Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Van keresnivalója egy kutyának egy étteremben?
Létrehozva: 2014. augusztus 31. 16:48
Ti mit gondoltok arról, ha kutyákat is beengednek egy étterembe? Ha ,,kutyások" vagytok, akkor biztos örültök neki, ha nem, akkor meg vagy igen, vagy nem. Mindenesetre nemsokára egy országos szavazás eredménye is segít: keresik az ,,Ország Kutyabarát Helyét".
Nők Lapja Café: Van keresnivalója egy kutyának egy étteremben?
Nők Lapja Café: Van keresnivalója egy kutyának egy étteremben?
Talan, mert akkor meg nem volt az a " nkem jar, mert megerdemlem stb" felfogas?
OFF Régi álmom egyszer kijussak oda!!!
Neked itt kellene elni, teljesen mas a kutyahoz valo viszonyulasa az embereknek mint otthon. nem gorcsolnek a porazon meg a szajkosaron (nem is kotelezo), a kutyakakat ugy 90 % ban eltakaritjak az allatuk utan es valahogy nem ellenseg sem a kutya sem a kutyas ember. az en borderem poraz nelkul megy setalni igaz nalunk van egy bicikliut ott szoktunk setalni, v olt mar olyan hogy felutrol hivtam vissza mert elment egyedul setalni
Mi videken laktunk nem jartunk jatszoterre volt sajat udvarunk ahol jatszott a gyerek, de akkortol volt kutyank amikor a fiam mar 5 eves volt. addig macskank volt csak.
en azt hiszem ha varosban laktam volna akkor se jartunk volna jatszoterre. ki nem allhatom a jatszotereket. mu az egesz semmi termeszetes nincs benne, sok helyen a jatekok kopottak veszelyesek. raadasul tele van veszekedo gyerekekkel , ettol szerintem szazszor jobb ha a gyerek otthon jatszik az udvaron.
persze mas az ahol muszaj levinni mert semmi hely nnincs a szabad mozgasra.
MOndjuk en ugy nottem fel elso emeleten hogy soha nem mentem ki jatszani , mar akkor se szerettem gyerekek kozott lenni
.
Komolyan mondom nem értem miről beszélsz. Miért nézném összeszedi-e a kutyaszart? Ha előttem tojik a kutya, csak látom, hogy igen v nem. De nem megyek senki után, azt vizslatva. Vagy írtam valahol ilyet?
Felőlem sétáltathatja póráz nélkül is, ha a kutya 1. nem megy oda senki idegenhez, 2. első szóra vissza lehet hívni.
Odaengedi: nem hívja vissza a kutyát.
Most vajon melyik mondatomba fogsz belekötni? Kezdem egy kicsit hülyén érezni magam, hogy folyamatosan magyarázkodom...:S
Ezek utan te nem fogsz menni olyan etterembe ahova be lehet vinni a kutyakat.
ilyen egyszeru a megoldas
amit mondtal a kutyakrol a TE velemenyed, hogy hova valok es hova nem SZERINTED.
es ez igy rendben is van, mert vannak masok akik meg ugy gondoljak hogy SZERINTUK a kutya remekul megvan az agyukban a foteljukben es barhol masutt.
mert az meg az o lakasuk, o eletteruk. ha pedig hoznak ilyen szabalyt hogy a kutya beviheto es te nem akarsz egy legterben enni a kutyaval akkor nem veszed igenybe azt az ettermet, hanem valasztasz masikat.
That's good then
Általában véve én se félek tőlük, de ettől függetlenül nem állnék le a világ összes kutyájával bratyizni a feltétlen bizalom égisze alatt. Mert ha mégsem úgy sül el a dolog, esetlegesen viselhetném a nyomát magamon életem végéig és onnantól teljesen mindegy hogy ki hibázott és mit.
Kígyóktól se félek, van olyan képem, amin lóg a nyakamban egy szép termetes példány, hüllőkiállításon voltunk. Ettől függetlenül mondjuk a mező közepén nem szedném fel a homoki viperát, nem félek tőlük felkiáltással, mert van józan paraszti eszem.
