Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Pártalálás - tényleg.....
Torolt_felhasznalo_479599
Létrehozva: 2004. szeptember 23. 10:34
PÁRTALÁLÁS, TÉNYLEG ILYEN NEHÉZ??
A véleményetekre lennék kíváncsi.
(én hála istennek már megtaláltam a páromat, ha nem lenne "Ő", nem is tudom, h. fognék a "témához".)
Kolléganőm (nevezzük Évának) velem egyidős, tehát 29 éves. 1 éve ért vége egy komoly 5 éves párkapcsolata. Azóta semmi. Kezdemények így is, úgy is (még a netes társkeresést is megpróbálta) voltak, de csak nyámnyila, sérült, frusztrált, önbizalomhiányos, vagy éppen holt erőszakos férfiakkal akadt össze. Most is egyedül van. Nem értem ezt, mert Éva helyes, kedves, értelmes, ráadásul alkalmazkodó lány.
A környezetemben nagyon sok pártalan (fiatal) nőt látok (érdekes ffit nem nagyon...), de már a szinglijelenséggel tele van a hócipőm. Nem a probléma megoldását várom (az úgysem menne) csak véleményeket a jelenséggel kapcsolatban!
A véleményetekre lennék kíváncsi.
(én hála istennek már megtaláltam a páromat, ha nem lenne "Ő", nem is tudom, h. fognék a "témához".)
Kolléganőm (nevezzük Évának) velem egyidős, tehát 29 éves. 1 éve ért vége egy komoly 5 éves párkapcsolata. Azóta semmi. Kezdemények így is, úgy is (még a netes társkeresést is megpróbálta) voltak, de csak nyámnyila, sérült, frusztrált, önbizalomhiányos, vagy éppen holt erőszakos férfiakkal akadt össze. Most is egyedül van. Nem értem ezt, mert Éva helyes, kedves, értelmes, ráadásul alkalmazkodó lány.
A környezetemben nagyon sok pártalan (fiatal) nőt látok (érdekes ffit nem nagyon...), de már a szinglijelenséggel tele van a hócipőm. Nem a probléma megoldását várom (az úgysem menne) csak véleményeket a jelenséggel kapcsolatban!
De őszintén: szóba álltál volna vele, ha tudod, hogy szakmunkás?
Pl. ha jönnek a kollégák valamit megbeszélni, közös céges rendezvények stb. Kell, hogy kölcsönösen úgy érezzük, igen, ő Valaki, emberileg vagy szakmailag. Vagy akár mindkettő.
Nehéz kérdés ez. Mondom, nem az a bajom, hogy ő szakmunkás. Az a bajom, hogy azt hazudta, diplomás. 1, 5 hónap után derült ki, hogy még érettségije sincs, egyébként sok megnyilvánulása gyanús volt már, de azt hittem, nem jól értem, mentegettem magamban.
Te mit szólnál, ha egy lány, akivel randizol, azt mondja, ügyintéző egy bankban, aztán kiderül mondjuk, hogy takarítónő a munkásszálláson?
Anyukámék előtt úgy akart bevágódni, hogy elhozta egy fotóalbumban az általa készített tortákról a képeket:DDD
Édes volt. . . de hát közös témánik nem nagyon voltak:) azért 1, 5 évet megélt a kapcsolat:)
Egy alkalommal volt olyan, hogy a volt csoporttársaimmal közös vacsin voltunk, ők is a párjaikkal, én is ővele, de egész este alig szólalt meg, csak vicceket mesélt és az utazási élményeiről.
A volt barátnőjét karrieristának titulálta többször, mert csak a tanulás és a munka volt fontos neki, az otthoni gondoskodás őróla meg nem. . . Kicsit furcsán jött ki.
Azért most már az világos, hogy a bankban dolgozó, közgazdász exbarátnő fizujából tudott a drágám is utazgatni, mert ő alig keres 120 ezret. Elég gusztustalannak tartom így, hogy lepocskondiázta a csajt, már máshogy látom a sztorit. Nyilván vele szemben is kisebbségi érzése volt, de azért kihasználta az előnyöket, ami adóodtt. Végül a csaj dobta őt, ez is kiderült pár napja, nem ő a lányt, mint kezdetben előadta.
