Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hányás fóbia
Létrehozva: 2008. július 23. 15:06
Hányás fóbia, angolul emetophobia.....Már csak a szó hallatán is rosszul vagy? Kerülsz mindenkit aki csak picit is rosszul van? Menekülsz a köhögő embertől, mert lehet mindjárt hányni fog? Benned a félelem, hogy a legkedvesebb ember mellől is kiszaladnál a világból, de kénytelen vagy segíteni? Félsz a terhesség okozta hányásoktól?Nem jársz iszogatós bulikba, mert nagy veszélyzóna?.Kinek ismerős? Ki szenved ettől hozzám hasonlóan? Szeretnék beszélgetni olyan emberekkel akiknek vannak tapasztalatai, hogy miként állnak ellent ennek a szörnyű állapotnak......Kislány korom óta jelen van és mindeddig azt hittem, rajtam kivül soha senki által nem hallott fóbiával állok szemben....Sőt, anno egy merész elhatározás után is sikerült egy olyan pszihomókusba buknom, aki azt mondta adok én magácskának egy bogyót ami jól meghánytatja, no para.....jó mi? Van valakinek olyan siker sztorija, hogy sikerült megküzdenie vele anélkül, hogy gyógyszeres kezelése lett volna? Esetleg volt annyira bátor, hogy mert hányni??? Annyi annyi kérdés, várok mindenkit akit érdekel, aki érdekelt a témában......
szia Boszorkány:)
Örülök, hogy csatlakoztál hozzászólásoddal.......nagyon sajnálom a gyomorbetegséged, ez idegi alapon alakult ki, esetleg fekély?
sok okos gondolatot irtál ( figyelem elterelés, felmérni, hogy mi a jobb...stb) én nálam is a listán vannak ezek az elerelö műveletek, hiszek benne, nyugodt állapotban rendkivul jol is alkalmazom , de a pánik bekövetkeztében, vége a racionalitánsak, mintha nem is saját magam lennék a testemben, megszünik a kontrol....nked akkor is sikerül alkalmaznod??
üdv
A
Sziasztok!
Én is meg vagyok áldva ezzel a szép kis fóbiával többek között... látom, sokan vagyunk, mégis kevesen (szerencsére!). A topikot nem olvastam végig, csak épphogy átfutottam.
Ráadásul súlyos gyomorbetegségekkel küzdök, napi szinten van hányingerem... el tudjátok képzelni, gondolom... szvsz. ettől alakult ki bennem a hányás iránti undor
No ennyit az ego-részlegből, magamról.
Mivel a fóbia pszichés eredetű, egyetlen megoldás tapasztalatim szerint: "segíts magadon, isten is megsegít". A pszichológus nagyon sok esetben nem ér semmit! Jelentős része a "betegen" múlik... Figyelemelterelés, vagy ha nagyon súlyosan rátök jön, gondoljátok végig az egészet... Lesz-e abból olyan hatalmas probléma, ha visszajön? Megéri-e végigrettegni órákat, napokat (esetemben egy fél életet) az életetekből egy szinte "természetes" folyamat miatt?...
Üdv.
Sziasztok. Egy elég fura és szégyenlős kérdés. De nektek nem volt még oylan, hogy szex közben rosszul lettetek? Hogy milyen gáz, ha közbe behánysz, és jön a pánik... Nekem szojkott ilyen lenni, de lehet azért, mert volt egy eset amikor egy sráccal aki sík részeg volt alőjátéknál BEHÁNYT!!!!!!
áááááááááááááá
Lehet, hogy ez hat ki. És az orális dolog? Garatleflex, ilyenek.
sziasztok Lányok.....(tényleg fiuk nincsenek?)
Örülök, hogy él a topic...irjatok csak szorgosan, minden hozzászolást jo olvasni.....ajánlom én is susanna blogját, nagyon jo, meglepö nyiltsággal fogtok találkozni......nekem spec segitett.....
