nlc.hu
Szabadidő
Két tizenéves magyar, akik körbetáncolták Európát

Két tizenéves magyar, akik körbetáncolták Európát

Czetl Fanni 12, Király Ádám pedig 17 éves, ők az akrobatikus rock and roll világbajnokai. Versenyeztek már Svájcban, Lengyelországban, Olaszországban és Oroszországban, de még sosem jöttek haza érem és serleg nélkül. Sőt tavaly szeptemberben Szocsiban világkupát nyertek. Az akrobatikus rock and roll olyan mozgásforma, amely a tánc elemeit ötvözi az akrobatikával – ez az elegy pedig hihetetlen állóképességet, erős izomzatot és szép kivitelezést igényel. A fiatalok szerint ez életforma, amely nem csak Fanni és Ádám, de a családjuk életét is megváltoztatta.
Bezzeg a mai fiatalok…! Szeretnék új értelmet adni ennek a mondatnak! Olyan 30 év alatti magyar fiatalokat mutatunk be sorozatunkban, akik az élet valamely területén kimagasló eredményeket érnek el – legyen az egy középiskolás matekzseni, egy hollywoodi maszkmester vagy a világversenyre készülő magyar tánccsoport –, de itthon igencsak keveset, vagy semmit sem tudunk róluk.

Szinte edzők lettek a szülőkből

“A szüleim 6 évesen írattak be akrobatikus rockyra, hogy lekössék az energiáimat, mert igen mozgékony kislány voltam – meséli Fanni. – Anyukám a megérzéseire hagyatkozva választotta ki nekem ezt az edzést, ami valójában a sport és a tánc ötvözete. Persze akkor még nem sejtették, hogy a fél életünket az edzőteremben töltjük majd.” Merthogy a kislány nagyon tehetségesnek bizonyult, és ez kemény élet elé állította a szülőket: úgy döntöttek, komolyan veszik az edző tanácsát és elindítják Fannit az úton. “Ez állandó jelenlétet, segítséget, támogatást jelent – veszi át a szót a páros másik tagja, Ádám, aki szintén 6 évesen kezdett táncolni. – Nemcsak anyagilag, hanem tevőlegesen is: akár naponta többször hoznak-visznek bennünket edzőteremből iskolába, iskolából edzőterembe, és így tovább, sokszor erre megy el az egész napjuk, csak hogy a suliban se maradjunk le. Általában hétvégenként is edzések vagy versenyek vannak, a külföldi rendezvényekről nem is beszélve, úgyhogy nagyon sokat köszönhetünk a támogató szüleinknek.”

Az akrobatikus rock and rollt a hívei igyekeznek olimpiai sportággá minősíttetni, ám messze még a cél, így nagyon sok anyagi teher szakad a szülők nyakába. Bár látványos produkciókról van szó, a szponzor mégis kevés, a versenyek díjai pedig leginkább kupák, oklevelek, olykor egy-egy különdíj – a családok befektetéseiből financiálisan szinte semmi nem térül meg, azonban a gyerekek sikere számukra mindennél többet ér. “Mára mi, szülők is érteni kezdtünk az akrobatikus rockyhoz – meséli Fanni édesanyja, Szilva. – Mivel mindenhol ott vagyunk a gyerekekkel, és figyelünk, már látjuk az apró finomságokat, hibákat is egy-egy produkcióban. A versenyeken pedig jobban izgulunk, mint maguk a gyerekek. Ráadásul a mi családunk duplán izgulhat, hiszen Fanni kisöccse is táncol, Fülöp nyolcéves, és már első az országos ranglistán.”

Bezzeg a mai fiatalok korábbi cikkei

Ők ketten igazi fanatikusok!

“Ebben a műfajban a kezdet a legnehezebb – meséli Ádám. – Akkor, amikor fáj a nyújtás, vagy túl megerőltető az alapozással együtt járó 150 négyütemű fekvőtámasz edzésenként, sokan kihullanak a sorból. Amikor azonban túljutunk a nehezén, eljutunk a formációkig vagy a páros táncig, ráébredünk, hogy ez egy csodás mozgásforma, amit csak imádni lehet. Nem beszélve a versenyek hangulatáról, az izgalomról és az egész közegről, ami ezzel együtt jár. Fannival nagyon boldogok vagyunk, hogy világbajnokok lettünk, ez az érzés, a sikerünk a tanuláshoz is sok energiát ad.”

Fanni és Ádám igazi fanatikusok. Hetente 5-6 edzésük van: koreográfiatanulás, nyújtás és erősítés, ami mellett hétvégén gyakran versenyeznek, és sokszor a saját kedvükre is gyakorolnak, tökéletesítik a mozdulatokat Fanniék házának alagsorában. “Mindkettőnknek volt már néhány táncpartnere, mielőtt egymásra találtunk. Ádámot minden lány túlnőtte – nevet Fanni. – Így egy nap megkapott engem, a 12 éves kislányt, mert én biztosan nem leszek egyhamar nagyobb nála. Nekem először furcsa volt, hogy egy 5 évvel idősebb fiúval táncolok, de szerencsére hamar megtaláltuk a közös hangot, és nagyon jól megy együtt az akrobatikus rocky. Rengeteget bolondozunk, de ha kell, komolyak is tudunk lenni. Márpedig az edzéseken kell! Máskülönben nem lehet tökéletesen kivitelezni a mozdulatokat. Ez nagyon fontos, mert a versenyeken minden apró hibáért pontlevonás jár.”

Megnézem
Összes kép (1)

Szinte unatkoznak két verseny között!

Ádám azt mondja, kezdetben még kínos volt, hogy táncolni jár, mára azonban megtapasztalhatta, hogy a szenvedélye nagyon is imponál a lányoknak. Fanni pedig alig várja, hogy egyre nagyobb és nagyobb legyen, hogy még nőiesebb, dögösebb fellépőruhákat kaphasson. Junior kategóriában már övék a világkupa, de ők nem érik be ennyivel: még többször szeretnének világbajnokok lenni, és felnőtt kategóriában is céljuk, hogy megszerezzék az elismerést.

“Huszonöt éves korunkig szeretnénk kitáncolni magunkat – mondja Fanni. – Persze később is szívesen foglalkoznánk a rockyval másodállásban, mondjuk edzőkként, de felnőttkorunkban más hivatást szeretnénk. Én szülész-nőgyógyász leszek, mert imádom a kisbabákat, szeretném őket világra segíteni, Ádi pedig vagy informatikai vagy villamosmérnöknek készül. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy a tánccal járhatjuk a világot, mert lehetőségünk van gyakorolni az angolt, és azt hiszem, így jóval önállóbbak és felnőttesebbek lehetünk, mint a korunkbeliek. A szüleink bíznak bennünk, ezért épp elég szabadságot kapunk tőlük. Míg az iskolai jegyeinkkel minden rendben, számíthatunk rájuk a tánccal kapcsolatban, és szerencsére mindketten jó tanulók vagyunk. A két verseny közötti csöndes időszakokban szinte unatkozunk! Most is nagyon-nagyon várjuk a legközelebbi ajkai országos versenyt, majd az újabb világkupát.”

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top