Chris Isaak a legszerencsésebb pasi a világon

Chris Isaak lenyűgöző új mesterműve a nagy szerelem eksztázisa és a megszakadt szív agoniája közötti tökéletes egyensúlyt mutatja meg. A Mr Lucky olyan szenvedélyes, mélyen átélt zenéket rejt, mint néhány korábbi Sinatra album. Szól a jó szerencséről, amit kiérdemeltünk, és szól a balszerencséről is, amitől nem tudunk megszabadulni. Egészen a legelső daltól, a csodálatos és kínzó “Cheaters Town“-tól az utolsó “Big, Wide Wonderful World” című dalig, Isaak egy sötét, ám gyönyörű utazásra visz bennünket. Egy olyan utazásra, melyet a sajátunknak érezhetünk.

„Jól, vagy rosszul, de ezek a dalok valóban azt mutatják meg valamilyen módon, hogy hol tartok most az életemben.” – meséli Isaak. „Azt nem tudnám megmondani, hogy ez a pont hol is van igazán, de az biztos, hogy amikor hallgatom ezeket a dalokat, mindegyik jelentéssel bír számomra. Az az igazság, hogy nagyon sokat adtam magamból a dalokban. Ha az emberek, akik hallgatják, rám ismernek bennük, akkor az azt jelenti, hogy jól végzem a dolgomat. Ugyanakkor azt gondolom, hogy bárki, aki már volt szerelmes, saját magára ismerhet a dalokban.”

Lenyűgöző karrierje során, egészen az 1986-os debütáló albumtól kezdve a legutóbbi albumig, Chris Isaak művészi módon mutatta meg a szerelem szép és csúnya oldalait, ám ne essék tévedés, nagyon is szerencsésnek tartja magát. „Az igazság az, hogy bárki, aki abból élhet, amiből én, minden egyes nap el kellene mondania, hogy “Köszönöm!”. Az összes fájdalom ellenére ez egy csodálatos világ, és én igenis tudom, hogy én vagyok az egyik legszerencsésebb pasi az egész világon.” Akárcsak Isaak legismertebb korábbi kompozícióiban (pl. a nemzetközi sikert meghozó “Wicked Game“, a “Baby Did A Bad, Bad Thing” és a “Somebody’s Crying“), a Mr. Luckyn található dalokban is felfedezhető a mélyen átérzett következménye annak, ha a boldog szerelem elromlik, vagy ha egy rossz kapcsolat jóra fordul.

Szerelem, remény, optimizmus

Az album kiemelkedő dalai közé tartozik a “Cheaters Town“, az összetört szív minden fájdalmát megmutató, kínzó, mégis légies “We Let Her Down” (mely egyben az album első kislemeze is), és a “You Don’t Cry Like I Do“, mely egy perzselő dal a szerelemről és annak elvesztéséről, és amely felér Roy Orbison elvárásaihoz, aki Isaak szemében igazi hős, és aki negylelkűen egyengette Isaak útját.

Másrészről, hihetetlen mennyiségű remény, szeretet és optimizmus van az olyan dalokban mint a “Best I Ever Had” és a “We’ve Got Tomorrow” melyben így énekel: “A simple plan is all we’ll do/You count on me/I count on you.” (Csak egy egyszerű tervet készítünk/ Te rám számítasz, és én rád számítok).

Ezek a szavak az igazi otthont idézik meg Chris Isaak számára. A szerelem szavait, amit kedvenc példaképeinek (Orbison, Elvis Presley és Ricky Nelson) zenéjén keresztül sajátított el, ám a legtanulságosabb mégis saját szüleinek a szerelme, akik már hatvan éve házasok. Isaak visszaemlékszik, hogy megkérdezte édesanyját, hogy mi a titok, és ő csak ennyit mondott: „Ne menj el“. „Nemrégiben észrevettem, hogy édesapám jegygyűrűje milyen vékony, így megkérdeztem, hogy mi az oka. Ő pedig így válaszolt: ‘Hát, amikor felhúztam az ujjamra, nem volt ilyen vékony.’. Ez sokat elmesél a szerelemről, és arról, hogy mi az, ami igazán megmarad.”

Ha bárkinek az az érzése támadna, hogy Mr. Lucky maga szerencsétlen a szerelemben, Isaak egy pillanatra elgondolkozik, majd így folytatja: “Őszintén szólva, nagyon is szerencsés vagyok a szerelemben. Csodálatos nőkkel találkoztam, és szeretném azt hinni, hogy mindannyiukkal jó barátok vagyunk a mai napig. Végül is, a szívfájdalom legnagyobb részét saját magamnak csináltam. Amikor egy buszon élsz és egyik városból a másikba utazol zenélni, akkor ez nem egészen jó alkalom a letelepedéshez.”

Talán így van, de amikor a végeredmény olyan zene lesz, mint ez az album, nekünk tökéletesen megfelel.

Chris Isaak a filmvásznon

Az albumok felvételei és a turnék szünetében híresen éles eszét és a bálványokra jellemző testi adottságait a filmvásznon is kamatoztatta. Számos filmben láthattuk, köztük Jonathan Demme Keresztanya (1998) című filmjében, szintén ebben az évben feltűnt David Lynch Twin Peaks: Tűz, jöjj velem! című alkotásában, majd Bernardo Bertolucci Kis Buddhájában. Ezt követte Demme Oscar díjas filmje, A Bárányok hallgatnak (1991), majd Tom Hanks Nyomul a banda (1996) című filmjében szerepelt. A következő filmet 2004-ben forgatta, John Waters Szégyen és gyalázat című alkotását. A filmeken kívül Chris Isaak szerepelt a Jó barátok Super Bowl-ról szóló epizódjában, és az Emmy díjas HBO mini sorozatban, A végtelen szerelmesei – Az apolló program-ban, valamint saját zenés showműsorát is vezette 2001 és 2004 között, The Chris Isaak Show címmel, utóbbiban megcsillogtathatta tehetségét komikusként és zenészként egyaránt.