üdv neked is Angie B:) huu, ez a sok mütét okozta frász...örülök, hogy minden rendben ment.....hamarosan remélem személyesen is talizunk:)
Áhh, szegénykém. Teljesen megértelek. Nem vagyunk egyedül ezzel a gonddal, és az isten se segít ezen. Nekem pl 2 napja műtötték a cicimet újból, de nem engedem az alatást sem, inkább szenvedek, csak ne hányjak utána!! Én egyszer bementem éjjel a pszichiátriára és kértem egy maszkot, mert nem akartam semmit sem elkapni sehol. Hülyének néztek, mert abban mászkáltam mindenhova. A talit szervezzük!!! de ha szeretnél még olvasgatni van saját honlapom http://suzanna.starlooklike.com
Puszika, és kitartás!! Én is így élek napról napra, percről percre...
Ismerem ezt az érzést,hogy"jaj mit gondolnak majd az emberek".Egyszer elájultam a tescoba onnan kezdődött el az egész "pánikom".Hát ott minden arcot láttam,de együttérzőt nem nagyon.Mesélte pár ismerősöm,hogy mikor hánytak az utcán miket éltek át más emberek miatt
Persze senki nem gondolt arra,hogy esetleg nem azért hány mert be van rugva,hanem mert terhes.De volt ,hogy olyan mesélt ilyenről akinek daganata volt.
Nem értem az embereket! Én soha nem nézek az utcán rosszul lett emberre megvetően!(Csak ha látom,érzem,hogy ivott)Szegény nem elég neki,hogy rosszul van,de még azt is lássa,hogy "úgy"nézek rá.
Én majd mesélek személyesen,hogy én miért is félek a hányástól.Persze,ha érdekel téged (titeket)
.
Gyomortükrözéses élményem nekem is van, de annyira öklendeztem, hogy nekem nem tudták levezetni a csövet..
Amúgy amikor hánytam, közben arra gondoltam, hogy mennyire rettegtem ettől és igazából inkább az azt megelőző rosszullét a rossz, ez meg úgy jön magától, inkább csak undorító. De a fóbiám erősödött tőle, de lehet, hogy csak azért mert attól rettegek, hogy emberek előtt szégyenülök meg, mert nem tudok időben mosdóba menni, mert nem tudom hogy kell-e tényleg.
Hát igen sajnos a szíven mélyén félek tőle,hogy nem lenne hatásos terápia,mert 2x volt nagyon-nagyon közeli élményem(öklendezés) 1:mandulaműtét után 1 héttel(mikor a nyelvcsapom irítálta a torkomat)
2:gyomortükrözésnél
és utánna pár hónapig elmúlt a félelmem(mondván ó,hát ez nem is olyan vészes,sőt még jól is esett.De aztán megint előjött a félelem
.
Sziasztok!
Hű de ismerős, amit írsz.. Rettegek már csak annak a hallatán is, ha valaki hányós-hasmenős vírust emleget. És sajnos ilyen vírus mindig van. :( Nincs olyan, hogy tömegközlekedési eszközön pl. nem jutna eszembe, hogy vajon ki szenved ilyentől, mindig pici levegőket veszek, hogy azzal ne szívjam be a vírust.. súlyos :) HA ismerőseim között akad ilyen, akkor utána min. két hónapig még telefonon sem szívesen beszélek vele. És az evés.. dettó. Ahogy a kaját lenyelem, már azon jár az agyam, hogy nehogy kihányjam és én is kapkodom be észnélkül a gyógyszert. Bárhová készülök a lakáson kívülre állandóan figyelnem kell, hogy üres hassal induljak el, hogy ne legyen gond. Szinta az egész életemet szervezni kell.
Amúgy olvasom, hogy ti a hányástól várjátok a megoldást. Sajnos nálam ez nem vezetett eredményre, mert fóbiásan pár éve hánytam, ráadásul, amitől rettegek olyan helyzetben, szóval nem tudtam wc-re kimenni, mert elájultam előtte és utána úgy a szobában, mások előtt. Hát gondolom mondanom sem kell, hogy csak súlyosbította a fóbiámat:(
Lányok, (tényleg fiúk, nem szenvednem ilyentől??) szerintem a tali nagyon jó ötlet. Nekem bármelyik hétvége jó.