És azért más egy felnőtt-kutya és egy gyerek-kutya felállás. Mert míg mondjuk engem fellökött játékból a saját komondorunk kamaszkorában, nekem meg se kottyant, de mondjuk a két éves lányomat nyekkentette volna földhöz, nem isten biza, hogy nem lett volna sérülés a játék vége. Pontosan ezért nem vagyok odáig mikor hatalmas blökiket futtatnak minden nélkül a játszótér mellett, esetlegesen oda is szólítják a gyereket, hogy nosza, rajta... ugyanis ő még egy gyerek, aki eredetileg csak a játékot észleli, de a játékból még véletlenül is adódható sérüléseket nem láthatja előre. És amíg mondjuk azt fixre tudom, ha nagyim visszahívja a kutyáját lábhoz, akkor az füttyre ugrik lábhoz és abbahagyja a játszást, nem lehetek abban biztos, hogy mondjuk egy idegen kutya milyen nevelést kapott, tehát ha mondjuk már fellökte a gyereket, akkor mondjuk a gazda hívására egyből engedelmeskedik e, vagy mondjuk még tetézi a fellökést pl azzal, hogy ránehezedik az összsúlyával a gyerekre. Vagy tényleg ha mondjuk olyan szagot érez a gyereken, ami számára fenyegetést, vagy ellenséget jelez, nem lesz e harapás a vége az összeismerkedésüknek.
Itthon sem engedem be a kutyámat. Következésképpen étteremben sem szeretnék egy helyiségben tartózkodni még a legkisebbel sem. Mert szőrös. És a kutyának van egy olyan sajátossága, hogy időről időre megrázza magát. Nem vagyok egy háklis alak, de a csendben szállongó szőr és elhalt bőrdarabkák poralakban---- hát annál csak a hajszál a kajában undorít jobban.
Szeretem a kutyámat és a többi állatot is de: kezeljük már ott, ahol a helye van.... Az állat nem lakásba való, semmilyen állat nem való oda. Sem a szobába, sem a konyhába, sehova, ami az ember élettere, ezen belül zárt tér. Akármilyen tisztának is tartja a gazda. Az ágy az én fekhelyem. A fotel, a kanapé az én és a családtagjaim, vendégeim kényelmi eszköze. A kutya kint lakik, van neki olyan helye, ahol télen nem fázik, csapadékos időben nem ázik, a nagy meleg elől is talál búvóhelyet. Mert soha nem kötném meg. (Néhányan felhozták a falusiakat, amint láncra verik a bolhás, szeméttel etetett, orvost sosem látott kutyáikat. Nálunk ez úgy működik, hogy nem tudok egy olyan portát sem, ahol láncon lenne az eb. Lévén erdő melletti falu, elég sűrű a vadkár ott, ahol nincs kutya. A láncon tartott kutyának kábé annyi haszna van, mint harangszónak a jégverés ellen. De nem csak ezért nem verik láncra; azért sem, mert a vidéki ember tudja; az állatnak térre, mozgásra, szabad mozgásra van szüksége. És ha már a láncraverésnél tartunk: szerintem semmivel sem jobb egy viszonylag kicsi lakásban egész nap bezárva lennie, ahol ráadásul egyedül is van, totál ingerszegény környezetben. A szükségét is csak akkor végezheti, amikor a gazda ráér.... És az ilyen embrek mondják magukról, hogy náluk a kutya családtag. Hát nem szeretnék a családjukba tartozni egy percig sem. Mert nem attól lesz egy állat családtag, hogy velünk alszik-eszik....)
Lehet dobálni a köveket.
"lilaszőrű csillámláma"
You made my day
valahogy most eszembe jutott egy dolog....
amikor bejartam Pestre dolgozni a vonaton volt dohanyzo meg nem dohanyzo kocsi.
aki a dohanyzoba beult soha nem jutott eszebe hogy rekalmaljon (olyan fust volt alig lattuk egymast
) meg akkor se ha csak a helyhiany miatt ult be oda. tudta hogy mi van ott es kesz.
miert nem mukodik ez a gyerek/kutya/ lilaszoru csillamlama eseteben????
