VIII. Henrik hat felesége mindenki számára ismert. Az legalábbis biztosan, hogy sorra hullottak ki Anglia uralkodója mellől. Ott vannak a nők, akiktől „csak” elvált, így egészen szerencsésen megúszták a királynéi karrierjüket. Az első feleség, Aragóniai Katalin, aki hősiesen tűrte a megaláztatását annak, hogy Henrik annyira meg akart szabadulni tőle, hogy még egy komplett új vallást is létrehozott. Vagy Klevei Anna, akinek csupán hat hónapig tartott a házassága a királlyal, amit végül érvénytelenítettek – és akinek el kellett viselnie, hogy az egyik legrondább nőként vonuljon be a történelembe, csak mert Henriknek nem annyira tetszett élőben, mint a portréján.
És ott vannak azok a nők, akik belehaltak a VIII. Henrikkel való frigyükbe. Boleyn Anna talán a leghíresebb közülük, a csábító femme fatale. De nem ő az egyetlen királyné, akit az angol uralkodó lefejeztetett Annához hasonlóan házasságtörés vádjával: a 19 éves Howard Katalin is erre a sorsa jutott. Egyedül Jane Seymour hunyt el természetes úton Henrik mellett; belehalt a szülésbe. Azonban miután ő volt abból az egyetlen, aki képes volt fiút adni a királynak, Jane maradt meg VIII. Henrik személyes kedvenc feleségének – mellé is temették el őt a halála után.
Az uralkodó a halála előtti éveit azonban egy olyan nő mellett töltötte, akiről alig szólnak románccal, ármánnyal, hősiességgel teli történetek. Ő volt Parr Katalin. VIII. Henrik utolsó királynéjáról leginkább csak annyit tudunk, hogy ő volt a túlélő – mely persze önmagában hatalmas teljesítmény a zsarnok férj mellett. Ám Parr Katalin jóval többet tett, mintsem, hogy akként emlékezzen rá a történelem, mint a kétszeres özvegy, középkorú nőre, aki pátyolgatta a haldokló királyt. Egyrészt – ahogyan azt dr. Gemma Allen történész elmondta a BBC-nek –, Katalin egyáltalán nem volt olyan unalmas, mint amilyennek ábrázolják őt.
„Katalint a kedves, szótlan pesztraként reprezentálják, akit Henrik azért vett el, mert az élete végére már megunta, hogy folyton bonyolult nőkkel van körülvéve. Csakhogy Katalin nemcsak az az ember, aki a halálba ápolgatta a királyt. Igazán belevaló nő volt, aki legalább annyira rajongott az ékszerekért és a szép ruhákért, mint amilyen ravasz politikai játékos volt.”
Nem véletlen tehát, hogy Queen’s Gambit – Vezércsel címmel jelent meg Elizabeth Fremantle tollából azon kevés regények egyike, melyek Katalinra helyezik a reflektorfényt. Másrészt pedig Parr Katalin csupán 31 éves volt, mikor hozzáment Henrikhez – egyáltalán nem olyan idős, mint ahogy az a köztudatban fennmaradt. Ezért is volt hibátlan választás a Vezércsel Firebrand címmel született adaptációjában Alicia Vikanderre osztani a királyné szerepét. Meg persze azért, mert a színésznő remekül tolmácsolja Parr Katalin csendes erejét a vászonra.
Alicia Vikander a Firebrand című filmben (Fotó: Brouhaha Entertainment)
Jól áll neki a korona
Míg a Vezércselben második házassága végén találkozunk először Katalinnal (első két férje Henrikhez hasonlóan szintén jóval idősebb volt nála), addig a Firebrandben abban az időszakban, amikor a királyné először mutathatta meg, mire képes igazán. Méghozzá 1544-ben, amikor Parr Katalin két hónapon át régensként uralkodott Anglia felett, miközben VIII. Henrik Franciaországgal csatározott. Karim Aïnouz Cannes-i Filmfesztiválon bemutatott alkotása leginkább Katalinnak az udvarban töltött éveire koncentrál – jogosan: nem volt még egy olyan felesége Henriknek, aki annyira prominens szerepet töltött be az állam ügyeiben, mint a hatos számú.
