Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért nem találok pasit?
Torolt_felhasznalo_982478
Létrehozva: 2006. február 7. 12:55
Ez most nem azt jelenti, hogy mocskos mód el lennék keseredve és a szoba közepén törökülésben gubbasztva olvasom a női magazinokat, tanácsokat várva belőlük.
Csupán rohadt mód nem értem, hogy aki normális az már miért nem jó? Miért baj, ha egy nő megáll a saját lábán, el tudja tartani magát és nem nyüszög, ha letörik a körme? Értelmesnek tartom magam, dolgozok, mellette iskolába járok, sportolok, szeretem a jó filmeket; teljesen stabil az Életem, mindennek megvan a rendje-módja, de ettől még szükségem lenne egy férfire, akire számíthatok, akire felnézhetek, akinek a karjaiban elbújhatok.
És nem. Nem olyan pasit keresek, aki több szálon futtatja a dolgokat és nem olyat keresek, aki a mozi pénztáránál visszakéri a húszforintot és nem olyat , aki semmivel sincs megelégedve. Olyat, akinek én vagyok a világ közepe és akinek a szíve az ényémmel együtt dobog.
Álmodozok??
Addig nincs is baj az adással, amíg az ember ezt szívesen adja és viszonzást is kap. Ha egyensúlyban vannak a dolgok - ez az ideális.
Akkor viszont az emberben - érthető módon - kialakul egy hiányérzet, szeretethiány, ha azt veszi észre, h ő tömi, tömi a közös zsákot, aztán meg még ő is cipeli, a másik megy csak a világon van, lehet őt szeretni.
Nagyon kevés dolog elég, h az ember jól érezze magát a bőrében, h boldog legyen, jól érezze magát a társával. De, képesek vagyunk ezt megadni egymásnak? Képesek vagyunk egymásra odafigyelni akkor, amikor neki szüksége van rá? Képesek vagyunk MEGHALLGATNI a másikat anélkül, h azt éreznénk, h azért mondja el a problémáját, mert azt várja, h mi oldjuk meg helyette?
A vágyak egy nagyon jó téma. De, tényleg az a jó, ha minden vágyunk teljesül? Tapasztalatom szerint a vágy sok esetben jobb, mint amikor az valósággá válik. (A rutin, meg az évek....)
A bizalomról is írtál. Szerint pedig a bizalom az alapja egy kapcsolatnak, barátságnak. Szerintem pedig pont elvárásfüggő. Megbízom benne, h amit elvárok tőle, azt teljesíti. Pl. Rá bízhatom a titkomat, tudom, h ő meg fogja azt őrízni.
Az elvárásfüggetlen bizalom az az ősbizalom. Ami a gyerekkorban jogos, de felnőtt embereknél? Én ezt naívságnak hívom.
Én is pont ezt mondtam korábban.
Ha minden ok vele - a sorrend nem számít - jóképű, intelligens, a jég hátán is megáll (ki szereti a hideget?), pénze is van, emocionálisan is maga értékeket mutat
- ki a fene ne lenne nagyképű?
Megy a szekér, aztán az ember azt hiszi, h holnap is menni fog.
Mondjátok meg őszintén, lenne valaki, aki ilyen képességekkel, adottságokkal önbizalomhiányban szenvedne?
Fiú: Igen!
Lány: Az jó! És milyen színű?
Fiú: Kék!
Lány: Az szép! És hány személyes?
Fiú: Kettô!
Lány: Húha!! És… és hány köbcentis?
Fiú: Hatezer!!!
Lány: Húúú… Ééééés… ööö… Milyen gyártmányú?
Fiú: IFA!!!
Mi a bajod a visszajáró huszassal? :D
Nem az a bajod, h már eleve elvárásokkal indulsz neki a beszélgetésnek is? Persze legyenek elvárásaid, de lazíts, nem az első férfi lesz a férjed! Ismerkedj, flörtölj! Mosolyogj!
Vagy vegyél egy IFA-t! :D
-Hetente 2-3 ilyen témájú jelenik meg.
-A pár soros leírásból úgyse tudjuk neked megmondani, h miért nem találsz magadnak párt.
