Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elvesztettem a kisbabámat
Torolt_felhasznalo_736777
Létrehozva: 2003. január 4. 20:54
Augusztusban 24 hét 3 napra megszületett a kisfiam, 17 napot élt. Nem kaptam magyarázatot arra, hogy miért történt mindez és nem is tudom túltenni magam a történteken. Szeretnék, ha hasonló cipőben járók-de bárki más is- hozzászólna a témához. Talán könnyebb lenne együtt.
Nagyon együttérzek Mindenkivel. . .
Talán. . .
Engem is nagyon felkavart, és csak hálás tudok lenni a sorsnak, hogy mi szerencésebbek voltunk.
En kezdo apolonokent nogyogyaszatii osztalyon dolgoztam, lattam, hallottam en is borzaszto eseteket. Mind megrazo, de foleg akkor erzi at az ember ezeket, ha maga is vart mar gyereket es vegigaggodta a rehesseget, es az elso idoszakot.
A fiam koraszulott volt, de szerencsere a tudoerlelo idoben be lett adva. Lattam a koraszulotton nagyon-nagyon beteg babakat, es a noverek-orvosok kuzdelmet ertuk. . . tobbek kozt az enyemert is. Soha nem tudom nekik meghalalni, hogy vegul is egeszseges a fiam, es most lesz 10 eves.
Nem tudom ep esszel kibirtam volna-e, ha nem igy tortenik.
Nagyon nagy tiszteletem a tietek, es nagyon felkavart mindaz, amit itt olvastam.
Csak igy van értelme!
előre látható tünete nincs, és a csecsemő 8 hónapos koráig beszélhetünk róla. Leggyakrabban 3-6 hónapos kor között fordul elő.
Leggyakrabban hason fektetésnél fordul elő, mikor a csecsemő egy igen pici párnán (!) fekszik, és akaratlanul befordítja arcát a párnába, és nem tud levegőt venni álmában. De állítólag háton fekvő babáknál is előfordul ugyanolyan számban, de itt a nyelv hátracsúszása az ok.
A bölcsőhalál hátterében egyébként a legtöbbször valamilyen rejtett fejlősési zavar áll fenn, amit nem vesznek észre. pl. a felső légút rövid kicsiny szűkülete, , valamilyen vírus okozta gyulladás, és nagyon sokszor a szülés hatására egy icipici vérrög lehet az agyban( amit nem látnak, mert semmilyen idegrendszeri problémát nem okoz) ami a későbbi életkorban bejut a légzés központjába és azt blokkolja. Ezt elég megtenni 15-20 másodpercre. éjszaka nem vesszük észre és már kész a baj.
Kb. ez lehet az oka a mai könyvek szerint.
Ezért én úgy tudom hogy rengetegen vesznek, vagy kölcsönöznek az első 6 hónapra légzésfigyelő monitorokat. Ami megelőzi ezt a problémát.
Remélem mindent jól és pontosan írtam le nektek.
1 hetet töltöttem ott ebből az első 3 nap maga volt a pokol. Ultrahangon láttam, hogy a baba jól van de van melette egy nagy hematoma! -ugy írtam ahogy ejtem-
Az orvosom nem mondott semmit, de az arcán láttam, hogy gond van:-((
De túléltük ! A szülésznő aki az osztályon volt azt mondta 24 órából 23 feküdni kell!Igy aztán sikeresen helyre jöttünk! És idöre születtet a kislányom.
Pl. a csecsemő környezetében dohányoznak, általában a fiúknál fordul elő valamint nagyobb számban , azok a babák akik a téli hónapokban töltik a 3 hónapos életkorukat, általában van nagyobb testvér is, születéskori komplikáció, 2-5 hónap között a leggyakoribb, hasonfekvő babáknál.
Eddig magyarázták a túlmelegedéssel
.
Az hiszem mindekettőtöknek óriási nagy kitartásra és önfegyelemre van szüksége. Mindkettőtöknek óriási lelki problémát jelenthetett a dolog, de bocsánatot kérek előre , szerintem st. bleu neked nagyobb volt a gondod talán annyival hogy fizikai értelemben érezted valójában a gyermekedet, tápláltad, gondoztad őt. Szerintem (ez saját vélemény) ez sokkal rosszabb érzés lehet.
Természetesen téged meszesné ugyanúgy tudlak sajnálni, hisz te is vártad és érezted kisfiadat.
Röviden mondom el, nem gondolod hogy műhibát követtek el nálad a terhesség alatt?
Ha a 21 héten látta a z orvosod a méhszáj nyíltságát kötelessége lett volna szigorú agyba rendelni, valamint méhszáj összezáró "kis műtétet" végezni. Legalábbis úgy tudom, hogy nálunk ezt igen gyakran csinálják ilyen esetekben. A szigorú ágynyugalom pedig nem azt jelenti hohy mindenhová kihívogatnak hanem teljesen az ágyban végeznek mindent ( kivétel max. a tisztálkodás).
Az egyetlen jó ötlet volt tőlük hogy átküldtek a klinikára, ahol működött a PIC. Ezzel adtak egy esélyt a babának. De elvették tőle azzal hogy a "tüdőérlelő" steroidot az indulás előtt adták meg neked. ( de meggyőződésem csak azért, hogy ne legyen rájuk panasz. )
De azt hiszem ha panaszkodunk azzal neked nem lesz jobb és nem kapod vissza a kisfiad.
és remélem hogy a következő soraim nem bántanak meg, de csak annyit szeretnék még mondani, hogy nem tudom ott mikor mérték meg a súlyát, de valószínű hogy a szülőszobai ellátás után. Akkor már volt köldökcsattja, és pici tubus a szájában vagy orrában. ha ezt a két dolgot levonod akkor már csak 460-470 grammos súlya volt, ami nagyon pici esélyt ad neki a túlélésre. ( 500 gramm vagy alatta 90%-os a halálozási arány a koraszülötteknél). Egy baba életben maradása pedig igazán nem a korától és súlyától függ- persze ez befolyásolja - hanem attól hogy a tüdeje milyen állapotban , illetve a szeme zárt -e még.
Nem akarok nagyon szakmai oldalra átjutni, de ha érdekel titeket a pontos téma, akkor leírom nektek.
Addig is legyetek erősek, és kitartóak. Gondoljatok arra, hogy a következő babát fokozott figyelemmel, megfelelő helyen és megfelelő orvosnál vállaljátok. Ez nagyon fontos.
És persze mindenkivel igazán együtt érzek!
Ott nagyon rendes volt velem mindenki. Indulás előtt adtak egy tüdőérlelő injekcíót, ezt nagyon sérelmezték a klinikán, hogy miért nem kaptam meg hamarabb. Erőssebb infúziót kaptam, azt mondták, hogy megpróbálják még egy két napig visszatartani a szülést, amíg hat a tüdőérlelő. Két óra múlva megrepedt a burok, elfolyt a víz, megcsászároztak.
Lalika aug 24-én született, 500 g súllyal. 24 órán át nem mehettem le a szülőszobáról, csak a férjem látta. Hihetetlen erő volt bennem amikor levittek, mint akinek kutya baja, úgy vágtattam az újszülött osztályra. Amikor megláttam összeomlottam. Napokig azt hittem, hogy fel fogok ébredni. Hihetetlen, hogy mennyi szeretet munkál az emberben egy ilyen baba iránt, és közben érzi, hogy el fogja veszíteni. A nővérek és a gyerekorvosok nagyon rendesek voltak, mindenre válaszoltak, de nem biztattak.
17 napig élt. Nem tudom túltenni magam a születésén és a halálán, és azon, amikor meg kellett mondanom a hatéves lányomnak, hogy mi történt. Mert soha nem fogom megérteni, hogy MIÉRT.
Most nem tudok többet írni. Nagy szeretettel gondolok rátok, köszönöm, hogy elmondhattam. Holnap jövök és új erővel beszélhetünk. Írjatok!
Elmesélem nektek az egész történetet, talán tanulhattok belőle. Meg jól is esik végre.
Az első terhességem problémamentes volt, két héttel a kiírt időn túl, 4250 g-al, császárral szültem a gyönyörű lányomat, hat éves volt november 1-én. Két éve volt egy vetélésem, kb hat hetes volt a baba. Ennyi az előzmény.
