Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mikor menjek vissza dolgoz
Létrehozva: 2008. január 8. 15:37
Szervusztok,
Kertész Gábor vagyok a nyomtatott Nők Lapjától.
Lapunk hamarosan nagyszabású vitát indít az alábbi témában: Meddig maradjon otthon az anya a kicsivel?
Részlet az első, a témával foglalkozó írásunkból (megjelenés néhány hét múlva):
Régen az volt az álláspont, hogy a gyereknek – hároméves koráig – az anyja mellett a helye. Mára egyre többször emlegetik az együtt töltött idő „minőségének” fontosságát, s mintha ebben a szóban az is benne lenne: a mennyiség kevéssé számít… Vajon hol az „igazság”? Van-e arany középút, ami a gyereknek és az anyának is egyaránt jó? Kell-e egyáltalán választani karrier és anyaság között?
Nemrégiben Norvégiában jártam, ahol azt hallottam, hogy az anyák visszamennek dolgozni, amikor csemetéjük eléri az egyéves kort – akár részmunkaidőbe is. Az ottani minisztériumi beszélgetőtársak azon csodálkoztak, hogy Magyarországon ez általában másként van: az első három évet a legtöbben otthon töltik a gyerekkel. Persze, vannak kivételek (például a tévés szereplők, akik nyilván félnek, hogy valaki betölti majd helyettük a képernyőt, ezért több médiás anyuka már a gyerek pár hónapos korától dolgozni kezd – igaz, nem napi nyolc, hanem esetleg csak heti hat órában), de nem ez a jellemző. Hogyan is lehetne ez általános – hiszen a norvégok is azzal kezdték néhány évtizeddel ezelőtt, hogy jelentősen megnövelték a bölcsődék számát. És az elsők között vezették be a részmunkaidőt is… De mi a helyzet nálunk? Mit szeretne az „átlaganya”? Visszavágyna-e dolgozni, ha találna olyan bölcsődét, ahová nyugodt szívvel beadhatja a gyerekét? És megérné-e – mind a gyerek, mind a család szempontjából – a szülés után egy évvel újra munkába állnia?
Mivel a lehető legtöbb véleményt szeretnénk meghallgatni (illetve a lapban idézni), kérünk Titeket, hogy ha van kedvetek, szóljatok hozzá a vitához.
Kíváncsian várjuk a kommentjeiteket.
a nyomtatott Nők Lapja nevében
Kertész Gábor
Elhiszem,de Magyarországon,akkor sem rendezett a kisgyerekgondozás intézményi háttere.
Ezt ki kell alakítani.
Mert a te megoldásod sok anyának nem elég.:szeretnének többet csak "otthon ülni":
))) és babázni,mint 3 hét.Másrészt nem minden munkahelyen megoldható a gyerektárolás
CsigoKata szerint az első egy évet jó otthon tölteni a babával.
Együttanulás:mit értünk rajta?Természetesen nem azt,hogy a gyerek helyett csináljuk meg a leckét,inkább egyfajta segítség.De szerintem a kikérdezési-számonkérési szinten még felsőtagozatban is megmaradhta a szülő ellenőrzése.
Persze a gyerekek mások,vannak tehetséges gyerekek, ők már 8 évesen minden nehézség nélkül egyedül tanulnak,hajtja őket atudásvágy és vannak bizony olyan gyerekek,akiket noszogatni kell.
Jó reggelt!
