Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hogyan legyek erős???
Létrehozva: 2010. június 17. 22:33
Sziasztok,
tanácsokat, ötleteket szeretnék kérni, szerintetek hogy tudok erős maradni ebben a helyzetben?
7 év után szakított velem a párom (bepánikolt a kapcsolattól, kicsit élni akar...), el is költözött.
Nemrég beszélgettünk és azt mondta, még mindig szerelmes belém, nincs másik lány.
Tökéletesen megbízom benne, nem is ez a gond.
Hanem, hogy azt tanácsolja mki, legyek erős, ne keressem, küzdjön Ő értem!!!
Ezt érzem én is, hogy tartanom kell a távolságot, de annyira nehéz 
Nagyon nagyon bízom benne, hogy észhez tér, nem is zargatom, nem kiabálok, nem erőltetem az újrakezdést, csak csendben várok...és nem tudom,hogy tudom ezt az időszakot túlélni..
Vannak itt olyanok, akik túllendültek ilyen időszakon és újra tudták kezdeni?
Tényleg segít, ha hideg, rideg maradok és nem mutatom ki, menniyre nagyon hiányzik?? 
Mintha csak az előző kapcsolatamról olvasnék... Ugyanez volt, távkapcsolat, eleinte ő jött, aztán felváltva, aztán egy idő után azt vettem észre, hogy csak akkor találkozunk, ha én megyek. Közben ő élte a maga kis világát a barátai körében.
Gyanakodtam..., tagadott. Aztán meguntam, hogy az önbecsülésem a béka segge alatt legyen és kiléptem. Majdnem belepusztultam, úgy fájt. Kb. egy hónap múlva vettem észre, hogy szép a világ. Még két hónap eltelt és megismertem a mostani páromat, akivel soha nem érzett szerelmet élek át. Boldog vagyok, de leginkább azért, mert az egyedül töltött hónapok alatt megismertem magam, meg tudtam fogalmazni, hogy mi NEM kell és mire van igazán szükségem.
Remélem, neked is jól alakulnak a dolgaid.
Kb. 1 éve jutottam el oda, hogy ha megkéri a kezem örömmel igent mondok.
Pedig 7 éve szerelmes vagyok, de nem éreztem rá Magam készen.
Szóval attól még az ember bőven érezhet így.
Sőt, most is úgy vagyok vele, hogy vele akarom leélni az Életem, de ehhez nem kell feltétlen papír..
hasonlók vagyunk.....nekem az tette be a kaput hogy nő létemre heti 6 órát vonatoztam,600km-t 7 hónapon keresztül (ő egyszer sem jött) minden hétvégén.....aztán idekimerülést kaptam,kifáradtam teljesen,bele is betegedtem,de nekem természetes volt hogy látni akarom azért utaztam ennyit.....aztán nagyon elfáradtam az utazgatásokba és mondtam jöjjön esetleg mostmár ő is....néha jött néha nem aztán abba is belement hogy hetekig nem is találkoztunk csak havi egyszer és neki ez nem jelentett problémát...meg hát mondta h drága a benzin...a vonatjegyem nem volt drága...neki meg főleg nem mivel én fizettem.
na akkor éreztem ugy hogy ezt az egészet csak én akarom és emellé még jött a hitegetés hogy majd feljön persze blabla...soha nem akart feljönni csak nekem adta be. én meg elhittem.kis buta voltam :(
Egyetértek. Sajna így van szerintem is.
Én úgy szoktam erős lenni, most már: ha könnyen lelép, főleg gyakorlatilag semmiért, akkor elmondom magamnak hogy ez a fazon (már?) nem szeret. Ennyi. Akkor meg mi a fenéért bánkódnék olyanért aki nem szeret????
7 év után szakított velem a párom (bepánikolt a kapcsolattól, kicsit élni akar...), el is költözött."" Még időben jött rá!!!
Elköltözött, nem keres és megkért téged ungyanerre. (persze, hogy nincs más....ha naív vagy, elhiszed). Mit nem értesz ezen? Hagyd a pichába.
Van egy magyarnóta, ez a szöveg van benne: ha nem szeret végtelenül sajnálom, nem könyörgök senkinek a világon!" Én így vagyok ezzel. Majd jön jobb.Felejtős, szerintem.
amikor a férjem szerelmes volt belém, megkérte a kezem...
visszaolvasok.
Hasonló a dolog nálunk is, nehezítve azzal, hogy ha összeköltözünk, azzal nagyon durván fordulna fel az életem, és azt persze én sem akarom úgy, hogy a nagyságos úr állandóan ki-be ugrál a kapcsolatba. Tavaly télen egy közös utazás után úgy tűnt, hogy na végre sínen leszünk, addig nem tapasztalt érzések jöttek elő mindkettőnkből, de aztán persze megint alig láttuk egymást, így végül úgy döntött, mégse költözzünk össze.
