„Olvasni annyi, mint táplálkozni.” – Victor Hugo
Ez az idézet négy szóban összefoglalja azt, amit én hosszú körmondatokon át próbáltam megfogalmazni, amikor ebbe a témába belekezdtem. Az olvasásnak számos pozitív hatása van, táplálja a testet, a lelket, hozzájárul a mentális egészséghez, fejleszti a gondolkodást és a memóriát, empátiára tanít, alakítja a személyiséget, csökkenti a stresszt, de emellett például társadalomformáló jellege is van, ami nagyon is aktuális kérdés a napjainkban, mikor a nőket még a diplomaszerzéstől (és a gondolkodástól) is eltiltanák. Minden mindennel összefügg, ha erről a kérdéskörről van szó, és különösen aggasztó, hogy az utóbbi évek történései is az olvasás ellen játszanak. Kezdődött a pandémiával, ami alatt az egész könyvtárszakmának újra kellett szerveződnie, ezt követte az infláció, a papírárak drasztikus emelkedése, a katatörvény újraalkotása, ami kiadókat és szerzőket is megtépázott, az utolsó csepp a pohárban (remélhetőleg) pedig az energiaárak drasztikus emelkedése volt, ami a szektor minden résztvevőjét érintette. A könyvipar elszenvedett néhány, a maga nemében bibliai csapást – ha már a könyveknél tartunk –, és ez hatással lehet az olvasási szokásainkra nézve is, amik egyébként sem alakulnak a legfényesebben.
Lesújtó adatok
A Tárki 2020-as könyvolvasási és könyvvásárlási szokásokat feltáró tanulmánya, ami a Petőfi Irodalmi Ügynökség és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének szakmai támogatásával valósult meg, rengeteg fontos dologra mutatott rá. Például, hogy 2005 óta 12 százalékponttal visszaesett az olvasók aránya, azaz, amíg 2005-ben a felnőtt lakosság 25 százaléka olvasott rendszeresen, 2020-ra ez 13 százalékra csökkent. Ez már önmagában is elég aggasztó tény, de ha azt is figyelembe vesszük, hogy 1989-ben – ekkor volt a legmagasabb az arány a vizsgált időszak elejétől kezdve, azaz 1981 óta – 35 százalék vallotta magát rendszeres olvasónak, gyakorlatilag látható, hogy
harminc év leforgása alatt közel harmadára csökkent azok száma, akik napi szinten fogyasztanak nyomtatott tartalmat.
Itt fontos hangsúlyozni, hogy könyvekről beszélünk, a kutatás nem terjedt ki az online tartalomfogyasztásra, tehát szigorúan csak a papír formátumú kötetekről lehet következtetésekbe bocsátkozni.
A teljes magyar felnőtt társadalmat reprezentáló kutatás arra is kitért, hogy mi lehet a fentiek oka, a megkérdezettek 45 százaléka egyszerűen nem szeret olvasni, 33 százalék pedig az időhiányt említette mint indokot. Ami a nemek megoszlását illeti, nagyobb arányban olvasnak rendszeresen a nők, a férfiak 59 százaléka úgy nyilatkozott, hogy szinte soha nem olvas könyveket. Sajnos a felmérésben a gyerekek olvasási szokásait nem vizsgálták, pedig az is érdekes lenne, hogy a felnőtt vélekedés tükrében miként alakul a fiatal korosztály olvasási kedve, és ez hogyan alakítja tovább a következő évek statisztikáit.
A kutatást a költési szokások tekintetében is érdemes megnézni, 58 százalék soha vagy csak nagyon ritkán vásárol könyvet, azok aránya pedig, akik havi rendszerességgel költenek ilyen „luxusra”, mindössze 1 százalékot tesz ki. Műfaji sajátosságokat illetően a szépirodalmi és szórakoztató irodalmi művek a legnépszerűbbek.
