Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elvesztettem a kisbabámat
Torolt_felhasznalo_736777
Létrehozva: 2003. január 4. 20:54
Augusztusban 24 hét 3 napra megszületett a kisfiam, 17 napot élt. Nem kaptam magyarázatot arra, hogy miért történt mindez és nem is tudom túltenni magam a történteken. Szeretnék, ha hasonló cipőben járók-de bárki más is- hozzászólna a témához. Talán könnyebb lenne együtt.
rettentően sajnálom!!!
Jaj, Anshi annyira sajnálom!
Sziasztok! Sajnos megint itt vagyok
) hétig semmi baj nem volt,ma az Uh.elhalt terhességet állapított meg...ez már a 3. angyalkám
Nagyon köszönöm mindenkinek!
(bocsánat,hogy csak most írok,de nem voltunk netközelben!)
Ma reggel váltottunk egy emilt a barátnőmmel és ha minden igaz, rövidesen találkozunk
Pusza!
szmona
Szerintem Te megtetted az első lépést... A barátnőd meg érthető ha most talán nem vágyik senki társaságára. Esetleg üzenj a szüleivel, hogy sokat gondolsz rá, mi van vele, hogy Te nagyon szivesen találkoznál vele, stb...
Csak nem szeretnél 'tolakodó' lenni.
Ha erre sem reagál, akkor sajnos nem nagyon tudsz mást tenni.
Remélem rendeződík a kapcsolatotok.
Üdv, Krisztys.
Talán emlékeztek rám, egy-két hsz erejéig hozzászóltam már a topikhoz, de rendszeresen olvaslak benneketek és izgulok mindenkiért!!!!
A tanácsotokra lenne szükségem, de még mielőtt belekezdenék, elnézést kérek, ha esetleg valaki úgy érzi, hogy a saját baja mellé másét is megkapja, vagy esetleg valakit felkavar a téma. Sokat gondolkodtam, hogy hozzátok forduljak-e, pont amiatt, hogy nem akarok sebeket feltépni. Remélem nem teszem.
Szóval a lényeg. Egy nagyon régi barátnőm-ismerősöm, nem is tudom hogy írjam, mert már rég nincs közöttünk gyakori kapcsolat, szóval egy barátnőm decemberben 28. hétre megszülte a kisfiát, nagyon betegen, aki egy hónap múlva az otthonukban meghalt
Röviden ezt már leírtam neki egy emilben, hogy szeretnék velük találozni, de nem akarom erőltetni, viszont azt sem szeretném, ha azt éreznék, hogy nincsenek mellettük, erre a levélre viszont nem válaszolt. Ezt vegyem elutasításnak?
Bocsássatok meg, hogy ilyenekkel zakatlak benneteket és talán kusza is vagyok, de nagyon ideges vagyok és zaklatott, ha erről van szó.
Szeretnék jót tenni, de nem tudom mivel teszem.
Mindenkire szeretettel gondolok és köszönöm!
szmona
Úgy látszik, most tényleg majdnem mindenki a padlón.
Én is most megint mélyponton vagyok...
A Magellán engem is felkavart... egyrészt, mert ugyanott vannak azok a picurkák (II.nőin, a PIC-en), ahol az én kis Emesém volt, illetve a legkisebb kislány nem volt sokkal nagyobb, mint az enyém... Szóval borzalmas volt, nem kellett volna megnézni... Éjjel is sírtam, annyi emlékkép ugrott be, főleg Emesém utolsó napjáról
Puszi lányok és kitartás!!!
Nagyon sok boldogságot, és gondtalan pocakos hónapokat kívánok Neked!!!!
GRATULÁLOK!!!!!!!
Hasonló cipöben járunk,csak nekem még nagyon messze van a genetika 18 héten csinálják agusztus 15.-én
Addig aszem megörülök
Olyan jó ilyen jó híreket olvasni!!
Köszönöm, hogy megosztottad velünk a bolgodságodat!
Nagyon boldog Babavárást, és gyönyrű, egészséges kisBabát Nektek!!!
Szia!
Teljes szívemből kívánom, hogy minden rendben legyen veled és a pocaklakóval és újra boldogok lehessetek!
Üdv, Judit
Tavaly december vége felé írtam ide,akkor nagyon el voltam keseredve,mert 20-án meg kellett szüljem a kisbabánkat,akinek nyitot gerince,és vízfejűsége volt.Rá másfél évet vártunk,és csupán 20 hetet élhetett a pocakban.
Egyszer menstruáltam ezt követően,és megfogant egy kis jövevény.Most 18 hetes vagyok vele,és múlt héten a genetikán kiderült,egészséges!!!!
Egy ilyen kárpótlást kívánok mindenkinek,és azért írtam csak le ,nektek,hogy reményt adjon!Bár a kisfiunk emléke nem halványul,mindig fájni fog,ez a gyermek a reményt hozta el nekünk!
Egy probat meger...
Delutan megyek egy "agyturkaszhoz"... nem sok remenyt fuzok hozza,de ki tudja? Bar reggelrol mar szivem szerint lemondtam volna,de a ferjem ragaszkodik hozza,hogy elmenjek.
Tudom mit érzel Krisztys! Nemrég született meg a barátnőm kislánya. Amikor elmentünk hozzájuk babalátogatóba, és a kezembe tartottam a kicsit legszívesebben elbőgtem volna magam!
Egyfelől örültem, mert láttam milyen boldog a barátnőm, aki szintén nagyon megszenvedett a kislányért, másrészt belegondoltam, ha nem történik velünk ez a szörnyűség, akkor pár hét és én is ilyen boldogan ölelhetném magamhoz a kislányomat. Nagyon rossz volt!
Csuri! Ne hibáztasd magad! Nem tehetsz róla!
Jaaajjj... Ammira arról írtatok a hétvégén ami nekem is a problémám volt.
Rokon kisfiú 4.-szülinapján voltunk, ahol volt egy 1 éves köröl kisfiú. Soha nem látott, de jött hozzám, hagyta hogy felvegyem, dajkáljam..
Ciki is volt met más este felé el is sírtam magam. Nem tudtam tovább tűrtőztetni...
Párom rám sem mert ézni mikor fogtam a kisfiút... Teljesen kiütödtem...
Tényleg jól írtátok... Ezt soha nem fogjuk, 'elfelejteni', feldolgozni... Rettenetesen érzem magam...
Piros, őszinte részvétem, nagyon szomorú ami történt Veletek.
Anshi, gratulálok, vigyázz nagyon magatokra!!!
Zicsorka, egy kis tündérke a legkisebb.
Szia Csuri !
Lehet, hogy elkeserítelek, de 8 év után sem esik jól ikreket látni. Nekem "csak" 2 gyereket kellett volna még pár héttel tovább hordani, de nem sikerült. Szerintem ez örökre, így marad, max. nem fog annyira fájni. Hiába tudja az ember, hogy nem szabad ilyeneken gondolkozni, hogy mi lett volna ha, de akkor is eszembe jut , hogy lehetne két gyönyörű, egyforma nagy lányom, ehelyet egy sérült (bár gyönyörű) nagy lányom van. Nehéz a sérült lányomat nézni, néha hogy szenved, hogy nincs gyerek kora, mert gyógytorna, úszás... Néha elkeseredek, annak ellenére, hogy a kicsi lányomtól is sok örörmöt kapok.
Fel a fejjel!
Puszi