Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A párom nem akar nősülni.
Torolt_felhasznalo_946730
Létrehozva: 2009. december 9. 18:55
Sziasztok! Fogalmam sincs mit tegyek. Tegnap azt mondta a párom, hogy Ő soha senkit nem fog feleségül venni. Régebben is utalt már erre, de akkor én még nem vettem komolyan. Már másfél éve vagyunk együtt, és ebből már egy éve együtt is élünk. Ő 35, én 25 éves vagyok. Nagyon szeretjük egymást és nem tudnám elképzelni nélküle az életem.
Előttem volt egy hat éves se veled, se nélküled kapcsolata, aminek a végén a barátnője elhagyta egy másikért. Lehet, hogy e miatt? - Azt is tudom, hogy annak a lánynak megkérte a kezét, hogy inkább Őt válassza, mint sem a másikat.
Ezen kívül, gyereket sem akar. - Mert, hogy Erre a világra?
Nem tudom mit csináljak, vagy mondjak ami miatt megváltozna a helyzet. Elég elszánt.
Sztem meg a közös gyermekvállalás olyan elköteleződés egymás és a gyermek felé is, ami számomra erősebb a házasságnál.
Lehet hogy másnak nem. Értem én. De sztem nagyon buta általánosítás, hogy aki nem házasodik az az elköteleződéstől fél.
Egyszer egy szaki azt mondta, hogy össze nem házasodott szülők gyereke folyton attól félhet, hogy a szülei szétmennek, hiszen, ha nem várnának valami jobbra, akkor elkötelezték volna magukat egymás mellett. Igaza volt.
:)
nálunk 3 hónap után volt lánykérés és még nem voltunk 6 hónapja együtt, mikor elvett feleségül. ennek 4 éve.
nem ezen múlik szerintem.
az indítónak. volt egy exem. 4 év után egyszercsak kibökte, hogy ő soha nem akar gyereket, esküvőt. nem?! hát akkor viszlát. nagyon szerettem, majd bele pusztultam, 1 hét alatt 10 kilót fogytam. 25 éves voltam és menyasszony. (jó mi?! a kezem megkérte aputól, de elvenni hivatalosan, na azt már nem!)
ez volt augusztus elején. márciusig nyalogattam a sebeimet, aztán megismertem a férjemet.
sok sikert kívánok neked a számodra megfelelő döntéshez! (az ex azóta sem házas, pedig ismét 4 éves kapcsolatban van)
Nem egyszerű helyzet! Az a baj, hogy nem értetek egyet ebben a két nagyon fontos kérdésben. Én nagyon kicsi esélyt adok annak, hogy egy 35 éves pasi megváltozzon. Az én párom (szerintem ez egy nagyon szép szó és lehet férjre és élettársra is használni, és én nem mindig javítom, ki, ha azt mondják rá, hogy a férjem, mert szerintem papír nélkül is tökre olyan) 36 volt amikor megismertem én 26. Házasodni ő sem akar és én sem ragaszkodom hozzá, viszont a gyerek kérdéssel úgy volt, hogy majd. És most van egy tündéri 10 hónapos kisfiunk, akit imád. Alapjaiban nem változott meg egyáltalán.
Szerintem meg kell tudni, mi az oka annak (igazán mi az oka), hogy nem akar házasodni illetve nem akar gyereket. Ha ezek olyan okok, amik nem állandóak, hanem pl. anyagiak miatt, vagy még nem érzi elég érettnek magát, akkor van remény. Ha viszont úgy látszik, hogy nem fog változni, akkor nagyon el kell gondolkodnod, hogy képes vagy-e házasság és gyerek nélkül leélni az életed. Szerintem a legtöbben megbánják idős korukban ha nem lett gyerekük. Én úgy voltam vele, hogyha 35 éves koromig nem találom meg azt a pasit akinek gyereket szülök, akkor szülök magamnak, mert az ember élete úgy teljes ha gyereke(i) vannak.
Amit szerintem nem szabad megtenni, az a taktikázás, véletelnül teherbe esés pasifogási céllal stb. mert ezek szerintem soha nem vezetnek boldogsághoz!
(Tisztelem, ha valaki házasságpárti, de az ma már nem igaz, hogy magyarázkodni kell, hogy a gyerek apja nem a férjem... ugyan már, kit érdekel ez manapság az érintetteken kívül??? Idős néniket kivéve még soha senki nem értetlenkedett amiatt, hogy nem vagyunk házasok.)
:)
Nekem is volt egy ilyenem, másfél évig jártunk, három évig éltünk együtt, majd szerelmes lettem valakibe, s vele megcsaltam és leléptem - (egyéb szokásairól sem tudott leszokni, amik idővel elviselhetetlenné váltak.) Azóta eltelt 12 év és nincs senkije.
Sosem voltam az erőszak híve, nem beszélve arról, hogy elég konzervatív vagyok ezen a téren. Mindig a férfinek kell előszőr megszületnie a szívében a döntésnek: hogy Ő avval a személlyel akarja leélni a hátralévő életét és neki kel a nő elé állnia.
Nem a nőnek kell erőszakoskodni.
Természetesen.
Én csak azt modnom, hogy néha érdemes egy kcisit jobban mögénézni a saját és a társunk vágyainak. Az hogy én akarok esküvőt, ő meg nem az nem mindig ugyanazt jelenti. Először én is azt hittem hogy akarok, mert vidéken ahonnan jöttem - a viszonylag liberális családi nevelés ellenére is - a házasság volt az egyetlen családmodell. Aztán láttam csak hogy igazából máshogy is lehet, és abban is benne van az ami nekem fontos.
Az embernek jól kell ismernie magát.
Akinek a házasság egy oylan szimbólum, vagy ceremónia, vagy álom, ami semmi mással nem pótolható, hát akkor nyilván nincs kompromisszum és nem is szabad belemenni.
Nekem az, hogy a kedvesemmel alaptítsak családot egyszer házasságon kívül többet ér, minthogy bárki mással házasodjak. Ezt mindenkinek magának kell eldönteni.
Szia!
Hanganyaggal szeretnék a segítségedre lenni. Tanácsként csak ugyanazokat tanácsolnám, ajánlanám, amiket a pszichológus mondott el az előadásokon.
Itt találod őket:
http://utjelzo.hu/visszakapott/?2009
A 2.3.4. előadások a legjobbak. A 2.-t ajánlom kezdésnek. Élvezhető, néha humoros, frappáns.
Sok jó tanácsot tudsz magadnak meríteni belőle.
Sok sikert!
1. MINEK zárttá tenni ?
2. Senki nem tudja, eleve zártan kell indítani.
Ez azert tud mukodni mert egyetertetek ebben a fontos dologban.
Aki viszont arra vagyik, hogy feleseg legyen, de a masik nem hajlando elvenni, ott mar gondok vannak es lesznek is.