A király távolléte alatt Katalin nem szimbolikus régensként szolgált. Aktív politikai játékos volt, aki öt proklamációt írt alá, biztosította a méregdrága hadjárat pénzügyeit és ellátmányát, valamint a sereg utánpótlását. Emellett nem titkolt célja volt megmutatni a mostohalányainak, Mária és Erzsébet hercegnőknek, hogy potens uralkodó nőnemű is lehet.
Valamint bebizonyítani, hogy a hatéves Edward hercegnek jó tanácsadója lenne, amennyiben az apja meghalna. Márpedig erre minden esély megvolt: VIII. Henrik akkoriban ugyanis már beteges, kórosan túlsúlyos, és minden addiginál zsarnokibb volt.
A Firebrandben a királyt Jude Law alakítja – briliánsan. Basáskodó, de esendő, paranoiás, erőszakos és kegyetlen. Egyetlen szemvillanása árulkodik arról, micsoda puskaporos hordó, ami egy rossz mozdulat hatására bármikor felrobbanhat. A brit színész teljesen átváltozott VIII. Henrik életre keltéséhez (talán a király egyik legjobb megformálását láthatjuk tőle), olyannyira, hogy fekália-, vér- és izzadtságszagú parfümöt készíttetett az uralkodó szörnyű bűzének megidézésére. Mondjuk azt azért gondoljuk, hogy nem ez vezetett ahhoz az ihletett játékhoz, amit Jude Law-tól láthatunk, és amivel önkéntelenül is dominálta a Firebrandet.
Alicia Vikander és Jude Law a 76. Cannes-i Filmfesztiválon (Fotó: Profimedia)
Karim Aïnouz azonban expliciten a női élményre fókuszál filmjében. A brazil rendező egyébként is a női lélek nagy ismerője (az Egy nő láthatatlan élete című filmjét különösen ajánljuk), ezért hagyta, hogy Parr Katalin úgy vegye át az irányítást a Firebrandben, ahogy tette azt az angol udvarban a színfalak mögött. Szépen csendben, fokozatosan, a háttérből irányítva a dolgokat. Mert miután VIII. Henrik hazatért a csatából, Katalin azután sem engedte el a gyeplőt – csak óvatosabban lavírozott. A filmben látottakkal ellentétben politikai lépés is volt, és nem csupán szívjóság vezérelte, mikor egyesítette Henrik széthulló családját, és magához vette Máriát, Erzsébetet és Edwardot. Rengeteget tett a gyerekek – különösen a lányok – taníttatásáért a maga is szokatlanul iskolázott királyné, a hercegnők pedig neki köszönhetik, hogy visszakerültek az örökösödési sorba.
A reform királyné
Katalin királyné rendkívül művelt asszony volt: bár nem kapott mindenből teljes körű oktatást gyerekként, számtalan nyelvet beszélt folyékonyan, és felnőttként is igyekezett tanulni. Elengedhetetlennek tartotta a nők edukációját – neki köszönhető, hogy I. Erzsébet királynő az egyik legműveltebb uralkodóként vonult be a történelembe. Intellektusa a hobbijaiban is megnyilvánult – és most nem a vadászatra, lovaglásra, érmegyűjtésre gondolunk, pedig ezek iránt is nagy érdeklődést mutatott –, hanem arra, milyen szenvedéllyel szerette a zenét és a sakkot. Ez utóbbi jól jött számára a mindennapjaiban is, különösen akkor, ha a vallás témaköre került szóba VIII. Henriknél.
Bár Henrik Aragóniai Katalin idejében erősen kampányolt a vallási radikalizmus mellett, élete végére kényelmesebbnek érezte a Vatikán közelségét. Parr Katalin azonban a protestáns értékrend támogatója volt, melyről – sokszor levél formájában – gyakran suttogott Henrik fülébe is. Mind a Firebrandben, mind a Vezércselben fontos szerepet kap Anne Askew. A hittérítő történetét mindkét alkotás kissé túldramatizálja Katalin relációjában. Anne ugyan feltehetően kapcsolatban állt a királyné udvartartásával, és eretnekségért megégették, de sohasem árulta el az uralkodó feleségét és semmilyen bizonyítékot nem találtak, ami Anne-hez kötötte volna Katalint. Derek Wilson történész szerint „csupán” a gyanú árnyéka vetült a királynéra (ami egyet jelentett azzal, hogy az udvarban suttogni kezdtek a királyné kivégzéséről), aki ennek hatására Henrik hálókörletébe rohant kegyelemért könyörögni. Henrik így megmutathatta, milyen megbocsátó, kegyes király. Parr Katalin pedig az angol reformáció fontos szereplőjeként vonult be a történelembe.