Kitehettem volna én is már, meg sokan biztos azt mondanák, hogy már rég meg kellett volna tennem....én adtam egy utolsó utáni esélyt. Mikor utoljára hasonlót műveltem, akkor vette a repjegyet nekem a nyaralásra....bár nyilván tudja, hogy most ilyenekkel nem vehet le a lábamról, de az akkori állapothoz képest az egy nagyon nagy lépés volt.
Szia!
Nem olvastam végig a topicodat, így nem tudom, mit tanácsoltak eddig a többiek.
Egy lélekbúvár ismerősöm egyszer azt mondta nekem, hogy ha egy kapcsolatból az egyik fél látszólag indok nélkül, vagy mondva csinált indokkal - és az "élni akarok" ilyennek számít - lép ki, akkor az esetek 100%-ában egy harmadik személy is jelen van.
A saját életemben kétszer fordult elő ez és mind a kétszer igaznak bizonyult. Mindkettőnél tagadva volt a másik nő és mindkettőnél csak hónapokkal később derült ki, hogy mégiscsak van más.
Valószínűleg még nem jött össze vele, még csak alakulgat, talán még a lánynak sem mondta el, így miért is mondaná el neked? Nem akar fájdalmat okozni mégjobban, nem akar hisztit, féltékenykedést.
Ez számodra most nagyon fájdalmas, tudom. Most az. Rázd meg magad, keresd mások társaságát, járj nyitott szemmel és bármilyen nehéz is, zárd le a múltat.
Ez a fiú ki akart lépni a kapcsolatból, nem érdemli meg, hogy szaladj utána.
Pár hét múlva könnyebb lesz, hidd el. Ja, és persze találsz magadnak különbet, mind a tíz ujjadra!
Hogy állunk? Hadilábon. Sajnos az esetünk komplikált egy olyan dolog miatt, amin nem áll módunkban változtatni. Az Ő hozzáállása az, amit tisztáznia kellene magában, de eddig erre valahogy nem volt hajlandó.
Először azt kérte, ne beszéljünk egy darabig, majd mikor 4-5 napig tényleg nem is írtam, akkor írt egy e-mailt, és mikor erre nem válaszoltam, lélekszakadva kérdezte, hogy akkor én most letiltottam? (Távkapcsolat, külföldre költözött egy évvel azután, hogy összeismerkedtünk). Azután vallott szerelmet, és akkor én kiakadtam az egészen, hogy se közel nem enged, se elengedni nem akar, nem vagyok én zsinóron rángatott bábu. Akkor mondtam, hogy szedje össze magát, írja le a gondolatait magának....erre leírta azokat nekem is. Azzal jól felkavart, megpróbáltam segíteni, de csak még zavarosabb lett nekem az egész. Szóval most június 30-ig nem nagyon beszélünk, pár szót váltunk csak, ha nagyon fontos valamiért.
2,5 éve tart ez a seveled-senélküled, de engem már felőrölt.
Mondjuk most már tudom, mi hozta ki, vagyis hogy mire fogja rá, de a valódi okot kb. csak Isten láthatja. Csak azt hajtogatja, hogy nem működik, nem működik, elmenni mégse képes. Meg esélyt adni se arra, hogy valóban kipróbálhassuk a működését. Ha kéthavonta egyszer látjuk egymást néhány napra, abból mindent meg lehet állapítani, csak azt nem, hogy működik-e, vagy se.
Köszi a jókívánságot, Neked is!!!
ja egyébként meg most én is ebbe a helyzetba vagyok benne kb....:)
2év után távkapcsolatból léptem ki mert éreztem hogy nem akar mellettem dönteni holott mindig azt mondta hogy én leszek a gyerekei anyja,meg felköltözik tuti stb....persze...ezt el is hiszi az ember egy ideig csak amikor látja hogy a másik nem dönt és nem lép amikor lépni kéne, húzza vonja, halasztja nem beszél inkább a témáról,akkor ugy el kezd kételkedni abba amit mond a másik...
én kitettem bár életem nagy szerelme azt gondolom,és marha nehéz viszont tönkre tett lelkileg hogy bizonytalankodik és nem volt képes határozottan mellettem és a kapcsolatunk mellett dönteni..igy hogy bizzak rá gyerekeket?? 2 év után sem érezte ugy hogy lépni kéne....ez lelkileg nagyon nehezen felfogható.
