Értelmetlen találmány

A francia Jacques-Toussaint Benoît hivatásos sarlatán és okkultista, valamint gyakorló futóbolond volt, aki valamikor a 19. század közepe táján még némi – nem túlságosan nagy – hírnévnek is örvendett hazájában; életéről bőven elég is ennyit tudni. Az mondjuk biztos, hogy Monsieur Benoît különös ötletekben nem szenvedett hiányt: az ő fejéből pattant ki a például az a nagyszerű elképzelés is, hogy

párzó csigákból kellene távírót, avagy más néven telegráfot készíteni.

Mert hát miből másból, ugye (amúgy két évtizeddel korábban egy ír orvos kísérletezett már hasonlóval, csak ő nem csigákat, hanem emberi bőrt használt). Benoît elmélete szerint ugyanis a szexuálisan felajzott, illetve üzekedő puhatestűek valamiféle szimpatikus folyadékot termelnek, melynek segítségével telepatikus kapcsolatba tudnak egymással kerülni bármilyen távolságból. Úgy vélte, hogy ha egy csigát elektromos árammal stimulálnak, vagy akár csak egy bottal bökődnek (és akkor a rend kedvéért jegyezzük meg egy zárójelben, hogy ilyeneket csinálni nagyon helytelen!) akkor a partnere – legyen bár a világ másik felén – hasonló testi reakciókat fog mutatni, mint a kínzásoknak közvetlenül kitett tesztcsiga. Szóval  Benoît – és kollégája, a francia-amerikai Monsieur Biat-Chretien – felhajtott egy mecénást, egy Monsieur Triat nevű jómódú párizsi üzletembert, majd az ő nagylelkű adományainak köszönhetően 1850-ben végre megépülhetett a világ első és egyetlen csigatávírója, vagy ahogy a feltaláló nevezte: La boussole pasilalinique sympathique, amit meg sem próbálunk lefordítani (leginkább azért, mert nincs is túl sok értelme).

Egy közönséges csiga (Fotó: Wikipedia)

A szerkezet hosszú, kb. 10 méteres fagerendákból állt, amelyeknek a végein rézszulfátba áztatott rongyokkal bélelt cink tálak – szám szerint 24-24 darab – foglaltak helyet, ezekben pedig egy-egy csiga gubbasztott, és mindegyik állathoz hozzárendelték az ABC egy-egy betűjét, azaz volt két darab A-csiga, két darab B-csiga, két darab C-csiga, és így tovább. A csigatelegráf működtetése, legalábbis elméletben, roppant egyszerű volt: meg kellett nyomkodni kissé az adott betűhöz tartozó állatot, és erre a szerkezet másik oldalán párja – amellyel ugye állítólag telepatikus kapcsolatban állt – szintén reagált, vagyis jelezte, hogy éppen melyik betűnél tartunk.

A tömegkommunikáció forradalmasításával kecsegtető eszközt 1850. október 2-án mutatták be nyilvánosan. A nagy eseményen egy újságíró (szabadidejében amúgy politikai aktivista), Jules Allix is részt vette, aki teljesen le volt nyűgözve a látottaktól, noha egyébként a telepatikus szexcsigák több hibát is vétettek: pl. a gymnase szó helyett a kevésbé értelmes gymoate-t telegráfozták át egymásnak, de hát van ilyen. Allix ettől függetlenül is igen lelkes cikkben méltatta a csigatávírót a La Presse-ben, és már olyanokról fantáziált, hogy a hölgyek, mint afféle divatos kis kiegészítőt, majd a derekukon fogják viselni a csigákat, hogy mindig kéznél legyenek, ha valakinek éppen üzenni akarnak valamit. Sajnos Monsieur Triat, a mecénás már kevésbé volt elragadtatva Benoît-ék találmányától, és szeretett volna még egy, valamivel meggyőzőbb demonstrációt is a közeljövőben. Benoît rá is bólintott a dologra, de azután eltűnt, és többé nem is került elő. Két évvel később hunyt el nincstelenül a francia fővárosban.       

Barikád a párizsi kommün idején (Fotó: Wikipedia)

Szerencsére a továbbra is nagyon lelkes Jules Allix egy ideig még vitte tovább a lángot, a csigatelegráf pedig 1871-ben, a párizsi kommün barikádjain bukkant fel újra, ami érthető, hisz az ostrom idején igen nagy igény mutatkozott arra, hogy az üzeneteket gyorsan és biztonságosan juttassák célba. A furcsa ötletet ezúttal Rocherfort márki karolta fel, aki – hasonlóan történetünk többi szereplőjéhez  – egy igazi, klasszikus fantaszta volt: korábban még a hőlégballonokból akart kalapácsokat dobálni (!) az ostromlókra, illetve azt is javasolta, hogy engedjék szabadon az állatkert oroszlánjait, és uszítsák őket az ellenséges kormánycsapatokra. Persze Benoît találmánya most sem működött (talán ezen a ponton már elárulhatjuk, hogy azért, mert az egész úgy hülyeség, ahogy van): a kommünt leverték, a kommünárokat kivégezték, a csigatávírót meg örökre elfelejtette mindenki.