Elnézést kérek előre is, mert nem olvastam vissza a hszeket, de csak ma reggel sikerült elolvasnom a múlt heti (7.szám)nők lapjában a cikket, ami rendesen fel is bosszantot. A vége fele volt szó a főállású anyaságról, igaz csak érintőlegesen, de Csigó Katának ismét sikerült lelkembe taposnia. (Zárójelben kérdezném meg vajon családi háttér -gyerek?férj?tapasztalat?-áll-e mögötte, hogy ilyen biztosan mer kijelenteni dolgokat. )
Ő ott kijelenti, hogy túlzás egy 8 éves gyerekkel tanulni. Szerintem meg nem lehet általánosítani. Van olyan 8 éves akivel nem kell (legnagyobb gyermekem,aki lány)és bizony van olyan akivel kell. Persze az együtt tanulás is szerintem mindenhol mást jelent. Középsőmmel (fiú
nekem együtt kell tanulnom, de ez annyiban merül ki hogy a fizika jelenlétemet igényli és mivel rajta kívűl még 2 gyerekem van, érzi hogy az a kevés idő csak az övé. Még hosszasan tudnám sorolni, de mivel ez nem szorosan a témával van kacsolatban, ezért inkább ide most pontot teszek
Értem én azt is hogy egy cikkben csak pár sorban lehet írni valamiről, de ha az nem fekete -fehér, és nem is közelítjük maeg a másik oldalt, akkor inkább ne is írjunk róla!
Szintén ez a véleményem a főállású anyaságról. Én kijelethetem hogy nem "bezárult a világ", hanem kinyílt. Én kiteljesedtem
Nem általánosítok, mert persze van akinek ez teher. Sőt ami nagyon bosszant hogy a társadalom sem ezt várja tőlem, tőlünk, hogy itthon legyünk a gyerekekkel, hanem folyamatosan teszik fel a kérdést, hogy mikor megyek már dolgozni. Hát nem megyek, mert én jól érzem így magam, jó hogy a gyerekek mellett lehetek és boldog vagyok hogy mosolyogva járok a világban. Nagyon sokat megvetnek ezért, de én nem adom fel! Mindennap akad vki aki visszamosolyog. De nagyon kevésen
Szerencsésnek mondhatom magam, mert sokan vannak a környezetemben, akik jól érzik magukat otthon. Persze látom én is a másik oldalt is és támogatom is azokat a barátnőimet, akik dolgozni vágynak. Mert nekik arra van szükségük, most persze nem térnék ki az anyagi szükségre.
Az pedig hogy a főállású anyák rátelepszenek a gyerekeikre......
Nos, biztos van ilyen is. De lehet ezt máshogy is csinálni. Én örülök hogy a délelőttjeimet ott, azzal töltöm amire, akivel, amivel akarom. Igen, eljárok kozmetikushoz, fodrászhoz és még sétálok is
Ez az én időm (még a férjem előtt sem egy lestrapált anyuka vagyok), délutánonként pedig igyekszem a társadalomnak normális embereket nevelni, mégha csak 3 gyerekkel teszem is ezt.
Persze azt is tudom, hogy sokan nem tehetik meg hogy kényeztessék magukat.
Köszönöm hogy leírhattam, bár még rengeteg dolog maradt bennem
Köszönöm!
G.
A véleményem az, hogy a nők jelentős többsége anyagi okok miatt megy hamarabb vissza dolgozni, mint 3 év. Az Én helyzetem tulajdonképpen nem egyedülálló azzal, hogy abba sem hagytam a munkát. Igaz otthon éjszaka, minden segítség nélkül csináltam, mert muszály volt. A probléma akkor kezdődött, amikor fizikailag is meg kellet jelennem a munkahelyemen. A kicsikém 2 éves volt. Miután évközben történt bölcsit nem találtam, oviba még nem járhat ( bár hely ott sem lett volna). Itt azt is meg kell említeni, hogy a szocializmusban létrehozott bölcsödék jelentős részét bezárták.( Tudom indok lehetne a demográfiai görbe igencsak jelentős zuhanása . Azért gondolkodjunk, más okok is vannak.) Nagyik? Hol élünk, ők még aktív dolgozó nők, mert bár Ők szivesen alakították volna a hivatalos mamát és 55 évesek is elmúltak, de a nyugdíjrendszernek köszönhetően még erre lehetősegük nem volt. Mindezzel szerettem volna azt is jelezni, hogy sokat tehetne a kormány azzal, hogy nem leépíti az intézményeket, nem átgondolatlanul emeli meg a nők nyugdíj kor-határát. Tudom azt is, hogy bizony elöregedő ország vagyunk és egyre kevesebb az aktív dolgozó, de Önök szerint így megoldott lesz a nyugdíjrendszer, vagy nő a szülési kedv?