Nem tudom, egyáltalán feltűnik-e mindenkinek a probléma. Mert végül is "csak" nyalta a fenekét a kutya, és olyankor oltári büdös volt. Illetve a fülét vakarta intenzíven, ami - bármily meglepő, de - a bűzmirigy teltségére utal.
Érdekes lenne egyáltalán egy olyan közvélemény-kutatás is, hogy hány gazdi tudja: mi az a bűzmirigy, meg hol van... meg úgy egyáltalán a kutya anatómiájáról ha tudna pár dolgot, aki kutyatartásra adja a fejét...
Na de már nagyon eltértünk a tárgytól
uborkaszezon van valamivel muszaj a nepeket egymasnak ugrasztani
gyereket en se hagytam soha felugyelet nelkul a kutyaval, de en nem felek toluk.
ha a kutya megtamadna (barmelyik kutya) akkor vagy en vagy a kutya gazdaja vetettunk valamit. a kutya nem felelos ezert.
de azonkivul amit magamtol tanultam az allatokrol mas vonalon is igyekeztem mindig gyarapitani az ismereteimet. Minel jobban ismeri az ember az allatokat annal inkabb ki tudja vedeni a baleseteket es kiszamitani az allat reakciojat.
persze ehhez az is kell hogy ne feljen toluk az ember, mert azt a kutya a szagbol azonnal leveszi.
en mar tartottam krokodilt is a kezemben, negy meteres kigyot, sot egyszer abban is volt reszem hogy gepardokat simogathattam a nemzeti parkban. egyszeruen szeretem oket es kesz.
tavaly elofordult hogy egyedul voltam itthon ( a ferjem puskaja el volt zarva) es az udvar kozepen napozott egy jo masfel meteres barnakigyo. mivel a kutyahoz eleg kozel volt es a fegyver el volt zarva kenytelen voltam bottal ugy iranyitani (zajt kelteni korulotte) hogy arrafele menjen el ahol rank nezve nem veszelyes. regen feltem a kigyoktol most mar nem, de persze nem fogok veluk baratkozni.
Kb, amennyi etterem van, mindenki megtalalhatja a kedvere valot.
de akkor mirol lenne vita? :) ha ez ilyen egyszeru lenne ? :)
Arra gondoltam, hogy amit idéztem is, nem kissé érzékeltem ironikusnak, ha nem így van, én kérek elnézést.
Az előbb azt írtad nem szoktad nézni, összeszedik e a kutyakrétát...ezek szerint mégis? Különben miféle odaengedésről beszélsz, mikor pl amikről én írtam, mind póráz és szájkosár nélküli ebek voltak? Magyarul: arra mentek, amerre a labdájuk szállt vagy épp kedvük tartotta. Mindez mondjuk egy 70 kg-os kutyával nem éppen vicces, főleg, hogy van 3 db lekerített direkt kutyáknak fenntartott futtató hely a városban. Az lenne a minimum amit te is írtál: pórázon sétáltatni olyan helyen, ahol nem csak és kizárólag a gazdi és a kutya van jelen ( pl mező ).
De akut buzmirigyes problemaval nem hiszem, hogy a gazdanak az a terve, hogy etterembe megy vele, idegenek koze.. ( bar nagy az isten allatkertje)
a multkor volt a border az eves ellenorzesen, akkor kerdeztem a buzmirigyet es nekem is azt mondta a doki hogy legtobb kutyanal magatol kiurul.
Nálunk sem vészes, 4,5 év alatt 2x kellett kinyomni. Illetve 1x kinyomták, hátha az az oka a vakarózásnak, és 1x pedig ki kellett, mert nagyon tele volt. Általában akkor alakul így a dolog, ha túlsúlyba kerül a nedves táplálék a szárazzal szemben, és nem elég szilárd a széklete, amitől ugye magától ürülne. De tényleg nem általános probléma. Amikor viszont akkut, na akkor ember legyen a talpán, aki megmarad mellette, nem hogy még ott is együnk....
