nlc.hu
Szex
Gyönyörű szerelmek, csodálatos vallomások

Gyönyörű szerelmek, csodálatos vallomások

A világtörténelem tele van olyan híres és hírhedt szerelmekkel, amelyek időnként még népek sorsát is befolyásolták. A következő nevezetes viszonyok ilyen szempontból ártalmatlanok voltak, csupán a benne érintett férfiak és nők életét változtatták meg végérvényesen. Ők voltak, akik foguk közé szorítva átvitték a szerelmet a túlsó partra.

A legviharosabb frigy – Richard Burton és Elizabeth Taylor

Harsány veszekedések, ipari mennyiségű alkohol és kolosszális gyémántok szegélyezték azt az utat, amin a 20. század két kimagasló színészegyénisége, Elizabeth Taylor és Richard Burton járt kéz a kézben. Mindkét (!) házasságuk tökéletes példa arra, hogy az együtt éléshez nem elég, ha két ember csupán szerelmes. 1961-ben a Kleopátra című film forgatásán szerettek menthetetlenül egymásba, pedig akkor még mindketten házasok voltak, ráadásul Burton nemhogy lovagias udvarló nem volt, hanem egy kifejezetten alpári bunkó, aki nyilvánosan megalázta újdonsült nőjét azzal, hogy az egész stábnak bejelentette, előző este magáévá tette a kocsija hátsó ülésén. Elizabeth ettől annyira szerelmes lett, hogy elvált, és három évvel később örök hűséget fogadott a férfinak.

Burton elég hamar megszegte saját fogadalmát, és gátlástalan kicsapongásait, veszélyes alkoholizmusát, ami ráadásul előhozta kötekedő természetét is nem tehették jóvá a csodálatos ékszerek sem, amelyekkel elhalmozta világszép feleségét. Némi enyhülést persze nyújtottak a milliós kövek a színésznőnek, hiszen tíz évig kitartott férje mellett, akivel szerelemben és gyilkos indulatban szünet nélkül marcangolták egymást. Törvényszerű volt, hogy elváljanak, de csak azért, hogy két évre rá újra összeházasodjanak. „Túlságosan szerettük egymást ahhoz, hogy együtt éljünk. Ha együtt maradunk, azt egyikünk sem éli túl” – vallott egy interjúban később Taylor viszonyukról. Ennél szebb és csendesebb vallomása is volt a férfiról: a válások után mindketten újra házasodtak, de Liz haláláig ágya mellett őrizte a férfi utolsó szerelmes levelét.

Megnézem
Összes kép (1)

 

A legromantikusabb szerelem – Petőfi Sándor és Szendrey Júlia

Egy forró és olthatatlan(nak hitt) szerelem története az övék, amely forradalmi hevületben és a magyar romantika termékeny időszakában fogant. Két, érzelmeiben csapongó fiatal talált egymásra, egy hiú, művelt, álmodozó és tapasztalatlan lány, a maga 19 évével, és a lánglelkű költő, az ország ünnepelt poétája, egy 24 éves, hivatásos lázadó. Egy módos, feltörekvő uradalmi felügyelő lánya és a poros köpönyegű deák, egy tönkrement mészáros fia. Csoda, hogy aki csak tudta, ellenezte a viszonyukat?

Megismerkedésükkor Petőfi ezt írta: „Ez időtől számítom életemet, a világ lételét… azelőtt nem voltam én, nem volt a világ, semmi nem volt; akkor lett a nagy semmiben a világok milliója és szívemben a szerelem… mindezt Juliskámnak egy pillantása teremté.” Júlia pedig naplója tanúsága szerint nagyon is vágyott sodródni a „lángeszű költő oldalán a szenvedély vad áradatában”. Annyira vágyott rá, hogy még az apa sem tudott megállj parancsolni ennek a tüzes szerelmi áradatnak, hiába tagadta ki hozományából, kelengyéjéből a lányát, az mégis oltár elé lépett Petőfi oldalán. Két évvel később már özvegy volt, 22 évesen.

