Minden eddiginél népszerűbbek a natúrkozmetikumok, de nem árt velük csínján bánni, ha valóban jót akarunk magunknak.
Hajlamosak vagyunk a natúrkozmetikumokra úgy tekinteni, mint a természet tégelybe zárt ajándékára, nem véletlenül. Egyre többen, egyre több dologra vagyunk allergiások, egyre nagyobb figyelmet kap a légszennyezettség, az egészségtelen táplálkozás, a külső, káros hatások, amelyek gyengítik a testet, károsítják a bőrt. Mindeközben keserédes nosztalgiával emlegetünk olyan régmúlt időket, mikor még szüleink sem éltek, mégis tudjuk, érezzük, nem véletlen, hogy voltak akkoriban növények, melyek kivonatait több száz, esetleg több ezer éves hagyomány alapján alkalmaztak a bőr- és a szépségápolásban. És alkalmazzák őket ma is.
Mindeközben hanyagul zárójelbe tesszük, mennyit fejlődött a tudomány, a bőrgyógyászat. Milyen sok bőrbetegséget lehet könnyen, mellékhatások nélkül kezelni, vagy egyszerűen csak az aktuális szépségtrendeket anélkül követni, hogy abba belehalnánk. A hegek, pigmentfoltok takargatására eszünkbe sem jut ólomtartalmú pasztákat használni vagy higanyt csepegtetni a krémünkbe, hogy attól szépüljünk, holott ez utóbbi még a harmincas években is divat volt.
Fun fact: mindkét nehézfém a természet ajándéka.
Érdemes hát a helyükön kezelni a természetes összetevőkön alapuló kozmetikumokat, attól még nem lesznek rosszak, csak mi nem kenünk hülyeséget az arcunkra. Hogy jó tanácsom mennyire helytálló vagy sem, arról dr. Tamási Béla PhD bőr- és nemibeteggyógyászt kérdeztem.
Bőrgyógyászként hogy látja, a páciensek számára mennyire fontos, hogy a javasolt készítmény natúrkozmetikum legyen? Természetesen most csak a nem vényköteles készítményekre gondolok.
A natúrkozmetikumok rendkívül népszerűek a páciensek körében. Van, aki azért fordul feléjük, mert hagyományos kozmetikummal nem érte el a kívánt eredményt, van, akit a szintetikus kozmetikai összetevőkről szóló rémtörténetek löknek a természetes felé, és nyilván olyan is, aki mindenből csak „biót” hajlandó használni.
dr. Tamási Béla PhD bőrgyógyász, nemibeteggyógyász
Nagyon nem egyszerű pálcát törni a téma felett, mert a reformszemlélet, a mindenmentesség, a fenntarthatóságra való törekvés érthető módon beitta magát a mindennapjainkba, és ezen a vonalon a natúrkozmetikumok állnak általában nyerésre. Ugyanakkor az emberek meglepően vehemens módon ragaszkodnak a régóta használt kozmetikumaikhoz (ezt a rendelőmben személyesen tapasztalom), és nagyon nehéz őket meggyőzni, hogy létezhet azoknál jobb is.
Szabályozási háttér
Jelenleg semmilyen törvényi szabályozás nincs érvényben – EU-s szinten sem – arról, mi nevezhető natúrkozmetikumnak. Tehát, például arra vonatkozóan, miket tartalmazhat egy ilyen készítmény, és főként, hogy miket nem. Az EU-ban forgalmazható kozmetikumokra természetesen szigorú szabályozások vonatkoznak, a kötelező érvényű előírások azonban nem térnek ki külön a natúrkozmetikumokra.
Irányelvek persze vannak, a Cosmetics Europe független szervezet megkerülhetetlen a témában, mely komoly ajánláscsomagot állított össze, ezek betartása azonban csak opcionális a gyártók számára. Betartásukért „plecsni” jár, ellenkező esetben azonban nincs szankció, a natúrkozmetikum megjelölést pedig, lelkük rajta, használhatják. Nincs eltérés e tekintetben az organikus kozmetikumnál sem, esetükben is csupán ajánlásokat találni.
A természetes eredetű összetevőket a „mesterséges kemikáliák” ellentéteként szokás emlegetni. Míg az előbbi a jó, az utóbbi a rossz, indokolván azzal, hogy számos összetevőről derült már ki egészségkárosító hatás. Szabad ennyire fekete-fehéren látni a képet?
