Hogy mi? Muratura! Mi?! Mu-ra-tu-ra!

Minden évben elhatározom, hogy ha cigánygyerekek potyognak is az égből, akkor is belekezdek a savanyításba. És ez minden évben elmarad. Mert nyaralunk, mert túl meleg van, és lusta vagyok hozzá, mert inamba száll a bátorságom, és mindenféle kifogást keresek – például, hogy túl meleg van –, szóval, a savanyítás minden évben elmarad. Idén is.

Még szerencse, hogy van valami, amit kora őszig el lehet készíteni, nincs vele nagy macera, nem bonyolultabb, mint a kovászos uborka. Teljesen kezdők is belevághatnak, a sikerélmény garantált, nem lehet elrontani. Ráadásul az egyik legjobb savanyúság. Ez a muratura.

A muraturát csak imádni lehet. Fotó: Profimedia

A muratura románul savanyúságot jelent, és a káposzta erjedése eredményezi magát a savanyúságot. Ezenkívül nincs más titka a higiénia kivételével, de ez a befőttekre és más savanyúságokra is igaz: az üvegeknek makulátlanul tisztának kell lenniük, a zöldségeket pedig alaposan mossuk meg, és figyeljünk oda, hogy csak egészséges darabok kerüljenek bele.

A muratura elkészítése

Tegyünk fel vizet forrni literenként egy evőkanál sóval, forraljuk fel, és hűtsük vissza szoba-hőmérsékletűre.

Aztán vegyük a zöldségeket:

• 1-1 kis fej vörös és fehér káposztát,
• pár darab kovászolni való uborkát,
• 6-7 darab különféle paprikát, ez lehet édes zöldpaprika, almapaprika vegyesen.
• Kerül bele még egy-két darab alma,
• 4-5 darab vörös- és lila hagyma,
• 3-4 sárgarépa,
• egy közepes zeller,
• pár karfiolrózsa.
• Ha nyáron készítjük, tegyünk bele zöld paradicsomot és savanyítani való kis dinnyét is.
• Két kisebb torma, 
• 1-2 fej fokhagyma gerezdjeire szedve, megtisztítva,
• 2-3 evőkanál egész fekete bors,
• jó nagy csokor borsikafű (csombor)
• és zeller zöldje.

A zöldségeket megmossuk, feldaraboljuk és szétosztjuk, hogy minden üvegbe jusson mindenből. Alulra a zellert, a borsikafüvet, a fokhagymagerezdeket és a csíkokra vágott tormát tesszük, megszórjuk fekete borssal. És ugyanez kerül majd a végén a tetejére is.

Aztán jöhetnek a zöldségek vegyesen, jól leszorítva.

Mikor tele az üveg, a sós lével felöntjük úgy, hogy a víz teljesen ellepje a zöldségeket, majd egy kistányérral lefedjük, és szobahőmérsékleten tartjuk. Két-három nap múlva a lé elkezd zavarossá válni, ne ijedjünk meg, ez természetes folyamat.

A muratura leve két-három hét alatt letisztul, azaz kész. Ekkor le lehet zárni a tetejét, és mehet a kamrába, hogy rájárjunk egész télen.

Nálam mindig a karfiol fogy el leghamarabb. Ha nem szeretitek, nyugodtan ki lehet hagyni belőle, sőt bármit ki lehet hagyni belőle, csak a káposztát nem, mert az kell az erjedéshez. Lehet művészkedni, csicsásra faragni a répát, szívecskét szúrni a paprikából, cakkozni az uborkát. Már akinek van ehhez türelme. Érdemes nagyobb adagot készíteni, mert garantáltan nem tart ki tavaszig.

Na ugye, hogy tudsz savanyítani!

És te készítettél-e már savanyúságot idén? Fotó: Profimedia