás' felé. Először mégis talán próbáld magad elfogadni. Mondogasd magadban, hogy , , Nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam, én ilyen vagyok és kész!!"Azok, akik szeretnek elfogadnak ilyennek, minőségileg Te nem vagy rosszabb a többi embernél azért mert elpirulsz. Mi is ugyanolyan értékesek vagyunk, csak éppen kicsit mások!:-)Tudom, hogy most nem nyugtattalak meg, de mégis jó lenne egymást bíztatni. Ha érdekel én beszámolok, hogy mi történik a pszicológusnál, hátha neked is segíthetne!Nekem most ez a legfontosabb, hogy , normális' legyek, elszánt vagyok és remélem sikerül!Írj gyakrabban. Bármiről. Helyzetekről vagy az érzéseidről, én válaszolok!!
Sziasztok
Lehet hogy a kettő együtt hatott nálam oda , elég megkérdezni hogy vagyok és legtöbbször már lángol is a fejem. Ráadásul nekem először a nyakam lesz vörös és érzem ahogy halad felfele a melegség. De ha nem érezném, a rámnéző szemeken akkor is látnám hogy már mindenki azt figyeli most milyen színem lesz.
Azt hiszem nálam ugyanez a probléma!
Az én anyám is nagyon kritikus volt velem mindig, és biztos, hogy ez vezetett oda, hogy elvesztettem minden maradék önbizalmam. Egyébként mi sem pirulósak vagyunk, inkább vörösödősek!
Pszichológus segíthet a problémában!
De írj nekünk sokat, ez is segít!:-)
Örülök, hogy ilyen pozitív irányba változtak a dolgaid:-)
Én úgy érzem az én pirulásom mostanában mintha kicsit enyhébb lenne:-)
Talán annak köszönhető, hogy itt beszélgetünk róla!:-)
Hogy vagytok?Rég írtatok már!Ma megint voltam pszichónál, nagyon hamar eltelt az idő. Jobb lenne ha egy alaklom 2 órás lenne. Még ugyanaz volt a , program' mint a múltkor, a lényeg a negatív gondolatok kiírtása:-)Elemezgettük a pirulást, a pszichológus szerint ez régen is az ártatlanság egyik , szimboluma' volt. Nekem inkább azzal van a bajom, hogy nem pirulok, hanem vörösödöm:-)De mostanában próbálok nagyon erősen koncentrálni, szugerálni magamat, és mostmár nem mindig jön elő. Na persze ez még korántsem jelent semmit, és az minden vágyam, hogy TELJESEN elmuljon!
Írjatok majd, mennyire inetnzív nálatok mostanság stb.
Sziasztok!!!
Lenn: Örülök, hogy ilyen jól mentek a pszichónál a dolgok. Az egyértelmű, hogy több kezelés kell! De bizti meg lesz az eredménye!
Egyébként nálam ez a dolog szinte gyerekkorom óta megvan! Inkább kiskamasz korom óta!
És én is úgy gondolom, hogy hasonló oka lehet mint Digbynél!
Nálunk az anyukám volt oly kedves és mindig tett rám vmi. negatív megjegyzést! Néha "csak" viccből, néha pedig komolyan. Ezektől a beszólásoktól kamaszkoromban sem kímélt! úgyhogy én szinte biztos vagyok benne, hogy ez lehet az oka!
Nem is vagyunk egyébként jóban, nagyon kritikus volt velem mindig! Dícséretet nagyon ritkán kaptam! Nekem is volt nagyon sokáig olyan érzésem, hogy amit én csinálok az biztosan rossz! Ezért alakulhatott ki valamiféle kissebségi komplexus!
Lenn: nagyon várom én is a fejleményeket!:-)
Kb 12 évesen az iskolában beütött az első nagy "szerelem" (plátói persze). Na, hát onnantól kezdve mindig vörösödtem, ha megláttam valahol. Akkor szabályosan elkerültem, nem mertem semmmit csinálni. Azóta tudom, hogy pirulós vagyok :-)
Én mindenre emlékszem, talán ezért nem estem annyira kétségbe, mint Te Lenn, hogy el szeretnél zárkózni az emberek elől. Remélem tényleg eredményes lesz a "terápia" és megszűnnek a negatív gondolatok. Emlékszel, amikor az Agykontrollról írtam?? Az is elvileg a negatív beállítottság leküzdésére van, csak önállóan, egyedül nehezebb, mint szakemberrel.
Hát, jó éjszakát, s várom, miket mesélsz még!
Túléltem a pszichót!:-))Nagyon izgultam, alig bírtam elmondani, hogy mi is a problémám. De nagyon rendes, szimpatikus nő volt. Azt mondta, hogy az én problémám gyökere (amit majd a terápia során ki kell deríteni) okozza ezeket a tüneteket (főképp az elpirulást). Mivel ez a probléma immáron 2 éve , kínoz' eléggé elmélyült és nagyon keményen meg kell dolgoznom azért, hogy ez el is múljon. Szerinte 7, 8 kezelésre lenne szükségem és mindig kapok házi-feladatot is. Egy GONDOLATNAPLÓT kell vezetnem, amiben le kell írnom azokat a konfliktusokat, szituációkat, amelyek során előjön a pirulás, idegesség stb. . . ezeket fogjuk kielemezni. Azt is mondta, hogy sokan élnek ilyen problémával, úgyhogy nem vagyunk egyedül!Elsősorban tehát a negatív beidegződéseket kell , kiírtani' és más fajta pozitív gondolatokkal helyettesíteni. Hát nagyjából ez történt ma. . . . . reménykedem. Azzal tisztában voltam, hogy egy alkalom nem hoz csodát és nem derül fény az okokra, de remélem a kezelések során kikristályosodik. Elhatároztam, hogy kitartóan fogok járni. . . bízakodom!:-)Ha érdekel titeket, majd megírom hogy mi történt a következő kezelésen (egy hét múlva lesz). Egyébként nálatok mikor jelentkezett először a pirulás?Próbáltatok visszagondolni, hogy AKKOR milyen események történtek az életetekben?Én próbáltam visszaemlékezni, de ezidáig nem sikerült rájönnöm. . . . . Mindenkit üdvözlök, majd írjatok!
Az én barátom sem veszi észre rajtam!:-)De igazából, ha vele vagyok akkor nem is nagyon jön elő. . . Egyedül vele. . . Persze néha-néha azért előfordul, ha olyan szituáció van, vagy mások is ott vannak. Írok egy mások online pszichóba, ez a csaj nem írt vissza:-(Azért írom, hogy csaj, mert egy fiatal, nemrég végzett pszichológus, aki vezeti az oldalt egy férfival.
Digby:a barátod mást nem mondott?Tényleg nem veszi észre ha elpirulsz?Legalább Te is önmagad lehetsz előtte és ez szerintem nagyon jó!!
Képzeljétek, beszéltem a pirulásról a barátomnak, s meséltem, hogy itt a fórumon egymásra találtunk páran, mint rokon lelkek. Olyan aranyos volt, azt mondta, ő nem emlékszik rá, hogy valaha is látott volna pirosan. :-) Amikor meg arról beszéltünk, hogy vártam a pályaudvaron, akkor azt hitte, mindig szoláriumozásból mentem. :-) (mert ugye a nagy izgalmamban előtte is elpirulok olyankor) És komolyan azt hitte!!! Jót nevettem. Még mérges is volt, hogy miért járok, amikor az káros. S ez kiderült, akkor mondta, hogy jaj, ő azt hitte, az szolárium. :-)))