Egyáltalán nem, sőt! Azt senki se feledje el, hogy a természetben előforduló anyagok, például a fahéj, a nikkel, vagy a citrusok, legalább olyan gyakorisággal tudnak allergiát okozni, mint a szintetikusak. Ugyanakkor a parabénekről például több tanulmány is igazolta, hogy teljesen biztonságosak, a „parabénhisztit” főleg marketing-céllal lovagolják meg a kozmetikai cégek.
Érdekes módon azt senki sem reklámozza, hogy a körömvirág is tud komoly ekcémás reakciókat okozni, mint ahogy valóban, számos szintetikus festék- vagy tartósítószer is.
A célzott bőrápoló összetevők esetén, például amitől anti-aging hatást várhatunk, vagy pattanásos bőrre való, milyen hatékonyságra számíthatunk? Egy természetes eredetű összetevő lehet olyan jó, mint egy kutatások során kifejlesztett mesterséges?
A kérdés itt az, hogy hol a határ természetes és mesterséges között? A retinol például egy A-vitamin-származék, ami előfordul a természetben, de kémiailag is meg lehet „hackelni”. Ugyanígy egy csomó antibiotikumot, amit például rosacea vagy acne kezelésére használunk, gombák termelik meg, de nyilván nagyüzemben szintetikusan állítják elő. A véleményem az, hogy a nem természetes (ami a fentiek alapján a természetes egy kicsit módosított fajtája is lehet) mindig egy fokkal hatásosabb, hiszen azért is fejlesztik ki, hogy jobban hasson, mint ami egyébként is elérhető.
Tehát a kérdés valójában az, hogy felhasználóként mi a fontosabb: a bio/szintetikus, vagy a gyenge/erős hatás tengely.
Semmi gond azzal, ha valaki natúrkozmetikumot használ. Azon kellene változtatni, hogy a kozmetikai összetevőket ne aszerint értékeljük jónak vagy rossznak, hogy természetes alapú-e vagy sem, hanem annak nézzünk utána, hogy az adott bőrproblémán képes-e érdemben segíteni, milyen hatást várhatunk tőle, és esetlegesen milyen mellékhatásokkal járhat a használata. Ha ezt vizsgáljuk, gyorsan észrevehetjük, mennyi natúrkozmetikum is kihullik a rostán.
Ilusztráció: Getty Images / Motortion
Egy átlagos vásárlótól túlzás lenne elvárni, hogy szaklapokat bújjon, kutatásokat olvasson minden arckrémvétel előtt. Tud olyan mankót adni az olvasóknak, amely segíthet eligazodni a natúrkozmetikumok összetevőinek zegzugos világában? Melyek azok a tipikus natúrkozmetikai összetevők, amik problémát okozhatnak?
Egy kozmetikumnál mindig az összetevőlista a döntő, azt kell tudni jól értelmezni. Ma már számos weboldal elérhető, ahol megbízható infókat lehet találni a kozmetikai összetevőkről. Ha hallunk egy jó kozmetikumról, vagy ajánlják azt, érdemes az INCI-listával kezdeni az ismerkedést, és ha nincs benne gyanús, akkor megpróbálható.
A parfüm, mint mesterséges illatanyag potenciálisan bőrirritáló, bőrápolókba nem illő összetevőnek számít. Mi a helyzet az illóolajokkal? Rengeteg natúrkozmetikumban megtalálni őket, számos termék egyenesen ezzel hirdeti jóságát.
Az illóolajak, illatanyagok a legirritálóbb anyagok általában. Az illóolajak ugyanúgy jelenthetnek veszélyt, mint az illatanyagok, hiszen utóbbiakat gyakran magukból az olajokból vonják ki. Én az érzékeny bőrű pácienseket óva szoktam inteni az illatanyagot vagy illóolajat tartalmazó kozmetikumoktól.
Vannak olyan természetes eredetű összetevők, amelyeket kimondottan érdemes alkalmazni?
Elsősorban a zsírozó vagy hidratáló hatású anyagokat emelném ki, mint a sheavaj, a kókuszzsír, vagy akár a glicerin. A vazelint is gyakran használjuk a bőrgyógyászatban, és igenis biotermék, mert kőolajból állítják elő, a száraz bőrrel pedig csodákat művel. Ugyanilyen fontosak az antioxidánsok, mint a zöld tea, vagy a szőlőmag kivonata, néhány vitaminnak pedig kifejezetten anti-aging hatása van, ilyenek például a C- és E-vitaminok. Az aloe vera kivonat emellett remek bőrnyugtatónak számít.