szia kedves AB:)
örülök, hogy irtál......köszönöm, még mindig élvezem a vidéki pihenést, szerencsére csak augusztusban indul a tanárok mokuskereke:) A barátod ötlete nem lep meg:) , engem is ezzel boldogit minden családtagom.....értehtő, segiteni probálnak, néha viccesen, hátha jobban hat, néha bekeményitve, hátha azzal sikerül hatást elérni......amit érzek, hogy nem tudják megérteni, bár aggodnak és beleprobálják magukat képzelni a helyzetbe, de áááá, közel nem olyan......engem most megmondom öszintén, egyetlen egy dolog aggaszt, öszinte leszek........én már minden erömön azon vagyok, hogy "tullegyek" valahogy egyszer rajta.....és akkora erőt, koncebtrálást, bátorságot, elszántságot és miegyebet igyényel, hogy egyenlöre csak gondolatban játszom az ötlettel, hogy én leszek az elsö a forumon aki teljes lelkesedéssel fogja világgá orditani, hogy igggeeeeen, megcsináltam, tulvagyok, legyetek ti is erösek, tuléltem és vééééégeeee, jol vagyok:) No pánik....
Mindez olyan ügyesen megy amikor nem pánikolok, nyugi van körülöttem, nem kell embereknek megfelelnem, bizonyitanom....de rettegek a gondolattol, hogy a pánik hevében ez a magbiztosság tovaszáll...nos nem tudom.....várom, h elkezdödjön akezelés, és tudat alatt, hogy van egy szakember mellettem, hátha eröt ad és véghezviszem:)
remélem jol telnek a napjaid, évezd a napsütést és adj magadrol életjelet legközelebb is:)
puszillak
Sziasztok!
Hogy telt a pihi alietta ? Pont ezzel cukkol párom mindennap,hogy vegyünk be "csoportosan"hányós tablettát és hányjunk együtt
.Most azt mondom oké,de biztos vagyok abba,hogy ha ott tartanánk megfutamodnék
.
Sziasztok Lányok....
Elnézést mindenkitöl, szerettem volna válaszolni hamarabb, de a mobil netem egy percet enged itt lenni és rögtön kikukáz......továbbra is szervezem, érdeklödök töletek, hogy mikor lenne jo taliznunk.....a jövö hvégét ketten szeretnék csusztatni egy héttel, jelezzetek vissza, hogy mikor jo nektek, nagyon jo lenne személyesen is egy jot beszélgetni.....tapasztalatbol látom, hogy akárkivel összefutok itt msn-en képtelenek vagyunk abbahagyni és csak ámulunk, bámulunk, milyen sok hasonloságot fedezunk fel egymás életében......és én mindenki tapasztalatára kiváncsi vagyok, miota rátok találtam, már jobb a hozzáállásom.......egy kedves sorstársammal hülyéskedtünk, hogy verbuválodjunk össze, rendezzunk egy csoportos hányást és hátha ez a nagy titok nyitja:) persze nagy ilyenkor a szám, de néha muszáj viccelödni is, mert bizony a fobia itt van köztunk......
irjatok, jelentkezzetek, várom az ötleteket.....én még arra is beneveznék, hogy vendégul látok mindenkit.....azok akik szenvednek a kaja minoségétol ( ez a rész nekem hiányzik a fobiábol), garantálom, hogy full steril, friss ksizolgálásban lesz részetek:) ha valaki, akkor én megértem:))
Sziasztok!
Ahogy olvasom egyikőtök se szokott hányni.. lehet, hogy nem mondanak hülyeséget azzal hogy hányjatok egyet és elmúlik.. persze ha komolyabb a dolog lehet hogy szakember kell hozzá, de ez talán olyan lehet, mint a vérvétel. Sokan a félelemtől el is ájulnak, aztán amikor valami miatt sokszor kell vérvételre járni, elmúlik a félelem és vele a rosszullét is. Rájönnétek hogy nincs is mitől félni. Ha sikerül rávenni magatokat, ne egyetek előtte sokat, hanem rengetek vizet igyatok, azt sokkal kevésbé rossz kihányni. Tapasztalt "hányóként" mondom
Migrénes vagyok.. van hogy hetente ezzel jár.. szóval már segitek is magamnak ha kell..