Különösen VIII. Henrik halála után – míg a reformátusok hatalmon maradtak –, mikor kiadta a harmadik kötetét Egy bűnös elmélkedései címmel. Már az is rendkívül szokatlan volt egy nőtől, hogy bármit is írjon, pláne, hogy az később nyomtatásba kerüljön. Az Egy bűnös elmélkedései azonban egy mélyen személyes írás arról, hogyan vált Katalin hithű katolikusból Luther Márton tanainak elkötelezett hívőjévé. Ezt érthető módon – az első két kiadványával ellentétben – nem publikálhatta a király életében. Az első kötetei (1544-ből és 1545-ből) az Egy bűnös elmélkedéseivel szemben sokkal visszafogottabb szövegek voltak. Elsősorban Katalin saját imádságait, zsoltárokról való elmélkedéseit tartalmazták, melyek még a Firebrandben is kaptak egy-egy cameót.
Firebrand (2023)
Célja pedig az volt velük, hogy ezáltal is elősegítse a nők oktatását: így ők is szabadon, önállóan tanulmányozhatták a Bibliát. Itt jegyeznénk meg, hogy Parr Katalin nemcsak a nők edukációját, de érvényesülésüket is missziójának tartotta, így három női festőt is felkért a portréi elkészítésére.
Hol a happy end?
VIII. Henrik egyik felesége sem prosperált ennyire a terrorral felérő házassága alatt, mégis a legtöbb, amit még a filmvásznon is kaphatott Parr Katalin, az csupán a szabadsága volt. Mert ugyan sikeresen túlélte a király rémuralmát, túl sokáig nem élvezhette az életet: másfél évvel özveggyé válása után gyermekágyi lázban elhunyt. Hogy megértsd, miért alakult így az élete vége, tudnod kell egy fontos részletet, amit a Firebrand kihagyott (a Vezércsel azonban nem): házassága során Parr Katalin egyetlen férfibe volt szerelmes, Thomas Seymourba.
A király jóképű sógorának Katalin azonnal szerelmet vallott, amint meghalt a második férje. Thomas volt az, akihez – végre nem kötelességből – feleségül akart menni, ekkor azonban már VIII. Henrik is kiszemelte magának a nőt. Így Katalin újra az engedelmességet választotta a szerelem helyett. Ez azonban egyáltalán nem volt könnyű döntés.
„Amennyire Isten Isten, én annyira elszánt voltam, hogy hozzád menjek feleségül, bármilyen általam ismert férfi előtt”
– írta Seymournak. Ám nem ez volt Isten akarata, ezért komoly spirituális vívódások árán döntött Henrik mellett.
Tudta, hogy ha túléli a királyt, betartják Thomasszal egymásnak tett ígéretüket, és végre egymáséi lesznek. VIII. Henrik januári halála után Thomas már májusban Katalin férjeként hivatkozott magára egy levélben – úgy néz ki, hogy a mindig kötelességtudó nő életében egyszer az ösztöneire hallgatott. Egyszer már feladta Seymourt, többé nem követi el ezt a hibát – gondolhatta. A férfi bátyja, Edward Seymour lett a kilencéves király régense, Thomas házasságát pedig az ő hatalmának megkérdőjelezésének látta. Katalint mit sem érdekelte azonban a családon belüli viszály, a gyors esküvő miatt (a saját mostohagyerekeitől, köztük az időközben magához vett Erzsébet hercegnőtől is érkező) ítélkező tekintetek. Ő végre szerelmes volt, és 35 évesen, három gyermektelen házasság után várandós is. Csakhogy sajnos a terhessége nem a happy end kulcsát jelentette a számára. Thomast jobban érdekelte a fiatal hercegnő (egyes források szerint molesztálta is őt), mint a felesége, ezért a hercegnő saját védelmében Katalin kénytelen volt elküldeni Erzsébetet a házából. Az elválás mindkét nő számára fájdalmas volt, a kapcsolatukat viszont soha többé nem tudták személyesen rendezni. 1548. augusztus 30-án Katalin életet adott a kislányának, Mary-nek, és kevesebb mint egy héttel később meghalt.
(Forrás: English History, Tudor Society, Tudor Women: In Their Own Words)