A te eseted iskolapéldája a mai nők "trendi" gondolkodásmódjának.
Ha elmegy a műkörmöséhez, megbízik annak munkájában, a fodrászának megfogadja a tanácsait, az ügyvédje szava pedig egyenesen "isteni kinyilatkoztatásnak" számít. A védőnők...azok mindig csak okoskodnak, meg mindent túlmisztifikálnak. De miért is? Mert tudományosan alátámasztott MINDEN GYEREKRE érvényes szakmai alapdolgokat mondanak, (pl. az anya folyamatos jelenléte, állandóság), amik nem egyeznek az én öntörvényű terveimmel. Pedig hidd el, ők legalább annyit tanultak a hivatásukért, mint te, és nem azért, mert bolondok, hanem igazi elhivatottságból végzik minden napi szélmalomharcukat a te havi kereseted tizedéért.
Egyszerűen azt mondom, hogy egy ilyenféle ideális megoldás, ami számodra az volt, nem általános.
Hogy a napi főzés ilyen munkabeosztás mellett (séta, szoptatás, együttlét a gyerekkel, munka, telefonok, földhivatal....takarítás, idő a férjjel) nem hinném, hogy belefér; és aki ezt egyszer is kipróbálta, az sem hiszi el... de mindegy, a lényeg, hogy Te elhiszed!
G.
Ezt nem értem, ezt a felvetést. Én nem az ideális helyzetet írtam le, hiszen nem is erről szól a topic. (Legalábbis meglátásom szerint.)
A 3 hetes fiam, hogy melyik kiságyában aludt, szerintem nem meghatározó. Nekem az volt a fontos, hogy a fiam velem legyen. Én is kiélveztem minden pillanatát. Te egyéves kora után mit csináltál a gyermekeddel. Nem érezted néha, hogy lemaradsz történésekről. Én most, hogy kettő éves is érzem néha, ha nem vagyok vele, és valami érdekes történik vele. Pedig mindig történik vele.
Szerintem - bár nem vagyok szakember - túl misztifikálják, hogy 3 év, minden gyermeknek más az igénye. A fiam nagyon ragaszkodik hozzám, ezért most sem vállalok 4 után munkát, hanem 8-16-ig próbálom általában megoldani a feladataimat.
Ugyanakkor pl.: most két hétig beteg volt, és második hét végén már hiányoztak neki a gyerektársai a bölcsiből. Amikor ment hétfőn bölcsibe, futott be, hogy minél előbb találkozhasson velük.
Nem mondom, hogy az én megoldásom az üdvözítő. (Bár most 4 hónapos terhes vagyok, és hasonlóan tervezzük.) De még mindig az a véleményem, hogy a gyermek és az anya igényei határozzák meg, hogy meddig legyünk otthon. De a gyermek, és a szülői igényei nem mindig egyeznek meg. És a probléma itt kezdődik.....
Én mindegyik megoldást megértem, de az ényem ilyen volt, és várhatóan lesz.
Nem a bírás kérdése, hanem ha visszaolvasod mit írtam, már félévésen beírattuk, tehát egy évre előre nem tudtam, hogy bírom-e, vagy sem. Tudatosan döntöttünk így a férjemmel, annak függvényében, hogy a fiam szeretni fogja-e a bölcsödét vagy sem.
Én a multibikát sem nézem le, sőt sokkal több empátia van bennük, mint Józsi bácsiba. Szerencsére az ügyfélköröm zömében gazdasági társaság kicsiktől nagyokig. És senki sem reklamált. Most, hogy nincs velem a fiam, most sem tudom minden alkalommal felvenni a telefonom, mert vagy tárgyalok, vagy ügyfél van nálam. Ugyanaz történik, mint amikor szoptattam, visszahívom az ügyfelet.......
