Aviator

Egy ilyen életút pedig filmért kiált – elkészült hát Martin Scorsese dirigálásában a nagyszabású biopic (biography+picture), vagyis a közkedvelt hollywoodi műfaj legújabb darabja, melynek középpontjában egy híressé lett ember karriertörténete áll.

Ám nem teljes egészében. A Leonardo DiCaprio főszereplésével forgatott mozi hősét nem a bölcsőtől a koporsóig kíséri el, csupán az életút felívelő szakaszára koncentrál, persze úgy, hogy közben az árnyoldalnak is külön figyelmet szentel; Hughes a sikerért komoly árat fizetett, kényszerneurózisa idővel átvette az irányítást felette.

A film monumentális, eposzi hosszúságú, látványos, nagyszabású (és egyéb gigantomán jelzők) – csillog-villog a gazdagok és szépek világa, mégis valami nagyon hiányzik belőle. Talán a hétköznapiság, talán az érzelmek, talán az emberi gesztusok – a sok bába között szép fokozatosan elvész a gyermek, maga Howard Hughes, és már csak Hollywood megidézett hőskorára figyelünk, valamint arra, hogy főszereplőnk hajdanvolt fantazmagóriái hogyan valósultak meg idővel.





Egyszóval a mozit befogadói szempontból elsősorban a „jé-élmény” határozza meg – jé: Ava Gardner!, jé: a push-up melltartó!, jé: Katharine Hepburn!, jé: a TWA-légitársaság! – mely valljuk be, sokkal inkább elidegeníti nézőjét a filmtől, mint segíti neki az azonosulásban.

Scorsese dicséretére szóljon azonban, hogy még mindig a humoránál van: egy-két fricska az álomgyárnak is kijut, a film helyenként kifejezetten önironikus, Hughes elhatalmasodó tisztaságmániájának, fokozatos elidegenedésének ábrázolásban pedig megrázó, felkavaró.





Engem mégis számos dolog zavart a mozit nézve – elsősorban az, hogy el akarnak kápráztatni, le akarnak nyűgözni; másodsorban, hogy nem láttam Hughes életútjának az elejét, a báb-állapotot, azt, hogy kiből lett a cserebogár. De hát egy filmen nem kérhetjük számon azt, amit nem ábrázol. Scorsese valószínűleg nem véletlenül választotta hőse gazdag életútjából a hollywoodi szakaszt – egy filmproducer életén keresztül akarta elmesélni nekünk, nézőknek, hogy hogyan is mennek a dolgok odaát, a címlaplányok, a sunny boyok, a horribilis fizetések világában.
Nincs miért irigykednünk.

Rozi étvágya a film alatt: