Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Házasság mentése, minek?
Létrehozva: 2013. február 3. 16:17
Férfi vagyok, ez itt szokatlan.
Csak megosztok egy sztorit, nem várok semmilyen tanácsot, egyszerűen csak kiírom magamból.
Összeházasodtunk, szerelemből tettük, együtt képzeltük el az életünket. Az első gyerek hamarosan érkezett, egy csodálatos kislány. Kapcsolatunk kezdetétől sokat veszekedtünk, de mindig gyorsan jött a békülés.
A gyerek néhány hónapos volt, mikor már úgy éreztem, hogy távolodunk egymástól, de nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget.
Mentek a hétköznapok, rengeteget dolgoztam, nem éltünk rosszul. Mire a gyerek egy éves lett kezdtem magam nem jól érezni ebben a kapcsolatban, de ezt magamnak sem ismertem be, éltük a "rendes" családi életet.
A feleségem mindenáron szeretett volna egy másik gyereket. Én nem, mert akkor már erőteljesen éreztem, hogy ebbe a kapcsolatba nem kéne, de persze nem mertem nemet mondani.
Amikor a gyermek megfogant, kapcsolatunk minden volt, csak nem éppen harmonikus. Persze hallgattam, hogy a gyerek majd újra összehoz minket, megmenti a kapcsolatunkat. Ezt a dumát, soha senki ne higgye el, összehoz fizikálisan a kötelesség miatt, azonban érzelmileg soha.
Az általam nagyon nem várt gyerek megszületett egy kisfiú, és persze szeretem. Imádom a gyerekeimet.
A második gyerek születése után nem sokkal szerelmes lettem egy csodálatos nőbe. Régóta ismertük egymást a munkánk kapcsán találkoztunk, mindig is jó viszonyban voltunk.
A munka miatt sokszor találkoztunk és egyre többet és többet beszélgettünk. Hihetetlenül egy hullámhosszon voltunk, és folyamatosan vágytam a társaságára, a közelségére.
Elhívtam vacsorázni, ő nemet mondott, mert házas vagyok, Ő többször elküldött engem, hogy próbáljam rendbe tenni a házasságom. Miután összejöttünk akkor is többször szakított velem a házasságom miatt, azonban én mindig visszahódítottam, mert nagyon szerettem. Ha létezik olyan, hogy Igazi, akkor Ő volt az.
Nagyon sokat gondolkoztam, hogy mit tegyek, és gondolataim legfőképp a gyerekeken jártak, hogy hogyan lehet ezt megoldani, hogy ők a legkevésbé se sérüljenek.
Kb 8 hónapja voltunk együtt mikor lebuktunk, smsekkel, emailekkel, híváslista ellenőrzéssel. Egyértelmű volt minden.
Egyszer csak eléd lép a feleséged és mindezt a fejedhez vágja. Nem vagy felkészülve, derült égből a villámcsapás és
ott állsz a feleséged előtt, aki kérdőre von, áll előtted idegesen, kiborulva, megalázva és te szeretnél bocsánatot kérni, mérsékelni a fájdalmát, magyarázkodni, és nem mered azt mondani, hogy a másikat szereted és szeretnél ebből a házasságból kilépni, hanem a lehetőségekhez képest kíméletes verziót adod elő, letagadsz mindent amit csak lehet és bizonygatod, hogy őt szereted, ez csak egy félreértés volt, ő a legfontosabb és persze a család.
És füllentesz és ferdítesz és hazudsz folyamatosan, és oscar díjas színészeket megszégyenítő módon szerepet játszol, kitűnő
kommunikációval és megjátszással próbálod tompítani a történteket. És működik, annak ellenére, elhiszi amit mondasz, hogy az ellenkezőjét olvasta az emailekben, sms-ekben, és hogy ő is tisztában van vele, hogy házasságotok több éve nem működik normálisan.
A feleségem előtt felhívtam a szerelmemet és szakítottam vele.