Az irodámban egy szobát berendeztünk a fiamnak gyerekszobának. 3 hetesen már jött velem dolgozni
Ne haragudj,de ebben mi az ideális? Hogy a gyerek 3 hetes korában már dolgozol? Pedig én is 1 éves kora óta dolgozom( főisk.diplomával ) , szóval nem egy 10 éve gyeselő anyuka ír Neked, de én 3 hetes babámmal még minden percet együtt akartam élvezni és nem dolgozni.
Igen,én is akartam részmunkát is, tárgyaltam is főnökkel,de végül mégsem engedte, vagy fullállás,vagy semmi.Utazással együtt napi 10 óra.Nem jogot végeztem.Engem az a terület nem érdekel, sajnos
Azt te is tudhatod, hogy az átlaganyuka nem sajátirodás ügyvédanyuka.Ezzel nem téged bántalak,mert ügyes vagy és klassz( egyik lányom is jogot végzett),tudom,kemény suli.
De...nagyon sok anyukának nem olyan a szakmája,hogy magánkodni tud.Saját irdoa stb.
Te okos vagy,de mit tegyen egy olyan nő,aki minő szerencsétlenség,nem olyan okos-szorgalmas-tehetséges-szerencsés-akármi , hogy jogot végezzen, vagy bár okos, mint a nap,de abszolúte nem ez a terület érdekli,vagy jogot végez,de nem akar ügyvéd lenni?????
Aztán,mi van azzal az anyukával,aki alkalmazott ügyvéd nk-i irodában?Mert lehet,hogy Laci bácsit le lehet szerelni azzal, hogy szoptatszés bocs,de lehet, hogy egy multibikát nem
Bár-kekeckedek-hosszú távon te sem bírtad
Nagyon szép, mondhatni "rózsaszínű" habkupac, amit leírtál, és tényleg gratuálok, hogy ez így sikerült. De azért szögezzük le, hogy ma Magyarországon az ilyen típusú munkabeosztás lehetősége ezer szakmából egy. Te kifogtad, illetve kitanultad, éltél vele, ügyesen, de a másik 999 kismamának bizony mást kell csinálnia. Képzeld csak el, ha mindenki ugyanilyen napirenden élne, mint ügyvédnő....
De szerintem másokat is érdekel, hogyan osztanád be pl. egy ismerősöm életét. Másfél éves gyerek, anya 2 műszakban (6-18 óra) egy "telefonos" gyárban, visszahívják, nem tartják a helyét. Apuka tetőfedő, ha van munka ezerrel nyomja, ne nincs otthon van. Kis lakáshitel. Nagyszülők még dolgoznak, ha szabijuk van, besegítenek.
Ha a te általad leírt minden optimizmusát és akaratát összeszedi a család, akkor sem lesz annyi ideje, és pénze, a többiről ne is beszéljek....
G.
Ui. az általad leírt napirendet szinte óráról-órára átgondova azért bizony vannak benne túlzások (nem hiszem, hogy emellett napi szinten volt időd főzn!, aki gyakorlott háziasszony, az ezt nem hiszi )
Hát visszaolvastam, hogy miket írtatok. Őskomcsi véleménye lehangolt, mert igenis van szakmaszeretet, siker, pénz, ha az ember okosan szervezi meg.
Én lehet, most nem jó példát mondok neki, de ügyvédként dolgozom a saját irodámban.
Mivel nekem korábban több terhességem megszakadt, pedig nagyon szerettünk volna gyereket a férjemmel, lombik volt a megoldás. Tudatosan készültünk a gyerekre, és én előre megterveztem azt is, hogy a gyerekem mellett hogyan fogok dolgozni.