A vásárlók nagyon átgondolják, melyik könyveket veszik meg (Fotó: Getty Images/Courtney Hale)
A könyvárak az egekben
Nem olyan régen hazalátogató külföldi rokonaim hüledezve meséltek arról, hogy a könyvek ára is milyen nagyot nőtt. Évente egyszer jönnek haza, és igyekeznek az újdonságokat beszerezni, ám idén először kétszer is meggondolták, hogy mely kötetek kerüljenek a kosarukba. Mindannyian érezzük, hogy a könyvvásárlás, ha nem is luxussá, de tagadhatatlanul egy átlagon felüli kedvtelési kiadássá vált, így valószínűsíthető, hogy a könyvet szinte soha nem vásárlók 58 százalékos tábora tovább bővül a jövőben.
Egyre többen lesznek azok, akik a spórolást ezeknél az élvezeti cikkeknél kezdik meg, az olvasás ugyanis költséges hobbi, összességében viszont mindez komoly hatással lehet a társadalom alakulására is. Nem akarok naiv lenni, tudom, hogy a legtöbbeknek a mindennapi megélhetés is jókora gondot jelent, azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a tudásunk, a világlátásunk leképezi a társadalom minőségét is.
Egy irodalmi műnek hatásmechanizmusa lehet egyénre és közösségre nézve, akárcsak a mesének a gyerekek személyiségfejlődésére, és minél inkább változik az olvasóközönség összetétele és struktúrája, ez annál inkább meg fog látszani a kultúránkban.
Fekete Judit, a Central Kiadói Csoport (Animus, Central, Lampion Könyvek) marketingvezetője elárulta, hogy az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál sem volt feltétlenül pozitív végkicsengésű. Bár hatalmas volt a hétvégi tömeg, és az emberek vásároltak is, sokkal szerényebb volt a költésük.
„Tulajdonképpen nem is számítottunk ennyi emberre, de azért az látszott a vásárlásokon, hogy a látogatók sokkal jobban meggondolják, hány könyvet vegyenek. Hatalmas érdeklődés volt, és úgy tűnik, aki könyvszerető, az könyvszerető marad ezekben a nehéz időkben is, de amíg korábban óriási kupac könyvet vásároltak, most sokkal tudatosabban válogattak.”
A könyvhöz jutás, azaz ellátás egyelőre (szerencsére) nem érzi meg a megszorítások hatását, viszont tudni kell, hogy a kiadói szakma nincs egyszerű helyzetben, és az általános elkeseredés egyre inkább érezhető. Azok a kiadók, akik bolttal is rendelkeznek, különösen nehéz helyzetben vannak.
Szeretnénk, ha tudnák az olvasók, hogy most sajnos mindenkinek nehéz. A könyvárak nem azért ilyen magasak, mert a kiadók nyerészkedni akarnak, hanem mert most mindenki próbál valahogy túlélni. A pandémia okozta papírárak, a háború hatásai, vagy akár a forint romlása, mind-mind hatással van az árakra. Mi például igyekszünk nem az olvasóinkra hárítani a költségeket és ezt itt-ott meg is tudjuk tenni, próbálunk a könyvek gyártási költségén spórolni, keménykötés helyett puhát használni, vagy sok-sok utánnyomásunkat zsebkönyvben adjuk ki, hogy ezzel is kicsit csökkentsük a fogyasztói árat, de az biztos, hogy mindent sajnos mi sem tudunk megkerülni.
Hozzáteszi, hogy szerencsére mindig van lehetőség barátságosabb áron vásárolni, a kiadók rendszeresen indítanak nagyobb akciókat, és érdemes a raktárkisöpréseket is figyelni. Emellett az olvasói visszajelzéseket minden eddiginél komolyabban veszik, ugyanis, ha nem is olyan mennyiségben, de úgy látják, hogy a fogyasztók a jó könyvélményhez ugyanúgy ragaszkodnak, mint pár éve.
„Nagyon figyelünk a visszajelzésekre, melyik könyvünk, borítónk tetszett, nem tetszett, mit várnak leginkább, melyik sorozatunk hogy teljesített, és hogy miként tudnánk még több izgalmas címmel előrukkolni. Azt hiszem, a legfontosabb az olvasók megtartásában az maga a figyelem feléjük, és hogy továbbra is jó minőségben, jó könyveket adjunk ki. Persze a marketingeszközök is lényegesek, az akciók, kedvezmények, vagy a könyves események, ahol találkozhatunk, de leginkább úgy szeretnénk megtartani az olvasóinkat, hogy jó könyveket hozunk el nekik, jó olvasási élményeket szeretnénk adni.”