„Jött a lehetőség, és pénzt kaptam azért, hogy megpróbáltam színészkedni.” – ismeri be Isaak. „Azt mondtam, gyerünk, próbáld ki, mert aki valaha is látott engem színészkedni, színészként ismer engem. Nagyon hálás vagyok a lehetőségért. Az igazság az, hogy az első dolog, amire vágytam, az a filmezés volt, de nem tudtam elképzelni, hogy ezzel hogyan lehet pénzt szerezni. Aztán rájöttem, hogy ha van egy bandád, akkor lehet szerezni valakit, aki fizet azért, hogy játsszatok. Azért sikerülhetett, mert a zene az igazi szenvedélyem.”

2009 februárjában indult útjára a Biography Channelen egy új, zenés riportműsor, The Chris Isaak Hour címmel. A műsorban Isaak eddig már olyan kiemelkedő zenészekkel készített interjút mint Stevie Nicks, Michael Buble, Yusuf Islam (Cat Stevens) és Trisha Yearwood. „Őszintén szólva, ez az egyetlen módja annak, hogy ezeket az embereket rávegyem hogy beszélgessenek, sőt, még zenéljenek is velem.” – meséli vigyorogva.

Bár Isaak elismeri, hogy nagyon boldog tud lenni, ha csak szörfözik és rajzolgat szabad idejében (ő készítette az új album összes grafikáját), de a lelke mélyén még mindig az a kissrác a Kaliforniai Stocktonból, aki egy munkásosztálybeli családban nőtt fel, és a mai napig őrzi a kiemelkedő munkamorált.

Isaak így emlékszik vissza: „Egyszer valaki megkérdezte Buck Owenst, hogy mit szeretne, hogyan emlékezzenek rá az emberek. Ő pedig így válaszolt: ‘Hogy keményen dolgoztam.’ Ezek után még jobban szerettem Buckot, és megpróbáltam felérni ehhez az elvhez minden albumom vagy show műsorom készítésénél. Minden este megpróbálunk egy szuper showval kiállni, mert tudjuk, hogy akik ott vannak, lehet hogy baby sittert fogadtak és több száz mérföldet vezettek, hogy láthassanak minket. Ezt a felelősséget komolyan vesszük, még akkor is, ha önmagunkat nem igazán vesszük komolyan. De amilyen sokat mókázunk, annyira büszkék vagyunk, hogy fel tudunk érni ahhoz a tisztelethez, amelyet kapunk a közönségtől.”

Ez a fajta elkötelezettség és szenvedély a munka irányában fellelhető a Mr. Lucky-n is. A lemez készítését Isaak erős kézzel irányította, olyan tehetséges producerekkel közösen, mint Eric Rosse (Tori Amos, Sarah Bareilles, Lisa Marie Presley), John Shanks (Sheryl Crow, Rod Stewart) és a régi segítőtárs Mark Needham (The Killers, Fleetwood Mac). Az albumon jó néhány kiemelkedő vendég művész hallható, köztük Trisha Yearwood, aki egy rendkívüli duettet énekel Isaakkel a nagyon intenzív és tündöklő “Breaking Away“-ben, mely Chris Isaak és a híres dalszerző, Diane Warren közös szerzeménye. A másik közreműködő nem más, mint Michelle Branch volt, akivel az “I Lose My Heart” és a „Baby, Baby” című dalokban alkotnak harmonikus kettőst.

Chris Isaak számára a legutóbbi album nem jelent semmiféle radikális elszakadást, sőt inkább megerősíti az eddigi elkötelezettségét a zene és az életmódja iránt. „Nem igazán hiszek a nagy fordulatokban, hogy valaki megpróbálja újjá alkotni magát. Én nem mentem bele ebbe a játékba, hogy valaki olyan legyek, amit valaki más akar rám kényszeríteni. A legtöbb kedvenc előadóművészem olyan ember volt, aki tudta, hogy ki ő és ezt megmutatta a zenéjén keresztül.”

Mi is akkor az a dolog, ami miatt Isaak annyira szerencsésnek érzi magát? „Először is, nagy áldás számomra, hogy van egy csodálatos családom, akik egészségesek, és még mindig velem vannak. A Karácsonyt is együtt töltöttük, ott volt anyukám, apukám és a testvéreim, vagyis az eredeti szereplő gárda, akik azokban a régi epizódokban szerepeltek, amiket ismerek és szeretek. Aztán, itt van ez a dolog, hogy csodálatos emberekkel dolgozhatok és zenélhetek együtt: a bandámmal, a manageremmel és a csapattal.” – meséli Isaak. Például, a banda tagjai közül sokan már 25 éve együtt dolgozunk, és még mindig nagyon várom, hogy játszhassak velük esténként, vagy hogy megosszam velük a buszt, amikor a következő fellépésre utazunk. És a hab a tortán az, hogy amikor játszunk, csodálatos emberek jönnek el meghallgatni minket. Olyan érzés ez, mintha mindenhol otthon lennék. Enyém az álom munka, és még mindig dolgozom.” – teszi hozzá Isaak. “És ennél senki sem mondhatja szerencsésebbnek magát.”

Forrás: Warner Music

www.chrisisaak.com »