Sziasztok, üdv minden új érkezőnek! Suzanna, nagyon durva a töréneted! Nekem szerencsére "csak" ritkábban jön elő, van hogy hetente van hogy csak havonta v. még ritkábban. és szerencsére enni is tudok, nagyon rossz lehet h Te nem tudsz, v. ha mégis akkor rögtön félsz h hányni fogsz!
nagyon meg tudja keseríteni az ember életét...
Aliettával beszéltül, hogy össze kéne hozni egy talit, ahol jól kibeszélhetnénk magunkat (és egymást
) és l egalább megértő fülekre találnánk... Jelentkezzen aki vevő r á! 
Hű, de sokan vagyunk... én is azt hittem egyedül vagyok ezzel a problémával. ugyanezeket a tüneteket produkálom, mint ti, még most, olvasni is rossz volt róla... nekem is rossz élményem van gyerek koromból és tényleg az ember felvértezi magát, hogy még véletlenül se... gyűlölöm... főleg mikor egyes emberek a bulikban erről kezdenek sztorizni nevetve, számomra ez egyáltalán nem vicces
és általában már ott zöldülök mellettük, akkor valaki mindig észreveszi magát, h én ezt a témát nem élvezem.
Mi szeretnénk babát, de a terhességi rosszulléttől előre rettegek... Anyum nem volt rosszul anno, meg a barátnőim se, sosem, szóval reménykedek, hogy szerencsés leszek, de mi van, ha nem? Akkor majd megszűnik ez a rettegés, vagy még rosszabb lesz? oh istenem...
Milyen fóbiákat produkál az élet, hihetetlen... együtt érzek mindenkivel!!!
Szia Edin.....
én is azt kell hogy mondjam, nagyon bátor vagy....azt hiszem nekem is ugyanez a durvább változata van, minden mondatod ismerös, átélt, megtapasztalt.....és valoban....az a legszörnyubb, hogy nincs olyan napunk, hogy ne lenne figyelmunk középpontjában..... mondhatni, minden nap van hányingerem....és miért? mert az utcán valaki biztos lehajol, vagy beköti a cipöjét, az én agyam mit üzen? áááá, biztos rosszul van.....téli idöszak, tele köhécselö emberekkel, huuuuu ez kegyetlen tud lenni tömegközlekedésen éppen dugoban amikor az istennek nem akarunk elérni a megálloba, hogy kirohanhassunk a világbol....fogászatra görcsösen megyek, föleg ha röntgenezik, a torkomat csak a "bot" nélkül engedem megnézni, és amikor szombat esti láz van, mindenki vidáman koccint és élvezi az ital bodito hatását, én mit csinálok? ott állok mellettuk és bizonygatom, hogy nem kellene innotok, rosszul lesztek blablabla.....lányok! nincs mese, igy nem lehet élni.....én ezt a találkát továbbra is hirdetem mindenkinek, ez lehet az elsö lépés.....aztán a szekember segitsége....én megfogadtam, addig megyek amig nem találom meg a megfelelö embert......fontos, hogy olyan embert találjunk, akit elismerunk, tiszetlunk és hat ránk...ez mindenkinél más és más, tehát nem vagyok biztos benne, hogy lesz olyan emberkénk aki mindenkinek megfelel.....de én végig csinálom, elszánt vagyok.....képzeljétek, most még oda is eljutottam, hogy egyszer egy nap megbirkozom a gondolattal hogy igenis bátor leszek, szembe nézek a gonosszal és kiprobálom......ez egyenlöre egy perces élmény, de nálam már ez is nagy szám, mivel eddig kisem ejthette senki a száján a hányás szot.......
sajnos én pár napra mint emlitettem elutazok, de mi lenne, ha most lefixálnánk a jövö hétvégét, hogy legyen idötök minden mást egyebet elintézni? Péntek, szombat, vasárnap? kinek mikor jo? helyszin? várom az ötleteket, aztán majd kimazsolázzuk, hogy mindenkinek megfeleljen......
üdv mindenkinek....irjatok:)
Szia!