2006. évben született a kisfiam, 2005. évben felvettem egy ügyvédjelöltet, hogy a gyerekemmel otthon maradhassak. Tárgyalásos ügyeket nemigen vállaltam, hogy a gyerekemtől minél kevesebb ideig legyek távol. Majd a szülés előtt 1 hónappal bejelentette az alkalmazottam, hogy elmenne, mert a barátjával összeköltözik. Na bravó, és mindent át kellett terveznem, amit addig felépítettem.
A gyerek 6 hetes korában már egyedül kellett dolgoznom. De boldog voltam, mert volt egy gyönyörű kisfiam, és szeretem a munkám.
Az irodámban egy szobát berendeztünk a fiamnak gyerekszobának. 3 hetesen már jött velem dolgozni.
Mivel az irodámtól gyalog kb. 30 percre laktunk, ezért mindig úgy sétáltunk be. Így neki is meg volt a séta, nekem is jót tett a mozgás. Azt szoktam erre mondani, én a kirakatokat nézgettem kismamaként, hanem célirányosan közlekedtem.
A picit szoptattam. Ügyfelek, mivel állandó időben aludt a pici, általában az alvási időben fogadtam. Este lefekvése után dolgoztam a nagyobb ügyekben. Ha pl.: földhivatalba mentünk, imádta a fiam, mivel az ügyintézők imádták, várt nyugodtan mindig a sorára, és egy szuper játszótér volt a közelében, így utána mindig ott kötöttünk ki. Mindig összekötöttem, hogy az Ő érdekei szerint szervezzem a napom. Ha tárgyalásra mentem édesanyám vigyázott rá.
A legfontosabb az volt, hogy mindig tudtam Ő a legfontosabb a fontossági sorrendben, és mindent ehhez igazítottam.
Mivel állanó ügyfeleim vannak, ismertek, elfogadták a szitut, de azért furcsállották. Voltak ellenzők is, főleg a védőnő ellenezte, hogy nem lesz állandóság a gyerek életében. Ehhez képest a fiam imádta az irodát, a játszószőnyegét, én nem voltam frusztrált, mivel a munkámmal is foglalkozhattam.
A férjem bár segített a háztartásban, de főleg én végeztem, mindennap főzök, takarítás hetente, mosás szükség szerint. Na jó a vasalás néha elmaradt pizsik, és melegítők esetében.
Bevallom nagyon élveztem, bár 1 éves kora után már kicsit elfáradtam. Hathónaposan már beírattuk bölcsibe, mivel várólista van, így 1,5 évesen bölcsis lett.
Imádja a bölcsit, kiegyensúlyozott, türelmes, nagyszájú, mint bármely majdnem kétéves kisfiú. Nem fél az idegenektől, imádja anyut, aput, és minden családtagot. Ha beteg én maradok itthon vele, hiszen a gyerekem azért van, hogy gondoskodjuk róla.
Összegezve: szerintem minden lehet, csak szervezés kérdése. Mindenki a pénzen lovagol, de erre a szüleim mindig azt mondták, mindig annyit osztunk be, amennyit lehet. Szerintem ma Magyarországon vannak szegények, de a gyerek nem fog reklamálni, ha nem pl.: 20.000.- forintos plüss macival játszik. Ha mindenki optimistábban szemlélődne, a fontossági sorrendet betartaná, és nem csak sajnálná magát, akkor a gyerekek is máshol tartanának, így a jövő is más lenne.
Szerintem csak rajtunk múlik.
Azért azt hozzá kll tenni, hogy a nők ( sőt a férfiak) túlnyomó többsége nem karriervágyból,sőt még nem is szakmaszeretetből dolgozik,hanem azért mert kell a pénz egyszerűen.Bár a nőklapja más világot akar ránk erőltetni és persze a nőklapjacafén mindenki diplomás menedzsernő,de azért higgyétek el, a töbség nem ez.Mondjuk nem tudom elhinni, hogy az a kismama aki az egy éves gyerekét hátrahagyva elmegy az Ósnbe dolgozni,az akár szakmaszeretetből,akár karriervágyból tenné.Közben persze annyi pénzt nem keres, hogy ne kelljen lemondani az ő háztartási munkájáról.Márpedig az ilyen típusú kismamák vannak többségben a való életben.Mondjuk nálam a szakmaszeretet megvolt.Karrier nuku.Pénz nuku.42 évig voltam ápolónő,ebből lejön 4 év kb a babák miatt.