Tavasszal nagyon boldog voltam, amikor kiderült, hogy terhes vagyok. Bár rosszul indult, mert bár a teszt pozitív volt és a labor is, az ultrahangon az orvos nem találta a babát. Méhen kívüli terhesség gyanújával azonnal kórházba vitettek, ahol négy nap pihentetés után az ultrahangon megvolt a baba. Ott dolgozik az az orvos, akinél a lányomat szültem, be is jelentkeztem hozzá. A terhességem alatt mindig volt valami probléma-nagyon hamar fáradtam, kimerült voltam, fájt a hasam, mindig olyan érzésem volt, hogy meg fog jönni. Bután hangzik, de tényleg így volt. Kb a 15. hét után meg egyenesen úgy éreztem, mintha a baba ki akarna pottyanni. Mindig mondtam a férjemnek, hogy olyan, mintha tartani kellene. Az orvosom állandóan pihenést javasolt. Én pihentem is amennyit csak tudtam, de úgy érzem nem eleget. Könyvelő vagyok, javarészt otthon dolgozom, ülő munka.
A 21 héten a vizsgálaton szólt az orvosom, hogy eléggé ki vagyok nyílva, 2 1 1 0, 5 volt az érték. Vagyis a belső méhszáj is nyitva volt. Szigorúan pihenjek, szóljak ha gond van. De nem fektetett be. Mg szedését javasolta, ezt szedtem is.
A 24 héten elmentem hozzá, hogy most már tényleg gond van, mert olyan, mintha fájásaim lennének, kb 2-3 naponta és kétszer vettem észre világos rózsaszín folyást. Ez volt szerdán. Azt mondta, hogy jó lenne ha befeküdnék, jobban szemmel tudna tartani, de nem olyan sürgős, ha van még otthon intéznivalóm is, mehetek hétfőn is.
Éjszaka már teljesen kiborultam-addig is eléggé ki voltam az állandó bizonytalanság miatt-így úgy döntöttem, hogy már reggel bemegyek. Be is mentem a kórházba. Felpolcolták az ágy lábát, pihenjek szigorúan. Aztán legalább ötször hívtak ki a szobából-ebéd, adatok, vérvétel, ultrahang, stb. Muszály menni, kibírja kismama. Délután négy óra felé felálltam, hogy kimenjek a mosdóba, és a papucsomig csurgott a vér. Iszonyúan megijedtem. Hívták az orvosom, jött az ügyeletes is, adtak mg infúziót. A vérzés megszűnt nagyjából reggelig( a felemelt végű ágyon nehéz is lett volna)de a fájások nem. mert ezek már konkrétan azok voltak.
Másnap felkelhettem. Hiába kérdeztem, hogy mi történt, csak kitérő válaszokat kaptam.
Nem tudom, honnan vette az erőt a folytonos újrakezdéshez, de nagyon büszke vagyok rá. . . ő az édesanyám.
Nagyon nekiültem, hogy néhány bíztató szót tudjak küldeni Neked, de csak nézem a monitort. Én olyan szituációban vagyok, hogy bármelyik pillantban elveszíthetem a kislányomat. Én is kerestem a miérteket - nekem mindenki azt tanácsolta, hogy ennek nincs értelme, mert attól nem változik semmi, ha megtudom a választ. Ez nem igaz. Nem fog kevésbé vagy jobban fájni, ami történt, de könnyebb elfogadni és feldolgozni.
Bízom benne, hogy nagyon sokan állnak melletted, akik segíteni tudnak!
Nem írtad le, hogy milyen körülmények között történt a dolog. Ha jól esne róla írni, akkor csak bátran! Ha van valami kérdésed, vagy bármi, amiben segíthetnék, akkor csak írj!
Szeretettel: Bociangyal
nem tudom mennyire fogadod el a véleményemet, mert én annyira érzek veled együtt hogy egy ugyan olyan osztályon dolgozom ahol a kisfiad volt. ( Hidd el nekem, nem mi vagyunk az anyukájuk , de nekünk ugyanolyan lelki problémát jelent) mert erre tettük fel az életünk, erről szól a munkánk. Az jelent örömet, ha minnél több kisbetegünkkel 1-2-3 év múlva újra találkozhatunk.
Nem írtad le mekkora súllyal született és milyen felvilágosítást kaptál közvetlenül a szülés előtt és után, illetve mit mondtak el neked a baba állapotáról. ha gondolod és szeretnéd elmesélni, nagyon szívesen beszélgetnék róla veled mondjuk anyai és szakmai szempontból is itt a fórumon hogy mindenki egy kis tapasztalathoz jusson akinél ez a szörnyűség előfordult.
Továbbra is kitartást, addig is
Sziasztok