5 jel, hogy jobb emberré váltam, amióta kutyám van

Kutyás vagyok, egészen pontosan azóta, hogy megszülettem. Nagy kár, hogy a szüleim kezdetben egyáltalán nem osztották a kutyák iránti lelkesedésemet. Vagy, ha osztották is, szentül hitték, hogy allergiás vagyok rájuk, ezért saját kutyánk, hiába szerettem volna nagyon, sokáig nem lett. Nagyjából 13 lehettem, mikor végre megtört a jég, és derült égből villámcsapásként jött Bunda: egy renegát tacskó-foxi keverék. Mondjuk, ő inkább volt a szüleim kutyája, mint az enyém, de innentől kezdve – ha csak negyedrészt is – végre gazdinak érezhettem magam. Annak minden előnyével és hátrányával együtt.

Az igazi nagy változásokat azonban mégsem ő, hanem már a saját kutyánk, Bugac hozta el az életembe: az a pusziosztó-morgós pulikeverék, akit a párommal fogadtunk örökbe, úgy egy évvel azután, hogy összeköltöztünk. Hihetetlen, de Bugac már azelőtt tanított minket, hogy egyáltalán találkoztunk vele: felelősségvállalásra például. Ahhoz ugyanis, hogy egy életre vállalhassuk őt,  mérlegelnünk kellett az időbeosztásunkat, az anyagi lehetőségeinket, és még vagy ezer dolgot. Nekem, aki egész addig leginkább hirtelen felindulásból és ad hoc módon hoztam a döntéseket, ez merőben új élmény volt.

A változások azonban ezzel nem értek véget. Bugac már hatodik éve van velünk, és néha még most is képes vagyok rácsodálkozni, mennyi mindenben változtam/unk az érkezése óta. Mutatom miben:

1.      Tudatosabban szervezem az életemet

Olyasvalakinek, aki sokszor még délután sem tudja, mit fog csinálni aznap este, a programjait érzésből szervezi és egyáltalán, képtelen hosszú távon gondolkodni, nem való kutya, és kész. És akkor egy vallomás: én ilyen ember voltam. Addig, míg nem lett Bugac. Aztán jött, eltelt néhány gyötrelmes hét, és azon kaptam magam, hogy az életünket a reggeli és esti séta, valamint az etetés szentháromsága köré szervezem. Összehasonlíthatatlanul könnyebb lett így.

Emellett fontos szempont lett az is, hogy Bugac sose töltsön a szükségesnél több időt egyedül. Nem tagadom, ez járt lemondással. És voltak olyan pillanatok is, mikor úgy éreztem, megbolondulok. Aztán valahogy mégis megoldódott. Igaz, az örökbefogadás óta kevesebb az estébe nyúló, kimaradós programunk a férjemmel, cserébe viszont többet járunk kirándulni, kutyás programokra, kutyabarát helyekre, kutyabarát emberekkel. Utóbb még az esküvőnket is sikerült úgy megszervezni, hogy abban Bugac is aktívan részt vehessen. 

2.      Nyitottabb lettem az emberekre (is)

Alapvetően zárkózott, introvertált emberként korábban teljesen elképzelhetetlennek tűnt, hogy valakivel csak úgy, beszédbe elegyedjek az utcán. Aztán lett egy kutyánk, ez pedig mára mindennapos élménnyé változott. Nem is gondoltam, hogy a kutya amúgy ennyire erős kapocs az emberek között: szinte mindenkinek van egy kedves, emlékezetes története a saját, vagy egy közeli ismerős kutyájáról, amit ilyen helyzetben, szívesen meg is oszt másokkal.

3.      Önkénteskedem

Bár a különböző menhelyek munkáját már jóval Bugac érkezése előtt is aktívan figyelemmel kísértem, és ha tehettem, támogattam is, az örökbefogadás óta ebben is lett változás. Nem tehetek róla, azóta valahogy sokkal érzékenyebb lettem a rászoruló, nehéz sorsú, bántalmazott állatok történetére. Épp ezért igyekszem a magam módján segíteni nekik: sétáltatással, figyelemfelhívással, azzal amire a menhelynek épp a legnagyobb szüksége van.

4.      Jobban odafigyelek a környezetemre

Az oké, hogy nem szemetelek, és otthon szelektíven gyűjtöm a szemetünket, de mióta kutyánk van, azon kaptam magam, hogy gyakran séta közben is szedem a szemetet. Leginkább azért, mert ilyenkor mindig van nálunk felesleges zacskó, másrészt, ilyenkor észre is veszem az eldobált vackokat, nem úgy, mint a munkába rohanás közben vagy onnan jövet. 

5.      Határozottabb lettem

Ezt illetően kénytelen voltam változni, máskülönben képtelen lettem volna Bugacot fegyelmezni: letiltani arról, hogy felegyen valamit a földről, vagy hogy összevesszen a szomszéd Morzsival, akivel valamiért a kezdet kezdetétől ki nem állhatják egymást. Végül, de nem utolsó sorban, nagy adag határozottság kell abban a helyzetben is, mikor kiderül, hogy az alig egy hónapja örökbefogadott kutyád, suttyomban bezabált három Sport szeletet, a csomagolásával együtt. El kell döntened ugyanis, hogy előbb leszidod-e, vagy inkább villámgyorsan felhívod az állatorvost.

Támogatta a Foresto és az Advantix