Én szerintem akkor lehet boldog a mai világban egy dolgozó nő,ha keres ő és a férje elég pénzt arra, hogy kiváltsa a háztartási munkákat, vagy ha nagymama besegít.
Sehol nem állítottam hogy dolgozó nőként nem lehet boldognak lenni ! Csak arra szerettem volna felhivni a figyelmet,hogy vágyállmokat kergetünk,és közben,időt és energiát pocsékolunk ha a versenyszférától (ma már mi nem az ?)várjuk a probléma megoldását.Ugyan is ezt a problémát megoldani nem az ő feladatuk, sőtt ők kimondottan ellenérdekeltek.Valjuk be öszintén ez igy egyik fél számára sem ideális.Persze itt is vannak és lesznek is kivételek,de hosszútávon 3-6év távlatában azok sem biztos hogy stabilak.Te lehet hogy ezen szerencsés nyertesek közé tartozol. A többségnek viszont más megoldás/vagy hozzáálás után kell nézni,ezek közül volt EGGY! amit én korábban leirtam.
És esetleg itt van még EGGY.......177.sz.hozzászolás /julipuli/
Attól még más érezheti jól magát dolgozó nőként hogy Te így gondolod, miért kellene azt hinnie mint neked?
Bocs, de kicsit agresszívnak és lekezelőnek érzékeltem a hozzászólásod és nyitogatta a bicskát a zsebemben
Kedves Fórumozók,
elnézést az Offolásért,
ismét Fejős Éva kolléganőm topicindító levelét továbbítom Nektek!
üdvözlettel: Kertész Gábor
Babázás mellett: részmunkaidő, távmunka… vagy egyéb
Kedves Fórumozók, ismét a babás témakörben kereslek benneteket. A bölcsis tapasztalatokról szóló hozzászólásaitokat, valamint leveleiteket nagyon köszönöm, s most azt szeretném, ha arról írnátok, hogyan találtatok (találtatok-e) olyan munkahelyet, ahol dolgozhattok úgy, hogy a három év alatti picire is jut elég időtök. Van-e lehetőség ma Magyarországon részmunkaidőben, esetleg távmunkában dolgozni, működik-e ez a gyakorlatban? Az új témához kapcsolódó fórumot ITT TALÁLJÁTOK.
Várom a történeteiteket, akár e-mailen is (e.fejosKUKACsanomabp.hu). Köszönöm: Fejős Éva (Nők Lapja)
„Este fél hét körül érek haza (szellemi kihívásoktól teljesen feltöltve) vacsorát, készítek…”
szalad a ház, elmosogatok, ha kell berakom a mosógépet, teregetek, közben elkezdődött a híradó vagy a kedvenc sorozatom …stb. és közben próbálok foglalkozni a gyerekekkel is. Ez hívják ma minőségi együtt töltött időnek? - aligha.
„Azzal, hogy dolgozom, nem veszek el Jázmintól annyit, mint amennyit a munka ad nekem.”
Ha megfelelő kezekbe és társaságba kerül (jó dadusok, jóságos pótnagyi) akkor Jázmin köszöni, szépen jól van. Nem tőle veszed el, magadtól veszed el… a lehetőséget hogy kiélvezd a kis gyerekkel eltölthető, gyorsan múló idő minden pillanatát, ha már egyszer ilyen nemes feladatot kaptál.