A legszebb kapcsolat – Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán

Az Ilyen nagy szerelem című darab próbáján látták megy egymást Miskolcon. Az ünnepelt fővárosi színésznő és a még szinte kezdő, de tehetséges ifjú első pillantásra egymásra talált. „Mikor először a szemébe néztem, úgy éreztem, mintha egy tükörbe pillantanék” – mesélte a Jászai Mari-díjas művésznő. Életük, elválaszthatatlan szerelmük tele volt szebbnél szebb vallomásokkal, figyelemmel és törődéssel. Latinovits, a heves, dacos, soha meg nem alkuvó, összeférhetetlen színészkirály a legnagyobb gyengédséggel vette körül feleségét, hódolattal és tisztelettel tekintett rá élete végéig. „Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát! Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol” – írta egy levelében.

Szárnyas szavakkal emelték egymást a magasba, együtt repültek, ahogy Ruttkai fogalmazott: „Fél hétkor néztünk a miskolci tükörbe, és attól kezdve minden premier napján fél hétkor virágcsokrot kaptam tőle olyan gyönyörűséges sorok kíséretében, amelyektől megemelkedik, aki kapja.” Lakásukban volt egy óra, amit Latinovits tragikus halála után Ruttkai erre az időpontra állított. Így őrizte szeretett férje és első találkozásuk emlékét élete végéig.

A legmeghatóbb házasság – Benedek Elek és Fischer Mária

A 23 éves Benedek Elek a Budapesti Hírlap újságírója volt, amikor 1882 egyik őszi délutánján főnökével, Rákosi Jenővel betértek szivarért egy Rókus Kórház melletti trafikba. Egy aznapi újságcikkről beszélgettek, amikor a trafikosné sarokban ülő lánya beleszólt a társalgásba. Vitába szállt a nagy hírű főszerkesztővel, amihez talán Eleknek sem lett volna mersze. A magas, jóképű fiatalember annyira rácsodálkozott az éles eszű lányra, hogy elfelejtett fizetni a szivarokért. Másnap egy ibolyacsokor kíséretében vitte el a tartozást, s innentől kezdve mindennap visszajárt a boltba, hogy találkozzon a 19 éves Fischer Máriával. Az elszegényedett székely nemesi család fia és a félárva, vallásos zsidó lány szerelmét sokan értetlenkedve nézték. Ők nem értették, mi lenne a baj.

Elek másfél év udvarlás után belépett a trafikba és a lány elé állt: „Kisasszony, gyönyörű álmot láttam. Virágos almafa tövében szenderegtem, s maga égőpiros rózsát ejtett a mellemre… Igazat jelent-e az álmom?” „Igazat” – hangzott a felelet. 1884-ben összeházasodtak, és 45 évig el sem váltak egymástól. Benedek Elek nagy szeretetnek és ismertségnek örvendő író és újságíró lett, aki sokat utazott, de nem telt el úgy nap, hogy távolléte alatt ne írt volna nejének, aki mindig válaszolt is. Mindketten tiszta szívű, jóságos és dolgos emberek voltak, akik segítették az elesettek ügyét, önfeláldozó türelemmel és teljes odaadással viselték gondját népes családjuknak.

Házassági esküjük mellett titkos fogadalmat is tettek egymásnak: együtt élnek és majd együtt halnak meg. Aznap, mikor Elek apó az íróasztala mellett egy levelet fogalmazva a székely összefogásról rosszul lett – utolsó három leírt szava ez volt: „fő, hogy dolgozzanak” –, a család és Mária is tudta, eljött a vég. Mária megfogta férje kezét, majd hirtelen felállt és kiment a házból. Néhány perc múlva visszatért, leült az ágy mellé. „Édeseim – mondta nyugodtan a gyermekeinek –, azt hiszem, most kifogytok belőlünk.” Összeszorította a fogait, nem vett be semmit a 9 Veronál után. Így akarta, s fordítva Elek apó is így tett volna. Elbúcsúzott a gyerekeitől, nem sokkal ezután elveszítette az eszméletét, és egy nappal később ő is meghalt. Egyszerre temették őket.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top