Más ez a sör…

Fotó: Zakor Hajnalka Angelina

Egy belga sörfesztivál előtt azért érdemes beugrani a Vecsési Káposztafesztiválra, mert ott lehet zsákmányolni tepertőt, pogácsát meg savanyút, ami mind igen jól illik a változatos sörökhöz (ha a Vajdahunyad várában nem jutna a hagyományos sült krumpliból). Mert hát persze-persze, ott vagyunk a borfesztiválokon is, lehet kóstolgatni apró kortyonként a szőlőleveket, de igazi habzsoló életörömmel inni csakis a sört lehet. Aminek megvan az az előnye is, hogy a férfiak kezdenek felnézni ránk, akárcsak a focinéző és Forma–1-drukker nőkre. Na jó, itt még nem tartunk, de amióta megjelentek a gyümölcsös sörök, megvan a mi kiskapunk is.

Felmerül a kérdés, hogy a müncheni hagyományokon túl mi indokolja, hogy ősz táján rendezzenek sörfesztivált, mikor is ez a lé Balaton-partot igényel, lángost és kánikulát. No igen, csakhogy ha belga fesztiválra megyünk, érdemes elfelejteni mindazt, amit gyerekkorunk óta sörnek tartunk. Az a világos laza volt, friss-üdítős, jócskán szénsavas és jó hideg. Ez a rokon pedig sűrű, tartalmas, ízes és csak enyhén buborékos. Ennélfogva aztán nem csak melegben esik jól – sőt, mint az angol söröket, kevésbé hidegen kínálják: a barna típusok hűvösebb időben szinte fűtenek testességükkel (gyakori, hogy a nevesebb főzdék külön karácsonyi sört készítenek).

Ez az ital nálunk némi hátránnyal indul, minthogy tradicionális bortermelő nemzet volnánk. A sör a belgáknak olyasmi, mint nekünk a bor: ott vagy százhúsz házi sörfőzde készít legalább ötszázféle sört. A legjobb minőséget képviselő kézműves söreik értékes alapanyagokból készülnek, és nem engedik, hogy a mennyiségi termelés rontson a terméken. – Az a jó a belga sörben, hogy betölti az ember száját és nem lehet egy jellemzővel leírni. Édes, keserű, savas és fűszeres egyszerre – mondja Salamon György, a belga sörök szakértője.

A sör egyébként néhány éve nálunk is egész jól behozta hátrányát egy ügyes húzással: megjelentek a gyümölcsös verziók. Belga testvéreik persze ebben a kategóriában is egészen mások. Nem afféle a megszokottnál kevésbé édes, aromázott üdítők… úgy készülnek, hogy a valódi (árpából, malátából, komlóból, de akár búzából, zabból, rizsből vagy kukoricából főzött) alapsört meggyvelővel és természetes meggylével együtt hosszú ideig érlelik – mesterséges adalékanyagok nélkül.
Maracuja, banán, kókusz, méz… ezek különlegesebb összetevők, de gyakorlatilag bármiféle gyümölccsel lehet sört ízesíteni. – Itthon azt mondják, amiből lekvárt lehet készíteni, abból pálinkát is. Nos, Belgiumban ugyanez igaz a sörre – mondja György.

Fotó: Zakor Hajnalka Angelina

Ám a gyümölcsös verzió csak a kóstolósor végén helyezkedik el, ha több ízt próbálnánk egymás után, érdemes így haladni: pilseni, ale típusú világos, barna füstös-karamellás karakteresek, búza- és gyümölcsös sörök. A sör-sommelier-k (mert vannak ilyenek is) azt tanítják, hogy kóstoláskor hagyni kell, hogy a nedű szétterüljön a nyelvünkön, ahol körívet ír le az édes íztől a savason és keserűn át az utóízig. Vagyis a sör nem egyszerűen csak keserű – sőt, az erősebb sörök inkább édeskések. Jó kombinációt alkothatnak a megfelelő ételekkel, és itt nem csak a klasszikus sör-virsli kombinációra gondolunk. – Egy grillezett halhoz tésztás körettel például kiválóan illik a búzasör, egy keserű csokis desszerthez pedig a mélybarna – tudjuk meg.

A sörök erőssége 3,5 és 13% között változik, és bár annak ellenére, hogy szén-dioxid-tartalmuknak köszönhetően gyorsabban felszívódnak, mint az azonos alkoholfokú borok, mi az italnak csak a barátságos arcát láttuk. Egy családias házibuli-hangulatú estén végigpróbáltuk a Vajdahunyad várában a szivárvány minden színét (ezúton is respekt a lefogyasztható belépődíjért) és meglepő módon nem tapasztaltunk másnaposságot. Viszont gyanúsan jót aludtunk…