Bojtar a 3. kuvaszom es egyiknek se volt szaga. mindegyik mas kutyamnak, volt tobbfele ha megazott vagy ilyesmi akkor lehetett erezni a szagat.
Ha kiteszik a táblát a bejáratnál, hogy kutya is bevihető, miért ne lehetne bevinni?
Ha ott a tábla, akinek nem tetszik ez, ne menjen be, menjen máshová, van étterem bőven!
(Nincs kutyám, de így gondolom.)
Miért talán nem vagy felelős ha történik valami, ha odamész megsimogatni egy kutyát, anélkül, hogy megkérdeznéd szabad-e. Vagy mire gondolsz?
Trivialnak pedig csak javasoltam forduljon szakemberhez, de ha neki ez így jó, hogy idegrohamot kap egy kutya láttán, hát legyen.
Igaza van Amaryndának, ez megint a van sapka, nincs sapka este, meddő vita, aminek sose lesz vége.
Csak nem tudom miért kell megkérdőjelezni azt, amit a másik tapasztalt (látom a gazdán ki az, aki felelős kutyatartó, összeszedi a kutyaszart, nem engedi oda a kutyáját máshoz). Vagy ha odaengedi, akkor nem neki áll feljebb, ha 'beolvasnak' neki.
Hát akad elég az biztos...
Én meg már láttam karón varjút, magyarul hogy tök megbízhatónak tartott kutya valamitől megvadult. ( Volt komondorunk pl annyira félt a tüzijátéktól, hogy még a házba beengedve is csak keringett és futkozott fel alá. Nyilván nem a saját hibájából viselkedett az amúgy tök nyugis és gyerekbarát kutya kissé agresszíven, hanem félelmében. Ettől függetlenül az volt a szabály, ha a kutya be lett engedve ilyenkor a lányomat véletlenül se eresztettük ki a konyhába-előszobába ahol a kutya őrjöngött, mert tudtuk hogy alapból hiába nem bántaná, sanszosan minimum fellökné, ha a gyerek közeledne felé. És akkor most saját kutyáról írtam. Mi van akkor egy ismeretlennél, ahol nem tudhatom pl hogy nem e reagál pl a nyúl vagy a macska szagára agresszíven és mondjuk a gyerek pont előtte nyulazott és macskázott a dédinél, ergo a ruhája tele van a szőrükkel és messziről árasztja magából ezeket a jellegzetes szagokat. Kvázi sehonnan, tehát jobb a tartózkodás, mint az esetleges rizikózás. )
Naponta találkozom vakvezető kutyákkal, mivel a Vakok Intézetének szomszédságában dolgozom.
A kiképzés alatt lévő kutyusok HIGIÉNIA szempontjából teljesen OK - ők látó embereknél vannak.
De a vakoknál lévők közül igen sok elhanyagolt. Egy kutya fenntartása nem kevés pénzbe kerül. Ezt a sokszor munkanélküli látássérültek nem mindig tudják finanszírozni. A leggyakoribb vakvezető fajta a golden/labrador retriever. Ezek a fajták hihetetlen étvággyal vannak megáldva. És bizony ahhoz, hogy a szőrük szép legyen, nem mindegy, hogy milyet és hogyan. Aztán a szűkös anyagi keretből nem tudom, hogy jut-e kutyakozmetikusra (mert egy vak ember egyedül nyilván nem tudja megfürdetni). Vagy legalább arra, hogy időnként levágassa a karmát - a múltkor elszörnyülködtem, hogy lépni hogyan tud az egyik kutyus a 2 cm-es karmaitól - mivel keveset jár betonon, nem kopik neki természetes módon.
Persze lehet, hogy az én "mintavételezésem" nem reprezentatív, de tényleg sokszor elkeserítő egészségi állapotban vannak ezek a kutyusok, pedig ha valakik, hát ők megérdemelnék a legkiemelkedőbb ellátást. De egyáltalán mire gazdához kerülnek, az 2 millió Ft körül van. Ezt is alapítványok finanszírozzák, megértem, hogy a továbbiakra már nincs keretük.