Üdv köztünk! ez a "nem merek enni" ismerős, bár é n inkább csak az estétől félek, reggel minden más, akkor nem hányhatok
ez is hülyeség... na mindegy, sztem irigylésreméltó vagy, hogy helytálltál a lányod mellett egész éjszaka, én lehet h inkább kihívtam volna a mentőt, v. vmi, hiába szeretek vkit a világon mindennél jobban, ha hány elm enekülök! de akkor ezek szerint nem is lehet hozzászokni??? mindig abban reménykedtem, na majd ha lesz gyerekem, akkor m ajd nem elsz időm ezzel foglalkozni, hozzászokom és minden o kés lesz.... ezek szerint nem?
Sziasztok!
Sajnos én is hányásfóbiás vagyok, szerintem a durvább változat. Gyerekkoromtól szenvedek tőle, megkeseríti az életemet. Hasonlókat élek át én is, mint amit írtatok, tk. állandóan ki vagyok élezve a témára, bármikor és bárhová megyek, figyelem az embereket, mindig úgy helyezkedem, hogy ne érhessen váratlanul sehonnan, figyelem a hangokat járművön, utcán ha olyat látok hallok, pánik reakcióim vannak. A legnagyobb baj, hogy annyira rettegek attól, hogy hányni fogok, hogy az evéssel is gondjaim vannak, nagyon hányingeres típus vagyok. 20 éves koromban lefogytmm 42 kilóra(178cm), mert nem mertem enni, hogy nehogy hányjak. Persze kórházba kerültem és anorexiával kezeltek, pedig már akkor tudtam, hányásfóbiám van és semmi közöm az anorexiához.
Én elképzelni sem tudom, hogyan tudnék ettől megszabadulni, mert ugye így éltem le az életemet.
A gyerekszüléstől terhességtől is rettegtem. Terápiás jellegű egy kisgyerek, az biztos
Átéltünk a lányommal jó pár hányást, volt olyan, amikor egy éjszaka alatt 20x hányt, hát nyugodtan állíthatom, hogy életem legborzasztóbb "élménye" volt, nem tehettem mást, egyedül kellett helyt állnom, mert kettesben élünk. Szerintem nem lehet hozzászokni. Időnkét rámtör a szorongás csak úgy minden ok nélkül, hogy mi van, ha ez megint megtörténik és jön a pánik. Szegény gyerek picit fáradtabb, vagy nyűgösebb már gyanúsan figyelgetem, hogy nem más baja van-e. Éjszaka köhög egyet, már kezdek izzadni, remegni, ver a szivem, mint őrült és dermedten fülelek, mi lesz. Na szóval nagyon nevetségesnek tűnhet ez másnak, de most picit megnyugodtam, hogy sorstársaim is vannak:)
Talira én is jelentkező vagyok
Szia kicsilány:)
nem semmi a te sztorid sem, köszi, hogy irtál......ez a megfejthetelen agyjáték idegtépő ám rendesen.....most pár napra hazautazok a szileimhez látogatoba, de ha megérkeztem vidékrol rajta leszek, hogy összeverbuváljak egy kis csapatot....és bizton hiszem és reméelm, hogy rengeteget segitene egy kis közös beszélgetés........ de várjatok meg, kine hagyjatok!!!!:):)
Szia!
Köszönöm a privit!!
én is úgy hallottam h úgy lehet ezt a legjobban legyőzni, ha "közel kerülünk" a szörnyhöz! de olyan nehéz... 
és a legrosszabb, amikor épp rajtam van a dolog, kicsit úgy érzem magam mint aki nem teljesen normális, mert olyan gondolataim vannak, hogy inkább a halál, mint egy hányás... és ez már tényleg beteges. nálam az hozta ki, hogy 6 éves koromban egy disznóvágáson az egyik uncsitesóm bekajált, rosszul lett és lefeküdt és én voltam vele amikor rájött a hányás. arra emlékszem csak, h nem mentem ki, csak hátat fordítottam, és sírtam mint az állat, és az uncsitesóm is sírt hányás közbe... lehet h ezért rögzült belém az h ez egy borzalmas dolog. tényleg képes megkeseríteni az ember mindennapjait egy ilyen "hülyeség", mert igazából tudom, hogy semmi félnivaló nincs tőle, mert természetes folyamat, tisztul a szervezet, stb. de amikor rámjön, nem veszem be ezt a maszlagot...
Én is benne vagyok h fussunk össze páran, meg beszélni, kibeszélni, hátha segít...