„Sokkal több energia, ha egy nő nem csak anya, hanem dolgozó nő is…”
A sokat emlegetett felnőtt társaság, más környezet, másfajta tevékenység - igényt, a környezetében figyelmesen körülnézve az arra rászorulóknak sokféle önzetlenül végzett kisseb nagyobb feladatok elvégzésében elégítheti ki. Az ezen tevékenységek felett érzett öröm energiával tölt fel, úgy hogy közben a legfontosabb feladat az anya szerep is maximálisan betölthető.
En Franciaorszagban elek. Itt a szulesi szabadsag 16 het (elvileg 6 het szules elott, es 10 het szules utan), es elso gyerekkel jar 6 honap "GYES" (ha az anyuka elotte dolgozott eleget). Az en kisfiam koraszulott volt, a szulesi szabadsagom harmadik napjan szuletett, igy nekem jart majdnem 4 honap (szulesi szabi) + a 6 honap. 10 honapos kora utan munkat kellett keresnem, mert egy fizetesbol nem tudtunk volna megelni. Szerencsere egy honap alatt talaltam munkat, felallasban titkarnot keresett egy pici ceg. Igy napi negy orat dolgoztam, ami abszolut idealis volt a kisfiam mellett. A ferjem szinten ennyit dolgozik tanarkent, igy legtobbszor o volt a kisfiunkkal, mig en dolgoztam, es forditva, illetve hetente ketszer fel napot ment bolcsibe 11 hos koratol.
En ugy voltam vele, hogy amire 10 honapos lett a kisfiam, mar szerettem volna kicsit mast is csinalni, mint itthon lenni vele, hianyzott a munka, a felnott dolgok. Masreszt meg volt azert a dilemma, hogy bezzeg Magyarorszagon mindenki harom eves korig otthon van, akkor most velem van a baj, hogy en mar mennek dolgozni? Hozzateszem, csak es kizarolag felallas johetett szoba, tobb idot en sem akartam a kisfiamtol tavol tolteni.
Szoval, nekem igy volt tokeletes. Most varom a masodik gyermekunket, es a masodiknal mar 3 ev "GYES" jar (szinten meghatarozott idot kell elotte dolgozni), pontosabban, max. 3 ev, de evente kell donteni a meghosszabbitasarol. En azt gondolom, hogy amikor a kislanyom egy eves lesz, visszamennek a felallasba, de ez meg nem biztos, es meg raerek ezen gondolkodni. Lehet, hogy most meg pont, hogy ki akarom majd hasznalni a harom evet....
Mindenesetre lelkiismeretfurdalasom nincs amiatt, hogy visszamentem dolgozni felallasba, mert a kisfiam kapcsolata az apjaval szuper, sok idot toltottek kettesben, es a bolcsit is nagyon szereti, a dadusokat, a kis baratait.
Remelem segitettem a cikk irasaban!
Kiskrumpli
Azzal kezdeném, hogy én nagyon jó helyzetben vagyok. 2 éve vagyok itthon a kisfiammal, a lányom 7 éves. Van egy jó itthoni munkám, amit imádok, ráadásul a régi munkahelyemről havonta hívnak, hogy menjek vissza, teljesen bejelentve, 6 órára. A férjem is jól keres. Ha ezt igy össze adjuk, semmi de semmi szükségem arra, hogy visszamenjek dolgozni. Nem mondom, néha jól esne mást csinálni, mint az itthoni iskola/munka/háztartás/iskola (jön a tavasz-jön a játszótér is). Most fontolgatom, hogy visszamenjek e 6 órában dolgozni. 8-2-ig. Nem is lenne megoldhatatlan. Talán még egy bölcsit is találnánk. Viszont..akkor ki lesz a nagylánnyal itthon amikor nyári szünet van? ..Rákérdeztem
Szóval,az én nézetem az hogy akinek megvan az az egzisztenciája,anyagi háttere,az örülljön hogy az állam ezt biztosítja hogy addig otthon legyen ameddig csak lehet,és használljon ki minden időt amit a gyermekével lehet,mert ezeket az éveket visszahozni nem lehet!!!