Odafigyelsz a hibáidra, korábban jársz haza, a gyerekekkel is többet foglalkozol, próbálsz gyengéd lenni, közeledni.
Hogy mindezt miért így teszed? Nem tudom. Mert szégyelled magad, hogy megbántottad, mert valójában zavar, hogy ez a kapcsolat nem úgy
alakult, ahogy szeretted volna, mert a környezetedben mindenki azt mondogatja, hogy mentsd meg a házasságod, felejtsd el a szeretőd, a gyerekek miatt együtt kell maradnotok...stb És azért mert félsz, hogy miután elküldted a szerelmedet, egyedül maradsz, ha a feleséged kidob.
És egy darabig el is hiszed amit mondasz, amit teszel.
A szerelmemet megbántottam, ellöktem magamtól. Soha nem szerettem még így nőt, és mégis így viselkedtem vele.
Már tudom, hogy hiába sok könyv, a sok jó tanács, a pszichológus, a tönkrement kapcsolatba nem lehet visszahozni a meghittséget, a bizalmat, a szerelmet.
És elkezdtél egy játszmát, egy házasság mentő játszmát és ilyenkor már hogyan fordítsd vissza?! Hogy te valójában nem ezt szeretnéd.
Mára lecsillapodtak a kedélyek, megmentettem a házasságom, elveszítettem a szerelmem, és nem érzem jól magam a bőrömben.
A feleségem érzéseivel nem vagyok tisztában, de úgy gondolom számára sem ez az ideális kapcsolat, őt is inkább az vezérelte a házasság fenntartásában, hogy nehéz kilépni, nehéz változtatni és nagyon nehéz feldolgozni, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt korábban elképzeltük.
Jobb lett volna, ha az első gondolata szerint cselekszik, azaz kidob otthonról.
Nem beszéltem a szerelmemmel hónapok óta, valószínűleg ő hallani sem akar rólam, de nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá, és ne őrjítene meg a gondolat, hogy ezt nagyon elszúrtam.
Ahha!
Ezek szerint ha a sokadik randi után fülig szerelmes vagy a pasiba,de kiderül,hogy 10 éve végzett de csak 3 éve dolgozik azt elküldöd a p...ba?
Sajnállak de tényleg.
És igen, aki 10 évből 3-at dolgozott például az menjen a p.
Hát nálad a kultura a béka feneke alatt van.
Baromarcúnak nevezed azokat az embereket akik nem esnek neki másoknak,hogy kövér vagy,csúnya vagy stb... Hanem inkább finomabban fgalmazva hozzák a tudomásukra ugyan ezeket,hogy ne bántsák meg az illetőt.
Egy párkapcsolat létrejötte előtt is kellene vizsgálódni, mert pénzügyi alapjának és sok emberi alapjának is stimmelni kellene.
na ezt nem igazán csinálják. Ettől csőd a kapcsolatok többsége.
Ezt most komolyan mondod?Egy párkapcsolat létrejötte előtt nézze meg az ember lánya/fia,hogy a másik hogy áll anyagilag?Ha az egyiknek nincs elég pénze,akkor a másik dobja sutba a szerelmet és keressen olyat aki legalább annyit keres mint Ő?
Az első randin úgy kellene kezdeni,hogy?:
Szia! Mielőtt párkapcsolatot létesítek veled,szeretném megvizsgálni a pénzügyeidet,mert ha nem jó az alap akkor hiába minden emberi alap ami stimmel akkor sem járok veled,mert rossz lesz a kapcsolatunk.
Ahogy a pénzét nem illik elszedni a zsebéből 2 perc alatt, úgy más bűncselekményt se illik.
Teljesen egyetértek. Eszem megáll, hogy Semiramis folyamatosan kinyilatkoztat...
