Révai Sára: Ózd-Brüsszel retúr – a remény útja
Fotó: Révai Sára
Amióta megismertem a Várkonyi Csibészeket, minden kedvenc anyagom hozzájuk fűződik. Idén áprilisban volt szerencsém elkísérni őket Brüsszelbe, első útjukra Európába. Több koncertet adtak ott a gyerekek, sűrű három nap volt. Azt hiszem nemcsak a kedvenc fotós anyagomat készítettem el ott, velük, róluk, hanem az egész évem legjobb három napja volt. A képek önmagukért beszélnek… Tovább »
Pál Anna Viktória: Ők rejtőznek a busóálarc mögött
Fotó: Pál Anna Viktória
Amikor a busók besokallnak, egész zacskó lisztet öntenek a fejére annak, aki túl sokat jár a nyakukra, mint például én a fényképezőgépemmel. A hirtelen jött kilónyi lisztet több méteren keresztül söpörtem magamról a körülöttem álló busók nagy örömére, és a kamerát fogkefével tisztogattam a liszttől Pécs felé zötykölődve a távolsági buszon. Így is ez a sorozat az idei kedvencem, mert a tél legvidámabb, karneváli hangulatú ünnepén jó lehetőséget adott megismerni azokat a csibészeket, akik a hagyományos busó maszk mögött rejtőznek. Tovább »
Bankó Gábor: Nők, akiknek nincs otthonuk, csak egy ágyuk
Fotó: Bankó Gábor
A hajléktalanság jellemzően nagyobb arányban sújtja a férfiakat, mint a nőket, azonban – bár pontos számokról a megfelelő kutatások hiányában nehéz beszélni – biztosan nem annyira, mint amennyivel kevesebb nők számára fenntartott férőhely található az ország hajléktalanszállóin. Pedig a női hajléktalanság egyedi kiváltó okai, mint például a családon belüli erőszak, illetve egyéb sajátosságai speciális kezelési igényekhez vezethetnek. Végigjártam Budapest nők számára elérhető hajléktalanszállóit. Tovább »
Kováts Dániel: „Az utolsó helyőrség, ennél lejjebb már nincs semmi” – Rehabilitációs otthon a falu szélén
Fotó: Kováts Dániel
A Diótörés Alapítvány olyan emberekkel foglalkozik a festő szépségű, Lulla nevű somogyi településen, akik ki tudja hányszor járták már meg a poklot, és senki sem tudhatja biztosan, hogy nem kerülnek vissza megint. Sorsuk csak kis részben saját, gyakran elhibázott döntéseik következménye: ide olyan emberek kerülnek, akik már születésükkor sem kellettek senkinek, és akikkel az állami ellátórendszer felnőttként már nem tud mit kezdeni. Az intézmény vezetőjétől sokat lehet tanulni sikerről és bukásról. Tamás az itt eltöltött első évek tapasztalata alapján megtanulta, hogy a teljes rehabilitáció nem lehet valós cél, és annak kell igazán örülni, ha klienseik hazatalálnak ide szökéseik után. Tovább »
Leéb Ádám: 7 gyönyörű könyvtár, ahová még vizsgaidőszakban is örömmel bújik el az ember
Fotó: Leéb Ádám
Mindig is varázslatosnak tartottam a régi nagy könyvtárakat. Nem titkolt szándékom volt, hogy bejussak az Országház bibliotékájába, amiről sokan talán nem is tudnak. A súlyos jegyzőkönyvek és kéziratok fontos lenyomatai nemzetünk történelmének, nem beszélve arról, hogy honatyáink is itt tevékenykedtek. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak helyt adó Wenckheim-palota pedig vitathatatlanul Budapest egyik legszebb épülete. Sétálj végig lenyűgöző neobarokk-stílusú termein a Könyvtárosok Világnapjára készült képes válogatásunkban! – Tovább »
Chripkó Lili: Akármilyen jó arcok a barátaid, nincs jobb társaság, mint a lovaké
Fotó: Chripkó Lili
Az idei év legnagyobb meglepetése az volt számomra, hogy az NLCafén megjelenhetett néhány kifejezetten személyes hangvételű anyagom. Ez a lovakról írt gondolatfolyam elég nagy bevállalás volt mindenki részéről, nyersen fogalmaz, szűk körnek szól, szokatlan képekkel, amik ráadásul fekete-fehérek. Örök hálával tartozom mindenkinek, akik lehetővé tették, hogy ezen az anyagon keresztül kiordítsam magamból az elmúlt 30 év szorongását. – Tovább »
Neményi Márton: Meztelen nő bújt elő egy pocsolyából – klasszikus festményeket keltettünk életre a Szigeten
Fotó: Neményi Márton
Mindig borzasztó nehéz kiválasztani év végén, melyik volt a kedvenc képriportom, sorozatom, fotóesszém vagy akármilyen fotóalapú kontent, amit gyártottam. Kivéve 2018 végén. Most ugyanis nagyon könnyű kiválasztani a kedvencemet, ami nem is hagyományos fotóriport, hanem – szerény Photoshop-skilljeimhez képest – nagy műgonddal, zen türelemmel és terápiás monomániával elkészített szigetes sorozatom, amelyben festményalakokat kopipészteltem saját fesztiválos fotóimra. Nemcsak azért, mert ezt összerakni az év egyik legnagyobb élménye volt (pedig voltam Lisszabonban, Szkopjében, hajléktalankolóniákon és több tucat igazi, jó fej szkinhed szemébe is belenéztem), hanem mert megkaptam a 15 perc hírnevemet (bármit is jelentsen ez az interneten). Utóbbi természetesen már sehol sincs – és ez így van jól –, de azért jó érzés visszaemlékezni arra a pár napra, amikor én voltam A Festményes Csávó. – Tovább »
Hernád Géza: A magyar textil bölcsője: ennyi maradt az egykori Hazai Fésűsfonógyárból
Fotó: Hernád Géza
Ferencváros XIX. századi gyárépületei sok-sok új hazai iparág születéséről mesélnek. Ilyen volt a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár is, amely egészen a 30-as évekig monopolvállalatként gyártotta a kiváló minőségű textilt. Elhagyatott helyek sorozatunkban körbejártuk az ipari komplexumot, illetve a romokat, amik megmaradtak belőle. Tovább »
Czvitkovits Judit: Anya, gyere ki a Szigetre! Avagy a fesztivál nem a fiatalok privilégiuma
Fotó: Czvitkovits Judit
Bár a Szigetet rengetegszer „megjártam” már, a 2018-as örök emlék marad, ekkor történt ugyanis, hogy két napon át az 50+ korosztály nyomába eredtem, hogy bebizonyítsam édesanyámnak, hogy az ő korosztálya is képviselteti magát a fesztiválon. Eredetileg csak néhány fotót szerettem volna lőni, de a vége megannyi kedves minipárbeszéd lett, aminek köszönhetően még jobban megszerettem az „ősz” korú embereket. Nézd, meg kikkel találkoztam, jövőre pedig vidd magaddal a szüleidet a Szigetre – mert a szülő büszkeségfaktor! – Tovább »
Hermann Ildi: Unod már a hercegi menyegzőt? Nézegess cseresznyefa-virágzást fotózó New York-i turistákat!
Fotózzák a virágokat, magukat, magukat a virágokkal, egymást, egymást a virágokkal, én pedig őket. Csodás, terápiás, ironikus, ám szeretettel megfotózott sorozatot Brooklynból. Tovább >>