Hát, az nagyon rossz ötlet lennne, ha felköszöntenéd! :D
Na ilyenkor kell valaki barát, aki jól megmondja neked, h mit NE tegyél!
Tudom, hogy nehéz! Persze hogy az!
Gondolom nem voltál még túl ilyen komoly szakításon, hogy tudd, amit mindenki mond - idő,idő,idő, és túlleszel rajta.
És visszanézve már teljesen máshogy fogod látni, sokkal tisztább lesz a kép, és sokkal okosabb leszel.
Persze kívűlről mindenki okos, amikor benne vagy, csak azt látod h nincs kiút. pedig van, csak ezt iszonyú nehéz elfogadni :(:(:(:(
Kitartás!
És most hogy álltok?
Beszéltek azért, találkoztok?
Mióta voltatok együtt?
Mi hozta ki ezt belőle szerinted?
Kitartás neked!!!!
Segít, ha hallgatsz, és nem mutatod ki, hogy hiányzik. Hasonló helyzetben vagyok, csak egy kicsit jóval komplikáltabb a dolog. Nálunk is szakítás volt, aztán egy másik lány, aki mellől 2 hét múlva szerelmet vallott nekem, és beismerte, hogy képtelen elengedni. Sajnos nálunk nem az első eset. Én a hallgatás mellett kőkemény ultimátumot is adtam, határidőt a döntésre, és megmondtam, ha akar engem, költözzünk össze és csináljuk normálisan. Ha nem akar engem, elmegyek örökre, és soha többet nem fog hallani rólam.
Én elkezdtem felfrissíteni az orosztudásomat, hogy lekössem a figyelmemet, illetve kiganajolom a gyerekszobát (azt gondoltam, menni fog 1 hét alatt, de lehet, hogy kitart majd az ultimátum végéig, ami június 30.)
Én nem vártam el tőle sokat, egyszerűen annyira hasonlóak vagyunk és annyira úgy érzem, hogy megtaláltam azt, akit kerestem, hogy nem kellett összecsiszolódni, kompromisszumokat kötni, egyszerűen jött minden magától...
Viszont nagyon sokat dolgoztunk mindketten és emellett nem volt annyi idő barátokra, kikapcsolódásra, így értelemszerűen együtt töltöttük azt a kis szabadidőt.
Viszont ennek most hatványozottan érzem a hatását, mert akkora űr maradt utána, amit a barátok, a sport és egyebek nem tudnak betölteni...most még legalábbi biztos nem
Hát igen, Ő is ezt mondta, h most kell ezt meglépnie, nem 35 évesen 2 gyerekkel a hátunk mögöt.
De attól még nehéz
Viszont azt hiszem a hírzárlatnál maradok, jobb is így..
Ha akar, úgyis megtalál.
Nemsokára lesz névnapja, nagyon nagyon megköszönteném vmivel...de gondolom, az sem jó ötlet
Somát nem olvastam, nem is fogom.
Az embernek MINDIG önmagában kell boldognak lennie, és nem a másiktól várni a boldogságot, az élete kiteljesedését.
Épp ez a legtöbb kapcsolat gócpontja, hogy összekerül két ember, és mindkettő a másiktól vár, elvár valamit, és aztán csalódik mindkettő, hogy a másik nem adja meg. HOgy tudná megadni, ha még meg sem találta ?
Ha valaki önmagában boldog, önmagában elégedett a világgal, de legfőképpen MAGÁVAL, akkor a másikat is boldoggá tudja tenni. Akkor nem olyan, mint az orchieda pl. ami a másikból táplálkozik, és csak úgy életképes.
Én kezdeményeztem ezt a beszélgetést, mert válaszokat akartam..
És akkor ott, abban a 2 órában meg is értettem mindent, de azóta meg elemzem ki a hallottakat, meg kombinálok újra, mert ugye 2 órát nem tudok szóról szóra visszaidézni.
Hagynom kell most szerintem és abszolút eltűnni az Életéből...nekem is jót tesz, neki pedig talán felnyitja a szemét.
Nagyon összezavarodtam a taktikát illetően...
Hol arra billen a mérleg, hogy ne lássa, h szenvedek és talán ez elgondolkodtatja, hol meg arra, hogy basszus, hát minek játszom meg magam, hogy maga mellé tudja tenni a lelkiismeretét és azt gondolja, simán túllépek?
Köszönöm!
Azért jó olvasni, hogy vannak, akik átéltek ilyet és pozitívan zárult
Egyébként te fel tudtad dolgozni a történteket teljes mértékben?
És mesélj, nálatok hogy oldódott meg?