A könyvtár mint alternatíva?
A kölcsönzés mint járható alternatíva a vásárlás helyett egyenes úton adná magát, ugyanakkor nehezítő tényező, hogy ezen a fronton is egyre több a kérdőjel az energiaválság miatt. Az egri városvezetés sorra zárja be a nem létszükségletet jelentő önkormányzati intézményeket, többek között a könyvtár épületével is így tettek, Nagyatádon a könyvtár heti egy napra nyit csak ki, Csányi József, Kiskunfélegyháza polgármestere szintén a nyitvatartás módosítását harangozta be. Szeptember 19-én a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Facebookon tudatta, hogy megváltozott nyitvatartással várja az olvasókat, ellenben a szintén győri Bezerédj-kastély fiókkönyvtára végleg bezárja kapuit.
A könyvtárak nincsenek egyszerű helyzetben (Fotó: Getty Images/Johner Images)
A növekvő rezsiárak láthatóan fenntartói szinten komolyan érintik a könyvtárhasználatot, és ahogyan Kiss Gábortól, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének alelnökétől és a zalaegerszegi könyvtár igazgatójától megtudom, a városban is (teljesen érthető módon) elsőbbséget élveznek a bölcsődék, óvodák, idősotthonok, szociális intézmények, a közétkeztetés és a közvilágítás a kulturális intézményekkel szemben, így ezeken próbál a fenntartó takarékoskodni. Csak náluk éves szinten 4,5 millió forint az áram díja, ami a megjósolt nyolc-tízszeres növekedés esetében azt jelentené, hogy 45 millió forintra nőne az áramszámla, ez hozzávetőlegesen az intézményi keretük egynegyedét teszi ki. És akkor még nincsenek kifizetve a munkabérek és nincs megoldva a dokumentumbeszerzés, vagyis a helyzet tényleg nagyon árnyalt. Ráadásul egy bizonyos méretű személyzet fenntartása elengedhetetlen ahhoz, hogy az egymásra épülő munkafolyamatokat elvégezzék, és ezáltal a könyvtár működését biztosítsák.
Bár a járványidőszak is megviselte őket, Zalaegerszegen olyan komplex rendszert tudtak kiépíteni, hogy az olvasni vágyók, ha korlátozottan is, de hozzájuthattak szeretett köteteikhez. Ezzel szemben most az a veszély fenyeget, hogy az épületeket és az infrastruktúrát sem fogják tudni úgy használni, ahogy eddig, vagyis a pandémiához képest is csekélyebb lehetőségek állnak országos szinten a könyvtárak rendelkezésére. Mivel a Covid lecsengése óta felívelőben volt a kölcsönzések száma, és a közösségi ingyenes programokra is nagy volt az érdeklődés, ez megint csak borús képet vetít előre az olvasás elkövetkezendő napjairól.
Minél jobban korlátozás alá esik, annál kevesebb lesz a használó vagy a fogyasztó, és ez nyilvánvalóan kihat hosszú távon a társadalom mentális állapotára.
Szeretném hangsúlyozni, itt nem arról van szó, hogy a bölcsészek a versesköteteket nézegetik, ezek nagyon komoly társadalmi és közösségi problémákhoz vezetnek. A könyvtárak rendkívül lényegessé váltak az elmúlt évtizedekben a kulturális közösségi programok szervezése és egyáltalán a közösségek szerveződése szempontjából, rengeteg programunk van, amik a társadalom különböző csoportjainak szólnak és térítésmentesek. Ez a településeket figyelembe véve is meghatározó, mert közösségformáló ereje van ezeknek a programoknak, és lehetőséget adnak az együttes szocializálódásra a különböző generációk tekintetében. A könyvtár társadalmi kérdések színtere, vagy ha jobban tetszik, katalizátora, ami behálózza az egész országot.”
Az e-könyveké a jövő?