Egyébként meg, ha barátnőim eljönnek hozzánk, akkor férjek is ott vannak (ha épp ott vannak), és fél füllel hallják, amit egymást között beszélünk. Teljesen természetes, hogy amit egymásnak elmondunk, azt a férjek is tudják-tudhatják. Ez nálunk így működik, és sokkal inkább az az igazság, hogy a pasik a sört kortyolgatva nem is hallják meg a női pletykákat, vagy ha igen, akkor egyik fülükön be másikon ki. A férjeink nem azért nem tudják a kis női titkokat, amiket egymással megosztunk, mert mi nem mondjuk el, hanem azért, mert jobban érdekli őket a sör meg a billiárd. És legtöbbször pont ezért két nő egymás között sokkal jobban átbeszél bizonyos problémákat, mint akár a férjével teszi. A barátnőt érdekli az esküvői teríték színösszeállítása a pasit kevésbé. És ez még nagyon sok mindennel így van az életben. Ha a barátnőm meg kifejezetten megkér, hogy na de ezt soha senkinek ne mondjam el, akkor nem mondom el. A férjemnek se. De ezt külön megbeszéljük, és eddig még olyan ritka volt, mint a fehér holló...
Szokatlan 2 vagyok. (ffi)
Sokszor írod: nem merem, nem tudom, nem volt jó, nem akartam, de ráhagytam...szerelmi házasság- elmúlt.
Ha a félelemből (??) kirakott másik szerelmed esetleg nem az elküldött, ha nem tudtad, mit mondj, hát azt küldted el, akit aktuálisan szerettél, végülis nem feltétlenül nagyobb szerelem, mint volt a nejed. Ez is elmúlt, az is esélyes lehetett ilyesmire. (mitől félsz folyton?)
Új nő, új kapcsolat, tegyük fel-elveszed azt, akit elküldtél.
Szerinted mi a következő elég valószínű lépése? Gyereket akar. És te nem mernél nemet mondani, hát félelmedben csinálsz még 2-t??
Ezt nem értelmes így csinálni. Gondolkodj , alaposan, mielőtt aggodalmasan új aggodalmon nyugvó döntést hozol. Talán jobb lesz mindenkinek.
Szerintem a legjobbat akkor teszed, ha ezt az írást megmutatod a feleségednek, és lezárjátok azt, amit már réges régen le kellett volna.
Ha szerencséd van, akkor azt az embert akit meg valóban szeretsz, legalább egy beszélgetés erejéig lehetőséget kapsz tőle.
A nejed meg kezdjen egy új életet, és ne erőszakolja magát rád.
Akkor kezdem en: ahogyan irsz, elegge aluliskolazottnsak tunsz.
(magyaran: butuska)
No, hogy tetszett? Pedig csak oszinte akartam lenni.
A lenyeg: az ember kb. 3 eves korara szocializalodik arra, hogy tudjon disztingvalni.
Nem kell mindenkor es mindenkinek megmondani az oszintet. Kulturember igenis megvalogatja, hogy kinek mondja meg, hogy elonytelen a fruizuraja, vastag a combja stb. es kinek nem.
Tudni kell, hogy kivel szabad kimeletlenuk oszintenek lenni, s kivel nem.
Ha egy vadidegen embert lerohanunk ezzel, akkor mi vagyunk az "idiotak" es nem o.
De az tetszik, hogy a családba a pasi a pénzkereső a nő nem karrierista. A nő végzi a női munkákat a pasi meg a pasisokat.
Járok dolgozni én is, de van takarítónő az egyéb munkákat szívesen megcsinálom a párom meg sok pasis munkát, vagy hív szerelőt.
Ha jön egy hitelt igénylő egy ötlettel, akkor alaposan 100 felől meg kell vizsgálni a megvalósíthatóságot.
Egy párkapcsolat létrejötte előtt is kellene vizsgálódni, mert pénzügyi alapjának és sok emberi alapjának is stimmelni kellene.
na ezt nem igazán csinálják. Ettől csőd a kapcsolatok többsége.
De mennyi idióta van, akinek azt se lehet megmondani, hogy ne sértődjön be, hogy rossz a frizurája, nem áll jól rajta a ruha, kövér a combja.....
Tetű dolog az amit épp csinálni akar.
Ilyeneket lehet estig sorolni.