-Én már leírtam pár ötletet, hol lehet kulturáltan ismerkedni (pl. táncsikola), meg mi *lehet* a gondok oka (pl. túlzott elvásárok - lásd szőke herceg, csillogó szőrű fehér lovon), de nem fogom mindegyik ilyen topiknál újra, meg újra leírni. De utána lehet keresni ezeknek a topikoknak és tanulni belőlük. Kellemes mellékhatás, h ilyen esetben nem találnak meg "kedves" hozzászólók, és nem kezdenek el téged minősíteni.
Szívemből szóltál Judit24...
De volt egy fiúnak egy jó megállapítása egyszer.
"Az okos nőket nem szeretik a pasik..."
Nnnna...
Asszem mindent elmondott ezzel...
De vica-versa is érvényes...én sem szeretem azokat a pasikat, akik töketlenek, szórják a nemlétező pénzüket, vagy éppen hogy filléreznek, céltalanok, vagy nem én vagyok az egyetlen "céluk", nem szellemi partner, vagy ha jól néz ki, és agyilag is oké, akkor meg akkora az arca, hogy kilóg a személyiéből, stb...
Az az elkeserítő, hogy ez a túlnyomó többség...
És ezeket pont azért veszem észre, mert nem vagyok hülye...
Bocs fiúk...a jelenlévők mindig kivételek, persze...:
ezt megdumáltuk!!!!
Csak egy kérésem lenne, ha találtál egy az itt felsorolt igényeidnek megfelelő hölgyet aki nem rövid hanem mondjuk hosszú hajú mutasd már be, cserébe én is szólok ha találok egy ugyanilyen rövidhajút
(ha nem büntetnék az emberkereskedelmet akkor adás-vételről is szó lehet, de így csak "lízingelni" szabad)
Ok. Most vettem.Köszi
de ez szokatlan megközelítés, mert rendszeresen nagybetűvel írok mindennapjaimban, s eddig ilyen kritika nem ért...
de azért kösz
DEHOGY KIABÁLTAM... NEM SZOKÁSOM... HANGOSAN BESZÉLEK, DE EZ HANGERŐ, ÉS NEM SZÁNDÉK....:-))))
mIT KELL TENNI, HA TÖBBET ADUNK, MINT KAPUNK... ? ELŐSZÖR ÖRÜLNI KELL, HOGY ADHATUNK MINÉL TÖBBET...
HOGY ANNYIT KELL KAPNUNK MINT AMENNYIT ADUNK? NEM HISZEM. HA KEVESEBBET KAPUNK, DE AZT ŐSZINTE LELKESEDÉSSEL, (VAGY ANNAK LÁTJUK) ÉS SZÍVVEL ADJÁK, AKKOR AZ IS ELÉG. RITKÁN AKADNAK EGY RTIMUSRA PENDÜLŐK, EGY PÁRBAN... SŐT, SOKSZOR IDŐBEN IS VANNAK ELTOLÓDÁSOK... AZ EGYIK INTENZÍVEBBEN AD, A MÁSIK VISSZAFOGOTT, MAJD KÉSŐBB PONT FORDÍTVA, S VAN AMIKOR EGYSZERRE...
DE EZ A NORMÁLIS. HA A TISZTELET, ÉS SZENVEDÉLLYEL TELI SZERETET JELEN VAN, ÉN SZERINTEM, NEM KELL TÖPRENGENI, HOGY KI ÁD TÖBBET...
HA PEDIG NEM ÉREZZÜK MAGUNKAT JÓL EGY KAPCSOLATBAN, AKKOR EZ AZ ELŐBBITŐL FÜGG. TÁVOZÁSRA KELL KÉSZÜLNI, SZÉPEN, CSENDESEN... HA VAN ESÉLY A JAVÍTÁSRA, MEG KELL PRÓBÁLNI, (FŐLEG HOSSZABB KAPCSOLATBAN) DE EZ MÁR SOSEM LESZ OLYAN...ŐSZINTE....ÉS IGAZ....
