A méhek és a méz

Ma van a méhek napja. Lassan az utolsó olyan haszonállatunké, amit nem eszünk meg, hanem a munkájáért tartunk, azt viszont nem tudjuk helyettesíteni semmivel. Ló helyett autóval utazunk, ökör helyett traktorokkal szántunk, növényeket beporozni viszont nem tudunk méhek nélkül, márpedig, ha nincs beporzás, nincs termés sem.

A méhek tehát, miközben nekünk gyűjtik a mézet, munkájukkal elsősorban az ökoszisztéma fennmaradásáról gondoskodnak.

Ez persze egy roppant önző megközelítés, ami az emberek (közvetlen) hasznát, a méztermelést állítja a középpontba. Nem árt tudni azonban, hogy a világon több mint 20 ezer méhfaj él, ezek közül egy a házi méh, és a méhek többsége egyáltalán nem kolóniákban, hanem magányosan repked virágról virágra. A legfontosabb feladatukat így is elvégzik, földön található növények majdnem kétharmadát, összesen 250 ezer fajt poroznak be méhek.

Nemcsak romantikus, hasznos is (Fotó: Pixabay)

Csak hát van ezzel egy kis probléma: a 2000-es évektől kezdve egyre gyorsuló ütemben pusztulnak a méhek világszerte. Először az Amerikai Egyesült Államokban, majd Nyugat-Európában figyeltek meg tömeges méhpusztulást, mostanra azonban már szinte az egész világon megfogyatkozott a számuk. Ez elég nagy baj, mert nem engedheti meg magának a Föld, hogy beporzó rovarok híján, elveszítse a növényeinek kétharmadát. Gyakorlatilag összeomlana az ökoszisztéma.

A tömeges pusztulás három okra vezethető vissza, az egyik a növényvédőszer-használat, közelebbről a neonikotinoid hatóanyagú szerek, a második pedig a különböző méh betegségek, paraziták elterjedése. A harmadik ok pedig az intenzív mezőgazdasági termelés: habár ilyenkor szinte méhlegelővé változik az egész ország a hatalmas repce mezőkkel, az év nagyobb részében gyakorlatilag nincsenek már vadvirágos rétek, ahol táplálékhoz juthatnának a méhek.

Ez utóbbiért egyébként mi is tehetünk: ültessünk virágokat, az otthoni pázsiton hagyjuk megnőni és kivirágozni a vadvirágokat és telepíthetünk méhhotelt is a kertünkbe, ha akarunk. Egyébként meg ne csapjuk le őket, nem bántanak.

Most, hogy barátainkról a méhekről ilyen bőségesen megemlékeztünk, térjünk is rá a folyékony aranyra, az általuk termelt mézre!

Amit nem biztos, hogy tudni akartál a mézről

A méz úgy készül, hogy a háziméhek, közülük is a gyűjtőméhek, a szipókájukon keresztül felszívják a mézgyomorba a virágok vagy más növényi részek nektárját, esetleg a mézharmatot, és elszállítják a kaptárba. Itt leadják a mézérlelő munkatársaknak, akik ismét többször felveszik és leadják (mármint lenyelik és visszaöklendezik), így a méz folyamatosan keveredik a garatmirigy váladékában lévő különböző enzimekkel, savakkal, fehérjékkel. Közben a benne lévő cukrok átalakulnak, a méz pedig besűrűsödik. 30-40 százalékos víztartalomnál töltik a viaszból lévő, hatszögletű sejtekbe, innentől pedig a mechanikai szárítás következik, amit a méhek a szárnyaik rezgetésével oldanak meg. A megfelelő sűrűségnél pedig, ami 20 százalékos víztartalmat jelent, lezárják a sejtet szintén viasszal és kész is a méz.

Szorgos méhek készítik a mézet (Fotó: Pixabay)

A különböző virágokból álló mézeknek különböző tulajdonságaik vannak. Mifelénk a legelterjedtebb a vegyes virágméz, az akácméz és a repceméz. Utóbbit nagyon könnyű megismerni onnan, hogy fehér és nagyon sűrű, szinte szilárd. Az akácméz aranyszínű és sokáig folyós marad, a vegyes virágméz pedig általában világossárga, egyéb tulajdonságai pedig változók. Abban azonban mind megegyeznek, hogy édesek és egy csomó bajra gyógyírként szolgálnak, ezeket nem is sorolom, de ha mondjuk az elalvás előtt fogyasztott langyos mézes tejre vagy a mézes kamillateára gondolunk, esetleg a méztől gyorsabban és hegmentesen gyógyuló sebekre – bizonyára mindenkinek van valami élménye ezzel kapcsolatban.