Azt hiszem, valahol én is pont olyan lehetek, mint a volt barátnője, én is fontosnak tartom a munkát, önmagam képzését és elegem volt már az otthoni mindennapos, férjecskémnek szóló főzöcskézésből. Én egy nyitott, érdeklődő, szabad szellemiségű, nem konvencionális pasit keresnék, aki ha látja, fáradt vagyok, szó nélkül elvisz vacsizni, nem kell drága helyre, csak a figyelmesség számítana. Vagy elmennénk együtt koncertre, moziba. Hétköznap csak minimális háztartásvezetésre vágyom, hétvégén meg jöhet a nagy sütés-főzés, imádok amúgy a konyhában dolgozni, de csak akkor, ha nem monoton rutin, és nem állandó kötelesség, hanem alkotás öröme.
ez a pasi nagyon konvencionálisnak tűnik :-(
Inkább maradok szingli, azt hiszem. Semmi kedvem újra háztartási cselédet játszani a szeretet ürügyén :-(
Nagyjából azonos IQ szinten kell lenni az biztos, de korántsem biztos, hogy ehhez mindkét félnek diplomásnak kell lennie. Emlékezzetek a Milliomos postás srácára! :)))
Én pont így jártam.
Volt egy párom , akinek a végzettsége, az egzisztenciája stb. kevesebb volt, mint az enyém. Ez engem TÉNYLEG NEM zavart (így azt gondolom nem is éreztethettem vele), mert ennek ellenére egy értelmes, kedves, jó fej embert volt. Szerettem, és ragaszkodtam hozzá. De ő volt az, aki mégsem tudott saját magában ezzel megbékélni (annak ellenére, hogy ő kezdeményezte a kapcsolatot) és el is "menekült", bár teljesen mégsem volt képes elszakadni tőlem.
Szóval nemcsak minket, őket is frusztálja az ilyen jellegű különbség.
Érzelmi intelligenciát nem lehet tanulni, az velünk született, belénk nevelt, úgymond hozott. . .
De az intelligenciának azt a részét, ami tanult, vagyis összefüggések ismerete, világkép, általános műveltségi körbe tartozó dolgok, azt egy főiskola, egyetem bizony szélesíti.
Mindkettő fontos, persze az érzelmi inkább, de a második részét is fejleszteni kell szerintem. Legalábbis nekem borzasztó lenne, ha nem értene meg a párom, amikor adott témáról szeretnék beszélgetni vele, pláne társaságban, akik javarészt az én volt csoporttársaim. . .
Egyébként a rokonok némelyikével is ez a gondom. Nagyon kellemes vendégség szokott lenni velük, de a gyereknevelésen, háztartási praktikákon kívül képtelenek vagyunk a 8 általános végzett nagynénémmel eltársalogni :-( Engem egy lila ködbe szállt nagyságnak titulál, ha szociológiai témát vetek fel véletlenül, újságot nem olvasnak, csak a hirdetési lapokat, mi hol olcsó. Borzasztó néha, irtó magányos tud így lenni az ember, hogy beszél, de nem arról, ami tényleg érdekli.
Ő megrekedt a finom husik, jó kis nőcik, jó kis foci szintjén. Kiütést kaptam már a végén tőle.
nem akarok megint befutni egy ilyen csapdába.
kezdetben a volt férjem is szépen udvarolt, alkalmazkodott, csak mikor már papírja volt mindenről, ugye ellaposodott minden.
szerintem akkor sem így van. . .
attól, hogy vki nem végez egyetemet még megérthetjük egymás gondolatát. . . . :)
dehát ugye tényleg nem vagyunk egyformák, ami persze nem is baj:)
nekem volt olyan párom (átmeneti megoldás, rövid ideig:) akit ha elvittem baráti társaságba azon imádkoztam titokban, hogy csak meg ne szólaljon:)))
Szegény kicsit buta volt. . . vagy nem is buta inkább egyszerű, ez jobb szó rá:)
Ez persze nem diploma függvénye
Hiába mutatja a muszkliajit ha nem lehet értelmesen beszélgetni vele , nem tudok felnézni rá akkor nekem annyi.
Imádok a férfiaktól tanulni. Még akkor is ha nem az a terület ami leginkább érdekel. De ez a világ olyan érdekes:-)