Mennyi ideig tartott ez az időszak?
beszéltetek ez idő alatt?
szerintem baromság ez az erős legyél dolog.
addig erősködsz, meg nem keresed, amíg a pasi leveszi: szarsz rá.
szia
én is benne voltam egy ilyen kapcsolatban,összesen vagy 7 évig volt "bennem" ez a dolog mindennel együtt (együttlét,szakitás,kiheverés stb.).....amikor szakitott velem mert közölte hogy élni akar(!)= a Földön mozgó összes lányt meg akarja d**ni (csak én ezt nem tudtam,túl naiv votlam) összedőlt a világ...sirva keltem,sirásra ébredtem,alig léteztem....aztán kiderült hogy meg is csalt stb....de én teljesen el voltam vakulva,még ezek utén is szóba álltam vele,ő meg sunyi majom volt tudta hogy kihasználhat,igy közölte hogy ugyan "nem járunk (=neki semmi kötelezettsége felém),meg ő szabad," de azért feljárogatott hozzám,nálunk evett stb.....h nem sült le a bőr a képéről.
Mára örülök hogy igy alakult,söpredék alak....annak is hogy akkor szenvedtem,mert sokat keményedtem tőle.
Neked meg azt javasolnám hogy gondolkodj el azon hogy melyik nő vonzó egy pasinak:
1. a fiú köré épiti a boldogságát, nem tud nélküle létezni, szinte matrica módjára rá van tapadva,önállóság semmi,minden jó amit a pasi csinál.
2. Ha szakit is vele a fiú,felveti a fejét,és nem lesz lábtörlő belőle.... ugyan belül majdnem meghal,de van benne annyi hogy ez kivülre ne látszódjon csak normálisan, elgondolkodik hogy mit lehetett volna másként csinálni és ha úgy érzi hogy ez a fiú inkább kifelé mint befelé,akkor van ereje elengedni és átgondolni hogy neki így sokkal jobb mégha jelenleg nem is érzi...
3 hónap már sok...
Nekem is volt hasonló szitu, bár 2 hét elég volt, és nem szakítottunk, hanem én küldtem el gondolkodni.
Elég hamar rájött, hogy mit akar (sztem kb azonnal, de tartotta magát a határidőhöz.... :), szerintem is sok a 3 hónap... szóval kevés az esély, de ha tényleg ezt akarod, úgyis kitartasz. A nők már csak ilyenek.
Szerintem semmiképp ne keresd! ez nagyon fontos! ha úgy érzed, h nem bírod h felhívd, inkább hívd fel egy barátnődet, és neki mondd el, amit neki mondanál... engem ez megnyugtatott.
Hidd el, neki az a legrosszabb, ha teljes hírzárlatot hirdetsz.
Ha hív, akkor sem kell azonnal felvenni!
Ja, és írtad, h nem akarsz pasizni. Pedig szerintem nem ártana...
Csak akkor akar majd visszajönni, ha azt érzi, hogy teljesen elvágta magát nálad, Te már továbbléptél, és nagyon jól megvagy nélküle!
hidd el, láttam már ilyet, ennél durvább szituban :)
Ha meg nem jön vissza, akkor fogadd el, hogy jobb h most történt meg 27 évesen, mint 30 évesen, házason, 1 gyerekkel!
(ilyet is láttam már :(
A saját életemre alapozva nem tudok (falra hányt borsó-szerű) tanáccsal szolgálni (én még túl fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy ne rúgjam ki bármelyik férfit az életemből, aki megkérdőjelezi, hogy szeret-e, és otthagy, mint eb a sza(ha)rát a nagy kapuzárási pánikban), de szerintem kezeld a helyén a szituációt, úgy nézz rá, ami: SZAKÍTÁS. Találj új hobbit, sírj, amennyit szükségesnek érzel, fedezz fel új filmeket, könyveket, zenéket, esetleg vedd fel a kapcsolatot a (valószínűleg picit elhanyagolt) barátokkal. A végén meg lesz, ami lesz. Tényleg nincs értelme várni rá egy percet sem, az élet megy tovább - neki is.
Hét év hosszú idő, és ahogy te is kezded kapisgálni, már szinte nem is maradt saját életed, csak a közös. Én nem csodálom, hogy - akár átmenetileg, akár végleg - szabadulni akar az exed; a párkapcsolat felelősség, az pedig, hogy magadat teljesen tőle teszed függővé, extra felelősség neki.
Összegezve, semmi bíztatót nem tudok mondani azon kívül, hogy kitartás, valahogy úgyis rendeződik a dolog. Ha visszamegy hozzád, akkor is boldogság lesz neked, de ha nem, fel fogod lassan ismerni a saját értékeidet, és úgy is boldogság lesz :)