Az e-könyvek még a könyvfogyasztáson belül is külön megítélés alá esnek, és az biztos, hogy egy szűk réteget leszámítva nem hoztak olyan átütő sikert, mint remélték tőlük – legalábbis hazai viszonylatban nem. A Tárki kutatására visszautalva 2020-ban mindössze a megkérdezettek 2 százaléka vásárolt elektronikus formátumú olvasnivalót, viszont felmerül a kérdés, hogy a jövőben mire számíthatunk? Egy e-könyv olcsóbb, mint a papír alapú, és adná magát, hogy könyvtárak zárvatartásával a digitalizáció szintet lépjen, de sem Fekete Judit, sem Kiss Gábor nem gondolja, hogy az e-könyvek népszerűsége megugrana.
„Itthon sajnos az e-könyv szolgáltatásnak minősül a TEÁOR szerint, ezért a szolgáltatásokra jellemző 27 százalékos áfa nyomja (a papír alapú könyveknél ez 5 százalék – a szerk.), így nem mondanám, hogy sokkal jobban megéri elektronikusan olvasni, de lehetséges, hogy valamennyire azért emelkedik majd a digitális könyvek iránti igény, hisz némileg azért mégiscsak olcsóbbak, mint a papírkönyvek” – tudom meg Judittól. Kiss Gábor alelnök viszont a könyvtárak esetében egyáltalán nem számít erre, Magyarországon ugyanis komplex jogszabályi feltételek vonatkoznak a közzététel szabályozására.
Az e-bookok olyan szabályozás alá esnek, ami miatt várhatóan továbbra sem fogják a papír alapú könyveket felülírni (Fotó: Getty Images/ Kris Ubach and Quim Roser)
„Pont a könyvfesztiválon volt ezzel kapcsolatban egy eszmecsere a kiadókkal és a szerzői jogi hivatal képviselőivel, mert bonyolult dolog az elektronikus formátum – meséli Kiss Gábor. – A közzététel alapból szabályozva van, és a könyvárak integrált rendszere jelenleg nem is nagyon alkalmas ezek fogadására, mert minden ilyen esetben egyéni licencszerződést kellene kötni az olvasóval. Magyarországon csak azokat lehet távolról használni, amiket maga a kiadó, vagy pedig valamilyen adatbázis rendelkezésre bocsát, ilyen például az OSZK Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtár szolgáltatása.”
Sötét jövőkép
Az összes érintett témát figyelembe véve egy nagyon komor kép kezd kirajzolódni az olvasás jövőjét illetően, és annak ellenére, hogy akadnak ingyenes, vagy rendkívül olcsó hozzáférési pontok – például a könyvszekrények vagy az antikváriumok – elkeserítő a helyzet.
2021-es adatok szerint Magyarországon a népesség 25 százaléka funkcionális analfabéta, azaz az alapszinten túlmutató olvasási készségeket igénylő mindennapi élet- és foglalkoztatási feladatok elvégzésére alkalmatlan. Sokaknak a szavak betűzése is gondot okoz, egy részük nem érti, amit olvas, és nem is képes arra, hogy az olvasást örömteli szórakozásnak élje meg.
Ha ehhez hozzáadjuk az olvasási kedv csökkenő tendenciáját, a könyvszakma és a könyvtárak jelenlegi helyzetét, valamint sajnos a politikai játszmákat, kis túlzással azt mondhatjuk, hogy az olvasás még sosem volt ennyire rossz helyzetben.
A gyerekeknek egy hatalmas szelete csak az iskola által szervezett könyvtári látogatások során kerül kapcsolatba könyvekkel, és ha az intézmények országos szinten korlátozás alá esnek a jövőben, még inkább aggasztóbb évek elé nézünk. Edukáció híján ugyanis hiába jönnek létre olyan szerveződések, mint Szabados Ági Nincs időm olvasni/Van időm olvasni! kihívása (ami a cikk megírásának pillanatában közel 52 ezer tagot számlál), csekély lesz az utánpótlás, aki felnőve magáénak érezheti a betűk szeretetét. Márpedig ilyen nehéz időkben az olvasás az egyik, ami segíthet kiszakadni a mindennapok problémáiból. Hiszen „olvasni olyan, mint táplálkozni”, csak ebben a megvilágításban a lelket tápláljuk.
(Az nlc és a Central Kiadói Csoport a Central Médiacsoporthoz tartozik.)