Használd az eszedet! Legyél tudatos fogyasztó a szépségszalonban is!

A közértben ellenőrzöd a tejtermék szavatossági idejét. A cipőt visszaviszed, ha egy hét után leválik a talpa, és elvárod, hogy szó nélkül és ingyen javítsák meg a laptopodat, ha most hoztad el a szervizből, és már megint szellemképes a monitor. De vajon a sarkadra állsz akkor is, ha az arctisztítás után több pattanásod van, mint előtte volt? És visszakéred a pénzedet, ha az ígéretek ellenére cseppet sem lett feszesebb a bőröd a méregdrága kezelés után?

A szépségiparban használt valamennyi gépnek szigorú szabályoknak kell megfelelnie. A gép forgalomba hozatala természetesen engedélyhez kötött minden országban, a világon talán legszigorúbban az Egyesült Államok hatósága jár el ez ügyben (igen, ezzel azt sugallom, hogy az ott gyártott és ott is forgalomban lévő gépek a kezelt személy számára biztosabb alapokat garantálnak). A hirdetett eredményeknek nem árt utánajárni! Ha két, azonos végeredménnyel kecsegtető eljárás, illetve gép között kell választanod, akkor az elért eredmények bizonyítéka alapján dönts. A hatékonyság mérésére a gyártók tudományos szakembereket kérnek fel, és a vizsgálati eredményeket szakmai lapokban publikálják, ezek sokkal többet érnek, mint a cég saját maga által készített, „ilyen volt, ilyen lett” jellegű fotói vagy videói.

Minél komolyabb egy eljárás, annál szigorúbban határozzák meg azt is, hogy ki végezheti el a kezelést. A szalonokban lévő gépek használata természetesen nem igényel orvosi képzettséget (persze rossz belegondolni, hogy mezoterápiát is végeznek orvosi diploma nélkül), de legalább egy komoly felkészítő tanfolyamot igen, és az ezt bizonyító dokumentumot elkérhetjük, ha már nem teszik azt ki a falra.
A gépek sokszor olyan méregdrága kezelőfejekkel működnek, amelyeket adott kritériumok alapján rendszeresen cserélni kell, ezt is dokumentálni kell(ene) a szalonban.

A fekvőgépek felületét minden használat után fertőtleníteni kell. Jómagam azt szeretem, ha ezt a szemem láttára teszik meg, de őszintén megmondom, az sem zavar, ha nekem kell áttörölnöm a gépet, mert én már csak ilyen bizalmatlan (no meg a különböző bőrnyavalyákra igen fogékony) típus vagyok.

Ám szoliügyben a legkritikusabb pont mégiscsak a csőcsere. Ha már régi, akkor hiába fizetünk ki egy vagyont, nem barnít szépen, és lehet, hogy a kelleténél még jobban károsít. Ha meg frissen cserélték, akkor kellemetlen meglepetés érhet bennünket, könnyen lehet, hogy a múlt heti hat perc alatt szerzett kellemes színhez képest ma ugyanennyi idő alatt rákvörössé válunk.

Mondd, te tényleg bárki után felveszel egy gumipapucsot?! Na ugye. Vagy egyszer használatos legyen az a váltópapucs, vagy vigyél magaddal sajátot, vagy marad a mezítláb, ugyanis a kosz lemosható, a gombától meg baromi nehéz megszabadulni.

A klasszikus forró gyanta csak akkor veszélyes fertőzésforrás, ha nem forralják át, csak picit felmelegítik. Ám jó alaposan kiszúrsz magaddal, ha a frissen gyantázott (mindegy, milyen eljárással!), ezért természetesen mikrosérülések százait viselő lábadat szűk farmerbe bújtatod, mert így szinte garantált, hogy pattanásaid lesznek már estére.

Az alap, hogy steril tűt használ a kozmetikus, az is, hogy külön gyűjti mint veszélyes hulladékot, meg az is, hogy a krémestégelybe csak tiszta spatulával nyúl bele, és nem az ujjával. Ám más veszélyek is leselkednek ránk. Sok helyen az arcpakolások, -radírok lemosására nem vattapamacsot, hanem szivacsot használnak. Ha ez nem egyszer használatos szivacs, akkor kérd meg a kozmetikust, hogy a te arcodat inkább vattával mossa le, ugyanis az állandóan nedves, nem „kifőzött” szivacsban milliónyi kórokozó hemzseg.

Az klassz dolog, ha kapsz otthonra is egy pici pasztát vagy krémet, de miben viszed el? A kétes tisztaságú ilyen-olyan üres tégelyek helyett jobb a termékminta méretű bontatlan kiszerelés, vagy a nagy tégelyből áttett krém kerüljön picuri, vadonatúj műanyag tégelybe (ezt a kozmetikusok minden szakmai boltban be tudják szerezni).

Sebészek tudnának arról mesélni, hogy hány lábat, kezet kellett helyrehozniuk „szakemberek” keze nyomán keletkezett elfertőződött sebekkel. Lehet bármilyen ügyes keze a pedikűrösnek vagy a manikűrösnek, ha nem tiszta az eszköz, amelyet használ, akkor borítékolható a baleset. Mindig győződj meg arról, hogy nem simán tiszta, hanem fertőtlenített szerszámokkal veszik kezelésbe a lábadat vagy a kezedet.