MILYEN TÁRSAT SZERETNÉNK MAGUNKNAK? HÁT ELVÁRÁSUNK LEHET BŐVEN, HISZ PL ÉN SZERETNÉK EGY SZÁMOMRA VONZÓ, RÖVID HAJÚ, NAGYON OKOS, (SŐT OKOSABB MINT ÉN, MERT IMÁDOK FELNÉZNI A SZÉP ÉS OKOS NŐKRE) ÉRTELMISÉGI LÁNYT, AKI NEM ANYAGIASSÁGKCENTRIKUS, AKI SZERET EGYÜTT KÜZDENI A MÁSIKKAL, AKI NEM ASZTROLÓGIKUS ALAPON KÖZELÍTI MEG A TÖRTÉNÉSEKET, AKI AZ EGYSZERŰ DOLGOKNAK IS TUD ÖRÜLNI...
S AKKOR NÉZZÜK MEG A VALÓSÁGOT: ÉN EGY KÖVÉR/CSÚNYA FICKÓ VAGYOK, AKI A SZELLEMIEK ÉS EMBERI ÉRTÉKEK TERÉN TUD TÖBEBT ADNI...
S AKKOR NÉZD MEG A TÁRSADALMI MÉRLEGET.... VÁGYAK ÉS VALÓSÁG RITKÁN SZINTETIZÁLÓDIK...
ETTŐL FÜGGETLENÜL VOLT AK OLYAN KEDVESEIM, AKIKBŐL MIND MEG VOLT VALAMI, DE EGYÜTT EGYIKBEN SEM...
EGY LÁNYBAN TALÁN, DE MIKOR RÁJÖTT, HOGY CSODÁLATOM TÖBB MINT BARÁTSÁG, HAGYJUK... DE MOST MÁR Ő BOLDOG, S EZ JÓ.
A BIZALOM SZERINTEM ELVÁRÁSFÜGGETLEN EGY KAPCSOLATBAN. HA EGY HARMÓNIKUS PÁR EGYIK TAGJA HELYTELENT CSELEKSZIK A MÁSIKKAL SZEMBEN, A BIZALOM MÁR NEM TALÁL VISSZA (ŐSZINTÉN)
S NINCS BENNEM SEMMI AGRESSZIÓ:-)))))))
Ezt nem igazán értem. Kifizette a mozijegyet, ami X Ft volt, és nem X+20 Ft. Akkor miért kéne még további 20 Ft-ot odaadnia? Kapott ezért bármi plusszolgáltatást is? Barátja a pénztáros?
Inkább a pénztáros volt a paraszt, h lenyelte volna a 20-ast! "Érdekes módon", ha ti adtatok volna egy 20-assal kevesebbet, akkor sejtésem szerint nem lesz ilyen nagyvonalú... Borravalót ott szokás adni, ahol mondjuk kiváló a kiszolgálás.
Na mind1, ettől függetlenül végül is ez nem tragédia, különbözőek vagyunk.
Bedugtam a fülem, mert még így is hallom, ahogy kiabálsz velem :-))))))))) (vedd le a caps lock-ot kérlek!)
Én el fogadom, h te nem értesz egyet ezzel a méricskéléssel!
Mondd el kérlek, h akkor mit kell tenni, amikor az ember úgy érzi - olvashattál itt erről - h ő többet ad bele a kapcsolatba, mint amit kap a partnerétől?
Ha az ember már nem érzi jól magát a kapcsolatban, akkor bizony patikamérlegre kapolja azt, amit ő adott, és azt is amit kapott. Aztán kijön valami. És azzal kezd is valamit.
Persze ez akkor korrekt, ha az ember menet közben szól a másiknak, h valami nem stimmel. Elmondja azt is, h mit szeretne. És kéri a szerelmét, h együtt változtassanak a dolgokon.
Én azt sem ítélem el - sőt igen fontosnak tartom - h az ember legyen tisztában azzal, h ő milyen TÁRSAT szeretne magának. És, h ő ezért mire képes! Szerintem ez is mérlegelése a dolgoknak.
És, ha nem is mondjuk ki, de az embernek vannak olyan elvárásai, h max. 2x ronthatja el a másik, elveszti a bizalmat és vége szakad a kapcsolatnak.