Az egyik legizgalmasabb anyag

Néhány rendkívül érdekes tulajdonságát még érdemes megemlíteni. Az egyik, hogy hajlamos kristályosodásra. Ne tegyük mikróba, habár ez tűnik a legegyszerűbb módnak a visszafolyósításra, helyette állítsuk vízfürdőbe és vigyázzunk rá, hogy 40 foknál magasabb hőmérsékletre semmiképp se hevítsük, mert elbomlanak az enzimei és a méz halottnak tekinthető.

Másik rendkívül fontos tulajdonsága már a gasztronómia szférájába tartozik: higroszkópossága miatt a mézzel készült sütemények, kekszek állagára soha ne tekintsünk véglegesnek: mivel magukba szívják a környezet páratartalmát, meg fognak puhulni.

Szintén jó tudni a mézről, hogy jó szolgálatot tesz, ha túl csípősre sikerült az étel, a méz ugyanis csökkenti a hőreceptorok érzékenységét és enyhítik a csípősség intenzitását.

A mézet a konyhában értelemszerűen édesítésre használják, rendkívül szerteágazón, habár a borsos ára miatt mostanában inkább csak módjával. Lássuk is az egyik legnépszerűbb mézes süti, a krémes mézes receptjét!

Krémes mézes

Krémes mézes (Fotó: Nosalty)

Hozzávalók

• 50 dkg liszt
• 15 dkg cukor
• 7 dkg vaj
• 1 tojás
• 5 ek. méz
• 1 cs. sütőpor
• tej vagy tejföl

A krémhez

• 6 ek. búzadara
• 1 l tej
• 3 ek. cukor
• 25 dkg vaj
• 2 cs. vaníliás cukor
• 1 üveg baracklekvár

A mázhoz

• 15 dkg étcsokoládé
• 3 ek. étolaj

Elkészítés

1. A tészta száraz hozzávalóit kimérjük egy tálba és összemorzsoljuk a vajjal, majd hozzáadjuk a tojást és a mézet, és a szükséges mennyiségű tejjel vagy tejföllel összegyúrjuk. Csak annyi kell, hogy összeálljon. Az így elkészült tésztát négy egyforma részre osztjuk és lisztezett alátéten kinyújtjuk tepsi méretűre.
2. Tepsi hátulján egyenként kisütjük a lapokat 170 fokos sütőben, 12-15 perc alatt. Nem kell alázsírozni, elég zsiradék van a tésztában.
3. Amikor készen vannak a lapok, megfőzzük a tölteléket. A tejet felforraljuk, beletesszük a darát és addig főzzük, amíg be nem sűrűsödik. Közben a puha vajat kikeverjük a cukorral és a vaníliás cukorral és belekeverjük a meleg tejbegrízbe. Megvárjuk, míg kihűl.
4. Most jön a süti összeállítása. Az alsó lapot beletesszük a tepsibe, megkenjük a krém felével, rátesszük a másodikat, erre jön a lekvár, majd egy újabb lap, amin elkenjük a krém másik felét és lezárjuk az utolsó lappal.
5. A csoki kétharmadát megolvasztjuk a mikróban úgy, hogy 20 másodpercenként átkevergetjük, hozzáadjuk az olajat is. A csoki maradék harmadát apróra vágjuk. Amikor teljesen megolvadt a mikrós csoki (vigyázzunk, ne égjen meg az oldalán sem), kicsit kevergetve hűtjük, majd hozzáadjuk az apróra vágott csokit, összekeverjük, míg bele nem olvad teljesen, és ekkor ráöntjük a süti tetejére. Nem kenjük, hanem a tepsi forgatásával tereljük a csokifolyamot mindenhová, így egyenletes lesz.

Most jön a legnehezebb rész: félretesszük legalább 12 órára pihenni. Ez idő alatt a lapok megpuhulnak és lehet szeletelni a sütit.

Segítsetek ti is a méheknek túlélni, cserében fenntartják nekünk a világot. Nem rossz üzlet. 

Virágot a méheknek!

• 5 igénytelen kerti növény, hogy színes legyen az udvarod
• Ezért hasznos virág a büdöske
• 7 virág, ami villámgyorsan elszaporodik a kertben